Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-02 / 283. szám

1984. december 2., vasárnap Somogyi Néplap NEGYVEN ÉVE SZABADULT FEL KAPOSVÁR Sarohin altábornagy katonái hozták a szabadságot 1944. december 2-án a reggeli órákban, rövid ro­hammal az 57. szovjet had­sereg 6. hadtestének 10. hadosztálya szabadította fel Kaposvárt. A menetből vég­rehajtott támadás első nap­ján, december 1-én felsza­badult az első két somogyi község, és másnap a megye- székhely. A német hadijelen­tés szerint december 1-én délelőtt már megközelítette a taszári repülőteret egy szovjet deszant. Aznap délután aknalövés jelezte, hogy a szovjet egy­ségek a város elé érkeztek. A szentjaikabi tető volt az első felderítő egység meg­figyelőhelye, később a volt honvédlaktanyában indulás­ra kész német és magyar egységekre onnan adták le az első lövéseket. Másnap a hajnalid órákban a beérkező szovjet harcko­csizó egység és gyalogság a kisebb német és magyar utóvédet leküzdve felszaba­dította a várost. A TASZSZ szovjet hír- ügynökség jelentését az esti órákban közölte a moszkvai és a Kossuth rádió, misze­rint : „ ... A Pécs városától északnyugatra működő szov­jet csapatok szétverték a németek odaérkező tartalé­kán, és az erősen tagolt te­repen 25 km-t nyomulva előre eljutottak Kaposvár városáig, Magyarország dél­nyugati részének fontos cso­mópontjáig. A szovjet csa­patok hirtelen támadással ... elfoglalták a várost.” Sztálin, a legfelsőbb pa­rancsnok díszpárancsban köszöntötte az 57. hadsereg katonáit és megparancsolta, hogy Moszkvában kétszázhu- szonnégy löveg húsz össz­tüzével tisztelegjen a 3. Uk­rán Front egységei előtt. A felszabadult város első óráiban néhány baloldali munkásember, illegális kom­munista megjelent a város­házán és a szovjet parancs­nokot várta. Elsőként a volt oroszországi internacionalis­ták, valamint az addig ille­galitásban élő kommunisták érkeztek, de ott volt a hi­vatalát újból elfoglaló Ka- posváry György polgármes­ter és Kiss György plébános is. A szovjet hadosztálypa­rancsnok a polgármestertől a közigazgatás és a városi élet újraindítását, valamint a közrend megszervezését kérte; a jelen levő Vámosi Józseftől pedig a kommu­nisták és a baloldali mun­kások névsorát, akiknek a segítségét igénybe vehette a Vörös Hadsereg. A polgármester a felsza­badulás napján kiadott fel­hívásban közölte, hogy a szovjet csapatok parancsno­kának utasítására átvette a város ügyeinek intézését, öt pontban felsorolt rendelkezé­sében a polgármester a mun­ka haladéktalan felvételét, az üzletek és műhelyek meg­nyitását, valamint a hadi­anyagok beszolgáltatását rendelte el. Bejelentette, hogy a karhatalom felett is átvette az intézkedés jogát és kilátásba helyezte a sze­mélyes szabadság megsérté­sének, a fosztogatásnak a megtorlását. A város felszabadulása előtti napon ugyanis az üz­letek és az elhagyott laká­sok többségét a lumpen ele­mek feltörték és kifosztot­ták. Most ennek radikális felszámolását ígérte a pol­gármester a szovjet parancs­nok megbízásából. 1944. december 2-től 1945 márciusának végéig a város határától alig 25 kilomé­terre jelentős szovjet védel­mi harcok folytak. A januá­ri, majd a márciusi német támadáskor ismételten vizs­gázott a ' Mihail Nyikolaje- vics Sarohin altábornagy által kidolgozott védelmi rendszer. A negyvenhatéves Sarohin a szovjet hadsereg egyik legfiatalabb altáborna­gya volt, akit Rokoszovszkij marsall hadműveleti zseni­ként jellemzett. Sarohin kü­lönös rokonszenvet érzett a felszabadított magyarok iránt. A Kaposvár határában levő hadseregparancsnoki harcálláspontján januárban dolgozta ki a frontszakasz védelmi rendszerét, amely­nek központja a megyeszék­hely voűit. Valamennyi védelemben levő szovjet katona külön esküt tett március elején, hogy a támadó német csapa­tokat megállítják és Kapos­várt megvédik. Az eskü szel­lemében halt hősi halált Já- kónál, a Kaposvár irányába törő páncélosokkal vívott harcban, március 7-én Szmislajev őrmester, aki al­egységével tíz német páncé­lost semmisített meg. Súlyos sebesülten, gránátköteggel az újabb rohamot kísérő egyik harckocsi alá vetette magát és ezzel megállította a tá­madást. Másnap a Kaposvár védelmében a stratégiailag fontos Kiskorpádig eljutott német páncélos század táma­dását verték vissza. Ekkor Nyeljubin szakaszvezető is­mételte meg Szmislajev hős­tettét, és élete feláldozásá­val akadályozta meg az utol­só harcképes páncélos előre­nyomulását. Haláluk után mindketten megkapták a Szovjetunió hőse címet és az aranycsillagot. Sarohin kitűnő terve és a szovjet katonák hősiessége a felszabadult Kaposvárt is­mételten megvédte a hábo­rús pusztítástól, rombolástól. A védelmi harc március de­rekán támadásba ment át. A szovjet és a bolgár katonák 1945. április elsején az utolsó német és magyar fasisztát is kiűzték Somogy földjéről. A megye teljes felszabadulásá­val megkezdődhetett minde­nütt a demokratikus kibon­takozás, az agrárforradalom, a nép ezeréves jussának: a földnek a birtokbavétele. Mindezt kelet felől a szovjet nép fiai, Somogyba pedig Sa- rohin altábornagy katonái hozták el. Dr. Andrássy Antal Megváltozott élet (Gyertyás László felvételei) A VÁROS „CSODÁI" Sokan jóformán észre sem vesznek egy új házat; ma­gától értetődőnek tartják, hogy városrészek nőnek ki a földből. Ha néhány hónapig nem járunk valamelyik vá­rosszéli utcában, meglepőd­ve vessük észre, hogy új házsorok rengetegébe jutot­tunk; hogy iskola vagy üzemcsarnok áll ott, ahol legutóbb gazos rétet lát­tunk. Csodálkozásunk azon­ban csak egy pillanatig tart. Végigsuhanunk a Kulinyin városrészt átszelő autóúton, s közben útitársunkkal azon méltatlankodunk : a megye- székhelyen hogyan nézhet- r>* el olyan nagy kátyúkat a Marhahajtó úton... Meg­lehet, a város fejlődésének eredménye az is, hogy a gyorsuló változásokat sokan magától értetődőnek tartják vagy hogy fejlesztési igé­nyeink megelőzték a lehető­ségeket. Mégis elgondolkod­tató: korábban mennyivel kiselbb változásnak is job­ban tudtunk örülni. A város szeretetének bel­ső mérőműszerei érzékenyeb­ben reagálnak. A város sze- retetát mondtuk, de tettekre emlékezünk. A háború alatt 379 kaposvári ház sérült meg. A rohaimbrigádokban dolgozó városlakók munkája nyomán azonban már 1945 végére valamennyit rendbe tették, örültek ennek az em­berek, pedig sokuknak jócs­kán volt okuk szomorúság­ra. A felszabadulás napjai­ban 12 százalékkal volt ke­vesebb a város lakossága, mint négy évvel korábban, amikor még 33 ezren laktak itt. Sokan vesztették el hoz­zátartozóikat a háborúban, sokuknak épphogy volt tető a fejük felett. A kilencezer- néhányszáz lakás nagyobb része egyszöbás-kanyhás vagy konyha nélküli szoba volt. Mai fogalmak szerint a komfort nélküli szükség- lakás szintjét sem érték el. Kaposvár gyorsan ébredt. Néhány nappal a felszabadu­lást követően a 18 közül 15 kaposvári üzem termelt. Az első évben 241 házasságot kötöttek és 719 gyerek szü­letett. ök még óvodás korú apróságok voltak, amikor a negyvenes évek végén az el­ső emeletes lakóházat átad­ták a 48-as ifjúság útján. Vívmány volt ez, hiszen ak­kor még nem volt közmű a város nagy részén, a Kapos folyó évenként áradással fe­nyegetett. Kaposvár fel- szabadulást követő első költ­ségvetéséből akkori szemmel is csak kis dolgokra telt. Az első fejlesztés például a ko­rábbi Baross laktanya kö­zépiskolai kollégiummá ala­kítása volt. A hatvanas évek elején a Tóth Bajos iskolában még harangszó jelezte az óra kezdetét. Az emeleti ablak­ból gyakran nézegettük a Tóth Lajos közi — akkor gi­gantikusnak látszó — épít­kezést. Gyerekfejjel is büsz­kék voltunk a néhány négy- emeletes házból álló, szá­munkra a jövőt jelentő ut­cára. A Május 1. utcában megjelentek az ostornyeles lámpák, s akikor kedvelt csa­ládi program volt a neonfé­nyes esti séta. A kockaköves úton végiggördült néhány Warszawa taxi, autóbusz, és a köztisztviselők csemege­boltjának homlokzatán föl­villant a színes bevásárlóko­sár ... Világvárosi fénynek láttam. Talán csak gyerek­szemmel volt olyan csillogó? A felnőttek is számon tar­tották az újabb csodákat. A textiknűveket vagy később a Batinca-házat, amely akkor ámulatot keltőén modemnek látszott az egykori kertészet helyén. Az egész várost fog­lalkoztató csoda volt a hat­vanas és hetvenes évék for­dulóján a Kalinyin város­rész, a sávház építése. Sokan eljöttek megnézni a nagy munkát, s voltak, akik tud­ni vélték, hogy a ház tete­jén helikopter-leszálló lesz... Valamennyiünket magával ragadott akkor a város fej­lődése. Pedig azóta iparte­lepek alakultak ki, városré­szek születtek a megyeszék­helyen belül. Az egykori 30 —40 ezres hivatalnokváros a réginél háromszor nagyobb területű ipari központ lett, ahol a 75 000 lakos több mint negyede gyári munkás. Ha valamikor, hát most igazán sok a csoda a város­ban. Közben megváltozott a mérce. A pár éve átadott if­júsági központ láttán már volt, aki csak annyit jegy­zett meg, „kifordított fürdő­szoba”. A városrészek lakói sem azokhoz a korszerűtlen lakásokhoz vagy albérleti szobákhoz viszonyítanak ma, ahonnan jötték. Mondják: a további fejlődés húzóereje a megváltozott igény. Nem vitatom, ha a jobbítás óha­ja és a gyarapodás vágya létrehozott értékeink megbe­csülésével párosul. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a hétköznapok apró csatái köz­ben ne feledkezzünk meg örülni fejlődő városunknak, erőfeszítéseink gyümölcsé­nek. Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents