Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

1984. december 16., vasárnap Somogyi Néplap 3 Az építőipar a tél előtt Zavartalannak látszik a fölkészülés Az építőipari szervezetek az áthúzódó beruházásokat a tél beállta előtt igyekeznek olyan készültségi fokra hoz­ni, hogy tavaszig a belső munkáikat végezhessék. Ezt teszi a Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalat és a Somogy megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat is. E két cég téliesítésd prog­ramjáról érdeklődtünk. Ring István, a SÁÉV mű­szaki igazgatója szerint a novembertől márciusig tartó ,,1011 időszámítás” során ab­ból indultak ki, hogy a kd- vilteleziésd munkák és a fog­lalkoztatottság biztosított le­gyen. A megye területén 450 lakás befejező munkálatait végzik a tél folyamán. Ka­posváron 300, Siófokon 90, Marcaliban pedig 60 átadás­ra váró lakásban dolgoznak szalkiparosaik. Kaposvárion és Siófokon mér a végleges fűtési rendszer szolgáltatja a meleget, Marcaliban pedig termoventüllátaroikkal bizto­sítják a megfelelő hőmérsék­letet. A tél beállta előtt arra törekednek : a végleges fűtési rendszert alkalmazzák, mert ez enengiamegtakarítási szempontokból is jelentős. Így Kaposváron és Siófokon, az említett 390 lakásban a távhőellátást a fűtőközpont biztosítja. A belső szakipari munkák gyorsítását jelenti, hogy mintegy háromszáz szerkezetépítő elsősorban a lakások mielőbbi átadását segíti elő: az első negyedév­ben ugyanis még nem kezdő­dik meg az újabb épületek szerelése. A kaposvári kórháznál be­állított ideiglenes konténer- kazán helyett a közeli na­pokban már a végleges gáz­fűtési rendszer üzemel. A nagyatádi rendőrkapitányság készülő épületében, a siófo­ki sportközpontban, illetve a budapesti Békásmegyeren létesülő orvosi rendelőnél ideiglenes fűtést alkalmaznak a tél folyamán. A téliesítés költségeit nehéz kiszámítani a beruházási összegből; a műszaki igazgató tízmillió forintra becsüli. A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Válla­latnál abból indultak ki: milyen termelési eredményt kell elérni ahhoz, hogy kö­telezettségeiket teljesítsék. Ezzel egyidőben számhavet- ték, hogy későősztől március végéig miképpen csoportosít­hatják át az eszközöket. A hónapokra lebontott terv egyben a hét építésvezetőség kötelező programját is jelen­ti. Kaposváron, az épülő fog­technikai laboratórium külső nyílászárait fóliával fedték be, a válaszfalak építése és a belső vakolás az elkövetke­zendő hetek feladata, hogy aztán áprilisitól két hónap alatt a szakipari munkákkal végezzenek. Az egykori La­tine a-lak tanya Rippl-Rónai utcai szárnyában is a belső munkákat végzik, mint ahogy a Május 1. utca 23. alatt is. Kiemelt munkáik közé sorolható a kaposvári MÁV—Volán kereskedelmi pályaudvar építése, ahol az alapok betonozásánál nád­padlót és fóliát használnak. A siófoki autóbuszpályaud­var irányítóépületében ja­nuárban már a végleges fű­tési rendszer üzemel. Ugyan­csak Siófokon, a SZOT üdü­lök közül három egykori vil- láhan dolgoznak, Boglárlel- lén a leendő postaépületben most végzik a kazánok elhe­lyezését, a csőszerelési mun­kát. A jövő év elején az ígé­retek szerint átadják a mun­katerületet a BHG szakem­bereinek, a technológiai sze­relés céljából. A balatonföld- vári „Vörös Lobogó” üdülő felújítása a jövő szezonra fejeződik be. Egyelőre a ré­gi ablakok helyét fóliával befedve biztosítják a megfe­lelő munkakörülményeket. Bíznak abban, hogy időben megkapják az eredeti minta alapján készítendő nyílászá­rókat, és így nem lesz aka­dálya a szerződésben vállal­tak szerinti átadásnak. Vé­gezetül még egy információ: ■a TANÉP kivitelezésében épül a segesdi horganyzó- üzem. A tetőszigetelés hama­rosan elkészül, így a téli időszakban a belső munkák zavartalanul folyhatnak ... S. Gy. Á Népszava szolgálatában SZÁZ ÉVE SZÜLETETT RÉVÉSZ MIHÁLY Berzsenyi Dániel pátriájá­ban. a Kemeneshát egyik falujában., a Celldömölkhöz közeli Kemenesmihályfán született 1884. december 16- án Révész Mihály, a ma­gyarországi szociáldemok­rata munkásmozgalom tör­ténetének fáradhatatlan, ki­váló kutatója, a Népszavá­nak közel fél évszázadon át belső munkatársa. Jogi ta­nulmányokat folytatott Ko­lozsvárt, majd államtudo­mányi doktori címet szer­zett. Nagyon fiatalon, még egyetemi hallgató korában kapcsolatba került a szoci­áldemokrata munkásmoz­galommal. 19 éves volt. ami­kor a Magyarországi Szociál­demokrata Párt tagja lett. Egyik első szervezője és agitátora a századelőn a szo­cialista ifjúmunkások és diá­kok mozgalmának. Makón a Maros című bal­oldali újságnál kezdte új­ságírói munkásságát. Hama­rosan felfigyeltek a jó tol­lú. tehetséges fiatalemberre, es alig száradt meg a tinta kitűnő diplomáján amikor meghívást kapott a Szociál­demokrata Párt központi lapjához, a Népszavához Budapestre. 1905-től szer­kesztőségi titkár, a követ­kező évtől pedig már rovat­vezető. Cikkek, novellák, életrajzok sorjáznak tollá­ból. "Közben szerkesztő is. Az Ifjúmunkás című szocia­lista lapot szerkesztette 1912-től a forradalmakig. Már újságírói gyakornok korában megbízták a Ma­gyarországi Szociáidemokra • ta Párt kongresszusi jegyző­könyveinek sajtó alá rende­zésével. szerkesztésével. 1904-től látta el ezt a fel­adatot 1929-ig. A forradalmak korát is a fővárosban élte át és nevét nemcsak, a szociáldemokra­ták, hanem a kommunisták is ismerték. Tagja lett az írók választmányának, meg­bízták a Forradalmi Kor­mányzótanács üléseinek jegyzőkönyvvezetésével. Az ő nevéhez kapcsolódik első­sorban a Tanácsköztársaság alatt létesített Proletármú zeum felállításán A Forradalmi Kormány- zótanáics, maid a Közokta­tásügyi Népbiztosság 1919. április 9-i nendelete alapján összegyűjtötték az 1918— 1919-ies forradalmak emléke­it: zászlókat, röplapokat, plakátokat, jelvényeket, kéz­iratokat, szobrokat. A for­radalmi relikviák múzeuma A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Gazdag volt ez a hét bel­politikai eseményekben. So­mogy, Zala, Baranya béketa- nács tagjainak tájértekezletét Kaposváron tartották meg. A kömyezestvédelemrői tar­tott tanácskozáson ott volt az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnö­ke, a somogyi energiagazdál­kodást mérlegre tevő kapos­vári beszélgetésen pedig az ipari miniszterhelyettes adott hasznos javaslatokat arról, miként lehet jobban hasznosítani az erdőgazdál­kodás hulladékait. A környe­zetvédelmi tanácskozás elis • merte a somogyi kiemelkedő eredményeikéit. Az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal elnöke azt mondta, hogy a sikerek or­szágos összehasonlításban is figyelemre méltóak. Somogy jól használta fél a küllöniböző támogatásokat. A XIII. pártkongresszusra való fölkészülésben nagy a szerepük az alapszervezetek beszámoló taggyűléseinek. E hát végén befejeződnek a kommunisták eszmecseréi a megyében. A pártbizottságok tapasztalatai szerint a veze­tőségek jól felhasználták a kommunistákkal való beszél­getéseken hallottakat, a párt- csoportok érttékéléseit. A számadások a legfontosabb kérdéseket elemezték, általában jó kö­vetkeztetéseket vontak le. A vitát is megalapozta, hogy elsősorban politikai szem­pontból közelítették meg a gazdasági, a művelődéspoli­tikai és egyéb témáikat. Az elfogadott határozatok al­kalmasak arra, hogy a párt­tagság színvonalasabban old­ja meg az alapszervezet előtt álló feladatokat. A vál­lalati, a szövetkezeti, az ál­lami gazdasági, a tanácsi pártalapszervezetek az 1985. évi gazdasági év, a VII. öt­éves -terv politikai előké­szítésének tennivalóit is megfogalmazták. A beszámoló taggyűlése­ken megválasztott jelölő bizottságok megkezdték a beszélgetéseket a kommu­nistákkal. hogy a január­ban kezdődő vezetőségvá­lasztó taggyűlésekig elké­szüljenek javaslataikkal. A tagság a kongresszusi irány­elvek tanulmányozásával készül erre a fórumra. A vezetőség mindenhol gondos­kodott arról, hogy e nagyon fontos pántókmány éljusson a kommunisitákhoz. A somogyi képviselők ké­szülnék az országgyűlés szer­dai ülésére. A parlamenti bizottságokban ezen a héten két képviselő fejtette ki a véleményét, az egyik a hon­védelmi, a másik a kereske­delmi bizottság ülésén. Folytatódnak megyénk­ben a felszabadulási ünnep­ségek. Kiemelkedett ezek közül a lábodi. Kaposváron százötven pajtás képviselte az úttörőcsapatokat az if­júsági házban tartott ren­dezvényen. A magukkal ho­zott zászlókon rajta volt, hogy mit vállaltak a felsza­badulás 40. évfordulójának tiszteletére. Az úttörőkkel összefüggő téma, hogy a me­gyei úttörőelnökség a pár­toló tagok és testületek te­vékenységét összegezte. Ma mar elképzelhetetlen az út­törőmozgalom segítő felnőt­tek nélkül. Noha a társadal­mi kapcsolatok szélesedted, tartalmukban fejlődtek, még sok a kiaknázatlan lehető­ség. Sok csapat munkájában nem vesznek részt pártoló ta­gok, pártoló testületek pe­dig gyakorlatilag nincsenek. Most az a legfontosabb, hogy az úttörőcsapatok ölyan prog­ramokat határozzanak meg, amelyekbe minél több fel­nőtt bekapcsolódhat. A kaposvári alkoholizmus elleni bizottság megvitatta a népfrontbizottság megelőző tevékenységét. Szóvá tették: sorra adják ki az engedé­lyeket italboltokra, különö­sen a Honvéd utca környé­kén. A tervek között szere­pel, hogy jobban építenek a szülői munkaközösségek­re s az osztályfőnöki órá­kon is foglalkoznak majd az alkoholizmus veszélyeivel. Azt is szeretnék elérni, hogy a családi ünnepeken is min­denhol megtartsák a mérté­ket. Lajos Géza a Wenckheim-palotát kap te meg (ma a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központja). A Proletármúzeum feladata volt (lett volna később) a magyar munkásmozgalom történetének ápolása, a do­kumentumok gyűjtése és be­mutatása. A Tanácsköztársaság le­verése után a palotában rendezkedett be az egyik katonai parancsnokság. A múzeum anyagát a megszál­ló királyi román csapatok assziisiztálása mellett jórészt megsemmisítették. Szét­hordták. elpusztították a pótolhatatlan dokumentumo­kat. Révész Mihályt pedig emigrációba kényszerítet­ték. Előbb Pozsonyban a Pozsonyi Munkásújságot, majd Bécsben a Jövő című lapot szerkesztette. Mindvé­gig tudósítója maradt, mun­katársa volt a Népszavának is. 1924-től ismét itthon dol­gozhatott. Mint a magyar munkásmozgalom emlékei­nek kutatója, gyűjtője, több tucatnyi tanulmányt, cik­ket írt a munkásmozgalom­ban részt vett személyekről és eseményekről. A Népszava megjelenésé­nek 75. évfordulóján, 1947. január 1-én írta az alábbi emlékező sorokat: „Nagy öröm nekem, hogy életem­nek több mint kétharmadát, a Népszava életének több mint a felét az ő szolgála­tában tölthettem el.” 1905- től 1948-ig volt a Népszava munkatársa. Könyvei, cikkei, tanulmű nyai, emlékezései, munkás ­mozgalmi tárgyú elbeszélé­sei mind-mind a szociálde­mokrata politika jegyeit vi­selik. Révész Mihály neve elválaszthatatlan a magyar szociáldemokrata mozgalom­tól. A Népszaván kívül a Szocializmus című elméleti folyóiratot is szerkesztette egy időben, 1926—1933 kö­zött. Természetesen számos tanulmánya ebben a folyó­iratban jelent meg először. A felszabadulás után a Világosság című délutáni napilap főszerkesztője. E mellett a Magyar Távirati Iroda főszerkesztője is 1948- ig, 1945-től a fordulat évéig nemzetgyűlési képviselő volt. 1949-től a frissen ala­kult (1948, november 20.) Munkásmozgalmi Intézet tu­dományos munkatársa lett Nyugdíjbavonulása után is folytatta a magyar munkás­mozgalom történetére vo­natkozó szenvedélyes kuta­tó, búvárkodó, gyűjtögető munkáját. Egész életműve elismeréseként 90 éves korában megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést. Hét éve. 1977. május 18- án hunyt el Budapesten, 93 éves korában. Vida {Sándor Az útkeresés pillanatai Hég épül, de már termel ívben száll a fűrészpor, a penge-éles fogaik „harapása” nyomán a gömbölyű, óriás- rönkből előbb szögletes ősz lop, majd milliméter pontos­ságú deszka lapok formá­lódnak. Mintha örömét lelné benne, visongva csap a fába a fűrész, s a továbbító gör­gők egyenletes, nesztelen fordulatokkal küldik végső útjára az erdők kincsét; A mindennapok egy pilla­nata a somogyjádi majorban. Már működnék a gépek, de otrt a szalag végén még kő­művesek húzzák a falakat, a tetőről lelógó jelzőzsinór men­tén épül a hulladékgyűjtésű kemence kéménye. — De sok minden történt már a régi tető alatt! — Panger Ferenc növényterme­lési ágazatvezető mutatja, magyarázza, melyik szakasz a legrégibb. — Mert mindig valami toldás jött ehhez. — Eredetileg, és ez már túllépi az évtizednyi távol­ságot — szól közbe Tóth László elnök —, dohánypajta volt itt. > De a dohány jött — és ment. Az üresen ásító pajta volt úgy, hogy kényesebb gépek­nek adott menedéket, volt úgy, hogy vetőmagvakat tá­roltak benne, — a haszno­sítási célnak megfelelően, köziben mindig módosítva va­lamit az eredeti szerkezet­ien. Egy idő óta aztán nem történt vele semmi. — Na, de ki engedheti meg magának — jegyzi meg Tóth László —, hogy ami még hasznosítható, ne szol­gáljon értéket teremtő, gaz­dasági célt?! A szövetkezet határában mintegy kétszáz hektárnyi erdő van. Az ezzel való jobb gazdálkodás érdekében a nagyibajomi téesz gesztorsá­gával több környező nagy­üzem fogott össze egy tár­sulásiban. A hajdani dohány- pajta pedig egyfajta lehető­séget kínált. — Ez próbálkozás — mond­ja az elnök. — Elég sok ki­termelt fánk állt hasznosítat- lanul, a társulás létrejötte óta pedig szervezettebb, cél­ratörőbb az egész erdőgaz­dálkodás. Ezért döntöttünk úgy, kialakítunk itt egy ki­sebb fafeldolgozót. A nem befejezett, most for­málódó épület egy részében különböző méretű karók, par- ketitfríz, raklapok sorakoznak katonás rendben. A társuláson keresztül a karók exportra mennek Nyu- gatnémetonszágba. Közben folytatjuk a piackutatásit, azt fogunk gyártani, közületek- nek is, magánosoknak is, amire igény van. Még épül az üzem — de már termel. A lehetőségek keresésének egy mozzanata Somogyjádon.

Next

/
Thumbnails
Contents