Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984. december 15., szombat 5 Pecsétes Luther, szakadt Kálvin Rádiószemle Eco-mix-túr a Mi lesz a csurgói gimnázium könyvtárával? Halán az örökös raibságot is üdülésnek tekintenék so­kan a szellem emberei kö­zül a csurgói Csokonai gim­názium híres könyv,tárában — hála Sárközy Istvánnak, Nagyváthy Jánosnak, Nyárá- dy Jánosnak és a többi nagy mecénásnak, no meg a néhai kitűnő igazgatóknak, könyv­tárosoknak. A polcokon, a széknénydkben az elmúlt szá­zadok szellemi krőzusságá- nak színe-java, így a magyar és az egyetemes kultúra klasszikusainak első' kiadású kötetei. Becslések szerint 23 —24 ezer kötetre rúg a muzeális értékű gyűjtemény, s jó néhány felbecsülhetet­len kézirattal, térfcépípel , is büszkélkedhetnek ,,az első oskola” tanárai, diákjai. A sokadszor visszatérő lá­togató ; mégsem boldogságot érez elsősorban. Inkább szo­morúságot, amikor látja, ho­gyan lóg cafatokban a kötés egy 1571-ben kiadott Kálvin- kötetről, s amikor fölfedezi az ujjlenyomatokat Bőd Pé­ter nevezetes Magyar Athe- nása borítóján. A bámulat halyét a felháborodás foglal­ja el egy kéziratos album megtekintésékor. Benne Lu­ther, Csokonai, Kazinczy, Vörösmarty, Petőfi, Kossuth, Deák, Vájda János és más kiválóságok levelei, szaksze­rűtlenül, beragasztva. Egyi- ken-másikon elismerően si­mítanák végig kezükkel a tárgyalásra érkezett műszaki szákemberék. Tehetik: a nyilvánosság nem itud a le­velekről. S nemcsak publi­kálni felejtették el őket: azonosíttatni, konzerváltatni is. A szomszédos helyiségben különleges szekrények. Szi­ta Ferenc, a megyei könyv­tár igazgatója maga tervezte és készíttette őket a legér­tékesebb könyvek tárolására. A kéziratos Pálóczi-hagyaték, az első kiadású Balassi- és Bimay-kötetek halyét azon­ban osztálynaplók foglalják el. S a rend is csak általá­ban viszonylagos — annak ellenére, hogy a megyei könyvtár és az Országos Széchenyi Könyvtár munka­társai néhány éve remek ter­vet dolgoztak ki * a gyűjte­mény rendezésére és azóta is sdk segítséget nyújtanak, holott jogi szempontból nincs kapcsolatuk a Csokonai gim­náziummal, a könyvtár fenn­tartójával. Molnár László, az iskola igazgatója a szákemberhiányt említi a nehézségek legfőbb okaként. — Intézményünk volt ta­nára, Virágh György sokáig nagy szeretettel gondozta az állományt, de szakképzett könyvtárost csak néhány hó­napja sikerült alkalmaznunk, ezért az elmaradás a ren­dezési tervek megvalósításá­ban. Nagy Józsefné, az új könyvtáros: — A munka rengeteg: a harmincas években készített lajstromok és katalógusok pontatlanok, a címleírások megbízhatatlanok, jó néhány sorozat hiányzik. Sok kötet megrongálódott az évtizedek során. Egyszóval a rendezés, a katalogizálás, ,a feldolgo­zás emberfeletti feladat Ma­gam ezt nem vagyok képes elvégezni, hiszen alkalmazta­tásom feltétele az volt, hogy munkaidőm ötven százaléká­ban tanítsák és nevelési gya­korlatot vezessek. Latinul, németül, franciául kellene tanulnom, mert az állomány­nak csaknem a fele idegen nyelvű — ehelyett óralátoga­tási naplókat böngészgetek... Kulcsom nincs a helyiséghez — naponta a titkárságon kell érte hunyorognom —; a felújításra kiutalt pénzről semmiféle információt nem kaptam, helyzetemet ily mó­don reménytelennek italálom. Csak a megyei könyvtár ön­zetlenségében bízhatom. A könyvtáros státuszát te­hát egyelőre nem sikerült tisztázni. S vajon milyenek a pénzügyi lehetőségek ? Ismét Molnár László igazgató vá­laszol: — A megyei könyvtár je­lentős segítségén kívül éven­te csak 150—200 ezer forin­tot tudunk szánni költségve­tésünkben a könyvtár felújí­tására. Restaurálásra egyet­len fillérünk sincs. A me­gyei itanács rendszerint nem utalja ki a ként összeget, a művelődési osztály illetékes főelőadójától csak szemrehá­nyásokat kapunk, pénzl nem. Kiegészítésként elmon­dom : az Országos Széche­nyi Könyvtárban 40 ezer fo­rintért vállalták volna két- három kiemelkedően értékes, kötet restaurálását... Jáger Márta, a megyei ta­nács művelődési osztályának illetékes főelőadója: — A hatodik ötéves terv kezdetén olyan döntés szüle­tett, hogy mind a kaposvári Táncsics, mind a csurgói Csokonai gimnázium muzeá- Lis értékű könyvtárának rendbetételére egyenként 500 ezer forintot utal ki a megyei tanács. A Táncsics gimnázium iaz összeget folya­matosan felhasználja, a csur­góiak viszont alig élnek a lehetőséggel, sőt olykor a ki­utalt summa célszerű fel- használása is gondot okoz. Akad persze pozitív fejle­mény is. A megyei itanács 1985 nyarától egy újabb könyvtárosi státuszt biztosít a csurgói könyvtárnak: erre nagy szükség lesz, hiszen — minit Szita Ferenc, a testvér- intézménynek évente több- százezer forint értékű segít­séget nyújtó megyei könyv­tár igazgatója elmondta — néhány esztendeig legalább két könyvtáros kellene az állomány rendbetételéhez. Kettő, és nem másfél! Elke­rülhetetlen volna ezenkívül a felajánlott megyei segít­ség rendszeres felhasználása, elkerülhetetlen annak meg­akadályozása, hogy a párat­lan gyűjteményt idegenfor­galmi látványossággá degra­dálják, s hogy a könyVkin- cseket avatatlan kezek lapoz­gassák. A páratlan örökség­gel valló szakadatlan di­csekvés helyett végre tenniük kellene valamit azoknak is. akikhez a könyvtár jogilag tartozik. S ha nem tesznek, el lehetne gondolkodni a bibliotéka jogállásának meg­változtatásán, még akkor is, ha a könyvtár valameny- ny.iünk tudatában a gimná­ziummái kapcsolódik össze. Mert a nosztalgiánál össze­hasonlíthatatlanul fontosabb a drága relikviák megmenté­se. Csokonai, Sárközy, Nagy­váthy sem nosztalgiából élt. Lengyel András A tudatot a lét határozza meg, a társadalmi tudatot te­hát elsősorban a gazdaság. Sokáig nem számított azon­ban magától értetődőnek e tételnek a fordítottja: az, hogy a gazdasági élet válto­zásai szükségszerűen „kiter­melik” a gazdasági szemlé­letmódot -és műveltséget. Kéfflett e folyamathoz — a politika nyíltsága mellett — à hagyományos reál és hu­mán tan feloldása, a sajtó tudatos hozzájárulása. Es lett Heti Világgazdaság, ötlet, Nagyító, lett Kockázat a té­vében; október kezdete — a műsorszerkezet módosítása — óta pedig van már Eco- miix is, hétfőn délutánonként. Mindössze harminc perc az adásidő, nem terheli meg hát e mix-itúra azokat sem, akik nem a hatékonyság; a gaz­daságosság, az exportképes­ség, a cserearányok vagy a gyártmányszeilkezet-változ­tatás kategóriáiban gondol­koznak naponta. Könnyen, gyorsan, ákár állva is fo­gyasztható a Tarmóy Gizella és Merza Jenő által válto­kozva kikevert mixtúra, táp­értéke mégsem csekély. Franciás ez a szellemi ele­del. Azaz: egyetlen fogásból sem tálalnak fel megemészt­hetetlenül nagy adagot a szerkesztők és riporternek. Harminc perc alatt legalább négy-öt riportot haliunk, s tucatnyi izgalmas, érdekes hírt a világ minden tájáról. A választékban éppenúgy szerepelnek a jiapán mikro­elektronikai ipar legfrissebb termékei, mint az olasz vagy a francia autógyártás újdon­ságai. Különösen nagy eré­nye a sorozatnak, hogy mun­katársainak figyelmét ' a KGST-országok törkevései sem kerülik el: az utóbbi adásokban például a Cseh­szlovákiában is terjedő ház­táji gazdaságokról, valamint Moszkva úgynevezett téesz- piacáról hallottunk tartal­mas riportot, illetve jegyze­tet. Egyszerűen, természete­sen és kellemesein szólanak hozzánk a műsor készítői s úgy, hogy aizdk is megértsék, akik nem Kozma Ferencnél, Kornai Jánosnál vagy Be- renid T. Ivánnál végezték ta­nulmányaikat. Külön öröm, hogy az Eco- mix nem tartozik az úgyne­vezett udvarias műsorok kö­zé. Célja nem csupán a tá­jékoztatás, tehát az informá­ció nemcsak felülről lefelé áramlik általa, hanem agyá­rakból, üzemekből, sőt a ma­gánlakásokból is — a dönté­sekre hiiwaitótt állami szer­vékhez. Pédda rá a videosza­lagok forgalmazásával kap­csolatban a legutóbbi adás­ban elhangzott riport. No, meg a számos javaslat, ötlet, vélemény és ellenvélemény, amely a hallgatóktól telefo­non érkezik. Nem holmi csa­létek tehát az a megjegyzés a Rádióújságban, hogy „a műsor 15.00 órától az adás végéig hívható”. Jele ez an­nak, hogy e második infor­mációs csatornát a szerkesz­tők hallatlanul fontosnak ta­lálják, összhangban gazda­ságpolitikánk céljaival és módszereivel., Lengyel András Magyarország 1944-ben Megjelenít könyvalakban a Kossuth Kiadó gondozásá­ban annak a tudományos ülésszaknak az anyaga, ame­lyet hazánk felszabadulása 40. évfordulójának tiszteleté­re a Magyar Tudományos Akadémia Történettudomá­nyi Intézete, az. MSZMP KB Párrhtörténeti Intézete és a Hadtörténeti Intézet rende­zett ez év július 14-én. A négy évtizeddel ezelőtt lezaj­lott események egykori részt­vevői, szemtanúk és ellenál­lók, történészek, írók, egyhá­zi személyiségek vallattak a tanácskozáson az 1944. év Magyarországáról. NÉGY ÉVTIZED Jegyzetek a megyei képzőművészeti kiállításról Negyven év történelme késztette a Somogyi Képtá­rat arra, hogy áttekintést nyújtson a felszabadulás óta a megyében eltelt időszak képzőművészetéről. A bőség zavarával küzd a néző, hi­szen a négy évtized alatt, különösképpen a hatvanas évektől, számottevő alkotó­gárda bontakoztatta ki te­hetségét Somogybán. Elit még Kunffy, dolgozott is. művészete azonban nem volt hatással kortásaira. Somogy­bán a képzőművészet ha­gyományairól szokásos be­szélni, ám akár Rippl-Rónai József, akár mások somogyi iskolát nem teremtettek. A képzőművészet kiemelkedő szerepe azonban összekap­csolódott a táj sajátos vilá­gával, de mindinkább utat tört a korszellem, amelyet egyénien fejeznek ki képző­művészeink. A felszabadulást követő időben legkésőbb a képző­művészet állt talpra. 1945 elején már működött a Vá­rosi Színház, a moziban rendszeresen játszottak, megkezdődött az oktatás, "a zeneiskolában és a zenei óvodában újra megszólal­tak a hangszerek, egyre több sporteseményről tudósított a Somogyvármegye című na­pilap. A művészeti élet új­jászerveződését az a közle*- mény jelezte, amelyet a Berzsenyi Társaság elnöksé­ge júniusban tett közzé. Jelentős kutatómunkába telne Somogy képzőművé­szeti élete negyven évének föltérképezése. Művészettör­ténet született e négy évti­zed alatt, ám kevésbé ismer­jük. A jubileumi kiállítás is csak arra vállalkozott, hogy összegyű j tsön ki től-kitől ma - gántulajdonban levő alkotá­sokat. közintézményektől ott elhelyezett műveket. Rend- szertelenül áll előttünk a gazdag válogatás. Az ötvenes évek temati­kus művei korképet is mu­tatnak: Z. Soós István So­mogy megyében vezető egyéniségnek számított, el­sőnek festette meg a szov­jet hősi emlékművet (1952;, s jóval utána, 1959-ben fo­gott hozzá, hogy Latinca Sándornak is emléket állít­son. Gerő Kázmér három év­vel korábbi képe erről a témáról őszintébb és hitele­sebb is. A munka ábrázolása je­lentős teret kapott az első két évtizedben Somogy kép­zőművészetében. Elsősorban az ipari munkásokra szegez­te figyelmét Ruisz György (Csapolás, 1959), Raksányi Lajos (Üzemben, 1961). Lov- rits ■ Kálmán (Vasönltők, 1961). Fekete Mihály (Üze­mel a kenyérgyár, 1962). A későbbiekben a munka- és munkásábrázolás oldot- tabbá vált. A teljesebb élet. ábrázolása mind nagyobb teret kapott. A hatvanas évek elejétől átvette a kép­zőművészetben őt megillető helyét az ifjú nemzedék: akkoriban érkeztek haza Kaposvárra az innen indult — a Balázs János szakkör­ben tanult — fiatalok: Bor? István szobrász, Szabados János festő, Weeber Klára szobrász, itt telepedett le Honty Márta, munkásból lett festő Ungvári Károly, s egyre bővült a képzőművé­szek tábora. Nemcsak a me­gyeszékhelyen. hanem vidé­ken is. Szikra János. Csi­szár Elek, Szekeres Emil, Leitner Sándor, Czinkotay Frigyes, Szirmayné Bayer Erzsébet, majd Gera Kata­lin, Horváth János, Kertész Sándor kapcsolódott be a képzőművészeti életbe, és sorolhatnám azokat a fiata­lokat is, akik a ipa tőrként írták be neyÿkef. A kiállítás az itt élt és dolgozó művészek szerepel­tetésével aligha adósunk. A történetiség teljesebbé téte­le ellenben átgondoltabb vá­logatást igényelt volna. Hiá­nyolom azoknak a művek­nek a dokumentációit (fo­tóit leírásait), amelyek So­mogy köztereit és közintéz­ményeit díszítik, a legjelen­tősebbeket ily módon lehe­tett volna szerepeltetni, hogy teiiesebb kép rajzolódjon ki az elmúlt négy évtized so­mogyi képzőművészetéről. A kiállítás eme fogyató kosságai csupán a történél : áttekintés megbízhatóságát, alaposságát kérdőjelezi!! meg, a bemutatott, javarészt ismerős művek azt jelzik, hogy gazdag Somogy képző- művészete. Ez arpa kötelezi a szakembereket, hogy en­nek megfelelően tárják föl egészében megyénk képző­művészettörténetét. Horányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents