Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

6 Somogyi Néplap 1984. december 15., szombat TUDOMÁNY, TECHNIKA Az élő természet nyomán Á holnap építészete Milyen házakban élnek majd a holnap emberei, öt­ven vagy száz év múlva, milyenek lesznek a jövő építészeti irányai? Ezekre és egyéb kérdésekre keresik a választ a moszkvai Épi- tészeteilméleti és Épí­tészettörténeti Központi Tu­dományos Kutató Intézeté­ben. ahol építészeti bionikái laboratóriumot hozták létre (az építészeti bionika az élő szervezetek alkalmazkodási mechanizmusát, annak épi- tészeti felhasználása érdeké­ben tanulmányozó tudo­mányág. A szerk.) — A szovjet tüdősök ku­tatásai ezen a területen egy­re szélesebben bontakoznak ki — mondja Jurij Lebe- gyev, a laboratórium veze­tője. — Az építészetben egy­re gyakrabban alkalmazzák az élő természet formáit és konstrukcióit. így például az osztankinói tv-tornyot a növényi szár vagy a fatöíjzs szerkezeti elve szerint épí­tették fel. A krilatszkojei kerékpáros versenypálya, ha felülről nézzük, óriási lepkéhez hasonlít, amely a földre szállt le megpihenni, Luzsnyikiban a „Barátsági sportkomplexum pedig — tarisznyarákhoz ... Ám ezeknek a moszkvai létesít­ményeknek az építői alkOltá­saikban nem másolták az élő természetet. Nem any- nyira a külső hasonlóság vezérelte őket, inkább az élő természetben széleskö­rűen elterjedt, formailag mechanikus működés elvét, használták fel. Az építészeti bionika az építészet társadalmi-funk­cionális, művészi és műsza­ki-gazdasági aspektusainak kérdéseit oldja meg. „Természetutánzó szerkezetek” kiállítása Moszkvában „Ház-fa” — így nevezték el modelljüket a laboratóri­um munkatársai. Ebben a házban az emeletek spiráli­san haladnak fölfelé. Itt a jelszó: minden lakásnak jusson napfény. A lakás nikkeliborítású fedelének ki­szögellő részein pihenősar­kokat lehet berendezni, vi­rágágyakat lehet telepíteni, vagy fácskákat nevelni. Különösen érdekesek _ o dinamikus vagy a transz­formáit építészeti megoldá­sok. Ezekre az építészek szintén a természet megis­merése és tanulmányozása révén jöttek rá. Nagy ér­deklődést tanúsítottak pél­dául az egyszerű növény, a palástfű iránt, amelynek a levelei kupolaként összebo­rulnak és kiegyenesednek. Ezt a rendszert újraalkották az építészetben. A sík felü­leten lehet megszerkeszteni, térbeli kupolafedéllé alakít­va azt át, amely 'kávéházi és cirkuszi helyiségek -beborí- tására alkalmas ... A kivitelezés egyszerűsé­ge miatt igen népszerűnek bizonyultak a hengeres for­mához közeledő, összehajt­ható fedélszerkezetek. A tudósok úgy vélik, hogy a városi épületeket nem mindig kell évszázadokra építeni. Némelyek közülük gyorsan elavulnak, korsze­rűtlenné lesznek. Éveik múl­tával a minden kényelem­mel ellátott lakások kényel­metlenné válhatnak, a ter­melő létesítmények éssze­rűtlenné, az iskolaépületek kevésbé korszerűvé. Ezért a jövő városaiban kívánatos a dinamikus építészeti for­mák alkalmazása. Az építészeti bionika tárgykörében a moszkvai Építészetelméleti és Építé­szettörténeti Központi Tu­dományos Ttutatóintézeten kívül sikeresen dolgoznak a leningrádi, ukrán és grúz építészek is. Hosszú életű akkumulátor Tengervízből ivóvíz Ira újra tud írni — Alig merem hinni, hogy újból tudok írni, dol­gozni a jobb kezemmel — mondta' a 15 éves Ira A. — Hálás köszönet az orvosok­nak! Belorussziában most haj­tottak végre első ízben si­keres végtagreplantációs műtétet a minszki, érsebé­szeti központ szakorvosai. .. .A baleset a múlt év december 30-án este itörtént. Ira A. boriszovi lakos segí­tett fűrészelni az édesapjá­nak. Pillanatnyi figyelmet­lenség, és ... éles fájdal­mat érzett. A többit mintha csak álmodta volna. A helybeli kórház sebésze azonnal felhívta a minszki érsebészeti központot. Az ottani ügyeletes orvos meg­adta a ' szükséges utasításo­kat, hogyan és hová szál­lítsák a balesetet szenvedett leányt. A sérült kezet meg­felelőképpen hűteni kellett. Amíg a sérültet Minszkbe szállították, az érsebészeti osztályon megkezdték az előkészületeket a műtétre. A központ legjobb specia­listáit Sürgősen berendelték. A fiatal páciens a sérü­lés pillanatától számítva há­rom óra múlva a műtőben volt. Vajon hogyan fognak viselkedni a szövetek, nem vesztették-e el életképessé­güket? A kötés és a jég le­vétele után elszomorító kép tárult a sebészek szeme elé: a fűrész elvágta az összes ereket, a csontszöveteket, az inakat, az idegtörzseket.. Mégis a replantáció mellett döntöttek. A mikroszkóp alatt végrehajtott műtét ki­lenc órán át tartott. Végül aztán ez a valóban ékszeré­szet! pontosságú munka vé­get ért. Vajon hogyan fog viselkedni a kézfej? Az or­vosok ma már bizonyosai? benne: a műtét sikeres volt. Irán ugyan még egy mű­tétet kell végrehajtani né­hány ín regenerálása végett. Ám a legfontosabban már túl van. Svájci kutatók új -típusú ólamakkumulátort fejlesz­tettek ki, amelynek alig van szüksége karbantartás­ra — savszintjét kb. két­évenként elég beállítani desztillált víz utántöltésé­vel. A hagyományos savas ak­kumulátorokban az akku­mulátormasszát befogadó rács 5—6 százaléknyi anti- mont tartalmazó ólomötvö- zebtől készült. Megállapítot­ták, hogy a vízfogyasztásért és a tárolás alatti önkisülé­sért elsősorban ez az anti- mon a felelős („antimon- mérgezés”). Az antimon be- ötvözésére az öntési tech­nológia megkönnyítése vé­gett és szilárdsági okok mi­att van szükség. A gyártás­technológia korszerűsítésé­vel az ólomrács antimontar- talmát 2,5 százalékra csök­kentették, s a várt ered­mény nem marad el: a ká­ros vízbontási folyamat okozta vízfogyasztás a har­madrészére. az önkisülési folyamat sebessége a felére csökkent.^Ez utóbbi azt je­lenti, hogy az ilyen akku­mulátorral felszerelt autó több mint három hónapi tá­rolás után is minden továb­bi nélkül elindítható. Az sem mellékes, hogy az élet­tartama szintén számottevő­en nagyobb lett. A háziasszonyok a meg­mondhatói, hogy mennyivel könnyebb elsózni az ételt, miht helyreigazítani az el­követett hibát. A só köny- nyen és gyorsan feloldódik a vízben, de szétválasztani egymástól, elkülöníteni már sokkal nehezebb. Ez az egy­szerű tény az emberiség egyik nagy gondjára is ma­gyarázatot ad: milliók szom­jaznak világszerte. miköz­ben a Föld felületének két­harmadát víz borítja, ten­gervíz, amelynek átlagosan 3,5 százalék a sótartalma. ' A tengervíz sótalanításá- nak legközönségesebb mód­ja az elpárologta tás (desz- lillálás), ami hőigényes, költséges eljárás, és rend­szerint csak akkor alkal­mazzák, ha valahol ún. hul­ladékhő áll rendelkezésre (például erőművek szom­szédságában). Ha a sós vizet a fagypontig lehűtig, a só­mentes víz jéggé áll össze, és különválasztható a nagy , sótartalmú sűrű létől. Ám­de ez a kifagyasztásos víz- sótalanító eljárás is hosz- szadalmas és költséges. Só- ta tanításra gyakran alkal­mazzák még a nyomásitój- tozásos módszert is: előbb megnövelik, majd lecsók - kentik a vízre nehezedő lég­nyomást. aminek hatására a só kicsapódik az oldatból. A tengervíz sótalanítása Káros elektromos átütések Nagyfeszültségű berende­zések szigetelésére gyakran használnak vákuumot, amelyben azonban időnként az érintett berendezésre ka­tasztrofális hatású elektro­mos átütés következik be Ezt a jelenséget azok a mikrorészecskék okozzák, amelyek az elektromos tér hatására leszakadnak az elektródok felületéről, majd többszöri ütközés után felgyorsulva a vákuumos térközt vezetővé teszik. Az elektromos átütés megfordíthatatlan és káros folyamat, mivel ha egyszer bekövetkezett, másodszor már sokkal kisebb feszült­ségen átüt. Ez erősen rontja a vákuumszigetelést alkal­mazó nagyfeszültségű be­rendezések • — részecske- gyorsítók, röntgencsövek, elektronmikroszkópok. rá­dióadók stb. — teljesítmé­nyét, sőt jelentős anyagi károkat is okozhat. Az át­ütés problémáját csak meg­lehetősen költséges eszkö­zökkel lehet megoldani: a vákuumos térközt a lehető legnagyobbra növelik, kü­lönleges anyagokból — pél­dául titánból vagy rozsda- mentes acélból — készítik az elektródokat, gyémánt- ösiszolással alakítják ki ezek felületét, és elektronikus védő-áramköröket alkal­maznak. Hosszabb távon az átütést előidéző fizikai fo­lyamatok kutatásával és megismerésével keresik a megoldást. A kísérletek vég­ső célja olyan elektródfelü­letek kialakítása, amelyek megbízhatóan megakadá­lyozzák ezt a sajátos me­chanizmust. A kutatási munka fő területei az elekt­ródakészítésre használható anyagok skálájának bővíté­se. és a felületek jobb meg­munkálási módszereinek kidolgozása. Az ugyanis be­bizonyosodott, hogy az elekt­ródák anyagának felületi el­lenállása és rugalmassága nagy hatással van a mikro­részecskék mozgására. Képünkön — az elektron- mikroszkóppal készített fel­vételen — azt láthatjuk, hogy milyen az elektród fe­lülete átütés után. Az is jól megfigyelhető, hogy a be­csapódás után néhány mik­rorészecske miként ágyazó­dik be a kráterbe. során a só és a víz elvá­lasztása a cél, s így itt „for­dított ozmózis”-ról beszé­lünk. Az eljárás legfonto­sabb kelléke a félig áteresz­tő hártya (membrán), amely visszatartja a sót, ha átszi­vattyúzzák rajta a sós vizei, vagyis csak tiszta vizet en­ged át. Hogy voltaképpen mi is történik a membrán­ban, miként folyik le az elválasztás, azt ma még nem tudjuk pontosan, de á ter­mészetes sejtfalat utánzó félig áteresztő hártyák min­denesetre rendelkezésre áll­nak. Legjobb hatásfokkal a műanyaghártyák, poliamid- ból, illetve poliimidből álló szűrők végzik a szétválasz­tást. Képünkön egy napi 550 tonna teljesítményű szovjet víztisztító és sótalanító be­rendezés építését láthatjuk a Kaspi-tenger mentén.

Next

/
Thumbnails
Contents