Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
8 Somogyi Néplap 1984. november 10., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Magyarország fényképeken Népfront akció a 40. évforduló tiszteletére Visszhangra lelt a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére a Hazafias Népfront által kezdeményezett országfényképezési akció. Első és rendkívül ígéretes jele, hogy a népfront, a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, valamint a váci FORTE-gyár júniusban közreadott közös felhívása gyakorlatilag hazánk valamennyi településére eljutott. Már az első kézzelfogható eredményekről is megérkeztek a hírek a HNF Országos Tanácsához. Mórahalmon, Csávoilyon és Esztáiron például már fényképsorozato-. kon rögzítették a falu fontosabb útjainak, belterületének mai, jellegzetes arculatát. Mintegy maradandó emlékül az utókornak: ilyen volt pátriánk a 20. század 80-as éveinek elején, a fel- szabadulás után négy évtizeddel. Püspökladány utcáin is elindultak az amatőr fotósok, a népfront társadalmi aktivistái. Szigetbecsén a nemes vállalkozáshoz sikerült fővédnökül megnyerni a világhírű fotóművészt, . André Kertészt, aki e vidékről származik. Állandó kiállítást rendeztek be képeiből. A HNF Országos Elnöksége mellett működő Honismereti Munkabizottság — az akció szervezője — ez ideig nyolcezer tekercs fekete-fehér kisfilmet — ebből háromezer a FORTE adománya volt — juttatott el‘ az ország legkülönbözőbb részeibe, az érdeklődőknek. Egyéneknek, közgyűjtemények munkatársainak, tanácsi dolgozóknak, munkahelyi közösségeknek, városszépítő egyesületi, művelődési otthoni fotószakkör tagoknak, vállalati szocialista brigádoknak, mindazoknak, akik késznek mutatkoztak részt venni az akcióban. S ha ez kevés lenne, további film is rendelkezésre áll, bár... Az eddigi érdeklődés arra utal, hogy a társadalmi összefogásra az akció kiteljesedésekor anyagi vonatkozásban is szükség lesz. S az nem is fog késni. A „Magyarország fényképeken, felszabadulásának 40. évében” akcióval ugyanis — többek között — messzemenően egyetértett a Minisztertanács Tanácsi Hivatala'is, olyannyira, hogy levélben kérte a megyei tanácsokat, támogassák azt. Jónéhány megyei tanács — például Bács-Kiskunban, Somogybán — máris mozdult... Érthető a júniusi felhívás kedvező visszhangja, a meglepően nagy érdeklődés. A magyar kultúrtörténetben ehhez hasonló, nagyszabású, a társadalmi erőkre építő vállalkozásra még nem volt példa. A hazai tudományqsmár megszólalt a második csengetés, és senki sem hederített rá. HARMADIK RÉSZ A hangverseny befejeztével mindenki a ruhatárba rohant. Ez volt a koncert legérdektelenebb része, mivel senki nem figyelt a másikra. De azért Hilkowska bundáját agyba-főbe dicsérték. Viszont Rypczinski az istennek sem tudta beindítani az új kocsiját — csúnyán lebőgött az egész társaság előtt. Engem meglökött valami diplomataféle, akinek odakiáltottam, hogy: „Sorry!” — olyan hangosan, hogy mindenkinek meg kellett hallania. A három rész közötti szünetekben egyébként a híres vendégművész különböző zeneszerzők néhány művét adta elő. Zahemszky László fordítása ság hosszú idő óta éppúgy fájdalmasan észleli a múlt Magyarországa rendszeres képi ábrázolásainak hiányát, mint a közéleti tevékenységnek mindazon ága, amely igényelné valamilyen vonatkozásban a múltba visszanyúló ismereteket. Igaz, az utóbbi száz* évben hatalmas mennyiségű, legkülönbözőbb technikájú felvétel készült városainkról, falvainkról, ám ezek szétszórtan létezve többnyire csak nehezen lelhetők fel. S amelyek meg is vannak, rendszerint a településnek csupán egy-egy híres épületét, műemlékét, terét, vagy egybefoglaló városképét ábrázolják. Végképp nem örökítődtek meg azonban a falvakban, a községekben azok a terek, utcák, amelyek tán kevésbé fes- tőiek, talán különösebb figyelmet sem érdemelnek, de mégis hozzátartoznak életünkhöz, amelyek a szülőfalut adják, s amelyek akkor válnak fájdalmasan kedvessé számunkra, ha már nincsenek. Ha olykor a felelőtlen területrendezés, de inkább a törvényszerű fejlődés-fejlesztés letörli a -térképről. A mostani akció arra sarkall, hogy készüljenek az ország minden településéről — kivéve, egyelőre, a feladat nagysága miatt Budapestet és az 50 ezer főnél népesebb városokat — olyan fényképsorozatok, amelyek megőrzik a jövő számára a falvak, nagyközségek ma látható arculatát. Nem csupán egy- egy reprezentatív épületet, létesítményt, hanem az adott emberi környezet lehető legteljesebb képét, azt a mindennapi falut, ahol lakói 1944—84-ben dolgoztak, tanultak, pihentek, szórakoztak, vásároltak, sportoltak. S ezek a tudományosan is hasznosítható eredeti dokumentumok bekerülnének a helyi gyűjteményekbe, helyük lenne a megyei levéltárakban, vagy más hasonló jellegű közintézményekben, a teljes, országos anyagot megőrzi majd az Űj Magyar Központi Levéltár. A „Magyarország fényképeken, felszabadulásának 40. évében” akció még csak első, biztató lépéseit tette meg, hogy akár mozgalommá váljék, ám ha a folytatás is hasonló lesz a kezdetekhez, érdemes lenne a jövő év tavasza után is ébren tartani. A Hazafias Népfront Országos Tanácsánál a későbbiekre is vannak elképzelések. Az összefüggő falufényképekhez jól illeszthetők lennének például a központi közösségi funkciót betöltő épületekről készített egyedi képek. Meg lehetne, meg kellene örökíteni a műemlék vagy műemlékjellegű, városképi jelentőségű épületeket, jellegzetes régi házakat; emléktáblákról, szobrokról, ritka síremlékekről is kellene felvételt készíteni; általában mindenről, amit a helyi közvélemény megörö- kítendőnek tart. S be lehetne a fotómasinával a kertekbe, az udvarokba, a szobákba, a műhelyekbe, a gyárbelsőkbe is menni, s ügyes és lelkes fotósnak, amatőrnek, 'vagy éppen a közösség érdekében cselekvőkész fényképész kisiparosnak is témát kínálhat a templomtornyokból, magasházakból, várbástyákról lencsevégre kapható látkép. Másik, következő lépésként valamilyen formában, módon a városok arculatát is meg kellene örökíteni. A fővárosban, mint hírlik, a városszépítő egyesület már most, a 40. évfordöló alkalmából szeretne valamilyen méltó megoldást találni. Deregán Gábor Ducki Krystof: Soós György: Art Deco Harapás (részlet) SZIRMAY ENDRE MAJD ÚJRA... Ugye, Kedves: ősszel nálatok is borzong a világ ' és némán könnyeznek a petúniák... az árnyakon túl bukdosik a bánat ha kérő szavam küldöm el utánad ... a szél hárfáin vágyaink zönögnek és dér gyöngyeit hintik szét a földnek.. így a magára maradt árva madár tépett szárnyán is hozzád — hazatalál.. te is tudod: egyszer, valamikor a halk esőben sárrá dagad a por... hogy bölcsőt tartson az álmodó magnak reményt ringatva a jövő tavasznak ... mikor a fények majd újra születnek és az élőknek lángokkal üzennek. A híres vendégművész hangversenyére jegyet szerezni mindig óriási probléma. RJost is mennyit kellett szaladgálnom, amíg sikerült elcsípnem két jegyet valami jobb helyre, ahonnan kitűnően lehet látni — mármint a közönségnek minket. Hid- howskának nincs gondja ilyesmivel, mert az unokafivérének van valami nője a zeneakadémián. Rypczinski- nek szintén vannak valamiféle zavaros kapcsolatai, azokról azonban jobb nem is beszélni. De mit csináljanak azok, akik tényleg szeretik a zenét? ELSŐ RÉSZ Kezdés előtt negyven perccel érkeztünk a hangversenyre: szerettünk yolna minél jobb helyet szerezni — ahonnan mindenki láthat minket, és mi is láthatunk mindenkit. Hilkowska abban a toalettben volt, amelyet MARIANOWICZ Koncert Párizsból hoztak a rokonai. Rypczinski pedig vett a jegyszedőtől néhány ismertetőt Chopinről, és tudós képpel lapozgatva sétált az előcsarnokban. MÁSODIK RÉSZ Amikor a közönség tapsolni kezdett, gyorsan lementünk a földszintre, hogy még jobb helyet szerezzünk magunknak. Ügy örültünk, mint a gyerekek, mert Rypczins- kiéket sehol sem lehetett látni — valahol oldalt ültek, egy oszlop mögött. Hilkowska méltóságteljesen közvetlenül a pódium előtt trónolt — hiába, disznó szerencséje van ennek' a ném- bernek! Viszont mire a szünetben kikecmereg onnan, Mindig azt várták a fiatal képzőművészektől itthon és külföldön, hogy újítsanak. Nem is lehet rosszabb választás a fiatalok esetében a megállapodásnál, az ismétlésnél. A probléma évek óta nálunk abból adódik, hogy kísérletezőkedvük nem a mű véglegességére törekszik, hanem sokszor megelégszik egy gesztussal, akcióval, így sokszor félkész képek, plasztikák születnek. Ez elég a meghökkentése, de nem elég a gyönyörködéshez, a felismeréshez. Ez a képzőművészeti divat nálunk is meghonosodott. Sürgős felülvizsgálatra van szükség, mert a művészet szabadsága nem adhat teret olyan szabadosságnak, mely eleve lemond az értékről ahelyett, hogy új elemekkel, eszközökkel valósítaná meg. Akkor lesz igazán jó a magyar stúdiónemzedék őszi seregszemléje, ha nem elmúló divatjelenségekre, hanem önmagára, társadalmi feladataira összpontosít. Arra az emberi várakozásra, mely új műveket igényel ' a fiatal képzőművészektől. Üj festményeket, szobrokat, grafikákat, merész terveket és elgondolásokat, de műveket, a mívesség igényével. Leleményben nincs hiány, pazar ötletek váltakoznak, sokszor az elmélyülés, a finomítás, a véglegesítés hiányával. Barabás Márton preparált madarai és zongoraroncsa képelemmé alakul jellemző választékossággal. ö legalább mindig kitalál valamit, ezúttal is, bár világérzése sötét. Igényesen, nem biztos, hogy indokoltan. Mérték a szélsőség, mely Bernáth(y) Sándor: Tessék itt a torta... Cukrosnéni (részlet) István—Sinkó István Vízizenéje; muzsika, plasztika, tér összhatásaként, és a nagyatádi tereprendezési terv, melynek vázlatrajzát és makettjét láthatjuk a kiállításon — Samu Géza, Trombitás Tamás, Romvári János, Kálmán István közös elképzelését. A holnapot akaró ifjú magyar képzőművészek akkor érhetnek el sikert és maradandó eredményt, ha a jövőben képzeletüket sokkal szigorúbban kötik egybe a társadalom várakozó igényével, s meghökkentés helyett a kísérletező kedvet fel nem adva, hanem elmélyítve — megoldásra törekednek. Művekre. Losonci Miklós Rácmolnár Sándor: Qeneau: Stílusgyakorlatok (részlet) olykor érdekes is, mint Csaba Iván Kígyóbőre, Koncz András, Fehér László, Dono- vics László felületei. Sok a képi elemzés, ebből tűnik ki Kovács Péter Balázs: Okirata, Bukta Imre: Mossák a gyümölcsfákat sorozata, Papp Tibor szellemes Casanova értelmezése. Dicsérendő Homolya Gábor emblematikus tömörségű Molière plakátja, Farkas László ironizáló plasztikája, Buták András objektje, Kö- rösényi Tamás installációja, Török Richárd füves altalajba ejtett Petőfi feje. A team-munkák közül figyelmet érdemel Kalmár Á fiatal művészek stúdiójának kiállítása
