Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

6 Somogyi Néplap 1984. november 10., szombat GYERMEKEKNEK Rendhagyó honismereti óra — Ugye a bácsi jött a bé­kekonferenciáról? Tessék velünk jönni! A harmadik á osztály már várja. Kedvesen fogadott két kisdiák Kaposváron, a Zrí­nyi Ilona Általános Iskolá­ban. A falon béke-témájú rajzok. A szerényen díszí­tett osztályteremben több mint harminc szempár te­kint rám. Beszélgetünk, él­ményekről mesélek. Kezd­tem a Parlament előtti béke nagygyűléssel, a fáklyás fel­vonulással, a műsorral, a lézerrel rajzolt békegalamb­bal. Transzparensek és kö­zel százezres tömeg. Hol én, hol ők tettek fel kérdéseket. Kötetlenül buk­kannak elő a múlt emlékei, sorsfordulók. Közben Illyés Gyula verse a felrobbantott budapesti hidakról, Szimo- nov egyik lírai hangulatú háborús verse. Aztán az, hogy 40 ezer gyermek hal meg naponta Afrikában, és gyermekváros épül magyar segítséggel a sokat szenve­dett Kambodzsában. A sza­vak, a mondatok peregtek. A Parlament előtt és a kon- fetehtia szünetében a <,Jó reggelt, Magyarország” bí- mű dal mondatait néhány sorbs Ismétlés után már együtt énekeltük: „Hazám­ra találtaim, tudom, milyen e föld, tudom, hova visz út­ja. két folyó között.” Végül az utolsó kérdésem: „Mit tehettek ti a békéért?”. Szin­te valamennyi kéz fent a magasban r „Tanulnunk kell becsülettel.”. Kölcsönös ajándékozás. A rózsacsokor mellé megkap­tam Zádori Iván és Tóth Gábor béke-témájú rajzait. Amikor kikísértek, úgy éreztem, hogy nekem volt részem a nagyobb élmény­ben. A Zrínyi Ilona Általá­nos Iskola III. A osztályos diákjai honismeretből jeles­re vizsgáztak. D. Z. ERŐFEJLESZTŐ JÁTÉKOK Sokszor hangzik el a fel­nőttek ajkáról ez a mon­dat: „Jaj, ezek a mai gyere­kek mennyire puhánydk, lus­ták! Nincs állóképességük, ml lesz (belőlük, ha felnő­nek?!” Ez ellen is van ör- vcsság, ha társaitokkal, bará­taitokkal összefogtok egy kis állóképesség-fejlesztésre. Er­re kiválóan alkalmasak az itt leírt erősítő feladatok. TARSHORDÁS : Fussatok párosán 400 métert, jó ma­gasra felhúzott térdekkel. Visszafelé pedig 50—50 méte­res váltás után társaddal egymást vállon vigyétek visz- sza. (Rajz.) IZOMLECKËZTETËS: Pá­rosán végezíhető a gyakorlat. A jobb lábadat felemeled és átnyújtod a társadnak, a-ki azt két kézzel megfogja. Ezután jobbra ötször, és bal­ra ötször ugrálva keringőzze­tek. A gyakorlat elvégzése után következhet ugyanez bal lábbal. A gyakorlat ver­Térítők, párnák, függönyök Iskolánkban minden évben működik rajzszakkör, mely­ben gyakran batikolunk. Kicsik, nagyok egyaránt részt ve­hetnek a társas foglalkozásokon. Ehhez a szép munkához nem kell más, csak egy kis anyag, kevés ruhafesték — és természetesen néhány öblét. Alapanyagnak legjobb a sifon. A batik készülhet festéssel, kötözéssel és viaszolással is. Mindhárom módszerrel ízléses, hangulatos térítők, párnák, függönyök, strandruhák, sőt fali­képek is készülhetnek. Káizer Katalin Zrínyi lions Alt. lak. l/a. oistály senyszerűen is játszható, melyik pár bírja tovább ala­pén. LENGŐ SÜLYDOBAS : Húzzátok meg az alapvona­lat, és tőle 1—1 méterre a vonaliakat. A versenyző fela­data, hogy az alapvonalon állva a két keréken tartott súlyt (követ, medicinlabdát stb.) — a lábak közül len­dítve — a legmesszebbre el­dobja. Mindenkinek három kísérletre van lehetősége, és csak a legjobb eredmény számít a versenyben. Ez is játszható a csapatbem, ahol a legjobb egyéni eredményeket összeadva kapjátok meg a legjobb csapat eredményét. MESSZEBBRE ES MA­GASABBRA: Következhet egy láb erősítő verseny. A helyből távol és helyből ma­gasugrás. Ez csapatverseny­ként Is lebonyolítható. (Vi­gyázzatok arra, hogy a ma­gasugrásnál a léc rögzítése a túlsó oldalon legyen, és így essen le a léc, ha a verseny­ző leveri!) TALICSKA VERSENY : A lábizmok után a karizmokat erősítsétek. Erre kitűnően al­kalmas a talicskázás. Páro­kat alakítottak, ahol az egyik gyerek fekvőtámaszt csinál, a másik pedig meg­fogja a két lábát, és Így ha­ladnak előre a célig. Kiesé­ses versenyt is lehet ebből rendezni. HÚZD MEG—ERESZD MEG: Levezető játéknak ajánlom a kötélhúzást. Ez ügyességet, de főleg erőt kívánó játék. Egyforma erős­ségű csapatokat válasszatok így izgalmasabb lesz a ver­seny. Ha a fenti erőfejlesztést többször is megismétli tek, az eredmény nem marad el. BÓKKON GABOR Á megbántott kövér felhő Megy a Felhő fönn az égen. Fütyürészve, szép kövéren. Bizony, nagy lég a hasa. Lassan ér hát ezért haza. Egy tó fölött megáll mégis, — Van még idő estebédig —, Tükörképét néíl hosszan. Fel is kiált JA hangosan: „Nem is vitás, kt a legszebb ; enyém ez a pompás termet. Aki látott egyszer engem. Nem lehet, hogy mást szeressen!” Örömében hasa remeg — Indul tovább, elégedett. Fütyürészve. szép kövéren Megy a Felhő fönn az égen. Arra visz a Szélvész útja. Ordít, süvít zúgva-búgva: „De kövér vagy! S hű. de rusnya. Felhők közt s világcsúfja!” Közeledve, távolodva Komisz Szélvész ezt harsogja. — AU a Felhő megszeppenve. Borús lesz az arca, kedve. 8zipog — pedig nem akarja. Könnyes már a szeme sarka. Bánatában sir a Felhő — Ezért dől most ránk az eső. AB RAS SZÁMTAN. Ebben a példában a számokat áb­rák helyettesítik. Az egyforma ábrák mindig egyforma szá­mokat képviselnek. Alakítsátok át az ábrákat számokká, és végezzétek el a számtani műveleteket úgy, hogy az ered­mény helyen legyen! Megfejtés a 11. oldalon. BETÜPÓTLAS. Egészítsétek ki a kör sugaraiba beirt szótöredékekét úgy, hogy értelmes ötbetűs szavakat kapja­tok! Helyes megoldás esetén a külső körbe kerülő betűk, a számozás sorrendjében összeolvasva József Attila egyik ver­sének címét adják eredményül. Mi a vers címe? Megfejtés a 11. oldalon. Barátaink a baglyok Az emberi butasága ős­időktől rosszindulatúan, el­lenségesen kezeli a baglyo­kat, pedig tulajdonképpen hasznos és szeretetre méltó madarak. A velük kapcsola­tos sok téves nézet oka az ember előtt titokban folyó életük, lévén főként éjjeli madarakról szó. Különleges alakjuk, hangjuk, mozgásuk még csak fokozza irántuk a bizalmatlanságot. De nem minden nép ennyire elfogult velük szemben. Dél-Európá- ban közkedvelt madarak, sőt Görögországban az ókorban Athéné istennő szent madaraként tisztelték. Ezt úgy érdemelte ki, hogy együtt „lakott” az Akropo- liszon a görög istenekkel. Mivel a nappalt csendes pi­henéssel töltötte a nyugal­mas, elmélyült elmélkedés­nek, a bölcsességnek, a tu­dománynak a jelképévé vélt Hazánkban leggyakoribb a kuvik és a macskabagoly. Az előbbi egyike a legintel­ligensebb baglyoknak, Az utóbbi mintegy kétszerte ak­kora termetű, mint a kuvik. s könnyű felismerni arról, hogy szürke arcfátyola a csőr irányában mipd vilá­gosabb, lábujjai csaknem a karmokig tollasak, s az egyedüli bagolyfaj. amely- hek a szeme fekete. Jelen­létét leginkább a hangja árulja el. örvendetesen gya­kori még hazánkban a fü­lesbagoly, melynek erdei és réti változata van. A réti fülesbagoly érdekes szokása, hogy a többi bagolytól elté­rően fészket épít, s ezt el­szántan védelmezi minden •közelébe merészkedő ellen. A valódi baglyok mintegy 200 fajt számláló népes csa­ládjából megtalálható még nálunk a gyöngybagoly és az uhu is. (Ez utóbbinak első­sorban nagysága érdemel Liszteletet: testének hossza eléri a 75—80 cm-t.) Képünkön tudományos kutatás céljára befogott baglyokat — két macska- baglyot és egy fülesbaglyot — láthatunk, amint éppen röptetésre viszi őket gazdá­juk egy személygépkocsi­ban. Bit egyszer két test­vér, az egyik szegény bolt, a másik gazdag. Egyszer elment a szegény az erdőbe, hogy fát vágjon, és közvetlenül a patak partján látott munkához. Vágta a fát, vágta — és a fejszéje beleesett a vízbe. Leült és keservesen sírni kezdett. Hirtelen megjelent egy fe­hér szakállú öregember. , — Mi történt? — kérdez­te. Elmondta a paraszt a bá­natát. Az öreg ember be­ment a vízbe, és kihúzott egy aranyfejszét. — Ez volt a .tied? — Nem, ez nem az enyém — felelte a szegényember. Akkor az öreg kihozta a vízből H vasfejszét, és oda­Az aranyfejsze OROSZ NÉPMESE adta a parasztnak. Az na­gyon megörült neki. — Hogyan is háláljam meg? Nagyon szégyenlem, de vendégül nem hívhatlak, nem tudlak mivel megven­dégelni. De az 'öreg csak nevetett: — Nem kell meghálál­nod! Jobb ha hazamész, vár a feleséged. És eltűnt úgy, ahogy jött. Hazament a szegényem­ber — és nem hitt a sze­mének: az öreg kunyhó he­lyén egy gyönyörű új ház állt. A felesége pedig igen­csak örvendezett; az aszta­lon meg ott volt a vacsora. Így lett a szegény gazda­gabb a bátyjánál. Az pedig faggatni kezdte, hogy mi is történt. A paraszt elmondta, de az aranyfejszéről hallga­tott. A gazdag ember kifutotta patakhoz, belehajította ' a fejszéjét a vízbe, és üvöl­tözni kezdett az erdőben Megjelent neki az öregem­ber, fölmutatta az aranyfej­szét és megkérdezte: — Ez a te fejszéd? A gazdag fólkiáltott: — Az enyém, az enyém, add ide! Az öreg odaadta a fejszét, eltűnt — nem is szólt egy szót sem. A gazdag ember elindult hazafelé. Futott, futott, de az erdő mind sűrűbb leit. Be­esteledett. Rájött, hogy elté­vedt. Lefeküdt egy fa alá, az aranyfejszét a feje alá fektette, és úgy gondolta, alszik egyet az egészre. De amikor reggel fölébredt — a saját •szobájában feküd.*, és mellette a fejszéje. De nem ám az aranyfej­sze csak a vasból való..

Next

/
Thumbnails
Contents