Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. novëmber 7., szerda 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Szembesítés Az iskola legyen jellem­képző is Boldizsár Iván külön Cili­ben foglalkozott a XII kongresszus idején dr. Grübl Lászlóné általános is­kolai igazgató szenvedélyes felszólalásával. A marcali vezető pedagógus akkor a közoktatás legfájóbb gond­jairól beszélt, sürgetve a tárgyi feltételek javítását. Ami a nevelői felelősséget illeti, a liberiaiizmus ellen szállt síkra a „követelek mer tisztellek” elvi alapjá­ról. Csaknem öt év telt el a felszólalás óta. Felkeres­tük dr. Grübl Lászlónét, a Mikszáth úti általános isko­la igazgatónőjét; hogyan lát­ja ma a pedagógia helyze­tét, az oktatás tárgyi felté­teleinek mai állapotát. — Kezdjük a legújabbal: alig léptünk az épületbe, máris tudomást szereztünk a legfrissebb szemléltetőesz­köz megérkezéséről. Nagy esemény lehet, mert a gye­rekek örömmel újságolták. — Valóban az. Beindítot­tuk a fakultációt, egyszer­re négyfélét is: számítás ' technikából, háztartási is - meretdktoől, nyomdatechni­kából és könyvkötészetből, könyvtárhasználatból. Ami­re ön gondol, az a számí­tástechnika iránt érdeklődő tanulók öröme : lehetőségük nyílt arra, hogy egy Com­modore VC 20-as számító­gépet vásároljunk 18 000-ért, illetve egy speciális adat­rögzítőt 7000 forintért. Szí­vesen beszélnék a többi fa­kultatív témakör örömeiről is, így például terveinkről a nyomdai szakmunkások utánpótlásában vagy az 1979 óta megvalósított né­met tagozatos osztályok te­vékenységéről, de úgy vé­lem, az oktatás feltételei­nek nagyobb léptékű válto­zásaira kíváncsi. — Tehát vannak nagyobb léptékű változások is az iskolában kongresszusi fel­szólalása óta. — Néhányat megemlítek közülük. Az akkori nyolc tanterem újabb nyolccal bővült. Most három épület­ben tanítunk: itt, aztán a volt Berzsenyi kollégium­ban és a gombai városrész­ben. Amikor a megyei párt­értekezleten felszólaltam, még két műszakban taní­tottunk. Igaz, hogy most há­rom helyen dolgozunk, mégis szerencsésebbnek tar­lom ezt, mintha változatla­nul két műszakban kellen’ tanítani. Akkor tizenkilenc tanulócsoportunk volt, ma huszonkilenc. Öt év örömte li eseményei között kell em­lítenem a könyvtárunk léte sítését: a holt-tér átriumot egy kolléganőnk férje ter vei alapján olyan könyv tárházzá sikerült alakíta­nunk sok-sok segítséggé’ ráfordítással, hogy kiállja a próbát bármely más hason ló intézménnyel. — Tanúsíthatom; meleg, otthonos könyvtár ez, ahol lapokkal, folyóiratokkal, le mezekkel is ismerkedhetnél a gyerekek. Korszerű stúdió pultot is láttam ... — Ötszázhatvanpzret kap­tunk a létesítésre a városi Gond: a beázás tanácstól, mintakönyvtár cí­met nyertünk el ez húsz­ezerrel járt. Száztízezer négyzetméter alapterületi; Készül az uszodánk, két me­dencével; ez a négymilliót, létesítmény tavasztól már üzemel termálvízzel. Mivel testnevelés tagozatunknak egész évben szüksége van uszodára, terv a lefedése is A város többi iskolája is használja, illetve a város lakossága is. hiszen Marca­liban nincs strand. A hon védség, a Sáév, a KPM is segített a kivitelezésben, a szülői munkaközösségek és a tantestület eddig 200 000 forintot ajánlott fel, és ak­kor még nem is szóltam a szülői áldozatvállalásról, ami a társadalmi munkát illeti. — Jó hallgatni ezeket. Mégis: minden felhő eltűnt az iskolavezetés homloká­ról? — Erről szó sincs. Napi gondunk több bizottság vizs­gálta már, de mindmáig nincs változás, öt éve ázik be egy részen az iskola; nemrég láttuk a televízió­ban is, hogy a lapostetős technológiával máshol is baj van. Nem volt megfe­lelő a szigetelés, a techni­ka. . . — Felszólalásában szem­léletváltozás fontosságáról is beszélt. Hogyan látja a kér­dést ma? — Nézze, mi pedagógusok akkoriban még defenzívá­ban voltunk. Ügy is fogal­mazhatnék, hogy a közvé­lemény minden nevelési funkciót a mi feladatunk­nak tudott. Ezért volt dön­tő fontosságú, amikor vég­re országos szinten kimond­ták: a családnak is szerepe van a nevelőievékenység- ben, s ez a felelősség át nem hárítható. Azt is nagyra értékelem, hogy az elvtelen liberalizmus helyébe egyre inkább a követelmények hangsúlyozása lép : igenis, mindenért meg kell dolgoz­ni. Egy egész társadalom jövője érdekében tartom ezt fontosnak, pozitív vál­tozásnak. Ami a pedagógus közérzetét illeti, mindez kedvezően befolyásolja, s hadd említsem a közérzet­Öröm: az új számítógép javító tényezők között a pedagógusbérek rendezését is. — Rendkívül nagy hang­súlyt fektetett öt éve a pe dagógus személyiség milyen­ségére, minőségére. Egy 53 tagú tantestület vezetője; hogyan látja ma ezt a kér­dést? — Sokszor elmondtam, hogy a pedagógus személyi­ségformálásában elsődleges szerep az iskoláké: a közép­iskoláé, a főiskoláé, egyete­mé. Ezeknek jellemképzővé, emberformálóvá kell válni­uk. Mert az ikoláknak, ahol dolgoznak, kell. hogy lelke, klímája legyen! S ez raj­tunk áll, vagy bukik. Amit én még rendkívül fontosnak tartok: a .tantestületemben: a pedagógusnak legyen vé­leménye, ezt bátran hangoz­tassa, akár az igazgatói vé­lemény ellenében is, hiszen senki sem tévedhetetlen. Markánsabban politizálni — ez pedig, úgy érzem, nemcsak a kommunisták feladata itt és most. — A tantestület 63 száza­léka 35 éven aluli. Felfede­zi-e a fiatalokban egykori önmagát? — Igen, és bátorítom is őket a cselekvésre. Jól mű­ködő KISZ-szervezetünk van, titkárunk Kiláné Meggyesi Zsuzsa a KISZ KH dicsérő oklevelét kapta, az alapszervezet pedig a Nép front kiváló társadalmi munkás kitüntetését. Most éppen vetélkedősorozatot, iskolatörténeti kiállítást ké­szítünk elő a felszabadulási évfordulóra. Irodalmi mű sorokat tartanak szülői tö­meg előtt, nevelői énekka­runk karácsonyi hangverse­nye már hagyományos, lé­lekemelő esemény L. L. A NAGY NAP LENDÜLETE Az emberiség emlékezeté­ben ritka napok azok, me­lyek lendületet kölcsönöz­nek a mának is. Ilyen volt hosszú időkig a Bastille le­rombolásának napja, vagyis az az esemény, amikor a párizsi nép ledöntötte a börtönt, az önkényuralom jelképét... Ez a nap több mint száz évig egyedülálló jelképe volt annak, hogy a zsarnokságot a nép órák alatt söpri el. Bizonyos értelemben a Bastille lerombolásának képe merült föl akkor is, amikor a matrózok 1917 ok ­tóberében megostromolták és elfoglalták a Téli Palo­tát, ennek az eseménynek késői üzenetét közvetítették az Aurára cirkáló ágyúi, de ugyanakkor november hete­diké mégis valamivel töb­bet, valami mást jelentett már az első pillanattól kezd­ve. Mindenekelőtt áz Októ­beri Forradalom kitörése idején világos volt. hogy a nép nagy többsége nem tar­tozik hozzá a bolsevik párt­hoz. Alig néhány százezei ember ismerte azt az ide­ológiát, melyek a bolsevikok képviseltek, legföljebb né­hány millió ember számára volt ismerős Lenin neve is. Egyszóval a bolsevik párt — mint párt — kisebbség­ben volt Oroszországban tag­létszámát tekintve is, s en­nek ellenére vállalta a for­radalom véghezvitelét, s kü­lönösen Lenin határozottsá­ga folytán határozta el a felkelés megkezdését. ő érezte az idők lüktetését. S mi volt ennek az érzés­nek az alapja? Az első és legáltalánosabb válasz az lenne, hogy Lenin a párt vezetőségének többsége elle­nére forradalom jellemé­től hajtva mondta ki, hogv a felkelésre szükség van. Ez azonban nem karakterkér­dés volt. Nem Lenin vagy mások forradalmi beállított­ságától függött, hanem va­lami mástól, amelynek je­lentősége már sokkal álta­lánosabb. A kérdést másképp kell megfogalmaznunk. Hogyan lehetséges az. hogy egy vi­szonylag kis létszámú és nem széles körben ismert párt magával tudta ragadni a forradalomban az orosz nép többségét? Ennek az a magyarázata, hogy Lenin volt, aki legjobban megér­tette; azok az alapvető jel­szavak. amelyeknek jegyé­ben a párt a forradalmat megindította, a párt létszá­mától teljesen függetlenül magukkal ragadhatják a legszélesebb tömegeket is, mert a forradalom első napját két dekrétum elké­szítése fémjelzi. Az egyik a békéről szólt, a másik dek­rétum pedig a földek ra­cionalizálásáról, illetve szét­osztásáról. S ez volt az a két gondolat, amelynek je­A keletre szegeződött figyelem A történelem, amelynek mi is szereplői vagyunk, hétköznapok szüntelen egy­másutániságában alakul tör­ténelemmé. A később tan­könyvekben szereplő nagy pillanatok is a mindenna­pok kohójában izzanak. A kortársak gyakorta nem is tudják, hogy világtörténeti jelentőségű eseményeknek válnak részesévé. Ennek bizonyítására elég föllapoznunk a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­mal egyidőben megjelent újságokat. Ezerkilencszáztizenhét. Har­madik éve tart már a vilá­got lángba borító öldöklés. Akkor még nem tudhatják a „Somogyvármegye” című lap munkatársai sem, hogy két és fél évtized múlva már római számokkal kell jelölniük a világháborúkat. A híradások november nyol­cadikén is az előző napok, hetek évek hiteihez hason­lítanak: „Seregeink a Pia­véhez közelednek” — hir­deti a főcím, „A világtör­ténelem legnagyobb csatája előtt” ... Csak a harmadik helyet érdemelte ki a korabeli krónikás fontossági sorrend­jében az, hogy: „Kitört a polgárháború Pétervárott — A munkástanács azonnali békét követel.” A Keren- szkij bukását hírül adó cen- zúrázott(!) táviratokat azon­ban Koppenhágából Sto­ckholmiból keltezték. A világtörténelem egyik legnagyobb pillanatát tehát háttérbe szorítja egyelőre a Piavéhez való készülődé­sünk. A mai olvasónak ér­dekes összehasonlítást nyújt az egyes eseményekkel fog­lalkozó cikkek terjedelme is Ha ugyanis az általunk megszokott normák szerint olyassuk a lapot, s úgy gon­doljuk, hogy a legfontosabb eseményekről írnak légtöb­bet, tévedünk. A november 8-i szám szenzációját ugyan­is az adja: Szigetvár köze­lében Szántó Imre 34 éves terehegyi földművelő agyon­lőtt egy méztolvajt. A mé­hészkedő rövid életrajzát is közli a cikkíró, nagy gond­dal ecsetelve népfölkelő vol­tát, aztán azt, hogy a 19. honvéd gyalogezredben meg­sebesülve karját levágták. A két nappal későbbi — november 10-i lap már sej­ti: kelet felől nagy súlyú hí­rek érkeznek. „Orosz kü­lönbéke” ezúttal a főcím, ami alatt kénytelen beis­merni már a szerkesztő: „az orosz ellenforradalom győ­zelme elvonja egy pillanat­ra tekintetünket diadalmas offemzívánkról. A pétervári nagy láz és izgalom mellé­ben új eseménynek vajúd­nak.” A fogalmazás képza­vara talán már hatvanhét évvel ezelőtt is szembeötlő volt. A szavak azonban kü­lön-külön jellemzik a forra­dalmat. A hírek között tallózva a hátországi nehéz életet és a hosszan tartó háború fásult­ságát olvashatjuk. (De hát háború lehet-e rövid? Hi­szen a résztvevőknek min­den nap egy örökkévalóság.) „A harisnyát a katonák­nak!” fölhívás „társadalmi úton előállítandó meleg ru­hanemű” küldését sürgeti a nyugati harctérre, s van hír adakozásról is : bizonyos Schlesinger Sándorné a „Somogyvármegye” útján 10 —10 koronát adományozom a tüdővészes katonáknak es a kaposvári napközi otthon­nak .. Az új világ születése me’ épphogy kiviláglik a lapok híradásaiból. Az oroszorszá­gi forradalom igazi hatását j.a két évvel későbbi évfo­lyam tartalmazza. Varga István gyében az orosz tömegek­ben a forradalom rendkívül gyorsan visszhangra talált. Miért? A békéről szóló dekrétum azt a gondolatot ; artalmazta, hogy fel kell szólítani az első világhábo­rúban résztvevő összes ha­talmat arra: azonnal kösse­nek őszinte és annexió nél­küli békét. A háborúra való nemet mondásnak azonban a fel­tétele az volt, hogy a bolse­vikok nem csupán a hábo­rú ellen beszéltek, hanem az azonnali békekötést úgy követelték, hogy az semmi­féle területcsonkítást ne te­remtsen egyik államban sem. Minden egyéb békekí­sérlet mindaddig — amíg a bolsevikok nem léptek föl — megpróbálta megfogal­mazni egyik vagy másik hatalom szempontjából, egyik vagy másik hatalom javára azokat a feltételeket, melyek mellett és melyek közepette elképzelésük sze­rint a béke létrejöhet. Egye­dül az orosz kommunisták voltak azok, akik feltétel nélküli békéről beszéltek ; akik nem támasztottak olyan követelményeket, amelyek így vagy amúgy becsapták volna a népeket és a háború továbbfolytatá­sát a béke jelszavával biz­tosították volna. A másik dekrétum szin­tén hasonló szellemű volt. Nem kell mondanunk, hogy milyen jelentősége volt an­nak, midőn a bolsevikok nyilatkoztak abban a kér­désben, hogy azonnal és megváltás nélkül szét kell osztani a földeket. Az orosz muzsik több évszázados vá­gya teljesült ezzel, és ily módon teljes mértékben érthetővé vált: a bolsevikok nagyonis konkrét és egyál­talán nem kórmönfontan megfogalmazott programja mellett ott állt az orosz nép nagy része, és ezt a prog­ramot többé-kevésbé magu­kévá tették azok a népek is, amelyek a régi Oroszor­szágban elnyomottakként, kiszolgáltatott rabszolga- sorban éltek. Ezzel a dekrétummal — amelyek természetesen csu­pán polgári demokratikus követeléseket tartalmaztak — a forradalom Oroszor­szágban megnyerte a töme­geket. Megnyerte, mert köz­vetlenül érthető volt mind a két dekrétumnak a követe­lése. és összhangban volt azokkal a felhalmozódott igényekkel, gondolatokkal, amelyek az orosz népben, az orosz művészetben, és az orosz tudományban egy év­százada fogalmazódtak, és amelyek következtében ez a művészet és irodalom világ­szerte hallatlan tekintélyt vívott ki. És a bolsevik párt megtartotta, amit ígért. Mert voltak kérdések, amelyekkel kapcsolatban Lenin nagyon figyelmesen meghallgatta a pro és kont­ra érveket. Egy kérdésben azonban hajthatatlan volt. S ez a béke kérdése. Ami­kor 1918-ban aláírták a Breszí Litovszk-i békét, no­ha a békéről szóló dekré­tum az annexió nélküli bé­kére szólított fel, mégis je­lentős területeket áldozott föl a szovjethatalom. Fel­áldozta őket, mert az alap­vető ígéretet kellett megtar­tania — azt. hogy kivezeti az országot a háborúbó hogy véget vet a mészárlás­nak. Megtartotta a bolsevik párt a földre vonatkozó ígé­retét is. Épp ezek voltak a döntő motívumok abban, hogy a párt ha.talmas töme­geket tudott maga mellé ál­lítani, mert jelszavai és első határozatai a tömegek spon­tán akaratával találkoztak. Ez adott lendületet akkor is, ez ad lendületet ma is a kommunista mozgalomnak, ahol a mozgalom mer a munkások és parasztok sze­mével és ítéletével élni, és nem cseréli föl másokéra. Hermann István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents