Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
6 Somogyi Néplap 1984. november 7., szerda AZ IFJÚSÁG ÉLETE Felépült végre a házunk Az öt lakás hatféle A megyeszékhely kaposfü- redi mintalákótelepén, az épülő és a már kész házak tulajdonosai fiatalok. A húszlakásos sorházegység építtetőit a városi KISZ-bizottság jelölte ki, három évvel ezelőtt. A szerencsés leendő lakástulajdonosak közé tartozott Virányi Zoltán, a Somber 29 éves osztályvezető-helyettese 'is. — Akkoriban nősültem, s már égetővé vált lakásgondunk. Azelőtt a Sáévnél dolgoztam sajnos, későn startoltam, így a vállalatnál szervezetit lakásakcióba -már nem fértem be. Kapóra jött hát ez a lehetőség. Mint a gazdaságpolitikai munkabizottság vezetője közelről ismertem a fiatalok lakásépítési gondjait. Aztán hogy magam is közéjük kerültem, ugyancsak sok tapasztalatot szerezhettem házépítés-ügyben. A mi sorházegységünkban öt lakás épült, típustervek alapján, tetőtér-beépítéssel. Két és fél évvel ezelőtt kezdtük a munkát. Sok idő menlt rá a különböző papírók beszerzésére, például nem kaphattunk addig építési engedélyt, amíg a földhivatal pecséttel nem igazolta, hogy a telek „istenbizony” a miénk. A városi tanács kedvezménnyel bocsátotta rendelkezésünkre a tartós használatú telket. Negyvenezer forintba került. Az OTP háromszáZhúszezer forint kölcsönt adott, én ötvenezer kamatmentes kölcsönt kaptam a vállalatomtól, a feleségem húszezret, s ehhez jött a szociálpolitikai összeg, azaz gyerekenként húszezer forint. Most már kedvezőbbek a föltételek, bármilyen házat épít az ember, egységesen negyvenezer forintot ér a gyerek. Nem volt sok ez a pénz, de elegendő a kezdéshez. S együtt kellett haladnunk a többiekkel. — A mi ötösfogatunk baráti társasággá alakult, segítettük egymást, ahogyan lehetett Elhatároztuk, hogy még a tél beállta előtt tető alá hozzuk a házat, azonban ez sem ment zökkenő nélkül, öten ötfelé szaladgáltunk anyagbeszerző útjainkon, mintha csak az ismert meg hazádat! mozgalomban vettünk volna részt. A-cserepet Békéscsabáról, az ablakokat Kecskemétről, a radiátorokat Balassagyarmatról szállítottuk ide. A (televízióban látott magánépítkezők és a Tüzép közötti szerződés pedig csak a mesében létezik. — Amióta építkezem, sem- trrmre nincs idő. Vagy a háznál dolgozom, vagy különmunkát vállalok, hogy előteremtsem a még szükséges pénzt a befejezéshez. A család nagyon sokat segített, szinte nem volt olyan hétvége, hogy ne jöttek volna betont keverni, ásni, szerelni. Kísérletező kedvemet is kiélhettem. A típusterveket azonnal átvariáltuk, az öt lakás hatféle. Nálunk nagy belső terek vannak; ahol lehetett ,kihagytuk” a falakat. Nagyobb ablakot terveztettünk, sőt a hőszigetelő vakolatot ás saját recept szerint kevertem. Hogy aztán szigetel-e? Tavasszal megmondom ... És sokáig emlékezetes marad a feltört tenyér, a szinte ájult fáradtság, az izomláz. A kislányom kétéves, de alig láttam. Este tíz óra előtt alig kerültem haza, reggel korán pedig már nem voltam otthon. — Lehetséges, hogy másképpen is meg tudtunk volna oldani lakáshelyzetünket. A rengeteg bosszankodás ellenére mégis örülök, hogy építkezem. Most már tudom azt is, mit csinálnék másképpen. November elején költözünk, s olyan lakásba, amelyet mi alakítottunk ki igényünk, ízlésünk szerint. Biztosan vannak szebb, házak, nagyobbak, de ez a miénk. Megdolgoztunk érte. K. Á. Ötletek az „öregektől” Szeretik a munkájukat A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában dolgozóknak több mint a fele fiatal, 35 éven aluli, összesen 728-an vannak, s közülük 220 KISZ- tag. A gyárban működő 50 brigádból 14 ifjúsági. így érthető, hogy a gyár vezetőinek nagy figyelmet kell szentelniük az ifjúság problémáira. — Gondoskodik-e a vállalat a fiatalok számára a képzettségüknek megfelelő munkáról? — • kérdeztem Hofrics Jánost, az üzemi KISZ-bizottság titkárát. — A gyár kész erre, de nagyon sokszor azonban nem talál partnerre a dolgozóban. A szakmunkásóknál egyszerű a helyzet: őket (tényleg a szakmájukban helyezzük el, esetleg kiemelt gépeken dolgoznak. A probléma a középvezetői munkakörök betöltésénél kezdődik. A szakemberek nem szívesen vállalnak ' vezetői posztokat, mert nem megfelelő az anyagi ösztönzés. Pedig rátermettségben nincs hiány. Csaknem ötven mérnökünk, van, és sajnos, nem a- végzettségüknek megfelelő, munkakörben dolgoznak. Inkább lesznek beosztottak több jövedelemért, mint vezetők kevesebb fizetésért. így fordulhat elő az, hogy valakinek a főnöke középiskolát végzett, neki pedig diplomája van. Júliusban volt a gyárban a béremelés. Egy fiatal fizikai dolgozó átlagkeresete 3800 forint, s lehetősége van plusz jövedelemre is. A nem fizikai dolgozók átlagkeresete körülbelül 3400, s nekik grhk-ra nincs lehetőségük. — Hogyan dolgoznak a fiatalok? Segítik-e őket a tapasztaltabb szakemberek? — Ügy érzem, hogy a vállalatunknál dolgozó fiatalok nagy többsége szereti a munkáját, sőt néha nincs is kihasználva az energiájuk. A munka szeretetére való nevelésben pedig nagy szerepe van a felnőttek példamutatásának. Az idősebb generáció elősegíti a fiatalok fejlődését, szakmai szempontból is. Bancsics István 1973-tól dolgozik a gyárban, tapasztalj szakembernek számít 29 évével. — A fiatalok nagy többsége szereti szakmáját, s nincs különösebb gond velük. Kiemelt szerszámgépeken dolgosaink, így a fiatalok képességeiknek megfelelő munkát végezhetnek, s megvan a lehetőségük a szakmai előrelépésre is. Horváth Tibor augusztus óta dolgozik á gyárban. Az 503-as szakmunkásképzőben végzett. — Jelenleg az ipari szak- középiskolában tanulok, általános gépész szakon. Ha sikerül elvégeznem, szeretném letenni a technikusi minősítőt. Ebben a gyárban voltam tanuló, megismertem az embereket, s úgy gondolom, hogy dolgozni is ide jövök. Elégedett vagyok a foglalkozásommal és a fizetésemmel is. Síkköszörülök, és 18 forint az órabérem. Ez kezdetnek elég. Molnár Sándor egyike azoknak, akik vállalták a magasabb beosztást. Munkavédelmi vezető. — Munkahelyem 1975 óta a villamossági gyár. Gyárfejlesztőként kezdtem, majd négy év múlva csoportvezető lettem; most július elsején neveztek ki munkavédelmi vezetőnek. Végzettségemet tekintve gépész- üzemmérnök vagyok, s most akarom megszerezni a szakirányíj képesítést, munkavédelmi üzemmérnöki iskolába járok. Ügy gondolom: a teljesítményemmel arányban áll a megbecsülésem. Két éve lettem kiváló ifjú szakember, tavaly pedig kiváló dolgozó. Berzeviczy Zsolt Másokat is buzdítanak Dunaújvárosban tanulnak Varsányi András a gyártmányfejiesztésii osztályon gyártmánytervező, Krémer Antal technológus a Kapós- gépnél. Mindketten a gépipari technikumban végeztek, évekkel ezelőtt. András 32. Antal 28 éves. Mindennapi munkájuk mellett Dunaújvárosban tanulnak, a Nehézipari Műszaki Egyetem kohó- és fémipari főiskolai karánák fémszerkezetgyártó ágazatán. Most harmadévesek. — Mi ösztönzött arra, hogy munka mellett továbbtanuljatok, diplomát szerezzetek? — Vállalati kezdeményezés útján kezdtük el a főiskolát. A Kaposgép előkészítőt hirdetett matematikából és (fizikából, s erre kérték a jelentkezőket. Ügy gondolták, hogy munkánkban hasznosítani tudjuk majd a tanultakat, szakmai szempontból előbbre (lépünk, ezért jelentkeztünk. Harmincba tan kezdtük a tanfolyamot, októbertől májusig készültünk a fölvételire a gépipari szak- középiskolában. Heten tettünk sikeres fölvételi vizsgát Dunaújvárosban, két kollégánkat pedig a Bánki Donét Műszáki Főiskola kaposvári kihelyezett tagozatára vették föl. Elhatározásunkat megerősítette, hogy vállala- tunknáll csak egy munkatársunknak van ilyen végzettsége. Gondot jelent ugyanis, hogy akik részit vesznek ezen és az ehhez hasonló képzéseken, nem mindig kerülnek a gyártóhelyekre. — Ahhoz, hogy előbbre tudjunk lépni — mondja Krémer Antal —, s állandó jelleggel az európai élvonalban legyünk termékeinkkel, a fejekben is több kell legyen. — Milyen előnyöket jelent a diploma megszerzése a válUalaitnál? — Egyedül vagyok technikus az osztályon, így beosztásomban nem valószínű, hogy előbbre ugrok — vélekedik Varsányi László. — Munkaköröm olyan, hogy véleményem szerint megelőlegezték számomra ezt a főiskolát. Szakmai szempontból viszont mindenképpen többet fogok tudni. — Akárcsak én — csatlakozik hozzá Krémer Antal. — A teohnalógusi munkakörben dolgozóktól a gyártás megkívánja a nagyobb szakmai tudást. A tervezőasztaPályakezdők az építőiparban Megtartó erő A megye legnagyobb épi-, tőipari vállalata a Sáóv. Dolgozóinak többsége szakmunkás, az Utóbbi években egyre jobban képzett fiatalok kerülnek oda. A vállalatnál tevékenykedő felsőfókú végzettségű munkatársak között is sok a fiatal, pályakezdő. Tíz éve még csak huszonhét egyetemet, főiskolát végzett ember dolgozott a vállalatnál, ma már kilencvenen vannak. Az építőipar — sosem volt mentes az úgynevezett „nagy vándorlások”- tól, ezen a területen mindig is nagy volt a fluktuáció. Megtartó erővel is rendelkeznie kell a vállalatnak, ha tartósan kíván eredményesen működni, kipróbált, a munkahelyhez hű dolgozókkal. — Évek óta rendszeres kapcsolatunk van nemcsak a szaikmunkásképző intézettel, hanem a főiskolákkal, egyetemekkel is. Sok ösztöndíjasunk van, a felsőfókú végzettségűek általában a képzési idő vége felé kötnek szerződést a vállalattal. Figyelemmel kísérjük jövendő munkatársaink tanulmányi előmenetelét, tájékozódunk egyéni gondjairól, elképzeléseikről — mondja Hegedűs János, a Sáév pártbizottságának titkára. — Például ha az ösztöndíjasunk időközben házasságot köt, állást kínálunk a társának is, sőt lehetőséget adunk az önálló életkezdéshez: szolgálati lakást biztosítunk számukra, amíg saját otthont nem tudnak teremteni. A vállalat kollektív szerződésében összefoglalva elolvasható mindaz, ami a pályakezdők (beilleszkedését selon hiába áll készen a gépterv, azt még ki is kell kísérletezni; úgy, hogy minden szempontból megfelelő legyen. — Mekkora teher a munka melletti tanulás? — Elmondom egyik napomat — szól Krémer Antal. — Ledolgozom a •vállalatnál a nyolc órát, aztán elmegyek a kisfiámért az óvodába, majd érkezik a lányom az iskolából. Délután velük foglalkozom, ‘ majd amikor nyugovóra tér a család, előveszem a (tankönyveimet, jegyzetemet. Sokszor éjszakába nyúlik, mire befejezem. Sokat segítünk egymásnak, mi heten; vizsgák előtt együtt (tanulunk. — Mennyi időtöket köti le a tanulás? — Félévenként háromszor öt nap a kötelező konzultáció, ezenkívül két-három napot jelentenek a vizsgák. Amikor a műszaki dolgokra kerül a sor, már könnyű helyzetben vagyunk: sok az átfedés, hiszen az elméleti tudnivalókat munkánk során már megelőzte a gyakorlat. Nagyon sókat segít a vállalat is'; tanulmányi szerződést kötöttünk vele, és szinte teljesen fedezi az anyagiakat. Mi azt mondjuk, hogy minden nehézség ellenére megéri a tanulás, erre másokat is buzdítunk. B. Zs. gítheti. Hogyan vélekedik erről egy pályakezdő? Kanizsainé Szilágyi Edit 1980 szeptember 1-e óta dolgozik a Sáévnél. Az ifjúsági törvény szerint az ember mindössze öt évig minősül pályakezdőnek. Hosszú-e ez az idő vagy rövid ? — Mindenesetre hasznos — mondja, a magas, energikus fiatalasszony. — Számomra különösen az, hiszen én messziről, Debrecenből származtam ide. Műszaki főiskolára jártam, aztán megismerkedtem későhbi férjemmel. <5 kaposvári. Föl sem merült benne a gondolat, hogy esetleg ő jönne a házasságkötés után Debrecenbe, így nekem kellett Kaposváron munka után nézni. Gondoltaid egy nagyot, s bejöttem a Sáév személyzeti osztályára, elmondtam a gondom. „Jöjjön vissza délután — mondta 'az osztály- vezető —. addigra kész lesz a tanulmányi szerződés.” így már azzal utaztam vissza a főiskolára. Havonta hétszáz forint volt az ösztöndíjam... Mikor végeztem, először hathónapos „körforgás” következett a vállalatnál; végigjártuk az építésvezetőségeket, a műszaki főmérnökségeket. Nagyon szerettem a kivitelezőknél dolgozni; ez a legalkalmasabb terület, hogy az ember valóban megismerkedhessen a vállalat szerkezetével, a 'munkával. Sokat segítettek az idősebb, tapasztaltabb munkatársak. Az iskolában csak az elméletet oktatják, a gyakorlati szemlélet szinte a nullával egyenlő. Építkezni pedig nem lehet papírból, műszaki tervekből. Sokszor csak a helyszínen derül ki, hol, milyen módosítások szükségesek a sikeres, szép munkához. — Később technikusként dolgoztam a 12-es építésvezetőségen, most pedig a szavatossági csoport vezetője vagyok. Ha elfogadjuk, hogy a kivitelezés az építőipar szép oldala, akkor ez a terület, ahol most dolgozom, az árnyékos, a csúnya. Itt csapódik le minden, amit a kivitelezésnél elrontottunk. Sók a keserű tapasztalat; mégis úgy gondplom, hogy itt léhet a legjobban megismerni az építőipart, hogy mit hogyan kellene jobban, lelkiismeretesebben csinálni... Ügy 'érzem, minden segítséget megkaptam a vállalattól, jól érzem itt magam. A Sáévtől kaptak egy garzon szolgálati lakást, amíg a sajátjukba nem költözhetnek. — Jövőre, ígérik, hogy elkészül. A vállalat az építtető, most aztán valóban a saját bőrömön fogom tapasztalni a gyorsaságot és a minőségi munkát... Klie Agnes
