Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

4 Somogyi Néplap 1984. november 7., szerda KITÜNTETÉSI ÜNNEPSÉG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGON A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 67. évfor­dulója alkalmából bensősé­ges ünnepséget tartottak teg­nap délután a megyei párt- bizottságon. Azokat a mun­kásokat, parasztokat, értel­miségieket tüntették ki, akik hosszú éveken át kiemelke­dő gazdasági, politikai mun­kát, közéleti tevékenységet végeztek. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Munkácsy Mihály Gimnázi­um tanulói adtak műsort, majd Sugár Imre, a megyei tanács elnöke köszöntötte a meghívottakat. Kovács József, a megyei pártbizottság párt- és tö­megszervezetek osztályá­nak vezetője beszédében méltatta az évforduló jelen­tőségét. — A forradalom győzelme bebizonyította, hogy a prole­tariátus képes összefogni és síikerre vezetni a kizsákmá­nyolt tömegek harcát, fel­szabadítani önmagát és ezál­tal megszüntetni a kizsák­mányolás minden formáját. Képes új típusú államot al­kotni és megsemmisítő csa­pást mérni ellenségeire. — A Nagy Októberi Szo- aialisita Forradalom nemzet­közi jelentőségét hamar megértették a világ haladó munkásai, és Lenin szavával élve ,,még gyarkaibban nem is annyira megértették, mint inkább forradalmi osztály- ösztönükkel megsejtették, megérezték.” ... A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom örökségének elkötelezett gondozását azzal bizonyít­hatjuk legméltóbb módon, ha következetes helytállással és fegyelmezett munkával dol­gozunk a fejlett szocialista társadalom felépítéséért. A beszéd után Klenovics Imre, a megyei pártbizott­ság első titkára kitüntetése­ket nyújtott át a kiemelke­dő munkát végzőknek. Az ünnepség az Intemacionálé- val ért véget. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 67. évfor­dulója alkalmából eredmé­nyes munkásságuk elismeré­séül az alábbiak részesültek kitüntetésben. A Szocialista Magyaror­szágért Érdemrendet kapta : Jéger Ferenc, a Nagyatádi Konzervgyár nyugdíjas igaz­gatója, Horváth Károly, a Balatoni Halgazdaság nyu­galmazott igazgatója. A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki: Bertalan Józsefet, a me­gyei pártbizottság nyugdíjas osztályvezetőjét, Kaposi Je­nőt, a megyei pártbizottság munkatársát, Király Istvánt, a somogysámsom Marótvól gye Tsz elnökét, dr. Papp Ferencet, a barcsi Dráva Ipa­ri Szövetkezet elnökét, Sári Nándort, a Kutasi ÁG nyüg- díjas személyzeti vezetőjét, Szokola Károlyné dr.-t, a megyei tanács fonyódi to­vábbképző intézetének igaz­gatóját, dr. Várkonyi Imrét, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola tanszékvezető taná­rát. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki : Bemard Jenönét. nyugalma­zott általános iskolai igaz­gatót; dr. Buni. István taná­csost, megyei főügyészhe Zöldség­nemesítő társulat A hazai zöldségfajták ne­mesítésére, a kutatás fej­lesztésére Pannonmag név­vel gazdasági társaság ala­kult. A társaságot a Zöld­ségtermesztési Kutató Inté­zet Fejlesztő Vállalat a Vetőmag Vállalat, valamint a mezőkovácsiházd Üj Al­kotmány és a csongrádboik- rosi Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet hozta *íffe. lyettest; Csík Györgyöt, a barcsi Vörös Csillag Tsz vontatóvezetőjét; Csikár Jó­zsefet, a Mahart Balatoni Hajózási Leányvállalata ha- j óvezető-gépüzem vezető jét ; dr. Fehér Istvánt, a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola tanárát; Fiola Pált, a me­gyei könyvtár igazgatóhe­lyettesét; dr. Gelencsér Im­rét, a megyei tanács főelő­adóját, megyei tanácsost; Hernesz Jánost, a Délviép osztályvezetőjét; Horváth Istvánt, a nagyatádi Május 1. Tsz elnökét; Kárpáti Kor­nélt, a Dél-somogyi ÁG igaz­gatóhelyettesét; Király Im- rénét, a megyei tanács fő­munkatársát ; Laki Lászlói, a Kaposvári Cukorgyár párt­vezetőségének titkárát; Mar­ton Lajost, az MSZMP ba- latonföldvári üdülőjének fő­könyvelőjét; Mészáros Ist­vánt, a szorosadi Koppány- völgye Tsz gépszerelőjét; Nagyné Czanka Valériát, a KISZ kaposvári városi bi­zottságának munkatársát; ősz Nándort, a somogyszili Petőfi Tsz elnökhelyettesét; Pécsi Józsefet, a posta me­gyei távközlési üzemének műszaki előadóját; Sótonyi Sándort, a megyei tanács osztályvezetőjét; dr. Szűcs Imrét, a Teszöv főmunkatár­sát; Takács Jánost, a böhö- nyei Szabadság Tsz trakto­rosát. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Brant- müller Béláné, a mikei Rá­kóczi Tsz varrónője; Belá- nyi Ferenc, a barcsi áfész elnökhelyettese; Bradano- vics József, a Tanép aszta­losa; Dezső Gábor, a bala- tonendrédi általános iskola igazgatója; Erdélyi Mária, a kaposvári megyei kórház fő­nővére; dr. Horváth Ferenc porrogi körzeti állatorvos : Huszti István gépkezelő, vörsi községi párttitkár; Kakrik János, a berzencei tanács vb-titkára; Kispéter Sándor, a zarnárdi községi tanács elnöke; Marek György, a csurgói szociális foglalkoztató igazgatója; dr. Márton Lászlóné dr. Vincze Erzsébet, a megyei kórház­rendelőintézet főigazgató­helyettes főorvosa; Mezei Já­nos, a kéthelyi Aranykalász Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára át­nyújtja a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Takács János böbönyei traktorosnak Tsz állattenyésztője; Németh József, a kadarkúti Szabad­ság Tsz traktorosa; Román Imre, a Dédász csurgói ki- rendeltségének vezetője:, Sza­bó Lajos, a megyei pártbi­zottság munkatársa; Szűcs Levente, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szak­munkása; Vass József né, a babócsai Határőr Tsz sze­mélyzeti vezetője; Vörös Já­nosáé, a kisgyaláni Petőfi Tsz tejházkezelője; Ziegen­heim János, a Kaposvári Ruhagyár telepvezetője. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapták : Hampo Ferenc, a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyára személyzeti osztályvezetője; Horváth László, a nagyba­jomi Lenin Tsz elnöke; Te­leki Sándor, a tabi nagyköz­ségi pártbizottság első tit­kára; Tóth Dezső, a Volán- tourist vezetője. Az Ifjúságért Érdemérem­mel tüntették ki Aradi Jó­zsefet, a Dél-somogyi ÁG igazgatóját; Nyíró Lajost, a szorosadi Koppányvölgye Tsz műszaki vezetőjét. A KISZ Érdemérmet kap­ta: Böröcz János, a so- mogyvári építőipari szövet­kezet lakatosa; Pintér Ág­nes, a kaposvári IKV tele­fonkezelője; Rezván Pál, a kaposvári 503-as Ipari Szak­munkásképző Intézet mű­szaki előadója; Sárdi Árpád, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára; Simonovics József né, a nagyatádi bölcső­de vezetője; Szilágyi Erzsé­bet, a Tungsram kaposvári gyárának technológusa; Vár­konyi Gábor, a Sefag osz­tályvezető-helyettese. Üttörőivezetői Érdemérmet vettek át: Selmeczi Miklós boglárlellei általános iskolai igazgató és Borsányi Erzsé­bet memyei általános isko­lai igazgatóhelyettes. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa az ünnep alkalmá­ból művészeti és közműve­lődési díjban részesített ki­emelkedő munkát végző sze­mélyeket. Művészeti díjat kapott Fésűs Éva kaposvári író, közművelődési díjat dr. Kocsis Ottó, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola do­cense. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem ezüst fokozatát kapta Fülöp Ferenc, a nagy­atádi Tóth Lajos műnk ás őr­egység parancsnokhelyet­tese, bronz fokozatát: Gálos József és Horváth László, a siófoki József Attila munkás- őregység rajparancsnokai. Virágpiacot avattak Üjabfa kereskedelmi léte­sítménnyel gazdagodott Bu­dapest: kedden a Budaörsi úton megnyílt a nagyobb termelők közös beruházásá­ban épült virágcsarnok. Eddig a Tolbuhin körúti nagyvásárcsarnokban és a környező utcákban rossz kö­rülmények között zajlott a virágkereskedelem, a paie rendje felborult, ellenőrizhe­tetlenné, áttekinthetetlenné vállt. Ezért 1981Jban a virág­termelésben és -értékesítés­ben országosan is meghatá­rozó szerepet játszó szövet­kezetek és vállalatok úgy határoztak, hogy gazdasági társaságot létrehozva meg­építik az új és végleges nagykereskedelmi centrumot. A három hektáros terüle­ten elhelyezkedő 2600 négy­zetméternyi, egyszintes,. ga­lériás csarnok építéséhez a fővárosi tanács 12 millió fo­rintos támogatást nyújtott, a Flóracoop egyesülés tag­jai 86 millió forintot adtak a beruházáshoz. A csarnok­ban nemcsak az egyesülés társtulajdonosai, hanem a magántermeltetők is helyet kaptak. Az új virágcsarnok a nagykereskedelmi és az elosztó szerepe mellett a legkorszerűbb piaci igénye­ket is kielégíti. Légkondicio­nált, tágas eladóterében ta- lálkozhatnák majd az eladók és a vevők. A virágpiac lét­rehozásával az egyesülésben résztvevők szeretnék a lánc­kereskedelem lehetőségét csökkenteni, közvetlen kap­csolatra adva módot a ter­melők és a kereskedők kö­zött. Ez remélhetőleg jóté­kony hatásisal lesz a virág- árakra is : a termelők és a kereskedők összhangja ugyanis árcsökkentő tényező lehet. A flóracoop virágcsarnok csütörtökön nyitja meg ka­puit a termelők és a vásár­lók előtt. BALESETEK A MEZŐGAZDASÁGBAN A megelőzést szolgáló elemzés A mezőgazdasági balese­tek száma az elmúlt idő­szakban a közös gazdasá­gokban nem csökkent és a balesetek összetételében sem tapasztaltak módosulást — ezt állapította meg a TOT elemzése, amely egyút­tal választ keresett arra is, hogyan lehet javítani a helyzeten. A termelőszövetkezeti bal­esetek egynegyede a gyalo­gos- és jármű közlekedés­ben következik be. A halá­los balesetek jelentős része, csaknem kétharmada a köz­utakon fordul elő, ami azt bizonyítja, hogy a szállítási fegyelem terén súlyos mu­lasztások vannak. Az ittas­ság továbbra is sok gondot okoz, az esetek 15—16 szá­zalékában mutattak ki alko­holfogyasztást. Az elsőse­gélynyújtóknak és a men­tőknek a hétfői napon van a legtöbb dolguk, mintegy bi­zonyságul annak, hogy a dolgozók gyakran fáradtan, másnaposán kezdik a hetet. Az elemzés egy másik meg­állapítása: az ipari és szol­gáltató munkában a tsz-ek munkavédelmi feltételei meglehetősen hiányosak, és emiatt is gyakoriak a bal­esetek. A TOT elemzése rámutat: a szövetkezetek balesetvé­delmi szakembereinek mun­káját túlzottan megterhelik az adminisztrációs kötele­zettségek, ezek ésszerű csök­kentésére van szükség. A vizsgálat felvetette azt is. hogy a balesetek kivizsgálá­sánál gyakran elsikkad az egyéni felelősség megálla­pítása érvényesítése. A TOT-vizsgálat javasolja, hogy a szövetkezetek a to­vábbiakban rendszereseb­ben elemezzék munkavédel­mi helyzetüket; törekedje­nek a veszélyforrások feltá­rására, és a megelőző mun­ka javítására. A kaptafától a parkettáig Csányi Jenő 1954 óta dol­gozik a Dráva-parton. — Egy kis kalandozás után kerültem Barcsra, eb­be az üzembe — mondta. — Apám Dráva-molnár, vagyis vízimolnár volt. Amikor 1943-ban Feketezá­tonyt, a szülőfalumat Ju­goszláviához csatolták, itt próbált szerencsét a csa­lád, aztán némi kerülővel Mohácson kötöttünk ki, ott jártam iskolába. Később apám mellett belekóstoltam a molnárságba. de 1954-ben. amikor leszereltem már nem mentem vissza, hanem ide­jöttem Barcsra, a nagy­anyámhoz. A fűrészüzem­ben sok volt a fiatal, a ke­reset sem volt éppen rossz, ezért hát úgy döntöttem, megpróbálom. Azóta itt va­gyok. Tűzvész martaléka lett a kaptafabázis a II. világhá­borúban. Az 1800-as évek végén alapított Nasici Rt barcsi fűrészüzeme ezt kö­vetően végleg szakított a kaptafagyártással. Az ötve­nes évek elején Dél-magyar- onszági Fűrészesek néven önálló vállalatként szerepelt az üzem a nyilvántartásban. Igaz, nehéz fizikai munká­val és kezdetleges módsze­rekkel, de sikerült biztos — évtizedeket meghatározó — profilt kialakítani a veze­tőknek. Fűrészárura és parkettára — az egyre nagyobb lakás­építések miatt — nagy szük­sége volt az országnak. A •gazdasági programban M­A FA MEGFOGTA AZ EMBERT emelt helyen szerepelt a fa- feldolgozó ipar fejlesztése, s ennek szellemében 1960-ban a barcsi fűrészüzemben is megkezdődött az első nagy- beruházás. A rekonstrukció kezdetén már faipari szakmunkás volt Csányi Jenő egyike a legfiatalabb keretmesterek­nek. Ez nemcsak rangot, de fizetésemelést is jelentett. A pénznek pedig volt helye; egy éve költöztek be újon­nan épült házukba. A feleségem barcsi lány volt, de nemcsak ez kötött ide. Az üzem bővítését, kor­szerűsítését követő változás először megijesztett. Hogyan fogok én ezen az új gépen dolgozni, bírom-e a gyor­sabb munkát? Aggódtam én is, meg a többiek is, de az­tán nem lett semmi baj. Ez alatt a három évtized alatt három rekonstrukciót éltem meg, és mindig csak köny- nyebb és gyorsabb lett a munka. A kezdeti években jó, ha naponta 25—30 köb­méter gömbfát lel tudtunk vágni, most pedig már en­nek több mint kétszeresét, de vágtam már 108 köbmé­tert is a legújabb géppel. Talán én magam sem hin­ném el, mekkora változáson ment át az üzem, ha nem éltem volna át. A Dél-magyarországi Fű­részeseknél dolgozók szá­ma húsz év alatt a kétsze­resére — mára háromszoro­sára — .nőtt. 1970-től már mint a. Somogyi Erdő- és Fafeldcágozó Gazdaság bar­Bertalaa József, körfű részes esi gyáregysége működik. Az új szervezeti forma na­gyobb lehetőségeket biztosít a további fejlesztésekhez, amit a parketta iránti fo­kozódó igények is indokol­nak. 1974-ben egy 360 millió forintos beruházással elké­szül az új panelparketta- üzem, s ez már nemcsak jelentős mennyiségi növe­kedést jelent a gyáregység életében, hanem a szigorúbb minőségi követelmények, az új, bonyolultabb gépek szemléletváltozást is hoztak. A sok változás, megújulás ellenére egy hagyományt szeretne folytatni a gyáregy­ség: a munka és a több év­tizedes faipari múlttal bíró dolgozók tiszteletét. — Erkölcsi és anyagi el­ismerésben egyaránt részem van — mondja Bertalan Jó­zsef, aki a körfűrész szerel­mesének neveztek. olyan lelkes ragaszkodással be­szél a munkájáról és a gé­péről. 1968 óta ugyanazon a körfűrészen dolgozik. — Van ennél korszerűbb gép is, de nekem ez a leg­jobb, és az ékszájszakadást kivéve még egyszer sem ha­gyott cserben. Nemigen tu­dom megmagyarázni mi az oka, de el sem tudom kép­zelni, hogy más gépem dol­gozzam. És azt sem, hogy máshol. Apám egyszer el­csábított a vasúthoz, ó ugyais vasutas volt. A ka­tonaidővel együtt 10 évig voltam távol az üzemtől, aztán 1966-ban . visszajöt­tem. Igen, vissza, mert ez volt az első munkahelyem is. 18 éves koromig két évig dolgoztam itt annak előtte Én azt mondom ennek így kellett lennie. Itt laktunk a gyár mellett, a szomszédsá­gában nőttem fel, itt vol­tak a barátaim. Nem tud­tam megbarátkozni a vasu­tasélettel, pedig apám na­gyon haragudott, amikor ott­hagytam, de nem bántam. — Az ^újrakezdés után 1968-ban megszereztem a szakmunkásbizonyítványt. Ahogy az évek teltek, gyűl­tek a tapasztalatok és kezd­tek hallgatni a szavamra. Megválasztottak csoportve­zetőnek. Három brigád, 63 ember tartozik hozzám. Jó csapat, nélkülük én sem ér­tem volna el sikereket a munkában. Az egyik társam öt éve dolgozik a kezem alá. ő a legfiatalabb a töb­biek 15—20 éve vannak a brigádban. Lehet, hogy meg­mosolyogja, de a családból nem én vagyok az egyedüli, aki ennyire kötődik ehhez az üzemhez. Itt dolgozik a feleségem és a fiam is, de a rokonságból is vannak még néhányan. Most 44 éves vagyok, eddig még nem na­gyon gondolkodtam a dol­gon, de látva az idősebb kollégákat, tudom, hogy ezt a munkát nem lehet nyug­díjas korig csinálni. Még néhány évig a körfűrész mellett maradok aztán bú­csút kell mondanunk egy­másnak. De csak a gépnek, mert egyébként maradni akarok. Nagy Zsóka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents