Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
1984. november 7., szerda Somogyi Néplap 3 À magyar—szovjet kapcsolatok négy évtizede Kipróbált és jó út írta: Roska István külügyminiszter-helyettes 1917. november 7-e történelmi fordulópont az emberiség életében. Az "Októberi Szocialista Forradalom füzében új típusú hatalom született, megváltozott a világ arculata. Az Októberi Forradalom 67. évfordulóján erre emlékeznek a dolgozó emberek százmilliói. Mi is ünnepeljük ezt a nagy eseményt, nemcsak annak világtörténelmi jelentősége miatt, hanem úgy is, mint a magyar—szovjet kapcsolatok kezdetének jeles évfordulóját. Népünk emlékezetében őrzi és méltán büszke arra, hogy százezernyi fia harcolt fegyverrel a kézben az oroszországi proletárforradalom védelmében a fehérgárdista és az intervenciós seregek ellen. A magyar— szovjet barátság e közösen vívott harcokban született. Négy évtizeddel ezelőtt, 1944. szeptember 23-a és 1945. április 4-e között népünk számára sorsfordulót hozó események következtek be: október fiai, a szovjet Vörös Hadsereg katonái óriási áldozatok árán felszabadították hazánkat. A magyar—szovjet barátság új tartalmat nyert, új távlatokat kapott. f Felszabadulásunk folya- ■ matában kezdettől fogva támaszkodhattunk mindarra, ami 1917 októberétől megteremtette, ébren tartotta és táplálta a magyar nép barátságát a Szovjetunió népeivel. Aki végigélte, tudja, aki később született, a történelemből ismeri. A Magyar Kommunista Párt 1944. november 30-án programnyilatkozatot tett közzé, amelyben kimondta : „Magyarország demokratikus átalakulása elválaszthatatlan a demokratikus külpolitikától. Gyökeresen szakítani kell a Szovjetunió-ellenes politikával, amely egyedül és kizárólag a magyar reakció népellenes politikájának folyománya volt, romlásba döntötte az országot, ellenségünkké tette az egész haladó emberiséget, s szöges ellentétben áll a magyar nemzeti érdekekkel.” Ez a programnyilatkozat megfogalmazta a magyar—szovjet barátság és együttműködés erősítésének fő céljait és feladatait is. 1945. szeptember 25-én Magyarország és a Szovjetunió kormánya helyreállította az 1941-ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat. 1948. március 2-án a két testvéri ország diplomáciai képviseletét nagyköveti szintre emelte. 1948. február 18-án Moszkvában aláírták hazánk és a Szovjetunió barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. A 20 évre szóló szerződést 1967. szeptember 7-én . új váltotta fel, amely többek között kimondja: „a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szocialista internacionalizmus szilárd elvein nyugvó örök barátság, a kölcsönös testvéri segítség és a minden irányú együttműködés megfelel mindkét ország népei és az egész szocialista közösség alapvető, érdekeinek.” J A magyar—szovjet gaz- dasági kapcsolatok gyakorlatilag a felszabadulás pillanatában beindultak. A szovjet állam és a Vörös Hadsereg élelmiszerekkel segítette az éhező lakosságot, nyersanyagok, energiahordozók szállításával járult hozzá az ipari termelés beindulásához.' Nagy előrelépés vojt 1945. augusztus 27-én az első magyar—szovjet kereskedelmi megállapodás aláírása, majd két esztendővel később az első hosszú lejáratú árucsereforgalmi ,iés fizetési megállapodás: Ez utóbbi keretében a Szovjetunió elsősorban ipari nyersanyagokat, alapanyagokat, a magyar népgazdaság számára alapvetően fontos cikkeket szállított az újjáépítés megköny- nyítésére. Magyarország lassan talpra álló ipara és mezőgazdasága késztermékekkel és mezőgazdasági cikkekkel fizetett. Az első megállapodás ót'a gazdasági kapcsolataink óriási mértékben és sokoldalúan fejlődtek. A Szovjetunió hazánk legnagyobb és legfontosabb- gazdasági partnerévé vált. 1947 végén Magyarország és a Szovjetunió árucsereforgalmának értéke 30 millió rubelt tett ki. 1984-ben kölcsönös áruforgalmunk értéke meghaladja a 8 milliárd rubelt. Ez a magyar külkereskedelem összforgalmának hozzávetőlegesen'' egyharma- dát teszi ki. Ennek keretében szovjet szállításokból fedezzük a szükséges kőolaj mintegy háromnegyedét, vasércimportunk kilencven százalékát, gyapotszükségletünk túlnyomó részét. Gépimportunk 22 százaléka is a Szovjetunióból származik. A Szovjetunió a magyar termékek legnagyobb felvevőpiaca. Ez évben gépipari exportunk 40 százalékát, gyógyszerkivitelünk 66 százalékát vásárolja meg r. Szovjetunió. Az idén többek között 7600 Ikarusz autóbuszt szállítunk a kölcsönös áruforgalom keretében. Jelentős mennyiségű közszükségleti cikket és élelmiszert is vásárol tőlünk a Szovjetunió. Gazdasági életünkben kiemelkedő szerepet játszanak az olyan nagyszabású, hosz- szú időre szóló kormányszintű egyezmények, mint az 1962-ben aláírt és az 1983- ban meghosszabbított timföld-alumínium egyezmény, a kőolaj- és földgázvezetékek, valamint a villamos távvezetékek közös építésére vonatkozó egyezmények, Ï Kulturális, tudományos és oktatási kapcsolataink is dinamikusan fejlődnek minden területen. Első ízben 1949 tavaszán rendezték meg hazánkban a magyar—szovjet barátság hónapját, amelyen neves szovjet művészek léptek fel nagy sikerrel. 1949 júliusában magyar művészcsoport szerepelt Moszkvában, Leningrádban és Ki- jevben. Az ilyen rendezvények az eltelt négy évtizedben hagyománnyá váltak és mindkét országban nagy népszerűségnek örvendenek. A magyar—szovjet kapcsolatokban fontos szerepet játszik a felsőoktatási együttműködés. Az első magyar ösztöndíjasok az 1946—47-es tanévben kezdték meg tanulmányaikat szovjet egyetemeken, illetve főiskolákon. Azóta több mint 5 ezerre tehető azoknak a magyar szak- . embereknek a száma, akik egyetemi diplomájukat vagy tudpmányos fokozatukat a Szovjetunióban szerezték meg. Jelenleg mintegy 1200 egyetemi hallgató folytatja tanulmányait a Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben. Most, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségéről emlékezünk meg, jól>- eső érzéssel tekintünk a magyar—szovjet kapcsolatok évtizedeire, arra a folyamatra, amely során egyre erősebbé, egyre bensőségesebbé válik a magyar és a szovjet nép barátsága, további előrehaladásunk e nélkülözhetetlen tényezője. Ami a jövőt illeti, tovább haladunk. országaink együttműködése elmélyítésének, népeink barátsága erősítésének útján. Ez kipróbált és jó út, amely egyaránt szolgálja népeink érdekeit és a szocializmus ügyét. Új kenyérgyár Barcson Szögön a vetőlapát Több miint két évtizedes üzemelés után az elmúlt hét végétől nem gyújtják be a régi barcsi sütöde kemencéit. Nem is bánják azok, akik hosszú éveket töltöttek el a Széchenyi kődben levő egykori üzemben, mert megváltás számúkra a Mészégető utcában a napokban átadott új kenyérgyár. Az ünnepi asztalra Barcs és a. vonzás- körzetéhez ' tartozó mintegy húsz település lakói már innen kapták a kilós alföldit. A Somogy megyei Sütő- és Édesipar Vállalat mintegy másfél évtizede kezdte meg az elavult pékségek rekonst- rükoióját. A sorban utolsó előttiként valósulhatott meg a barcsi kenyérgyár negyvenhétmillió forintért. Szabó Ferenccel, a vállalat termelési osztályvezetőjével, a csehszlovák gyártmányú alagútkemence mellett 'találkozunk. — Nem sokat látott a családom az utóbbi időben, de megérte: határidő előtt készült el az új gyár, és bízom abban, hogy a technológiai berendezések zavartalanul működnek majd. A termelési osztályvezetővel sorra járjuk az üzem különböző rendeltetésű helyiségeit, és közben találkozunk Horváth István üzemvezetővel, aki mintegy ötvened magával alig várta már, hogy átköltözíhessen az új gyáriba. Az előregyártott elemekből készült épületben korszerű szociális helyiségek állnak a dolgozók rendelkezésére. Október utolsó napjaiban már takarították a női és férfi öltözőt és fürdőt, és az ablakokra is fölkerült a piros színű függöny. Az üzem által gyártott termékek árusítására boltot rendeztek be, ahol állandóan friss pékáruval várják a vásárlókat. Szabó Ferenc mondja: — November közepéig tervezzük a próbaüzemet. Az első időszakiban a kedvelt alföldi kilós kenyeret gyártjuk. Később bővítjük a választékot a somogyi kenyérrel és a rozscipóval. Az elképzelések között szerepel a félkész torta és egyéb édesipari termékek előállítása is. A pardubicei TMS cég képviselői: Franz Voprsal és Libái Vlastimil műszaki ellenőrök. — Legutóbb a Német Demokratikus Köztársaságban jártunk, Rostockba szállítottunk hasonló berendezéseket — említi Franz Voprsal. — A TMS évekkel ezelőtt, a Winkler cégtől vásárolta meg a Barcson is beépitett sütőkemencék licencét. A legnagyobb partnerünk a Szovjetunió: évente mintegy száz alagútkemencét állítunk elő, és énnek egyharmadát a Szovjetunióba exportáljuk. A magyar sütőipari üzemekben is legalább .tucatnyi berendezésünk működik már, és bízunk abban, hogy a SÜTÉV szakemberei elégedettek lesznek a két alagút- kemencével. Horváth István üzemvezető: — Megvallom, az emberek egy része még tart az új berendezésektől. Ezt elsősorban a kemencékre értem. Ám .a többi sütőipari gépet természetesen már ismerik. Az ÉLGÉP által szállított zsemle- és kifliformázója, a Gábor Áron Gépgyár két- műszakiban 2,4 tonnás kapacitású — a finom pékáru sütésére alkalmas kemencéje nem újdonság. Schlichter István pék, három évtizede dolgozik a szakmában. — Az új üzemben megváltoztak a körülményeink. Könnyebb a munikánk, a modern alagútkemencék üzembe állításával félrete- hétjük a vetőlapátot. A régi üzemben állandóan visszatérő gondunk volt, hogy nem tudtuk kivenni a heti pihenőnapot. Itt naponta 18 tonna kenyeret süthetünk, amely biztonságos ellátást jelent A Széchenyi közben levő leállított sütödében is feladat volt még a hasábfa aprítása. Bedőné Neszles Ibolya és munkatársa egy műszakban harminc mázsa kenyeret szaggatott és formázott: kézzel! — A férjem is az üzemben dolgozik, s mivel fiatal házasok vagyurík, úgy döntöttem, hogy én is a pékségbe jövök. A havi 3900 forint jól jön. Most kaptunk lakást. Ügy gondolom, hogy itt maradok és szeretnék iskolába menni, megszerezni a szakmunkásbizonyítványt ! A barcsi kenyérgyár rekordidő alatt valósult meg: az elmúlt év februárjában kötöttünk szerződést. A barcsi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat ez év júniusára készítette el, s ez tette lehetővé, hogy december helyett november 7-re már kenyeret süthetnek az új barcsi üzemben. Ha zökkenőmentes lesz az átállás, még ebben a hónapban leállítják a homókszentgyörgyi pékségüket. Jövő ősszel pedig — várhatóan fél esztendeig —- a nagyatádi üzemük rekonstrukciójának időszaká-» ban a barcsi és a csurgói gyár biztosítja Nagyatád és körzetének ellátását. Ez lesz az utolsó lépcső annak a 15 éves programnak, amely a sütőipar Somogy megyei üzemeinek korszerűsítését célozza. Salamon Gyula Sorsok felett dönteni a legnehezebb Töredék az önéletrajzból; Szita János 1931-ben születeti Karódon. 1936 óta Felsőmocsoládon él. 1955. augusztus 25-től előbb a felsőmocsoládi, majd az egyesüléssel az ecsenyi Előre Termelőszövetkezet elnöke. Az indíttatás. A karádi pásztor a jószágok okozta baleset, a súlyos gerinctörés után még egy évig ‘'élt. A huszonkilenc éves özvegyre örökségül maradt egy kilenc, egy három éves leánygyerek és egy ötéves fiú. Nyomorúság. — Az anyai nagyapám Felsőmocsoládon élt, ötéves voltam, amikor az élni és a gyerekeket felnevelni — kötelezettsége hazahozta az anyámat. Az itteni Bánó földbirtokos megértette nehéz helyzetünket, anyám napszámos, mosónő lett. Az emlékek öt évtized után is felzaklatóak. — Mi előre ettük meg a kenyerünket. Ügy értem, hogy a földbirtokos úgy adta ki konvencióit, hogy majd a gyerekek ledolgozzák, ha megnőnek. Így az iskolára cseperedett fiúcska délelőttönként a tanító szavát hallgatta, délutánonként pedig kanászboj- táikónt a földbirtokos te- nyészkánsüldőit terelgette. — Korán meg kellett tanulná dolgozni és megbecsülni a munkahelyeket, az embereket • is. Nem volt könnyű. Végig nehéz volt — ez az igazság ... Elszakadási kísérlet. Már a felszabadulás után a katonasorba került fiatalember Pesten töltötte katonaidejét. Akkor jött a levél hazulról; „Fiam, az állami gazdaság betagosította g kis földünket, de adnak helyette másikat’. .. ” — Megírtam akkor az édesanyámnak, ne kérjen másikat, mert én már többet falura'’ nem jövök. Elhatározott szándékom *volt a katonaságnál, hogy végleg szakítok a földdel. A leszerelés után ezért is helyezkedett el a Vörös Csillag Traktorgyárban. Ez az idő két lényeges fordulatot hozott. Megismerkedett egy kilenc gyerekes szabolcsi parasztember hetedikként született lányával — és társat talált benne. — A másik meg — a mai napig nem tudom megmagyarázni magamnak —, ott a gyárban olyan irdatlan honvágyam támadt a falu, a föld után, hogy úgy éreztem, belehalok, ha nem megyek vissza. Haza.. 1954 januárjában az újházas Szita Jánost hazahozta a honvágy Felsőmocsaládra. Az állami gazdaságban talált munkát csoportvezető lett a növénytermelésben. Hárman egy asztalnál. Barna, faragott, régi szép darab ez az íróasztal. Ez is „foldbirtökosi örökség”, 4/5- ös leltári számmal szerepel. — Mindig ez volt az elnöki asztal, de volt idő, hogy hárman is dolgoztunk mellétté. Megegyeztünk a termelésirányítóval, a főkönyvelővel, akkor a kezdéskor, hogy az egy függetlenített álláson hárman osztozunk. A főkönyvelő a papírmunkák mellett kapálni, kaszálni járt, a termelésirányító a fo- gatosokat, a gyalogosokat intézte, maga is dolgozott, hozzám meg a magtári raktári munkák, a takarmányozás tartozott. Tizenkét család harminc- két-harminonégy taggal alakította meg 1955-ben a felsőmocsoládi Előre szövetkezetei. Szita János-volt a legfiatalabb tag,- mégis őt választották elnöknek. — Az ellenhangokkal szemben mi adott erőt? — Ügy éreztem, hogy nekem csak jobb lehet És nem lehet igaz az, ha összefogunk, akkor nem megyünk többre. Ecsenyben is, Mocsoládon is új szellők fújdogáltak a dombok között, tavaszról tavaszra fokozatosan a messze semmibe repítve az emberi kétkedéseket. Szélső szövetkezet. A megye termelőszövetkezeteinek múlt évi gazdálkodásáról készült elemzésiben az áll, hogy az eredményeség szempontjából a hetvenhét téesz közül a 23—24. helyen áll az ecse» nyi. De a mindenre kiterjedő elemzésben van olyan mutató, például az ezer liter tejre jutó ágazati eredmény, ahol megyei első ez a kisméretű szövetkezet. — Nagyon nehéz irányítani egy' olyan gazdaságban, ami a megyében nem jegy- •zett, a települések kihalóban, illetve talán ez a folyamat ♦ mintha megállt volna. Az ellenvetés kikívánkozik. — Azért ha több támogatást kaptunk volna — veti vissza Szita János — már máshol is tarthatnánk. Az idén ez az alig több mint tíz aranykoronás földeken, meredek dombokon gazdálkodó nagyüzem fél millió segítséget kapott gépvásárlásra. Ahhoz, hogy a nélkülözhetetlenül szükséges eszközöket megvegyék 2,3 millió kellett. — Mást nem tehettünk, a tagsághoz fordultunk, célrészjegyek jegyzéséért. Nagyon meglepődtünk magunk is; hárommillió-kétszázezer forint jött össze. Így a gépeken kívül az idén megoldjuk a folyékony műtrágyázást is. Nem a forintösszeg, hanem ami emögött van, számomra nagyon megnyugtató és valahogy erőt ad. Egy szóval így nevelhető: bizalom. — Mi a legnehezebb az elnökei munkában? — A legnehezebb az emberek sorsa felett dönteni. De amennyire nyomasztó ez, épp annytira békességet adó, ha az ember eléri a kitűzött célt. Az évek elszaladtak. A földtől egyszer végleg elszakadni szándékozó Szita János a szövetkezetnek élt. És egyszercsak észrevette: ő a falu legszegériyebb embere. Nincs nyaralója, nincs saját lakása, és talán a osaláddal is kevesebbet törődött, mint kellett volna. Háztájizni kezdett — most ez a fizikai munka jelent kikapcsolódást —, és lehet, hogy életében először szakember-lakásépítési kölcsönt kért. A válasz még nem érkezett meg. Ma Somogybán Szita János a „legrégibb” téeszelnök. Jövő év augusztus 25-én három -évtizede annak, hogy az ecsenyi szövetkezetei'vezeti. Vörös Márta