Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-30 / 281. szám
4 Somogyi Néplap 1984. november 30., péntek magánerős lakásépítés helyzetéről tárgyalt a megyei NEB A jelen ötéves tervben a megyében épülő mintegy 12 ezer lakásnak várhatóan csupán a tizede lesz úgynevezett állami célcsoportos lakás, ugyanakkor mintegy hatezer családi ház épül magánerőből. E súlyponteltolódás nyomán érthető, hogy nagyító alá került a magán erős lakásépítések helyzete E témát az idén Somogybán is több fórum vitatta meg, elkészítve a gondok orvoslására vonatkozó ajánlását. Az év során a megyei iNEB is átfogó vizsgálatot készített a magánerős lakásépítések föltételrendszeréről. Ennek tapasztalatait tegnap Marcaliban kihelyezett ülé sen vitatták meg. S jóllehet a feltárt gondok lényegében megegyeznek például a Fogyasztók megyei Tanácsa által végzett közvéleménykutatás tapasztalataival, az előzetesen kétkedőkre rácáfolva a tegnapi fórum mégis hozott új vonásokat. Mindenekelőtt azzal, hogy nem tüneti kezelést javasolt, hanem a mélyebb okokat is föltárva, konkrét, megvalósítható határozati javaslatokat tett. A jelentés rámutat, hogy miközben a VI. ötéves terv a magánerős lakásépítések arányának jelentős növelésével számolt, nem teremtették meg ennek alapfeltételeit. A telekigényeknek például a tanácsok csak a felét ludják kielégíteni. Igaz, területenként nagyok a különbségek. Míg Kaposváron vagy Siófokon az igény kétszeresen meghaladja a lehetőségeket, addig például a Lábodon kialakított 72 építési telekből egy épült be. Ennek megfelelően hatalmasak a különbségek a magántelkek árában is. összességében a megyei tanács elnökéhez címzett határozati javaslat a telekkialakítások meggyorsítását szorgalmazza; a magánerős családiházépítésnél az állami telekkínálatnak kell meghatározónak lennie. Elhangzott; az ajánlott építési terveket a beszerezhető anyagokhoz igazodva kell korszerűsíteni. Hiányoznak az olyan tervek is, amelyek a családok anyagi erejéhez alkalmazkodva a többszakaszos építést tennék lehetővé. Megállapítja az anyag, hogy hovatovább állandósultak az építtetők beszerzési gondjai. Hogy a többcsatornás értékesítési rend nem hozta meg a várt eredményt, az elsősorban az építőanyagipar fejlesztésében bekövetkezett fáziskésésnek, végsősoron a hiánygazdálkodásnak a következménye. Amig ez fönnáll, aligha csökken a vásárlók kiszolgáltatottsága. A Tüzép jelen levő képviselője a tégla- és cserép- ipar monopolhelyzetét panaszolta, jóllehet a keresleti piac lehetőségével visszaélve ez a vállalat is diktál <* vásárlónak. A Tüzéphez es a téglaiparhoz címzett határozati javaslat arra is fölhívja a figyelmet: tegyék lehetőve. hogy saját fuvar esetén a vevő ne csak hétvégén szállíthassa el a téglát. A kő telezővé tett borsos díjtételű Volán-szállítás nem szolgáltatás, hanem gyakran teher Ennek alapján egyébként a Somogy—Zala megyei Téglaipari Vállalat igazgatója máris ígéretet tett: megkeresik a módját, hogy például az e tekintetben kritikus balatonszentgyörgyi gyárban hétközben is kiszolgálják a saját fuvares.z közzel érkezőket. A megyei NEB határozati javaslata a VII. ötéves tervre Kaposvár körzetében eg\ új téglagyár építését is szorgalmazza. B. F. Cefre fortyog az üstben Modern, korszerű az áfész egy éve működő szeszfőzdéje Igáiban. 1984-ben több ezer liter pálinka csepegett le itt. Nekem mégis gyakran az a régi jut az eszembe, ott, az áfész-udvar végében. Igaz, nem volt korszerű. Jöt- tek-mientek a kocsik, az autók — hozták a cefrét a környékről, de még a Koppány völgyéből is. A hordók tetején faraikások az égetéshez. Havas tél köszöntött Igáira, amikor lementem megnézni a főzdét. Lobogtak a fahasábok, fortyogott a cefre az üstben. A főzdés vigyázta a pálinka cseppjedt. A gadácsi Szappanos bácsi anyagát főzték. Nincs már az élők sorában, de az az óra, amit akkor együtt töltöttünk, emlékezetes maradt. „Tudja, sok ezerszer kellett lehajolni azokért a szilvaszemekért, amelyek aztán ezekbe a hordókba kerültek. Benyúlt a ^tarisznyájába. „Hoztam egy kis disznóöléséé kóstolót, tartson vetem!” Kenyér, hurka, kolbász, sült hús, savanyú, no, és egy pintes üveg került elő. Hívta a főzdést, egyen ő is. Egy-egy látogató, érdeklődő mindig akadt, no, és ott volt már a következő főzető is. A kis társaság jól érezte magát. A kockás szalvétában egyre kevesebb lett az étel, a pintesből fogyott a hegy_ leve. Egyik történet a másik után. Sikeres pinceszerekről, lakodalmakról, halotti torról, arról, ami egyik vagy másik menyecskével esett meg. Vidámság, jókedv, nóta. A hangulatot a főzdés szakította félbe: „Ne haragudjanak, de ez munkahely !...” Mindenki megértette. A társaság eloszlott. Bár azt is hallottam, hagy ez nem mindig volt ilyen egyszerű. Közben Szappanos bácsiért megérkezett egy kocsi; a demizsonok a kocsidierékíba kerültek, a rézüstbe új, friss cefre. Ismét fellángoltak a fahasábok. A szeszmérő órán keresztül újra csepegett a pálinka. A főzde kellemes meleg volt, odakinn pedig újra szállingózni kezdett a hó. D. Z. J ___________JOGI TANÁCSADÓ A helyiség- gazdálkodás jogi szabályozása Az állami, nem állami és a magánszemélyek (gazdasági munkaközösségek, polgárjogi társaságok stb.) üzlet-, műhely-, irodaigényeinek és egyéb elhelyezési igényeinek kielégítését, az eljárás menetét az 1984. október 1-től hatályos 19/1984. (IV. 15.) Mt. számú rendelet és az ennek végrehajtására kiadott 8/1964. (IV. 15.) ÉVM. számú rendelet szabályozza. A lielyiséggazdálkodási eljárás során első fokon eljáró hatóság a helyiség (telek) fekvése szerinti helyi tanács igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szerve. A fővárosra más szabályozás van. Az állami, nem állami szervek, magánszemélyek által benyújtott helyiségigényeknek konkrét (utca, ház- szám szerint jelzett) helyiségre kell irányulni. Általános jellegű — tehát ha csak annyit jelez a kérelmező, hogy pl. garázst kér — kérelmet az elhelyező hatóság nem fogad el. Használati jogot az elhelyező hatóság kiutaló vagy engedélyező határozata alapján lelhet szerezni. Ez alól a jogszabály néhány esetben kivételt tesz, pl. beruházást követő első használatba vétel, kisajátítás, tartós használatba adás útján való használati jogszerzés esetén vagy ha az ingatlan vásárlásával, cseréjével történik a használati jog szerzése. Nem kell az elhelyező hatóság kiutaló vagy engedélyező határozata akkor sem, ha a jogszerű használó feladatát — jogutódlás, átszervezés vagy egyéb ok folytán — egészben vagy részben más használó veszi át és őt a rendelkezések értelmében a használati jog változatlan feltételekkel megilleti. Ez esetben azonban a folytatni kívánt tevékenység megkezdése előtt 15 nappal köteles bejelenteni a változást. Az elhelyező hatóság csak a használó elhelyezési igényének kielégítéséhez szüksé ges mértékben utalhat ki helyiségeket. Az állami tulajdonban álló üres helyiség új fahasznosítására az elhelyező hatóság által meghatározott feltételekkel pályázat kiírására kerül sor. A használati jogot ennek következtében az szerzi meg, aki a pályázati feltételeknek megfelel és a legmagasabb összegű igény- bevételi díj fizetésére tesz ajánlatot. A pályázati rendszerben történő kiutalásnál a különböző pályázók elhelyezési igényének sorrendi megkülönböztetésére nincs lehetőség. A használót a számára fölöslegessé váló helyiség mielőbbi hasznosítására ösztönzi a jogszabály. Ez az újrahasznosítás egyrészt a használó által közvetlenül, másrészt az elhelyező hatóság bekapcsolásával történhet. Ha a végleges használati joggal rendelkező jogszerű használó a helyiség használati jogáról az elhelyező hatóság javára lemond, pénztérítés illeti meg. E pénz összege a helyiség állagától, állapotától, fekvésétől, valamint az újrahasznosítási lehetőségtől függően négyzetméterenként 20 000 Ft-ig terjedhet. Ezt az összeget a helyiség újrahasznosítására alkalmas állapotban való visszaadását követő 15 napon belül kaipja meg a jogosult. A hasznosítás másik módja, hogy a határozatlan időre szóló használati joggal rendelkező jogszerű használó a részére fölösleges, illetőleg a szükségletének meg nem felelő helyiséget megállapodással más, arra jogosultnak határozatlan időre szóló használatra átengedheti, ideiglenes jelleggel másnak bérbe (albérletbe) adhatja vagy a szükségletének megfelelő más helyiségre elcserélheti. Ez esetben a megállapodást az elhelyező hatóságokhoz engedélyezésre kell bemutatni. Az említett megállapodás nem teljesítése miatt a felek között felmerült jogvita azonban már nem az államigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, bírósági útnak van helye. (Folytatjuk.) Vajda István főelőadó LETTORSZÁGI BESZÉLGETÉSEK Jurmalai szovhoztechnikum Edgar Derwald, a jurma- lai szovthoz igazgatója igen határozott, magabiztos egyéniség. Amikor megismerkedtünk, az is rögtön kiderült róla, hogy nem a szavak, hanem a tettek embere. Ráadásul szerény is, szinte harapófogóval kellett kiszedni belőle minden szót, ami a szovhoztechnikum munkájára, eredményeire vonatkozik. Szerencsére ott volt mellette a nagyüzem közgazdásznője, aki viszont minden kérdésünkre készségesen válaszolt. Egy nap alatt persze sok kérdés elhangzott, és természetesen sok válasz is, rengeteg adattal, információval — most mégis inkább arra a kevésre, de lényegesre támaszkodom, amit a szovhozigazgató mondott munkájukról, gondjaikról is eredményeikről. Tudom, hogy a vendégnek általában a dolgok szebbik oldalát szeretik megmutatni. Ez a szovhoz valóban a köztársaság egyik legeredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzeme, az ott szerzett tapasztalatok mégis jellemzőnek tekinthetők legalábbis a kísérletező kedvet, a szovjet mezőgazdaságban tapasztalható új fellendülést illetően. A szovhoztechnikum maga is merőben új, bár két összetevője több évtizedes múltra tekinthet vissza. Adva voit egyszer a szovhoz, amely a háború, a felszabadulás után alakult. A helyi igényeknek megfelelően kezdettől fogva zöldségtermelésre specializálódtak. Erre volt és van igény, erre késztetik őket a talaj- és éghajlati viszonyok is. A szovhoz 5000 hektár termőterületen gazdálkodik. Zöldséget, sárgarépát, bogyósgyümölcsöket, álmát termesztenek elsősorban, de évi 7000 tonna tejet ad a szovhoz tehenészete is, 30 millió tojást küldenek a rigai és a távolabbi köztársaságok piacaira. Virágkertészetük többszáz holdas me- legágyi kapacitással rendelkezik, futószalagon termelik az évszaknak és a különböző ünnepeknek megfelelő virág- fajtákat, rengeteget értékesítve ezekből — a nagykereskedelem kiiktatásával — saját üzleteikben. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a Moszkvába tartó expresszvo- natra majdnem minden utastársam hatalmas virágcsokrokkal szállt fel. Közeledett november 7-e, és Rigában, éppen a jurmalai szovhoz virágkertészeinek jóvoltából nagy a választék, és sokkal olcsóbb a virág, mint Moszkvában. A szovhoztechnikum másik összetevője egy, a harmincas években alakult, hajdanvolt mezőgazdasági szakiskola — amolyan gazdaképző —, amelynek keretében felnőtt, gyakorló földművelőket képeztek ki kertésznek, zöldség-, gyümölcstermelőnek. Másfél évtizede megújították ezt a rendszert és a szakosított képzést nyújtó, újjászervezett technikumot egybekapcsolták a jurmalai zöldségtermelő szovhozzal. Hatszáz diák tanul az iskolában. A tíz osztályt végzett, érettségizett tanulók két és fél éves szakmai képzést kapnák. A nyolc osztályt végzettek pelig 3 és fél év alatt a szakmai ismeretek mellett elsajátítják a középiskola anyagát és leérettségiznek. A technikumi tanulmányok befejezése után a hallgatók kertész, zöldség-, gyümölcs- és virágtenmesztő technikusi, illetve szakagro- nómusi képzést kapnak. Elhelyezkedési lehetőségeik szinte korlátlanok, mert köz- társaság-szerte keresik a A jurmalai tengerpart Jurmalában végzett technikusokat. Az iskola munkáját népes, negyven fős nevelőszemélyzet irányítja önállóan, de szervesen hozzátartoznak a szovhoz központi irányításhoz is. A hallgatók a tanulmányi idő hatvan százalékában elméleti, negyven százalékban pedig gyakorlati ismereteket sajátítanak el. Fizilkai szakmunkát végeznék a kolhoz kertészetében, gyümölcsöseiben, tehénistállóiban, tejüzemében, konzervüzeméiben. Megtanulják a szakághoz szükséges gépek kezelését is, mert a szovhoz- nak száznál több traktora, hasonló méretű teherggépko- csi-parkja, és számos speciális kombájnja van. A diákok a szovhozban végzétt munkáért rendes bérrt kapnak, sőt a nyereségből is részesednek. Viszonzásul csupán 80 kopejka jelképes kollégiumi díjat kéll fizetniük havonta, a napi háromszori étkezésért pedig egy-egy rubelt. (Folytatjuk.) Vasvári Ferenc. A közös szeretete Lelke rajta, akitől hallottam, de az enyémen is, aki lejegyeztem. Merthogy a történet igaz, senki nem vonhatja kétségbe, ha csak az ellenkezőjéről meg nem győződött. Ebben pedig jómagam is tamásko- dom. Az eset úgy történt, hogy vagy húsz esztendővel ezelőtt az illető, akit akkor Katicának neveztek — ma már mindenki Kata né- némnek hívja — úgy félt a közöstől, mint ahogyan ördög a tömjcnfüsttől. Bár belépett a tsz-be, csakhogy olyankor mindig betegeskedett, amikor éppen kapálni kellett volna. Amikor meg már vegyszerezéssel folyt a gyomtalanítás, akkor a kertészetbe kellett volna menni, ahol paradicsomot, paprikát meg káposztát termeltek. Ezt a munkái sem bírta. Helyette a ház körüli kertbe vetett uborkát gondozta, mert uborkaszüret idején naponta lehetett pénzhez jutni a felvásárlóhelyen. Ha hívták szorgos munkára, mindig talált kifogást: hogy idegesíti a sok asszony, aki mindent ősz- sze-vissza beszél; valahogy nem bírja, nem szereti a közöst. Arra azonban ügyelt, hogy az évi munkanapja meglegyen — gyakran az uráéból pótolták —, ami a nyugdíjévhez szükséges. Hanem nyár és ősz ide jén, amikor a termés betakarítására került sor, már nem hiányzott a közös munkából. Olyankor mindig meggyógyult areu- •Raja. Már a cukorborsó- cséplés idején is jelentkezett munkára. Esténként aztán eltett annyit a kosarába, hogy legyen belőle másnapra leves vagy főzelék. Néha még a szomszédoknak is jutott belőle. Ha a közösben dolgozók „pakoláskor” oda- odanéztek, mindjárt említette: — Van ám otthon is, termett a kertben, csakhogy ki ér rá azt szedegetni , héjától megszabadítani, mikor a jószág körül is van éppen elég munka. Ha meg ráuntak a cukorborsóevésre, adta a malacoknak, hízóknak. Amikor a paprika, paradicsom kezdett érni. abból is kivette a vámot, esténként megrakva kosarát a legszebb paprikákkal. — Jaj, de jó ez a közös! De szeretek itt dolgozni — mondogatta ilyenkor. Káposztavágás idején még délben is hazaszaladt egy-két megtermett fejjel. Az övét megette a hernyó, pedig mennyit dolgozott vele — hajtogatta. Azt már elfelejtette, hogy tavaly meg tavalyelőtt is ezt mondta. Nemcsak télen, hanem még tavasszal is lehetett nála vásárolni savanyú paprikát, befőzött paradicsomot, hordós savanyú káposztát. De amikor télen lapátolásra került a sor vagy magtári munkára, mindig beteg volt, és jajgatva panaszolta: — Nem szeretem a közöst, azt a sok mihaszna beszédet... Mindenki elnézte Kata néni turpisságait. Ezért aztán nyugdíjasként is részt vesz az őszi terménybetakarításban. Amint súlyos kosarával a karján hazafelé ballag, mondogatja is fűnek-fá- nak: — Most már sohase hal ki belőlem a közös szeretete. — És cinkosan hozzáteszi: — Amíg paprikát, paradicsomot és káposztát is termelnek ... Kiss József
