Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-30 / 281. szám

1984. november 30., péntek Somogyi Néplap 3 A demokratikus újjáépítés programja nisták ösztönzésére — meg­Főiskolai tanárok Nagybajomban ELMÉLETI ELŐADÁSOKAT TARTANAK Megkezdték a ma még hiánycikknek számító kisméretű zo­máncozott lábasok sorozatgyártását a kaposvári Vas-Műszaki Szolgáltatóipari Szövetkezetben. Naponta 6—700 darabot ké­szítenek. Részmunkaidősök foglalkoztatása Sötét volt Magyarországon, amikor Debrecenben meg­kezdték a Néplap I. évfo­lyam 6. számának nyomtatá­sát. Az újságot — ez olvas­ható a fejlécen — a még József királyi hercegről el­nevezett úton szerkesztették, de már az országnak azon a részén, ahol szabadon szól­hatott a nép hangja. A Nép­lap — „demokratikus napi­lap” — a kommunisták új­ságja volt. Ebben adták köz­re éppen negyven esztende­je, 1944. november 30-án Magyarország demokratikus újjáépítésének és fölemelke­désének programját. A negyedszázadon át ille­galitásban küzdő és az or­szág felszabadított területein már szabadon szervezkedő kommunisták olyan javas­lattal léptek a politikai po­rondra, amely a sokak által reménytelennek látszó hely­zetben utat mutatott, és a súlyos helyzetben levő or­szágban azt hirdette: Le»* magyar újjászületés! ,,Ha a nemzet kíméletlenül leszámol az országvesztőkkel, ha min­den becsületes magyar ösa- szefog a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban az új, életerős demokratikus Magyarország felépítésére, ha minden becsületes ma­gyar összefog, akkor Magyar- ország nem volt, hanem lesz!” — hirdette a beveze­tő. Azon az éjszakán a szov­jet csapatok kemény harcok árán bevették Szikszó váro­sát, egy másik frontszaka­szon pedig elfoglalták Egert. 400 német és magyar kato­nát, s tisztet ejtettek foglyul, s nagy mennyiségű hadia­nyagot zsákmányoltak, — szólt a hadijelentés. Ezen az éjszakán már ugyancsak sza­baddá vált Hatvan, Pécs és Mohács, de a dunántúli fel­szabadított városokkal a Ti­szántúl szabad területeiniek még nem voltak kapcsolatai. Budapesten, valamint a Du­nántúl túlnyomó részén még a Hitler-bérenc Szálasi ban­dája volt az úr. A háborús hadszíntérré tett Magyarország mindkét részén elsötétítés volt ér­vényben. Sok helyütt nem is volt mivel világítani... A petróleum már hónapok óta elfogyott. Az áramfejlesztő- telepeket a visszavonuló né­metek fölrobbantották; a többi áramforrást pedig a bombázások, a belövések rongálták meg, sok helyen szón hiányában álltak a di­namók. A gondosan lefüggö­nyözött, fekete papírral bo­rított ablak mögött leg­följebb egy-egy házilag ké­szített gyertya világított. Az erőszakos kiürítések, a behí­vások nyomán szétszakított családok, az életükért resz­kető emberek el sem tudták képzelni, hogy ebben az or­szágban egyszer béke lesz és értelmes, dolgos élet. De nem kevesen voltak már, akik az események menetéből levon­ták azt a következtetést, hogy a hazát pusztulásba rántó politika helyébe új, építő, demokratikus vezetés­nek kell lépnie. Ezeknek az erőknek az élére állt a Magyar Kommu­nista Párt. A Magyar Kom­munista Párt által nyilvá­nosságra hozott program mozgósította az ország haza­fias erőit, amelyek képesek voltak úrrá lenni a kétség- beesésen, és már addig is sokat tettek a felszabadított területeken a nemzeti újjá­születésért. Egyre több he­lyütt — gyakran a legelső­nek pártot alapító kammu­alakította szervezeteit a Szo­ciáldemokrata Párt, a Nem­zeti Parasztpárt és Független Kisgazdapárt is. Működtek a szakszervezetek csoportjai, létrejöttek üzemi bizottságok és nemzeti bizottságok. A kommunisták programjának fő pontjai — az azonnali szakítás a néci Németország­gal és részvétel a fasizmus elleni harcban, az állami­politikai élet demokratizá­lása; a fasiszta pártok és szervezeteik betiltása, a há­borús bűnösök felelősségre vonása; széles körű földre­form, erőteljes iparosítás; a nyersanyagforrások és bizto- síitásii intézetek államosítása, a kartellek és nagybankók ál­lami eílenőrzés alá helyezése; a munkásság legégetőbb szo­ciális követeléseinek meg­valósítása; új, demokratikus külpolitika; alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, és új, ideiglenes, koalíciós nem­zeti kormány létrehozása — alkalmasak voltak valóban minden antifasiszta erő tö­mörítésére. Amint a Néplap másnap megállapíthatta; a Vörös Hadsereg ugyan fel­szabadította az ország nagy részét, és egész területéről kiveri a fasisztákat, de bel-1 ső felszabadításunkat csak magüftk végezhetjük esi. Ezt a belső felszabadítást szol­gálja az egységjavaslat,,, A pártok egyhangú véleményé szerint a javaslat alapján el­induló munka célja: politi­kai tudatra ébreszteni a ma­gyarságot, és életre kelteni a népi politika elsorvasztott szerveit és intézményeit...” A javaslat megjelenése után két nappal — mint ezt a már koalíciós alapon meg­jelenő szegedi Délmagyaroc- szág tudtul adta — „a Pol­gári Demokrata Párt, a Füg­getlen Kisgazdapárt, a Ma­gyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szo­ciáldemokrata Párt és a sza­bad szákszervezetek értekez­letet tartották, és a Kommu­nista Párt javaslata alapján megállapodtak az országos fal emelkedésre és újjáépítés­re irányuló legsürgősebben megvalósítandó program­ban’.’ Megvalósulása érdeké­ben pedig az összes demok­ratikus pártok és a szabad szákszervezetek összefogtak a Magyar Nemzeti Független­ségi Frontban. A Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front első nagygyű­lését Szegeden tartotta, amely egyhangú lelkesedés­sel fogadta el a MNFF prog­ramjának a kommunsták ja­vaslatát. Révai József, a Kommunista Párt szónoka uitalt rá: a még megszállás alatt vergődő Budapesten az. illegalitás körülményei kö­zött él és harcol a Magyar Front a „szegedi hazafiak kézfogása része egy országos nagy nemzeti mozgalomnak”. A szónok hangsúlyozta: „Sú­lyos, nagyon súlyos a hely­zet. Felelőtlen demagógok, népcsalók lennénk, ha eb­ben a helyzetben könnyelmű ígéretekkel akarnánk kábíta­ni a nemzetet. Nem ígérünk mindenféle földi jókat, nem ígérünk mennyországot, munka, szegénység, sőt nél- különzés lesz az osztályré­szünk addig, amíg felépítjük a rombadőlt országot; de ígérjük azt, hogy nem kímé­lünk sem munkát sem ál­dozatot, hogy felépítsük, ígérjük azt, hogy életünket is feltesszük a demokratikus független, népi Magyarország felépítésének munkájára.” A nép így vette kezébe sa­ját sorsának intézését. Pintér István Boszkovics Istvánná óvó­nő, a nagyba j ami községi pártalapszervezet tditkára el­mondta: a kammunisiták, s azok a pártank ív üliek, aki­ket bevontaik a politikai kép- aésbe, rendszeresen eljárnak az oktatásra, s nagyon aktí­vak, amikor községpolitilkai, vagy más, őtoelt közvetlenül énintő kérdéseikről van szó. Ellenben, amikor ideottógáai kérdés, például a szocialista közgondolkodás került napi­rendre, az aktivitás mér kö­zel sem volt olyan nagy. A korábbi sok kérdés, javaslat helyett néma csönd volt. Ezen válrtoztaitni kell. Ez a véleménye Horváth Józsefnek, a nagybajom! pártbizottság titkárának is, alki már arról tájékoztatott, hagy ennek érdekében ered­ményes lépéséket, másutt még nem tapasztalható kez­deményezésekét tettek. — Megáilapad/tunk a Ka­posvári Tanítóképző Főiskola filozófiai tanszékével, hogy elméleti és gyakorlati segít­séget is nyújtanak a tartal­masabb ideológiai képzéshez, Biz az együttműködés már megkezdődött, a főiskola ta­nárai még éhben a hónapban elkezdik, s a jövőben rend­szeresen tartanak elméleti előadásokat különböző ideo­lógiai kérdésekről'. Elsősor­Nem vásár a vásár soka- dalom nélkül. Amikor azon­ban már tülekedés, szűkös­ködés, letaposott lábak jel­lemzik a zajos forgatagot, nem tartozik a kellemes idő­töltések közé a sátrak, por­tékák szemrevételezése. Hogy ne legyen így, ezután, arról a Kaposvári Városi Tanács műszaki és kereskedelmi osz­tálya gondoskodott. A de­cemberi havi vásár színhelye továbbra is a cseri park, de másutt desz a sátoros árusok kitelepülési helye. A vásár­járók ,tudják, hogy az Erdő­sor utcán felállított sátrakat végignézni szinte reményte­len volt. A zsúfoltság miatt sokan félútig sem jutottak el; belefáradtak a lökdöső­désbe, s inkább visszafordul­tak. Egy szó mint száz: a majdnem kétszáz sátoros kinőtte ezt az utcát. Üj he­lyet számukra a cseri park délkeleti részén — mintegy 200 méterre a régitől —, a ban a nagyközség társadalmi, tarmegszervezeti és gazdasági vezetői részére, de azoknak is, akiket bevontunk a szer­vezett politikai oktatásba. Ugyanakkor a főiskola ta­nárai az iskola nevelőtestüle­ténél azt is vizsgálják, hogy a főiskolai képzés hasznosítása a napi munkában, a tanitás- ban milyen eredménnyel, színvonalom történik. Hasonló megállapodás ké­szül a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskolával is: a főis­kola tanárai azt tervezik, hogy a helyszínen nyújtanak segítséget a szakmai felké­szülésiben; továbbképzésben a nagybajomi Lenin, s a köz­igazgatásilag ide tartozó já- kói Aranykalász Termelő- szövetkezet szakembergár­dájának. Egyúttal ők is ta­nulmányoznák, hogy a főis­kolái mezőgazdasági szakem­berképzést milyen eredmény­nyel végzik, a hallgatók mi­ként tudják alkalmazni a ta­nultaikat. A tanítóképző filozófiai tanszékének, a községben fo­lyó ideológiai képzést segítő tevékenysége miár elkezdő­dött, s hamarosan követi azt a mezőgazdasági főiskoláé is. Remélhetőleg mindkettőnek a haszna hamarosan megmu­tatkozik majd a mindennapi életben. szabadtéri színpad körül ala­kítottak ki. A színpad előtt a négy vá­sári „utcát” az öt méter szé­les gyalogútokkal már elké­szítették, a színpad mögött pedig további öt, egyelőre még csak ideiglenesen kije­lölt (a jövő évben fogják véglegesen fölfesteni) utcá­ban állíthatják fel sátraikat a vásározók. A hordósokat, a bútorosokat és a használtru­ha-árusokat továbbra is a régi helyükön találjuk meg. Az újonnan kialakított te­rület 13 ezer négyzetméter, ez mintegy ötezer négyzet- méterrel nagyobb a régi­nél. A szabaddá vált Erdősor utcában a forgalom — a Lö­völde utcától a Madár ut­cáig — egyirányú lesz. Az utca park felőli oldalán le­het majd parkolni, s mellet­te szabad sávot biztosítanak az elhaladó járműveknek. A sátoros árusok a Madár ut­Az idén valamelyest to­vább nőtt a részmunkaidő ben, a törvényes munkaidő­nél kevesebb órában dolgo­zók száma, azonban még sem a vállalatok, sem pedig a munkavállalók nem hasz­nálják ki eléggé e foglalkoz­tatási forma előnyeit — er­ről tájékoztatták az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­cai óvoda felől juthatnak be a vásár területére, s ott par­kolási lehetőség is lesz szá­mukra. Az új rend most még bi­zonyára szokatlan lesz. S ez­úton kérik a helykijelölést és irányítást végző rende­zők, hogy a zöldterületeket hagyják szabadon a vásárra érkezők, mert lesz elég hely a parkolásra. Üj közlekedési rendet ve­zetnek be Toponáron, az ál­latvásár helyén is. A városi tanács műszaki osztályának kérésére a Közlekedési Mi­nisztérium Koordinációs üzemmérnöksége szabályozta a forgalmat ; eszerint a vá­sártér felőli oldalon lehet majd várakozni, az ellenté­tes oldalon pedig megállási tilalmat rendelnék el. Az ál­latvásártér melletti területen egyébként jövőre parkolót alakítanak ki, így nem fog­lalják el az utat. ban az MTI munkatársát. A vállalatok — miközben lét­számgondjaik vannak — ál­talában még mindig a mun­kacsúcsokhoz méretezik munkaerő-igényeiket, ahe­lyett, hogy a legnagyobb szükség idején részidősökkel pótolnák a hiányzó munkás­kezeket. Tény, hogy ez a megoldás a megszokottól el­térő munkaszervezést kíván. A jól megválasztott módsze­rek azonban olyan eredmé­nyeket ígérnek, amelyek a vállalat számára nagyobb hasznot hoznának, mint amekkora terheket az ezzel együttjáró többletfeladatok jelentenek. A tapasztalatot« szerint mégis kevesen vál­lalkoznak a részmunkaidő­sök hatékony foglalkoztatá­sához szükséges új szerve­zési módszerek kidolgozásá­ra, bevezetésére. Néhány kivételtől eltekint­ve a vállalatok részmun­kaidősként még ma is napi 4 vagy 6 órára keresnek je­lentkezőket, holott semmi akadálya sincs annak, hogy például csak meghatározott napokra, vagy a délutáni, esti órákra, netán a hétvé­gére kínáljanak munkát. Az esetek jó részében pedig épp ez a megoldás jelenti a leg­nagyobb segítséget a törzs­gárdának, például a várat­lanul adódó munkák vagy betegségek idején. Az ilyen kisegítők a mostaninál na­gyobb számban is elkelnének a kereskedelemben, akár a napi, akár a hétvégi bevá­sárlások csúcsidejében. Az ügyviteli munka ésszerűsíté­sének is ez lehetne az egyik módja. A vállalati bérelszá­molók például alig győzik a munkát a fizetések előtti néhány napon, máskor vi­szont nem tölti ki munka­idejüket a napi elfoglaltság Nem bővült számottevően a részidős munkára jelent­kezők köre sem. Ez azonban nem magyarázható teljes egészében az érdektelenség­gel, hiszen a Belkereskedel­mi Minisztérium nemrég végzett reprezentatív felmé­réséből az derült ki, hogy a megkérdezettek 30—40 százaléka szívesen vállalna r.api 4 vagy 6 órás munkát a lakóhelyéhez közeli bol­tokban, üzletekben. Az in­formációk és a tájékozott­ság hiányára utal, hogy en­nek ellenére mégis sok he­lyütt hiába keresnek a bol­tokba ilyen kisegítőket. Az idén az összes foglal­koztatottak alig 3 százaléka dolgozik részmunkaidőben, (összehasonlításként: ez az arány példáuil Japánban és az NSZK-ban 10 százalék, Ang­liában 15, Dániában pedig csaknem 20 százalék körül van. A jövő évtől a kormány­zat újabb kedvezményeket vezet be a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzésére. Sz. L. Vasárnap már áj helyen állnak a vásári sátrak Bővül a terület és a parkolási lehetőség

Next

/
Thumbnails
Contents