Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

8 Somogyi Néplap 1984. november 3., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Bemutatjuk a Balázs Béla A Balázs Béla stúdió 1964 óta tartja nyitva kapuját a pályakezdő, fiatal filmes nemzedék előtt. Valójában, már évekkel korábban is működött egy félhivatalos klub, ahol az ifjú alkotók megvitathatták a frissiben elkészült filmjeiket. Az öt­letet is ez a klub sugallta: hozzák létre a fiatalok szárnypróbálgatásait előse­gítő, lehetőséget kínáló ál­landó stúdiót. így született meg a Ba­lázs Béla stúdió. Alapító tagja volt Máriássy Judit, Elek Judit, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Rózsa Já­nos, Huszárik Zoltán ... Ma már jól csengő nevek a filmszakmában. — A fiatal rendezők, vagy operatőrök nem vagy csak nehezen kapták meg az el­ső megbízatásaikat. A mi stúdiónk viszont lehetőséget kínált az önálló munkához — mondja a Balázs Béla stúdió titkára, Pintér Judit, akit a Pasaréten levő Film­gyárban kerestünk meg. A Lumumba utcai film­gyárban alakult meg, és in­dult útjára az első csoport. — Már az indulás is fel­keltette a szakma figyelmét — folytatja Pintér Judit. — Hiszen Szabó István Te és én, Sára Sándor Cigányok című filmje San Franciscó­ban, illetve Lipcsében fesz­tiváldíjat nyert. A Te és én később még egy nagydíjat kapott Franciaországban. Ezek voltak az első nemze­dék kiemelkedő alkotásai. A csoport akkoriban még nem rendelkezett közös program­mal, csupán az együttműkö­dés szükségessége, a közös alkotó műhely inspirálta őket. Huszonhat fiatalember szövetkezett egy közös gon­dolat jegyében. Hős korszak volt! Lírai hangvételű fil­meket vagy dokumentumfil­meket készítettek. Azóta bizonyára többen tartoznak a stúdióhoz. — Ez jelentette a legna­gyobb problémát. A főisko­láról kikerülők automatiku­san nálunk keresték lehető­ségeiket, tagok lettek, de jöttek hozzánk idősebb fil­mesek is. A stúdió létszáma felduzzadt, s az volt a baj, hogy évente mindössze 5—6 film elkészítésére vállalkoz­hattunk. — Jött a következő „ba- lázsbélás” nemzedék. — Igen, de öt-hat év múl­tán már jobb helyzetben volt az új nemzedék (Szom­jas György, Gazdag Gyula vagy Kósa Ferenc). Az ő nevükhöz már újabb kor­szak kapcsolódik: tudomá­nyosan megalapozott szocio­lógiai iskola, ök már prog­ram szerint dolgoztak. A ci­nema vérité módszereivel az élet közvetlen fényképezé­sére vállalkoztak. Legérde­kesebb alkotásaik között olyan filmek találhatók, mint Schiffer Pál Hosszú futásodra mindig számítha­tunk vagy Huszárik Zoltán Elégia című munkája. — Milyen filmeket forgat­nak ma? — A hetvenes évektől do­kumentumfilmeket, kisjáték- filmeket és egyre inkább kí­A Balázs Béla stúdió legújabb filmje, a Jégkrém-balett. sérleti jellegű filmeket ké­szítenek munkatársaink. — Kik lehetnek a stúdió tagjai? — A Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola valamennyi hallgatója már negyedéves korában dolgozhat a stúdió­ban. Azok is csatlakozhat­nak hozzánk, akiknek nincs főiskolai végzettségük, per­sze, ha már valahol bizo­nyították rátermettségüket. Jelenleg nyolcvan tagunk van, köztük 58 hivatásos rendező vagy operatőr. A többiek más pályákról, terü­letekről érkeztek. — Hány filmet készítenek évente? — Évi 6—8 film forgatá­sára vállalkozhatunk legfel­jebb. Az idei pénzkeretün­ket már szétosztottuk, kö­rülbelül nyolc kisfilmre elég. — Minden elkészült fil­met bemutatnak? — A leforgatott munkákat levetítik a tagság előtt, és megvitatják. Persze vannak filmek, amelyeket nem fe­jeznek be, főleg mert forga­tás közben elfogy a pénz. Megpróbálunk ilyenkor segí­teni, de ez nem minden esetben sikerül. Filmrende­zőink többnyire elnézőek egymás munkáival szemben, ez a vitákon derül ki. A fiatal rendezők munkáit egyébként legföljebb a film­klubokban vetítik. — A „balázsbélások” oly­kor külföldön is sikereket aratnak. — Gyakran látogatnak el hozzánk külföldi filmesek is, hogy megnézzék legújabb termésünket. Stúdiósaink szép számmal hoznak haza díjakat a különböző rövid- film-fesztiválokról is. Az utóbbi esztendőkben nyolc­tíz kisfilmünket vetítették, illetve vetítik jelenleg is Londonban, Birminghamban, Belgrádban. Sz. B. SZIRMAY ENDRE Ne felejts el... Messzi nyarak sápadt csapatának tudnál-e még valamit mondani — megjöttek a korai fagyok már ne felejts el gyertyát gyújtani! Itt a november. Omló ködéből még talán int távolról valaki — az esti szél ha meghunyászodik ne felejts el gyertyát gyújtani! Akik elmentek, őrzik minden álmuk nevüket már meg sem tudják vallani — jeltelen sírban névtelen nyugvókért ne felejts el gyertyát gyújtani! Az elfolyt vér, a mezítelen csontok tán új világot fognak indítani — az ismeretlen katona sírjánál ne felejts el gyertyát gyújtani! Az időfolyam összemossa sorsunk elhalkulva fojtott sóhajt hallani — süppedő sírok korhadt fejfájánál ne felejts el gyertyát gyújtani! Péntek Imre Laza keret Cetlik, címek, telefonszámok, lejárt jegyek, határidők, a mássá válás jegyzőfüzetében sietős rögtönzések. Kinek ennyi a tartozása, az követeléssel törleszt; panelvilág ablakhierarchiája : tízemeletes burleszk. Lázár Tibor Lakótelepen Lakótelepen kockaketrecek gyerektigrised hozod és viszed üvegvigyorral lenéz az ablak élsz panelbilincsben hogyha hagynak a ház előtt pléh-tülkölés visít erkélyen pelenka szárítkozik boltban sorbaállnak polcon kenyér itt vagyok mohó vad város egyél. Morre megy? kérdez­te a garázsmester, és lenyomta a blokkoló­óra karját Még nem tudom, felelte az új ember. Mit gon­dol, lesz eső? Lóg a lába, mondta a ga­rázsmester, nem inna egy sört? Az ám, gondolta az új ember, és bólintott. De mi­lyen régen ittam sört! Ma­ga új ember, mondta a ga­rázsmester; hallom, nem ré­gen jött a városba. Azelőtt is voltak már ismerősei itt? Nem voltak, mondta az; de már van néhány emberem. A meló? kérdezte a garázs­mester. Szeretem csinálni, mondta az ember, és lépteit a másik lépteihez igazította. És utána? A meló után mit szokott csinálni? Mit is? kér­dezte az új ember. Tegnap például köztársaságot alapí­tottam. Köztársaságot? Ügy bizony! Mégpedig független és antimiilitarista köztársasá­got. Affene! És mi a jó ab­ban? Hát.. . Például gátlás nélkül elmondhatom a saját véleményemet. Sőt, kifejthe­tem ellenérveimet is anél­kül, hogy közbeszólnák. És szorongás nélkül végig is hallgatom magam. De ha ép­pen úgy gondolom, kategori­kusan elhatárolom magamat magamtól. És tudja mit? Emiatt egyetlen csepp harag sem marad a szívemben. Fura ember maga, mond­ta a garázsmester; de jó nézni, ahogy dolgozik. Meg­fordultam már néhány he­lyen, volt egy-két jó meste­rem, mondta az új ember. Menjünk be ide? Helló! mondta a- pincér a garázs- mesternek, és már hozta is a söröket. A barátom, mond­ta a garázsmester, és az új emberre mutatott; jó srác, most jött a céghez. Smid János, mondta a pincér, és a kezét nyújtotta. És cé há em i dé té, betűzte a ve­zetéknevet, amikor a két te­nyér egymásba kapaszkodott; HERCEG ÁRPÁD Lesz eső? apámtól örököltem. Az em­ber is megmondta a nevét és visszaszorított. Hogyan csinálja, hogy a sör is meg­van, aztán meg a habja is olyan művészi? Becsületbe­li ügy mondta a pincér; egészségetekre. Ugye, nem haragszik, ha tegezem? Hát persze, ez csak természetes. Nyugodtan, mondta az em­ber. Egészségükre! mondta a garázsmester; a jóisten él­tessen bennünket, de ne túl sokáig, mert abból baj lesz. Keserű fiú, villant át az új emberen. Ez talán már a ha­lálra is elszánta magát. Az a fajta, aki a jég hátán ds megél, és inkább ott, mint­hogy valaha is beadja a de­rekát. Kemény, konok em­ber. Nem látszik rajta, de belül állandóan dolgozik, gyúródik. Örli a gondolat, de ezt nem tudja meg soha senki, el nem kotyogná, mi bántja, mi nem bántja, mi­nek örül és minek szenved éppen abban a pillanatban, abban az órában, azokban a napokban, hetekben, hóna­pokban. De ez az ember fi­gyel, gondolta az új ember. Nem úgy mint én, aki csak pár hónapja vagyok ebben a városban. Egészségünkre! mondta az új ember, és összekoccan­tották a korsókat; látom, nem sokat ad a szokásokra. Ezt, hogy érti? kérdezte a garázsmester. Hát úgy, hogy sörrel nem illik vagy nem szokás koccintani. Ilyenkor mindig azt mondják, hogy sörrel nem szokás. Nem ma­gyar szabály. Igaza van, mondta a ga­rázsmester, és szemét az aj­tó felé villantotta, végig­mérte a belépő embert. De nem is végigmérte, hanem inkább megmérte. A belépő tehát megmérettetett, meg­ítéltetett és elfogadtatott. Eddig minden villanását tudtam követni, mondta az az új ember. Tud­tam magát követni kezdettől fogva. Sok haragosa van eb­ben a városban, ugye? Igyunk még egy sört, mond­ta a garázsmester. Az új em­ber szabadkozott. Megittunk mát vagy nyolcat, mondta. Meg aztán én igazán nem vagyok eleresztve pénzzel.. De Schmidt János, mintha kita­lálta volna a gondolatot, már hozta is. Ez az én köröm, urak, ha nem haragusztok, mondta. Fizetnénk is, mond­ta az új ember. lia tud­nánk, tette hozzá tréfásan a garázsmester. Miben van igazam? kér­dezte az új ember, már az utcán, miközben a buszra vártak. Rendes gyerek ma­ga, mondta a garázsmester. És igaza van. De azért ne bízzon. Bennem se. Higgye el, bennem se bízhat. Dör­zsölt alak vagyok én, tudom én, nagyon is tudom, mi a dörgés. Tudja mit? Nékem is alapíthatna egy ilyen köz­társaságot. Ügy értem, meg­szövegezhetné az alkotmányt. Az ón különbejáratú alkot­mányomat. Szövegezze meg, maga érti. Jó, mondta az új ember, és tudja, hogy benne lesz minden. Minden, minden, ami szép és jó. Aliesz vasz gut, und táj er, ahogy olvas­tam valahol. Talán Rilke. Minden, ami szép és ami jó. Mit gondod lesz eső? És megnyíltak az ég csa­tornái, és zuhogott, és zuho­gott és zuhogott, csuromvíz lettem percek alatt, lyukas cipőmbe befolyt a víz. És én szaladtam és szaladtam és szaladtam, ugráltam a tócsá­kon át, de hiába, egyre job­ban éreztem, hogy nincs menekvés... TUDÁS ÉS MEGISMERÉS „Ismerd meg tenmaga- dat!” ....... önmagunkat meg­i smerni egyrészt a legnehe­zebb dolog, másrészt meg a legkellemesebb ... ”’ (Arisztotelész) „Ha az egymással ellen­kező nézeteket nem adják elő, nem lehet a jobbikat kiválasztani : az ember ak­kor azt kénytelen követni, amelyet kifejtettek; míg ha a másikat is előadják, lehet­séges a választás.” (Hérodotosz) „A bölcselet arra tanít, hogy egyfelől az összes töb­bi dolgokat, másfelől — ami a legnehezebb — ismerjük meg önmagunkat.” (Cicero) ....... érvelés nélkül nem s zabad elfogadni egyetlen olyan tételt sem, amelynek még az érvelés hatására sem könnyű hitelt adni.” (Arisztotelész) „ ... az embernek nem mindig az évekre, hanem sokszor inkább a tapaszta­lati tényekre kell figyelem­mel lennie. Mostanában vi­szont az a helyzet, hogy az emberek, ha nem képesek ellentmondani az előadott bizonyításnak, arra kénysze­rülnek, hogy higgyenek ne­ki.” (Arisztotelész) „Az igazság... nem tűr meg semmi álnokságot; nyíltan szól az emberekhez, és épp ezért népszerűtlen.” (Lukianosz) ....... minden tudás, ha el v an szakítva az igazságos­ságtól s a többi erénytől, csak agyafúrtság, és nem bölcsesség.” (Platón) „Ha valaki történetírásba kezd, csak az igazságnak szabad áldoznia, semmi más­sal nem kell törődnie ... Legyen... a történetíró bá­tor, megvesztegethetetlen, független, a szólásszabadság és az igazság barátja! A fü­gét hívja fügének, a tálat tálnak ... Ne adjon se ha­ragra, se barátságra, ne saj­náljon, ne kíméljen, ne szé­gyelljen semmit, ne aláz- kodjék meg senki előtt. Le­gyen igazságos bíró, jóindu­latú mindenkihez, de egyik félt se részesítse méltányta­lan előnyben. Mint hazátlan idegennek kell írnia köny­vét, aki nincsen alávetve sem a törvényeknek, sem az uralkodónak.” (Lukianosz) „Szoktasd magad hozzá, hogy más beszédére a leg­pontosabban figyelj, szinte helyezd át magad a beszélő leikébe...” (Marcus Aurelius) ....... Ember számára nem t erem nagyobb kincs, mint a gondos, józan értelem.” (Szophoklész) „Az ember, mint mind­nyájan tudjuk, azt szokta csodálni, ami tőle távol esik, s amire nézve a szárnyaló hírt nem lehet a közvetlen tapasztalat próbája alá vet­ni.” (Thuküdidész) „ ... A tudományos kuta­tó előzetes kételkedés nél­kül olyan, mint aki nem tudja, hová kell mennie, s ha megtalálja is, amit keres, nem tudja, hogy valóban azt találta-e meg vagy sem. Mert a cél csak az előtt vi­lágos, akinek az már előbb kétségei közepette megvilá­gosodott.” (Arisztotelész) „A sokféle tudás nem ta­nít meg arra, hogy esze le­gyen valakinek.” (Hérakleitosz) „Rossz tanújuk az embe­reknek a szemük és a fü­lük, ha barbár a lelkűk.” (Hérakleitosz) „... tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni, nem függeni a példáktól és nem sandítani vissza a mes­terre.” (Seneca) Dr. Pais István gyűjteményéből „A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete.” Szentirmay Zoltán grafikája.

Next

/
Thumbnails
Contents