Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

1984. november 1., csütörtök Somogyi Néplap 3 IFJÚSÁGI Szakmunkástanulók javaslatai Épül az új klub újra felvetett problémák, ilyen például a családalapí­tás, a lakáshoz való jutás gondja. Ez, a mai feltételek mellett egyre kevesebb fia­tal számára teszi lehetővé, hogy saját erejéből belátható időn belül lakáshoz jusson. A vállalat lakástámogatása, bár ebben az évben egymil­lió forinttal gazdálkodhat­tunk, csak akkor lehet si­keres, ha a fiatalt a család­ja is támogatja. Ahol a szülők nem tudnak segíteni, a helyzet lényegesen nehe­zebb. — Mint ahogy Anikó is említette, a lakáshelyzet megoldása elsőrendű kérdés a fiatalok számára — mond­ta Papp Borbála, a ruha­gyár párttitkára — ; a vál­lalat ezt elismeri, és a ren­delkezésre álló kereteken belül igyekszik segíteni. Kü­lönleges helyzet alakult ki nálunk, a gyárban nagyon sok a gyermekét egyedül ne­velő anya. A korábbi negy­venezer forint helyett most már ötvenezer forint a vál­lalati kamatmentes kölcsön, ez azonban a mai lakásárak mellett, társadalmi segítség nékül csak csepp a tenger­ben. S a vállalat vezetőinek, a fiataloknak, KlSZ-veze- tőknek alapos előkészítő munkával kell felmérniük kinek-kinek az egyéni hely­zetét. személyi és anyagi lehetőségeit, hogy a vállala­ti támogatás valóban haté­kony legyen. Â legnagyobb gond: a lakás A bolti munkakörülmé­nyek javítása a szűkösebb fejlesztési lehetőségek elle­nére is kívánatos. Többek között azért, mert a kultu­ráltság növelése mind a ke­reskedő, mind pedig a vá­sárló szempontjából szüksé­ges. A munka mellett to­vábbtanuló fiatalok a tanul­mányi kedvezmények köré­nek bővítését igénylik. A családalapítók általános gondja az új otthon terem­tése, amelyhez igen nehéz körülmények között képesek előteremteni a szükséges anyagiakat. S ez a kereske­delemben, főként az élelmi­szerkereskedelemben dol­gozó fiatalokra ugyancsak érvényes. A Kaposker föl­mérése alapján, a vállalat­nál dolgozó 30 éven aluliak átlagkeresete tíz-tizenöt évi szakmai gyakorlat után is mindössze háramezer-hat- száz és négyezer-egyszáz fo­rint közötti. Többek között a fent em­lítettek azok a sarkalatos gondok, amelyek a Kapos­ker által a hét végén rende­zett vállalati szintű ifjúsá­gi parlamenten az igazga­tói beszámolóban és a vitá­ban is hangot kaptak. Az ifjúsági parlamentet 16 te­rületi megbeszélés előzte meg az ősz folyamán. A Kaposvári Városi Tanács nagytermében száz fiatal képviselte munkatársait, s dr. Bor Lajosné igazgató szá­molt be a Kaposkernél fo­lyó ifjúságpolitikai munká­ból. A vállalatnál kiemelt fi­gyelmet fordítanak a fiata­lok tevékenységére, mert a dolgozók több mint 33 szá­zaléka harminc éven aluli. A vállalat 106 egységében több mint 650 fiatal dol­gozik. Élet- és munkakörül­ményeik javítása érdekében az elmúlt két évben sokat tettek, s ebbe beleértendő a pályakezdő fiatalok beillesz­kedésének elősegítése is. A kezdő szakmunkások alapbérének emelése ellené­re ma is jelentős a fluk­tuáció. A vállalattól eltá­vozok főként a fizikai ál­lomány soraiból kerülnek ki döntő hányaduk kisgyerme­kes anya. A szakmai után­pótlást egyrészt a megyében működő négy szakmunkás- képző intézet, másrészt a felnőttoktatásban részt ve­vők adják, örvendetes, hogy a legutóbbi ifjúsági parla­ment óta 43,5 százalékra emelkedett a 30 éven aluli boltvezető-helyettesek ará­nya. Az elmúlt években több mint 140 fiatal kapott szo­ciális segélyt, a gazdasági vezetőség tavaly és az idén 250—250 ezer forint kamat­mentes kölcsönt folyósított a fiatal házasoknak lakás­gondjuk megoldására, s a korábbi ifjúsági parlament javaslata alapján ötvenezer forintra emelte a felhasznál­ható ifjúsági alapot. A beszámolót és a vitát követően a fiatalok küldöt­tei elfogadták az elkövetke­zendő két évre szóló válla­lati, ifjúságpolitikai felada­tokat magában foglaló in­tézkedési tervet. A Kaposvári Ruhagyár öt telephelyén és a vállalatnál már megtartották az ifjú­sági parlamenteket, s meg­választották azokat a kül­dötteket is, akik november 24-én Kaposváron a munka­helyeket képviselik. Gombos Anikó, a ruhagyár KISZ-titkára pár hónap óta végzi csak ezt a munkát Húszéves, az ipari iskola el­végzése óta a gyárban dol­gozik, nem ismeretlenek előt­te a fiatalok gondjai. — A parlamenteken na­gyon sok egyéni probléma merült fel. Sokan tanulnak tovább a vállalatnál, és szá­mukra nehézséget jelenít a két műszak; nehezen tud­nák fölkészülni az órákra. Könnyebbséget, változtatást szeretnének arra az időszak­ra, amíg iskolába járnak. Az egyik legfontosabb fel­adatunk, hogy továbbképez- zük magunkat; ez nemcsak a vállalatnak, hanem ne­künk is jó, előrelépést je­lent, egzisztenciát teremt I Amennyire lehetséges, pró­bálunk segíteni a továbbta­nuló fiataloknak. A vállalatnál 1800 dolgo­zó közül 700 harmincöt éven aluli. Sokan a város környé­ki falvakból járnak be dol­gozni, a tömegközlekedési eszközök indulási, érkezési ideje bizony a legritkább esetben optimális, sokszor előfordul, hogy több órát is várakozni kell, amíg haza­juthatnak műszak után. — Eddig ezt az időt ki-ki ott töltötte el, ahol tudta: állomáson, buszpályaudva­ron, kényszerű tengéslengés- sel. Időszerű volt hát, hogy létrehozzunk egy olyan KISZ-klubot, ahol nemcsak a rendezvényeinket tarthat­juk meg, hanem lehetőség nyílik az ilyen muszáj-vá- lakozások hasznos eltöltése­re is. Szabadpolcos könyvtár készül, kényelmes, kulturált környezetet biztosíthatunk a fiataloknak. — Mi a legnagyobb gond- luk? — Vannak ismétlődő, min­den parlamenten újra és — Csöndesebben, ez ko­moly dolog! Gyorsan eredményre ve­zettek a harmadikos ruháza­ti szakközépskolás, Frei Éva szavai, aki az elnöki tisztet töltötte be a kaposvári Ke­reskedelmi és Vendéglátó­szakmunkásképző és Szakkö­zépiskola ifjúsági parlament­jén. Figyelmesen, csendben hallgatták Kállai István igazgató szóbeli kiegészíté­sét a tanulók, azután ők vették át a főszerepet — el­mondva kéréseiket, javasla­taikat. Kezek erdeje emel­kedett a magasba, amikor az elnök bíztatni kezdte őket: — Tiétek a lehetőség, élje­tek vele... Éltek is. Az iskola veze­tői, meg a jegyzőkönyv író­ja alig győzte rögzíteni a sok kívánságot. — Kevés az idő, amit szakmai gyakorlatra fordít­hatunk. A 750 tanulótársat képvi­selő 90 fiatalt érdekli, ho­gyan alakul a jövőjük, mi­lyen segítséget kapnak szak­emberré válásukhoz. Erről beszéltek azok is, akik ki­fogásolták, hogy nem min­denütt differenciálnak elég­gé a tanulmányi eredmények után járó ösztöndíjakkal; van olyan vállalat is, ahol a tanulók a saját ruhájukat használják, mert nincs mun­karuha. Elhangzott az is: né­hány szövetkezeti boltban a megengedettnél hosszabb ideig dolgoztatják őket. Má­sok a nyári gyakorlati mun­kával kapcsolatban elmond­ták: ha a Balatonon van­nak s onnan visszajönnek Kaposvárra, albérletet kell Szakmai tanács a tanulóknak a Somogy Áruházban keresniük, mert a kollégium már zárva van. A kollégiumba való visz- szatérés idejének meghosz- szabbítását is javasolták, meg azt, hogy a vállalatok, szövetkezetek nagyobb gonddal jelöljék ki — és el­lenőrizzék — a bolti tanu­lófelelősöket, mert nem min­denütt kapnak megfelelő se­gítséget, készületlenül vár­ják őket. Sok helyen pedig nem tanulóknak, hanem tel­jes jogú — legalábbis a munkában — dolgozónak te­kintik őket, főleg amikor ta­karítani kell. Szóba került az iskolai KISZ-élet pezsgőbbé tétele, az iskolai klub munkájának javítása is. Jó volt hallani Marcz Zoltánt, aki a 3/5. osztály tanulói nevében föl­ajánlotta: Segítenek a klub­program elkészítésében. Sok-sok javaslat hangzott el. Ezekből bizonyára több hasznosíthatót jegyeztek föl a vendéglátóvállalat, a Ka­posker és a Somogyker je­len levő képviselői. összefogtak la régi KISZ-esek az elektronikai gyárban Mi foglalkoztatta legin­kább a fiatalokat az ifjúsá­gi parlamenten? Ezt a kér­dést tettük föl három nagy ipari üzem KISZ-titkárának. A Videoton tahi gyáregy­ségének KISZ-titkára, Mező- fi Gyula által elmondottak alighanem élénken fog­lalkoztatják a megye összes olyan üzemének fiataljait, amelynek központja a me­gyén kívül van. — A vállalati ifjúsági alapból az egyes gyáregysé­Igazságtalan egyenlőség gek a fiatalok létszámará­nyának megfelelően része­sednek. Ez azonban csupán látszólag igazságos. Az egy fiatalra jutó pénz ugyanany- nyi, csakhogy egészen mások a körülmények nálunk, mint Székesfehérváron. Ott van például a Videoton önálló költségvetéssel gazdálkodó oktatási központja, ott ebből a pénzből is mód van pél­dául előadók meghívására. Ott adva van a sportolás tu­catnyi lehetősége, míg ne­künk, ha sportolni akarunk, a pályát is bérelnünk kell. A törzsgyárnál öt panorámás autóbusz van, nálunk egy 18 személyes Robur... A 430 fiatalra évente 11 ezer fo­rintot kapunk az ifjúsági alapból, de ennek is nagy része szétforgácsolódik olyan kiadásokra, amelyeket a fe­hérváriak nem is ismernek. Továbbítani kívánjuk azt a véleményünket, hogy az alap felosztásánál az adottságok szerint differenciáljanak. A Tungsram Rt kaposvári elektronikai gyárának KISZ- titkára, Z eleznik Lászlóné arról számolt be, hogy az if­júsági parlamentjükön a legtöbb szó a termékszerke­zet-váltásról esett. — Talán különösnek látsz­hat, hogy miért épp ez fog­lalkoztatja fiataljainkat. Egyszerűen azért, mert a legutóbbi parlamenten föl­vetett lakás vagy óvodagon­dok időközben megoldódtak. A fiatalok beilleszkedésének segítségével kapcsolatban sincs már olyan gondunk, amely erélyes kiállást kíván­na. Ugyanakkor gyárunkban jövőre befejeződik az elekt­roncsőgyártás, helyette új termékek jönnek. Fiatal­jaink közül jelenleg is ötve- nen vannak Budapesten át­képzésen. Az új feladatok, az új gyártmányok milyen­sége az, amely most fiatal dolgozóink jövőbeni munká­ját, boldogulását meghatá­rozza. L ándfalvi Juliannától, a Kaposgép KlSZ-bizottságá- nak titkárától meglepődve hallottuk, hogy vállalatunk­nál máig sincs ifjúsági alap. — Félreértés ne essék: mindenben támogatnak ben­nünket, s pénzt is kapunk más keretekből. A gyáregy­ségek fiataljai közül mégis többen sürgették, hogy önál­ló pénzzel gazdálkodhassa­nak, s nem csupán akkor, ha például a szakszervezeti alapokból megmarad. A KISZ-titkár szerint megnyugtató volt a válasz, miszerint erre megvan a lehetőség. Ehhez csak any- nyit: az ifjúsági alap képzé­se nem lehetőség. Erre 1981 óta az ÁIB-bel közös pénz­ügyminisztériumi utasítás van. PARLAMENTEK Az év második felében kezdődtek meg az ifjúsági parlamentek megyénkben. Több mint háromszázat tartanak az üzemekben, gazda­ságokban és intézményekben. Eddig e fóru­mok mintegy negyven százaléka volt meg. Különösen sok a tanácskozás az utóbbi he­tekben, s még több várható a következő idő­ben. Az ifjúsági parlamentek jó alapot terem­tenek ahhoz, hogy a fiúk és lányok megtanul­ják és gyakorolják a közéletiségeket. A mos­tani fórumokon felelősséggel értékelik, mi tör­tént az előző parlament óta az ifjúsági tör­vény szellemében, mire fordították az anyagi eszközöket. Különösen élesen bíráltak, ha nem valósultak meg a javaslatok. Mostani összeállításunkban körképet adunk az ifjúsági parlamentek hangulatáról, dönté­seiről, tapasztalatairól. KEVÉS A HOZZÁSZÓLÓ Az eddig megtartott mint­egy százhúsz ifjúsági parla­ment alkalmas arra, hogy le­vonjuk az első tapasztalato­kat. Bogó József a megyei KISZ-ibizottság titkára első­sorban arról beszélt, rneny- nyire tartják be az előíráso­kat. — A tapasztalatok igen vegyesek. Az ifjúsági parla­mentek sikere elsősorban at­tól függ, hogy a gazdasági vezetőik, a társadalmii szer­vek vezetői hogyan állnak hozzá. Hangsúlyozom a ve­zetők felelősségét. A veze­tők általában betartják a kü­lönböző előírásókat, így az írásos beszámolót vélemé­nyeztetik a KlSZ-iszel. Saj­nos, több esetben nem ké­szül el az írásos beszámoló az intézkedési terv végre­hajtásáról. Az viszont min­denképpen előrelépés, hogy a parlamenteket az előre meghatározott időben tart­ják meg, határozatképtelen­ség miatt egyet sem kellett elhalasztani. — Mivel foglalkoznak ezek a fórumok? — A beszámolók általában megfelelnek a követelmé­nyeknek; sorra veszik az in­tézkedési terv fő fejezeteit, s valamilyen választ mindig adnak a helyi megvalósítás­ra. Problémát jelent ugyan­akkor, egy-két parlamenttől eltekintve, a fiatalok áktivi- tása. Ezzel bizony nem va­gyunk megelégedve. Kevés a hozzászóló, s ők sem olyat mondanak, ami ifjúsági par­lamentre való. Inkább ter­melési tanácskozásra hason­lít: miért nincs ez, miért nincs az ... Ezek, bizony, nem függnek össze az ifjú­ságpolitikával. — Mit kérnek a fiatalok? — Segítséget kérnek a pá­lyakezdéshez, a beilleszke­déshez, a fiatal pedagógu­sok például patronáló tanárt szeretnének. Aztán szó esett a továbbtanulásról, a szak­mai önképzés előmozdításá­ról. A sort a családalapítás, a lakásépítés támogatásával folytathatom. A községekben a szórakozási, sportolási le­hetőségek megteremtése tel­jesen új témaként erősödött fel. Kevesebbet foglalkoztak az oktatási feltételekkel, ki­véve a pedagógusifjúsági parlamenteket. A bejárók el­sősorban a bejárás nehézsé­geit tették szóvá. — Mit kér a KISZ a szer­vezőktől ? — Szeretnénk, ha figye­lembe vennék az eddig ta­pasztalt hibákat, s megelőz­nék őket. Több a fiatal vezető

Next

/
Thumbnails
Contents