Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

Somogyi Néplap

1984. november 3., szombat

lítottak a kereskedelemnek. Újdonság a Piért. megrendelésére készített képes emlékkönyv. amelyből 10 0Q0 darabot kértek. A következő esztendőben még nagyobb mennyiséget állítanak elő.

Vettek a szabászatra egy cseh gyártmányú kardvágógépet. Ez meggyorsítja a sok tonnányi papír, műanyag, műbőr szabását, vágását, egyúttal könnyíti a fizikai munkát is. Ezt a gépet a füzet-, a bizonyítvány- és oklevélborító készítésénél is jól használhatják. Bevált az úgynevezett mini mappa — ezt iskolában,, hivatalban egyaránt használhatják. Ebben az évben 40 000 darab készült, jövőre ennek a többszörösét tervezik.

Sz. L.

Mini mappa hivataloknak

MŰSZERES TÁSKÁT EXPORTÁLNAK

Jövőre 50 milliós terv

Oltvári Tibor, a Horizont Afész balatonújlaki műanyagüzemének vezetője mondja: — Emelkedett az ára jó néhány, számunkra nélkülözhetetlen alapanyagnak. Ezt nem háríthattuk át a megrendelőkre. Igyekeztünk az év során más munkák vállalásával pótolni a kiesést, de ez az esztendő olyan nehéz volt, amilyenre az elmúlt évtizedben nem volt példa. Ezért a tervezett éves 46 millió forintos tervünkből csak 42 milliót tudunk teljesíteni. A tervezett 3,1 millió forint nyereséget azonban ennek ellenére elérjük.

A szövetkezet műanyagüzeme főként iskolaszereket készít. Tolltartókat, könyv- és füzetborítókat, szovjet megrendelésre gépkocsihoz műszerestáskákat. Kubába pedig díszmappákat. Évente kísérleteznek, hogy olyan iskolatáska kerüljön ki tőlük; amelynek súlya nem haladja meg a 70 dekát, s fényvisszaverő prizmákkal óvja az apróságokat a közúti balesetektől. Amikor azt tapasztalták, hogy nincs elegendő táska az üzletekben, gyorsan gyártottak 5000 darabot, amelyeknek súlya mindössze 54 deka.

Évente 16—17 millió forint értékű tanszert állítanak elő.

— Ezeket a könnyű táskákat jövőre is gyártjuk, de még több keresett, illetve hiányzó terméket kínálunk majd a kereskedelemnek, mert a nehéz év ellenére jövőre 50 milliós termelés elérését tervezzük — mondja az üzemvezető.

Ebben az évben tolltartóból például 300 ezret szálw

Élménybeszámoló a Szovjetunióról

Az MSZBT főtitkára iskolások között

Izgalommal várt kedves vendége volt tegnap a kaposvári Gárdonyi Géza Általános Iskolának: Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára látogatott oda, mégpedig a gyerekek — a Benedek Elek nevét viselő kisdobosraj és az 578-as Petőfi Sándor úttörőcsapat — meghívására. Részt vett az októberi forradalom évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen-, amely ezúttal a magyar—szovjet barátság bensőséges ünnepévé szélesedett. Bíró Gyula beszélt a gyerekeknek szovjetunióbeli élményeiről, az ott élő pionírok életéről.

— Csaknem tíz évet töltöttem a Szovjetunióban, ez idő álatt fiam és lányom is ott járt a tízosztályos általános iskolába. Magam is jó- néhányszor megfordultam szovjet iskolákban, sőt úttörőtáborokban is. Ti is biztos hallottátok már az artye- ki úttörőváros hírét. Kevésbé ismert, hogy a Szovjetunióban valamennyi iskolának külön tábora van, ahol nyaranta 24 napot töltenek a gyerekek. Az úttörőélet a Szovjetunióban rendkívül pezsgő és sokszínű. Az iskólákban működnek például úgynevezett internacionalista klubok; a különféle programok mellett ennek keretében leveleznek a pajtások más országok gyerekeivel. Épp a minap tért haza egyik küldöttségünk Lenin- grádból. Mint elmondták: jártak az északi város Kun Bella nevét viselő általános iskolájában is, amelynek tanulói magyar levelezőtársakat keresnek. Ha van kedvetek, szívesen segítünk a kapcsolatteremtésben ...

Bíró Gyula az érdekes beszámoló mellett ajándékot is hozott az iskola tanulóinak, méghozzá egy egész fotófciá!- lításnyi anyagot — a Szovjetunió életéről.

Az ünnepélyes percek után az MSZBT főtitkárát a 3/A osztály, azaz a Benedek Elek raj látta vendégül. S Békabrekegő című tréfás bábműsoruk után már minden formaságot mellőző beszélgetés kezdődött. Bíró Gyula alig

győzött válaszolni a záporozó kérdésekre.

Steller Zsolt például arra volt kíváncsi: a Szovjetunióban vagy nálunk tanulnak-e jobban a gyerekek. — Van-e a Szovjetunióban olyan szép iskola, mint a miénk? — ezt kérdezte Dörömöböző Karolina. Herceg Tamás azt kívánta tudni, a kettő közül melyik ország a szebb.

— Mindenkinek a saját hazája. Mint ahogy nekem a városok közül Kaposvár tetszik a legjobban, mert itt éltem, itt születtem — hangzóit a válasz.

— Voltaképpen mit dolgozik a Gyula bácsi?

A spontán kérdésre Bíró Gyula a gyerekek számára is érdekesen szólt az MSZBT sokrétű tevékenységéről, feladatairól.

Búcsúzóban a gyerekek tiszteletbeli rajtaggá fogadták vendégüket, és néki Sárközi Anikó kötötte föl a kék nyakkendőt. Derűs, élményt adó óra volt ez, s nem csupán a gyerekek számára.

Bíró Ferenc

Tettre kész somogyiak

A halgazdaság szocialista brigádjának levélben köszönte meg a látrányi tanács, hogy társadalmi munkában elvégezték a villany- szerelést az orvosi rendelőben.

Nehéz lenne felsorolni azokat a tényeket, amelyek bizonyítják, hogy a nehezebb külső és belső gazdasági körülmények ellenére is nőtt a somogyi emberek cselekvőkészsége. A többség nem vár érte elismerő levelet: a tettvágy hajtotta őket.

Itt-ott szóba kerül s nem ok nélkül, hogy egyre sűrűb ben tapasztalható a közömbösség is. A számadásban azonban nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Az, hogy együtt mit tettünk és teszünk közös boldogulásunkért.^ Elég csak a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyre, a településfejlesztési társadalmi- munka-akciókra hivatkoznunk. Kitűnő példái a cselekvőkészségnek !

A kongresszusi munkaverseny hatása érződik már az energia- és anyagtakarékosságban, a minőség javításában, az export növelésében, a villamossági gyárban éppúgy, mint a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombinátban vagy a Somogy—Zala megyei Téglaipari Vállalatnál.

Az emberek tudják: a gazdasági eredményeink javításával termelhetjük meg a további előrelépés alapjait. A somogyi emberek tavaly 331 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a városok és községek fejlődéséhez. Az idén ez az összeg várhatóan még nagyobb lesz: a megye eléri az egy lakosra jutó ezer forint összeget.

Ma a társadalmi munkát csak nagyon körültekintően lehet megszervezni. Ezt a tanácsok és a népfrontbizottságok tapasztalata is bizonyítja. Az emberek — élve demokratikus jogaikkal — egyre jobban igénylik, hogy jóelőre megbeszéljék velük, mit építenek és miért. Mennyi pénze van a tanácsnak, és mennyit várnak a lakosságtól hozzájárulásként, önkéntes munkában. Csak akkor vesznek ebben részt, ha értelmes a cél, személyes érdekük az új léte- ? ítmény megvalósulása. Ahol járda, út-, óvoda- vagy iskolaépítés, -bővítés szerepel a tervekben, mint például Nagybajomban, ott még a nagypapák is „hadra foghatók” voltak. A népfrontbizottságok éppen ezért pontosan megismertetik a fel • adatokat a lakossággal. Ezért vettek részt olyan nagy számban az osztopániak a vízmű, a hedrehelyiek az út építésében.

Lajos Géza

Piaci korkép

Buja tuja

Múzeum a föld alatt

Páratlan belga furcsaság ... Egyedülálló... Nem hiányoznak a jelzők a napokban megnyílt brüsszeli modern képzőművészeti múzeum kapcsán. A látogató, ha belép az építkezés miatt hosszú évek óta elzárt Múzeum térre, régi pompájukban tündöklő klasszicista paloták négyszögébe kerül. A kockaköves tér közepén hatalmas üvegfalú fénynyelő kút tátong, a téren lépke- dők lába alatt, a mélyben 8 szintre elosztva 12 ezer négyzetméter kiállítóhelyiség van. A New York-i Guggenheim után ez a világ legnagyobb modern képzőművészeti múzeuma.

Születése városrendezési rémregény. Elődjét, a klasz- szicista paloták egyikét 25 évvel ezelőtt zárták be, „ideiglenesen”, mert már roskadozott. Felújításáról, lebontásáról városrendezők hada vitatkozott. A palotát földbe süllyesztett betoncölöpökkel kellett megerősíteni, s a kiásott lyukba föld alatti parkolót terveztek. Egy építész, Roger Bastin azonban óriási lehetőséget látott a tátongó mélységben : megálmodta múzeumát.

Sokat kellett harcolnia, míg a föld alá süllyesztés terve zöld utat kapott — talán épp olcsósága miatt a mindig pénzszűkében levő kormányzatoktól. A múzeum építése 1,2 milliárd frankba került. S sikerült megvalósítani Philippe Roberts-Jones múzeumigazgató álmát: föld alatti folyosóval csatlakozik a szomszédos, ez alkalomra teljesen felújított régi képzőművészeti múzeumhoz, a régi flamand festők, Bruegel és Rubens alkotásait őrző termekhez.

„A régi és az új flamand festészet összetartozik” — mondja Roberts-Jones, akinek gondjaira páratlan, 14 ezer műalkotást tartalmazó gyűjtemény van bizva. Két és fél kilométer hosszú kiállító-falfelületet nyújt az új múzeum, mozgatható válaszfalaival több elrendezési lehetőséget is kínálva. Az összhatás csodálatosan levegős. Mindent átjár a fénykút- ból áradó világosság. Nincsenek termek, csak a hatalmas üvegfalaktól sugarasan kiinduló folyosók, sarkokkal, szögletekkel meghitté szelídítve. Külön e célra szerkesztett, megfelelő fényhőfokú, ultraibolya-sugármen- tes fluoreszkáló fényforrások egészítik ki a természetes megvilágítást. Különleges megoldású a szellőzés és a hőmérséklet szabályozása is: állandó hőmérsékletet,' páratartalmat és pormentességet biztosít annak függvényében, épp mennyi a látogató. Mozgatható, a múzeum minden pontját „belátó” videokamerák és érzékeny riasztóberendezés egészítik ki a műszaki különlegességeket.

A központi vezérlőteremből egyetlen személy szemmel tarthat mindent. Az egész: a modern funkcionális építészet egyik nagyszerű alkotása, minden hivalkodás nélkül.

Ellenzőinek nem csekély számú hada szerint; temető, amely föld alá dugja a modern, élő művészetet.

Nem így van! Csodálatos gazdagság tárul föl a látogató előtt, a világ sok más múzeumában tapasztalható nyomasztó zsúfoltságérzet,

fullasztó pompa nélkül. Az új múzeumban van Goghtól kezdődően Gauguin, Bonnard, Seurat, Chagall, Matisse, Ernst, Kokoschka, Dali, De Chirico, Henry Moore, Zadkine, Marini, Vasarely — minden irányzat, képzőművészeti teohnika jelen van alkotásokkal. Az egyetlen (és nagy) hiány: Picasso.

Amiben viszont egyedülállóan gazdag: az új flamand festészet. Minden híres múzeumnak akad különlegessége, afféle „divat-látnivalója”, mint amilyen például a Louvreéban a Mona Lisa. A brüsszeli modern múzeumban talán James Ensor, ez a nálunk alig ismert nagy alkotó álarcai, kísérteties maszkabáli figurái azok. Vagy Constant Permeke vicsorgó fekete alakjai. Esetleg Paul Delvaux légüres térbe merevített tejfehér női aktjai, René Magritte rejtelmes fényjátékot ábrázoló híres képe.

Bécs, Firenze, Róma, Amszterdam, Madrid, London és Párizs mellé régi és modem képzőművészeti múzeumegyüttesével mostantól Brüsszel is feliratkozott. Európa elsőrangú kulturális látványossága, eredeti értékeket őriz — és méltón mutatja be őket.

M. P.

A sűrű ködben megcsappant a kaposvári hetipiac kínálata; a termelők lassan téliesítik áraikat. Szerény újdonság volt a gerezdenként 6 forintra tartott sütőtök és a 16-ért tukmált naspolya. A gyümölcspiac legkívánatosabb portékája a 20 forintos muzsikáló körte volt. Makulátlan almát alig látni már 10—12-ért. A nem túl kecsegtető szőlőt 16—20-ért mérték. A 12 forintra tartott szilva már olyan, mint egy rossz emlék. Még mindig bőséges a kínálat jó állagú gesztenyéből: 25 forint kilója. 80-ért kapható mogyoró, tízzel drágább a dióbél.

Burgonyát már 5,50-ért is adtak. Ugyanennyiért vehettünk szép fejes káposztát. 8 forint a zsenge kel és a lilakáposzta kilója. Még mindig jó minőségű a 14-ért fogyó karfiol. A Zöldértnél már csak 55 forintért volt szép, tölteni való paprika; a termelők a szabadföldi termés maradványait 24—30- ért kínálták. Csodaszámba megy már a mutatós paradicsom, így 20 forintot kérnek érte. Fagy csipkézte fejes salátát darabonként 3— 5 forintért láttunk.

Változatlanul 12 forint a

főző- és 14 a lila csemegehagyma kilója. A téli fokhagymát tanácsos most beszerezni, egyelőre ugyanis még 32-ért is hozzájuthatunk ...

Csupán áraival kecsegtetett a gombapiac. 20 forint volt a csibegomba litere, s az egyéb vadon termő fajták kilója sem volt drágább 40—50 forintnál.

A drágaság szóról a vásárlóknak továbbra is a tojás jut eszükbe. Szemreva lóbb friss tojást már csak 3 forintért kapunk. Többen is úgy vélték, hogy ez még mindig olcsóbb, mint a 2,40- es apró — s talán nem is egészen friss — tojás.

55 forint a pecsenyecsirke, 60 az élő kacsa kilója. Egy testesebb kakast 160- ért vesztegettek.

Bármilyen busás vásárt is ígérnek a reklámok a Halért pavilonjánál, az 55 forintos élő ponty kapósabb volt, mint a 30-ért kínált busa.

Halottak napjára kihalt a virágpiac. A krizantém szálanként ára például egyik napról a másikra felére esett; 12-ért is adták volna. A legtöbb érdeklődőt most a 40 forintért árult töves buja tuják vonzották.

B. F,