Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. november 3., szombat 5 Jubilál a Kaposvári Tanítóképző Főiskola Negyedszázad alatt négyezer diplomás Emlékülés az ifjúsági házban Negyedszázada kezdődött a felsőfokú tanítóképzés Somogybán. Az évforduló alkalmából tegnap emlékülésre gyűltek össze Kaposváron az ifjúsági házban a tanítóképző főiskola és a gyakorló általános iskola egykori és mai oktatói, diákjai, a meghívott vendégek, köztük a lengyel testvérintézmény, az Olsztyni Pedagógiai Főiskola küldöttsége, élén dr. Jan Sikora rektorral. Megjelent megyénk közéletének több képviselője is. Részt vett az emlékülésen Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A megjelenteket dr. Hajdú Tibor főiskolai tanár, az intézet egykori igazgatója köszöntötte, majd dr. Deli István, a szekszárdi tagozat vezetője mondott ünnepi bészé- det. „Múltunkkal nemcsak büszkélkedni akarunk, hanem tanulni is belőle” — mondotta. Visszatekintéséből kiviláglott: mindkettőre van ok bőségesen. Felidézte a szónok, menynyire mostoha körülmények között, milyen szegényes személyi és tárgyi feltételek közepette képezték egykor Kaposváron az óvónőket és a tanítókat; szólott 1959 őszéről, amikor mindössze hatvan hallgatóval, tizenhét oktatóval és tizenöt gyakorlóiskolai pedagógussal kezdődött meg a felsőfokú képzés — zsúfolt termekben, kezdetleges technikai eszközökkel. Nagyobb beruházásra csak 1965 után került, s a fejlesztés a hetvenes évek második felében gyorsult meg. Legfontosabb mérföldkövei: az intézet főiskolává nyilvánítása 1975-ben, a szekszárdi tagozat létrehozása két évvel később és a kaposvári gyakorló általános iskola új épületének átadása 1979-ben. Azok számára, akik ismerték a negyedszázaddal korábbi állapotokat, szinte óriási az előrelépés: két tagozaton összesen több mint négyezren kaptak oklevelet, az oktatók és a technikai dolgozók száma 370, a felszerelés értéke 250 millió forint, az évi költségvetés 66 millióra rúg. Somogy és Tolna székhelyén ma több mint ezren tanulják nappali tagozaton a tanítók szép és fáradságos mesterségét. — A mennyiségi változások nem mindig vagy csak késéssel vezettek minőségi fejlődéshez — mondotta Deli István. A differenciáltság jellemzi a tudományos kutatás és a publikációk minőségét, bár a mennyiség feltétlenül az optimisták véleményét igazolja: a hatvanas évek végétől 36 monografikus kiadványt, 26 jegyzetet és 840 szakmai témájú cikket publikáltak a főiskolai oktatók. Rövid leltárt készített a szónok arról is, hogyan járult hozzá a főiskola a pedagógusok továbbképzéséhez, milyen módszerekkel törekedett arra, hogy a hallgatókból széles látókörű, igényes értelmiségieket neveljen. Elmondotta, hogy a végzett hallgatók többsége becsületesen és sikeresen végzi munkáját a Dél-Dunán- túl általános iskoláiban, végül megállapította: az eredmények szépek, de a tartalékok egy része még kiaknázatlan. Ezután az Olsztyni Pedagógiai Főiskola rektora köszöntötte a résztvevőket, majd rövid, tartalmas előadásban számolt be a lengyel pedagógusképzésről. Arra, mennyire rögös utat kellett végigjárniuk északi testvéreinknek, amíg ismét elérhető közelségbe került „a szellem napvilága”, ezúttal csak egy adatot említünk: a hetvenhatezer lengyel tanító közül huszonöt- ezer (!) halt meg a második világháborúban. Ma pedig a fejlett országokban is elismeréssel szólnak, írnak a lengyel egyetemi és főiskolai képzés magas színvonaláról, rugalmasságáról. 1945- ben négymillió írástudatlan ember élt az Odera és a Bug között — az analfabetizmus azóta megszűnt. Az olsztyni vendég felszólalása után dr. Kovács László tanszékvezető tanár, a főiskola tudományos bizottságának elnöke tette közhírré az évfordulóra meghirdetett pályázat díjait; ezeket dr. Bernáth József főigazgató és Bíró Lajos KISZ-titkár adta át. A huszonöt pályamű közül tizenháromnak a szerzőjét jutalmazták: a legkiemelkedőbbnek dr. Rózner Katalin adjunktus és Lotz Béla harmadéves hallgató munkáját találta a zsűri. Ezután dr. Horváth Sándor mondott rövid beszédet. — Ahhoz, hogy a fejlett szocializmus ne csupán vágyálom maradjon, nélkülözhetetlen az értelmiség alkotó jelenléte, s a Kaposvári Tanítóképző Főiskola nagymértékben hozzájárult ennek a társadalmi szükségletnek a kielégítéséhez — mondotta. Elismerően szólt az oktatói testület társadalmi tevékenységéről, valamint a tudományos produktumokról és a művészi produkciókról is. Végül dr. Hajdú Tibor adott át emléklapokat azoknak a főiskolai és gyakorlóiskolai padagógu- soknak, technikai dolgozóknak, akik a „hőskortól” kezdve részt vettek a két intézmény munkájában. L. A. RÁDIÓSZEMLE TUDÓSOK A KÖZÉLETBEN Furcsa képzetek tapadnak még — legalábbis társadalmunk egyes rétegeinek gondolkodásában — ehhez a szóhoz : tudós. Egyeseknek könyvtárak síri csendjében megtanulni nem érdemes titkokat bogarászgató öregurak jutnak csupán az eszükbe, vagy mikroszkópjaikat, távcsöveiket babrálgató magányos megszállottak, egyszóval: a társadalmi méretekben gondolkodó, a szellemi termékeinek felhasználásába a politika fórumain is beleszóló kutató szakember sokak számára ismeretlen. Régi hiedelmeket foszlat szét hát a rádió azzal a — Tudósok a közéletben című — sorozatával, melynek két legutóbbi adását a héten hallottuk. Szombaton este Köpeczi Béla nyilatkozott. Ismeretes volt korábban is mindenki számára, hogy a hatalmas műveltségű, széles látókörű szakember egyaránt remek kutatója a francia irodalomnak, a középkor magyar históriájának és századunk filozófiájának, miniszterként arról is meggyőzött valamennyiünket, hogy a „gyakorlati ész” világában is nagyszerűen eligazodik, ám valószínűleg kevesen láttuk benne eddig a csupa szív, csupa lélek embert. E műsorban Köpeczi Béla már- már gyermeki egyszerűséggel nyilatkozott az erdélyi szülőföldről, a kolozsvári iskolaévekről, a vitákról, amelyek a jelenségeket marxista módon, osztályszempontok alapján elemző tudósok és az úgynevezett transzszilvá- nisták között folytak akkoriban, s a budapesti Eötvös kollégiumról, a fészekről, ahonnan a tudomány oly sok kiválósága került ki. Szép hitvallássá volt ez an- anak a tudósnak, aki mindig a kor társadalmi követelményei szerint cselekszik, az emberiesség szellemében. A miniszter is ember — lélegezhettek hát föl mindazok, akik a hivatalt és a humanitást eddig nem minden esetben tartották össze- égyeztethetőnek. Ember a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is — bizonyította a fentemlített sorozat másik adása csütörtökön. Igaz, Szentágothai János — amint ez a Vermes Péternek adott válaszokból hamar kitetszett — inkább szenvedélyes, mint medi£atív alkat. „Dühös” ember, aki nehezen viseli el maga körül a középszerűséget, a hanyagságot a nagyképűséget, az áltudományos extravaganciát. Ilyen volt már harmincnégy esztendősen is, midőn a Pécsi Orvostudományi Egyetem anatómiai tanszékének vezetőjévé kinevezték, ilyen volt kutatóként, s ilyen maradt azon a magas poszton is, ahol tudományos közéletünk szálait kell összefognia. S ami kiváltképpen tetszett a Szemtágothai-portré- ban: a nagy tudós és a messze látó közéleti tekintély emberszeretete. Reneszánsz személyiség ő, aki nemcsak hivatali kötelességből ül végig hosszú tudományos előadássorozatokat, hanem mert kíváncsi a világ teljességére, az emberi jelenségre. Ezért jár el fogadásokra — „hiszen mindenütt annyi színes, izgalmas emberrel lehet találkozni” — ezért levelez — és nem levelezte! — a világ minden tájára. A sorozatot készítő riporterek, szerkesztők e két műsorban is óvakodtak attól, hogy piedesztálra emeljék, tömjénfüsttel vegyék körül riportalanyaikat. Céljuk az volt, hogy megmutassák: a közéletben szerepet vállaló tudósok éppúgy hús-vér emberek, mint bármelyikünk. Lengyel András Hegyei véradókonferencia Kiállítás az ifjúsági házban Fölavatták Szász Endre reliefjét a megyei tanácson Tisztelet a véradóknak! A magyar véradómozgalom megszervezésének 35., a térítésmentes véradás 25. évfordulója alkalmából tegnap Kaposváron konferenciát rendezett a Magyar Vöröskereszt Somogy megyei vezetősége, a megyei egészségügyi osátály és a megyei kórház vértranszfúziós állomása közreműködésével. A konferencia előadói méltatták a váradók áldozatkészségét. Mintegy százötven résztvevő jelenlétében dr. Orbán István, a Vöröskereszt Somogy megyei vezetőségének alelnöke nyitotta meg a konferenciát. Dr. Üjsághy Erzsébet, a Vöröskereszt Somogy megyei vezetőségének elnöke emlékeztetett az évforduló jelentőségére. Fölidézte az orvostudomány fejlődését: — William Harvey jelentős felfedezése óta — mondotta — csaknem háromszáz év telt el, míg fölfedezték a vércsoportokat. Magyarországon 1935-ben alkalmazták először a gyógyászatban a vérátömlesztést. Az országos vérellátó-szolgálat 1949-ben kezdte meg működését. Ebben az évben kétszázötvennégy véradót tartottak nyilván hazánkban, a hetvenes években már hatvankét véradóállomás segítette a gyógyászatot. A somogyi központok a kórházak igényét ma már kielégítik. Jutalmakat adtak át a többszörös véradóknak, Az országos vezetőség nevében dr. Gyüszü Miklós emlékplakettel jutalmazta a bog- lárlellei mezőgazdasági kombinát dolgozóit, valamint a siófoki Kőolajvezetéképítő Vállalat Radnóti szocialista brigádját. Országos okleve let nyújtott át Ádánd és Berzence lakosságának. Negyven- és harmincszoros véradók kaptak ezután elismerést. Dr. Tarján László, a Vöröskereszt Somogy megyei vezetőségének alelnöke emléklapot adott Barcs városnak, a Kaposvári Cukorgyár dolgozóinak a VBKM kaposvári gyára Delta szocialista brigádjának, több körzeti orvosnak a véradás szervezéséért. A folyamatos vérellátás és felhasználás tapasztalatairól ezután dr. Tóth Ágnes, a megyei kórház osztályvezető főorvosa tartott előadást. A Magyar Vöröskereszt nagy gondot fordít a véradások megszervezésére. Honfi Istvánné, a Vöröskereszt megyei titkára erről adott képet. Somogy élen jár a véradásban, összegezte a tapasztalatokat, melyek ről később felszólalásában dr. Gyüszü Miklós, a Vörös- kereszt országos vezetőségének elnöke is elismeréssel szólt. A megyei véradókonfereh- cia résztvevőit, vendégeit a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola kórusa köszöntötte, Zákányi Zsolt vezényletével. Csaknem húsz_éye annak. hogy~Szász "Endre Kaposváron, a Rippl-Rónai múzeumban megrendezte ~első gyűjteményes kiállítását. Mérföldkő volt ez~á bemutatkozás a művész életében. Grafikáival majd porcelánfestészetével . azóta meghódította a világot. Kaposváron a megyei tanács új épületében kapott helyet újabb alkotása — ezt tegnap délelőtt avatták föl. Taps fogadta a művészt és feleségét; Szász Endrét sokan ismerik Kaposváron, hiszen gyermekkorát ebben a városban töltötte; eljöttek azok is az avatóünnepségre, akik a híres emberré és új alkotására kíváncsiak voltak. Sugár Imre, a megyei tanács elnöke üdvözölte a vendégeket; Tóth Dezsőt, a művelődési miniszter helyettesét, Tóth Jánost, a megyei pártbizottság titkárát, Vészics Ferencet, a Művészeti Alap igazgatóját. Tóth Dezső miniszterhelyettes mondott avatóbeszédet. Bevezetőiében a tanácsok és az állampolgárok demokratikus kapcsolatáról beszélt. Szász Endre Hollóházán készült porcelán reliefje előtt elmondta, hogy az új épületben elhelyezett alkotással, a művészet humánus szavával köszönti a megye lakosságát. A megyei tanács első emeletén elhelyezett huszonöt négyzetméter alapterületű relief Somogyot szimbolizálja. A kép közepén a termékenység jelképeként nőalakot ábrázolt a festő, tőle balra a megye ismert archaikus emlékét, a somogy- vári ásatásoknál előkerült szárnyas oroszlánt jelenítette meg. A Szász Endre-gra- fikák jellegzetes stílusában megelevenednek előttünk Somogy neves személyiségei is. — Szász Endre a nagyvilágé is: kiállításainak tanúja, gyűjteményeinek őrzője, első díjakkal, aranyérmekkel kitüntetője London, Párizs, Helsinki, az NDK fővárosa, Berlin, az olasz Pe- zarro, illetve Los Angeles. San Francisco, New-Orle- ans, Montreál, Ottawa, Tokió és Mexikócity mellett Lengyelország, Bulgária, Románia és a Szovjetunió fővárosa is. Jogos volt iránta a bizalom, mert művében Szász Endre tehetsége legjavát adta. Ez a műve művészi világának összegzése is egyben — mondta a miniszterhelyettes. A művész találkozott egykori tanárával, Takáts Gyula József-Attila-díjas költö- "vil is. Elmondta: kaposvári éveire mindig szívesen emlékezik vissza. Meghatódot- tan. de nem elfogultan jegyezte meg új műve előtt, hogy utóbbi alkotásai közül erre a reliefre a legbüszkébb. A Kilián György ifjúsági házban került sor Szász Endre újabb kaposvári kiállításának megrendezésére. Porcelánvázái, étkező készletei, festett dísztálai mellett grafikáit is láthatjuk. A kiállítás november 11-ig tekinthető meg. Korányi Barna
