Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

2 Somogyi Néplap 1984. november 23., péntek Elfogadták a dokumentumokat Befejeződött a Román KP XIII. kongresszusa Megválasztották az új vezető szerveket A Román Kommunista Párt XIII. kongresszusán csütörtökön befejeződött a beterjesztett beszámolók és jelentések feletti vita. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizott­ság beszámoló jelentését, amelyet Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára terjesztett elő. Ugyancsak egyhangúlag fogadták el azokat a doku­mentumokat, amelyeket a népgazdaság fejlesztésére dolgoztak ki a következő öt­éves terv időszakára., s a 2000-ig terjedő gazdasági­társadalmi fejlesztésre. A kongresszusi határoza­tok szerint a sokoldalúan fejlett szocialista társada­lom felépítése a fő feladat. Az 1986-tól kezdődő új öt­éves terv alapvető célja a termelőerők, a műszaki- anyagi alap további erőtel ­jes fejlesztése, a sokoldalú­an fejlett szocialista társa­dalom megvalósítása. Fő cél, hogy biztosítsák az ipar és mezőgazdaság megfelelő arányát. A tár­sadalmi termék évi átlag­ban 5,0^5,7. az ipari áru­termelés 6—6.5, az ipari ter­melés 10—10,6, a mezőgaz­dasági össztermelés pedig 5,4—5,8, a nemzeti jövede­lem pedig 7,6—3,3 százalék­kal emelkedik. A nemzeti jövedelemből fogyasztási alapra 70, felhalmozásra pe­dig 30 százalékot fordítanak. Minden intézkedést meg­tesznek azért, hogy biztosít­sák az elért életszínvonal megtartását, s növeljék az anyagi és szellemi jólétet. Valamennyi gazdasági ága­zatban kiegyensúlyozott, ha­tékony fejlesztést valósíta­nak meg. A jövő ötéves terv egyik alapvető célja az. hogy Ro­mánia egyre aktívabban ve­gyen részt a világgazdasági cserékben. Bővíti és mélyíti gazdasági, valamint műsza­ki-tudományos együttműkö­dését a KGST tagállamai­val. Külkereskedelmét a jelenlegi ötéves tervhez vi­szonyítva 41-45 százalékkal növeli. Románia külpolitikai elveinek megfelelően gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködést foly­tat a jövőben is a fejlett tőkés országokkal, a világ valamennyi államával. Szor­galmazza a más országokkal való termelési kooperációi és szakosítást, a hosszú ]e járatú egyezmények megkö tését. A dokumentum kitér a népesedési program folyta­tására. Ennek alapján Ro­mánia lakosságának száma 1990-ben várhatóan 24 millió lesz. A foglalkoztatót tak száma eléri a 11,5 mil­lió főt. Javítják a szociális viszonyokat, s megteremtik a feltételeket a 44 órás munkahét megteremtésére. A 2000-ig szóló távlati fejlesztési irányelvek előse­gítik, hogy Románia a kö­zepesen fejlett szocialista országból fejlett szocialista országgá alakuljon. A szá­zad végére — a dokumen­tum szerint — Romániában befejeződik a területi fej­lesztés . a nemzeti ásvány- tartalékok felkutatása. Ezenkívül dokumentu­mokat fogadott el a kong­resszus az életszínvonal fej­lesztéséről, továbbá módo­sította a szervezeti szabály­zat egyes előírásait. A kongresszusi küldöttek délután zárit ülésen megvá­lasztották a párt új vezető szerveit. Ezután Manea Ma- nescu, a kongresszus elnök­ségének tagja nyilvános ülé­sen bejelentette, hogy egy­hangúlag ismét Nicolae Ceausescut választották meg az RKP főtitkárává. Az új központi bizottság­nak 265 tagja és 181 póttag­ja van. A központi bizottság politikai végrehajtó bizottsá­ga 23 tagból és 25 póttagból áll. Elena Ceausescu isimét a PVB tagjla, Niicu Ceausescu pedig a PVB póttagja lett. A központi bizottság tit­káraivá Iosif Bancot, Emil Bobut, Ion Cornant, Silviu Curticeanut, Petru Enachet, Constantin Radut, Ion Ra­dírt, Ion Stoiant és Ilié Ver­déiét választották meg. A kongresszuson Nicolae Ceausescu mondott záróbe­szédet. Köszönetét mondott azért, hogy isimét a párt fő­titkárává választották. A főititkár ezt követően a legmagasabb pártfórum mun­káját befejezettnek nyilvání­totta. Az ameriikiai rendőrök erőszakkal eltávolították a Dél-afri­kai Köztársaság washingtoni nagykövetségéről a képen lát­ható fekete bőrű Walter Faumtroy kongresszusi képviselőt és két társát, akik a pretoriai fajüldöző rezsim terrorja el­len tiltakoztak (Teűáfotó — AP—'MTI—iKS) Háborús „emlékek // A második világháború ütötte sebek már behegedtek Európa tájain, de a föld alatt immár 40 éve rejtőz­ködő háborús „emlékek” ■— fel nem robbant bombák, aknák, lőszerek — ma is sze­dik áldozataikat. Évente többezer tonna veszélyes rob­banóanyagot fedeznek föl még mindig Európa-szerte. Az áldozatok között a leg­nagyobb számban azok sze­repelnek, akik embertásai- kat védik, mentik: az elmúlt negyven év során többszáz tűzszerész lelte halálát a vi­lágháború „maradványainak” feltárása, szétszerelése köz­ben. Az NSZK-ban évente több mint 30 millió dollárt költe­nek ezeknek az „örökkéva­lóságra időzített” bombáknak és más robbanóanyagoknak az ártalmatlanná tételére. A mentesítéssel 1300 ember foglalkozik főállásban. Még ma is évente átlag 1500 ton­nányi veszélyes második vi­lágháborús anyagot találnak az országban. Tavaly június­ban le kellett zárni a frank­furti repülőtér egy részét, mert a kifutópálya felújítá­sa közben egy féltonnás ame­rikai repülőbombát találtak. Addig a gépek a mélyben „szunnyadó” bomba fölött szálltak le és fel. Nyugat-Berlinben márci­usban ezer embert költöztet­tek ki egy lakótömbből, mi­után kiderült, hogy házaik egy robbanóanyaggal fel- töltött egykori tankcsapdára épültek. Tavaly júliusban egy angol bomba fel is rob­bant a városrészben. Sze­rencsére senki nem halt meg, de egymillió márka kár keletkezett. Belgiumban 120 tűzszerész vesztette életét munka köz­ben a második világháború befejezése óta. A Szovjetunióra vonatkozó adat még a nagy szovjet en­ciklopédiába is bekerült: 1945 és 1972 között több mint 58 millió világháborús aknát és 122 millió bombát és tü­zérségi lőszert hatástalanítot­tak az ország nyugati terüle­tein. A francia hivatalos össze­sítések évi 1000 tonna rob­banóanyag hatástalanításá­ról szólnak. Igaz, a francia statisztikába az első világhá­borús maradványokat is be­számítják. ,A siker érdekében“ Haderő­csökkentési tárgyalások A NATO szerint a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sokon „a siker érdekében” jelenleg a létszám korláto­zására, illetve csökkentésére kellene összpontosítani az erőfeszítéseket — jelentette ki a csütörtöki ülésen Mur­ray Simons brit nagykövet. A brit küldött így újólag megerősítette, hogy a NATO jelenleg még tárgyalni «sem kíván a fegyverzet csökken­téséről — holott ez is a bé­csi tárgyalások eredetileg valamennyi résztvevő által elfogadott feladata. Összehívták a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát Az előzetes megállapodás­nak megfelelően december elején Berlinben kerül sor a Varsói Szerződés tagálla­mai külügyminiszteri bizott­ságának soros ülésére. Nemzetközi ifjúsági és diáktalálkozó Svédországban Az európai bizalom- és biztonságerősítő intézke­désekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konfe­renciához kapcsolódva euró­pai ifjúsági- és diáiktalálko­zó kezdődik pénteken a svédországi Södertáljében. A Svéd Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa által kez­deményezett tanácskozás az első összeurópai ifjúsági ren­dezvény lesz az európai if­júsági együttműködés szer­vezete munkájának két évvel ezelőtti felfüggesztése óta. A különböző ideológiai,' politi­kai orientációjú nemzetközi és nemzeti ifjúsági szerveze­tek képviselői megvitatják a stodkholmi konferencia na­pirendjén szereplő kérdése­ket, és áttekintették az ifjú­sági szervezetek lehetősége­it, közös feladatait a konti­nens biztonságának erősíté­sében, a leszerelés előmozdí­tásálban. A találkozóra csütörtökön magyar ifjúsági delegáció utazott Svédországba. Genscher elhalasztotta belgrádi látogatását Az NSZK kormányának javaslatára, időpont-egyez­tetési nehézségek miatt ha­lasztották el Genscher kül­ügyminiszter novemberre tervezett belgrádi látogatását — jelentette ki csütörtökön szokásos heti sajtóértekezle­tén egy kérdésre válaszolva a jugoszláv külügyi szóvivő. Mindkét fél érdekelt abban, hogy a látogatásra mielőbb sor kerüljön és kapcsolatban állnak az újabb időpont meghatározása céljából — tette hozzá. Atomfegyvermentes Észak-Európát Az Észak-Európával kap­csolatos NATO-tervek rea­lizálódása, az amerikai ma­nőverező robotrepülőgépek megjelenése Nagy-Britan- niában és a skandináv vize­ken tartózkodó amerikai ha­dihajókon még időszerűbbé tette az észak-európai atom­fegyvermentes övezet kérdé­sét. A szóban forgó manővere­ző robotrepülőgépeknek a szovjet célpontok eléréséhez kis magasságban át kell re­pülniük nemcsak a NATO- hoz tartozó Norvégia, ha­nem a semleges Svédország, nemkülönben Finnország légterét is. Tudott dolog, hogy Norvé­gia részt vesz a NATO atomhadászatának tervezé­sében és infrastruktúrájának létrehozásában. Húsz kato­nai repülőterét .amerikai, brit és más NATO-gépek rendszeresen használják. Egy éve derült ki, hogy 1974 óta Norvégia és az Egyesült Államok között tit­kos megállapodás van, amely feljogosítja az ameri­kai atomi? ombázókat, hogy „válsághelyzetben” leszáll­hassanak norvégiai repülő­tereken. A norvég fjordok- ban közel egy tucat tenge­részeti támaszpontot hasz­nálnak az északi vizeken őrjáratozó amerikai atom­tengeralattjárók. Egy 1980- as egyezmény alapján Nor­végiában raktározzák az amerikai gyorsan bevethető erők nehézfelszerelésének egy részét. Dániának fontos szerepet szán a NATO a balti ten­gerszorosok ellenőrzésében. „Válsághelyzetben” 40 ezer amerikai és angol katonát, valamint repülő magasabb egységeket dobnak át az or­szágba. A dán hadsereget kiképzik atomfegyver alkal­mazására, a dán légierő F— 104-es és F—16-os gépei atombombázóként is bevet­hetők. Az izlandi Keflavikban hatalmas amerikai támasz­pont van, több mint há­romezer amerikai katonával* F—4-esekkel, amelyeket most váltanak fel az F—15- ösök. Nem kizárt, hogy Kef- lavik atomrobbanó-töltetek raktározására is szolgál, kü­lönösen amerikai légi és ha­ditengerészeti kötelékek át­vonulása idején. Az izlandi kormány képtelen tisztán látni, mivel az amerikaiak gyakorlata az, hogy sem nem cáfolják, sem nem erő­sítik meg atomfegyverek je­lenlétét az egyes katonai objektumokon. Észak-Európát ma mind­ettől függetlenül atom­fegyvermentes övezetnék te­kintik és a közvélemény szívesen venné ennék nem­zetközi jogi erejű megerősí­tését. valamint az atomha­talmak olyan értelmű köte­A belgiumi Courtnai városában összeomlott egy elemi iskola szerencsétlenségnek legalább négy halálos áldozata és 34 folynak, a mentési munkálatok épületének egyik szárnya. A sebesültje van. A képen: (Teleíötó — AP—MTI—KS) iezettségvállalását, hogy az övezet államai ellen nem alkalmaznak atomfegyvert. Unden svéd külügyminisz­ter már 1961-ben felvetette a „nem-atomhatalmak klub­jának” gondolatát Észak- Európában, de nem talált kellő támogatásra. Az észak­európai atomfegyvermentes övezet tervét hivatalosan Urho Kekkoncn finn köztár­sasági elnök terjesztette elő*1963. május 28-án. „A skandináv államok — mon­dotta — ténylegesen már most is atomfegyvermentes övezetet alkotnak. Ez azon ban jelenleg egyoldalú dek­larációikra támaszkodik. Az­zal. hogy kölcsönös lépések­kel alátámasztanák a je­lenlegi állapotot, nem kelle­ne megváltoztatniok politi­kájukat és ez nem veszé­lyeztetné biztonságukat, s nem érintené a hatalmi egyensúlyt sem földünkön. Ilyenformán nem károsíta­ná külső hatalmak érdeke­it... A skandináv országok azzal, hogy atomfegyver- mentes övezetté nyilváníta­nák magukat, kikerülnének az atomhadászat fejlődésével járó spekulációk köréből és biztosítanák, hogy ez a kör­zet a nemzetközi feszültség körén kívül marad.” Svédország ellentmondá­sosan, Norvégia és Dánia fagyosan fogadta a finn ja­vaslatot. Közel két évtized­nek kellett elmúlnia, hogy Stockholm, Oslo és Koppen­hága tárgyalási alapnak fogadja el a finn javaslatot és késznek mutatkozzék gya­korlati lépésekre. Természetesen az övezet elgondolása kapcsán Moszk­vára irányult a figyelem., hiszen a Szovjetunió észak- nyugati területei hadászati fontosságú erőcsoportosítá- sokna adnak helyet. Szov­jet részről kezdettől fogva támogatták az övezet ter­vét és 1974-ben bejelentet­ték, hogy a Szovjetunió más atomhatalmakkal együtt kész garantálni az észak­európai atomfegyver-men­tes övezet státusát. Jurij Andropov 1983 májusában finn társadalmi szervezetek képviselői előtt kijelentette. „A Szovjetunió, akár sokol­dalú megállapodás, akár két­oldalú egyezmények formá­jában kész kötelezettséget vállalni arra, hogy nem al­kalmaz atomfegyvert azok­kal az észak-európai orszá­gokkal szemben, amelyek e zóna részei. Még fontosabb, amit szov­jet vezetők az utóbbi évek­ben ismételten hangoztattak, nevezetesen, hogy figyelem­be véve több skandináv ország kívánságát, a Szov­jetunió kész lenne megvizs­gálni néhány olyan lényeges intézkedést, amely saját te­rületének az említett zóná­val határos részeire vonat­kozik, s amely elősegítené, hogy megszilárduljon Észak- Európa nukleáris fegyverek­től mentes státusa. Ezeket az intézkedéseket azonban az érdekelt államokkal meg kellene tárgyalni, hogy ne károsodjék az egyenlő e» nem csökkenő biztonság elve. Az északi országok mi­niszterelnökei 1983 augusz­tusában megvitatták az észak-európai atomfegyver­mentes övezet tervét, amely egyébként az Északi Tanács évi konferenciáin is napi­renden van. A svéd és a finn kormány kapcsolatban áll más kormányokkal az esetleges egyezmény ter­vezetének kidolgozása cél­jából. Moszkva észak-euró­pai vendégei nemcsak ér­deklődést tapasztalnak a szovjet vezetőknél az észak­európai atomfegyvermentes övezet terve iránt, hanem őszinte együttműködési szándékot is a terv valóra- váltásában. Sőt szovjet nászról közölték velük: a Balti-tenger térségének atomfegyvermentes övezet­té nyilvánításától sem zár­kóznának el. Pirityi Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents