Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. november 3., szombat Somogyi Néplap 3 Árképzés, költséggazdálkodás UJ TERMEKEK A DANUVIÁBÓL Importhelyettesítő Nagyatádról Hidraulikát gyártanak KGST-együttműködés keretében a Danuvia nagyatádi gyárában. E termékek szovjet, finn és NSZK-exportra kerülnek. Sokszor olvashatjuk a gazdasági szaklapok hasábjain, hogy baj van a vállalatok költségérzékenységével. Az egyre nehezebb körülmények, a mind szigorúbb szabályozók ellenére a gazdálkodók még mindig nem bánnak elég takarékosan kiadásaikkal. Hivatalos mutatószámok, netán százalékos arányszámok nem készültek e jelenségről, pedig igazságukhoz nem fér kétség. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy mind több cég kerül az alacsony hatékonyságúnk nem éppen előkelő táborába. Ahol diktál a piac A költségekkel való ésszerű gazdálkodás egyik feltétele, hogy a vállalatok kemény korlátba ütközzenek termékeik értékesítése során: a túlságosan drága cikkek ne találjanak vevőre a piacon. Ezt a célt szolgálta a kompetitiv árképzés bevezetése, melyben a gazdálkodók csak a külpiaci árak szerint kalkulálhatják a belföldi nyereséget is vagy a honi áremelésnek gátat szab a hasonló termékek importára. Az e szférába tartozó cégek tehát rákényszerülnek, hogy a legszigorúbban megvizsgálják kiadásaikat, nem túlzottan nagy-e energia- és anyagfelhasználásuk, vajon kihasználták-e a munkaszervezésben rejlő előnyöket, s nincs-e a kapun belül túl sok dolgozó ... Az elmúlt évben folytatott árvizsgálatok összegezéséből kiderijlt; ezek a cégek az átlagosnál kevésbé emelték áraikat, s nem is mindig éltek a jogszabályok adta lehetőségekkel. Pedig az energia, a beruházás a munkaerő náluk sem olcsóbb, csak éppen saját bőrükön érzik, hogy a versenybenmaradás feltétele; valamennyit mindig faragjanak le költségeikből. Nem ilyen rózsás a helyzet a csak a hazai piacra termelő vállalatok körében Ezeknél a cégeknél önköltségtípusú árképzés van. Ez az árforma szinte automatikusan elismeri a költségeket, hiszen erre tehetik rá a nyereség meghatározott százalékát, s elvben minél nagyobb a költség, annál magasabb a nyereség is. Ráadásul a belső piac védi e cégeket, jó néhány közülük monopolhelyzetben van, s importverseny híján egyedüli ellátója a fogyasztóknak. A jogszabály az áremelés előtt bejelentési kötelezettséget ró a vállalatokra, de még ez sem akadályozza meg sokszor a drágulást. Ne támogassuk! A piac hiánya csak egyike a költséggazdálkodás kibontakozását gátló tényezőknek; legalább ilyen fontos szerepet játszik az állami támogatások rendszere. A hasonló fejlettségű országokhoz képest a költségvetés túlzottan támogatja ugyanis a vállalatokat, és jelentősen hozzájárul a szociálpolitikai szempontból fontos cikkek vásárlásához. Így nem egyszer a rossz gazdálkodás nyomait tünteti el a közös kasszából kapott pénz. És végsősoron a vállalatoknak nem kell szembenézniük a csőd rémével. Csak elvétve került sor egyedi elbírálás után egy-egy üzem eladására... Pedig a vállalati gazdálkodás csak akkor javul meg, ha e veszély mindenkit fenyeget. Ezt segítheti a tudatos piacépítő munka: ahol lehet, több kisebb vállalat létrehozásával meg kell teremteni az itthoni versenyt. A gazdaságirányítási rend- szer továbbfejlesztése remélhetőleg rákényszeríti — az eddiginél nagyobb mértékben — a vállalatokat arra, hogy komoly revízió alá vegyék saját kiadásaikat és hosszú távra tervezzenek, mert csak így maradhatnak meg a piacon. Lehet, hogy például egy energiatakarékos technológia bevezetése néhány évig megterheli a vállalatot, ám a megtakarításból származó milliók hamarosan jövedelmezővé teszik e beruházási Hasonlóképpen célszerű az anyagfelhasználásról hosz- szú távra szóló terv. Bár számos új kezdeményezés született, a magyar termékek még mindig 40 százalékkal „súlyosabbak”, mint a fejlett tőkésországokban.. ^ Ez is arra mutat, hogy ezen a területen még hihetetlen tartalékok rejlenek. Csak tőlük függ Legalább ilyen fontos a vállalat kiadásai között a bérköltség. Bár már évek óta a szabályozás különböző kedvezményeket fűz a létszámcsökkentéshez nem egy cégnél még nőtt is az adminisztratív alkalmazottak száma. Épp olyan időszakban, amikor a teijes foglalkoztatás kényszere a demográfiai hullámvölgy miatt jóval enyhébb, mint például a hatvanas években. Az új keresetszabályozás sokkal inkább ösztönzi a leépítést és a takarékos munkaerőgazdálkodást, mint a korábbiak. Remélhetőleg a kedvező változás sem marad el, s mind kevesebbszer írják át az árcédulákat számunkra kedvezőtlen módon. Az új keretek között már csak a vállalatoktól függ, milyen gyorsan és rugalmasan próbálnak alkalmazkodni a szigorú takarékosság elveihez Lakatos Mária A háromnegyed év értékelésekor a Danuvia 4-es nagyatádi gyárában meglehetősen szép eredményeket könyvelhettek el: éves tervük 97,4 százalékát teljesítették már, vagyis 16,6 százalékkal több terméket állítottak elő, mint tavaly, s a tervezett 8,5 millió forint nyereség helyett 9 hónap alatt 11,3 milliót értek el. Nagyatádon cseppet sem örvendenek ennek. Az elmúlt években recesz- szió volt a szerszám- és gépiparban. Visszaesett a kereslet, így a háttéripar is válságba került. A Danuvia nagyatádi gyárát többszörösen is megviselte a visszaesés. Az elmúlt években nagyarányú fejlesztést hajtottak itt végre, s a beruházás megtérüléséhez sok munkára, megrendelésre van szükség. Ám a két legjelentősebb nyugati kooperációs partnerük közül egyik sem tudott elegendő megrendeléssel előállni. Magyar Vince, a nagyatádi gyár főmérnöke mondta: áthidaló megoldásokat kellett keresni. Nagyatádon új termékek után néztek: együttműködést kezdeményeztek a földesi Rákóczi Termelőszövetkezettel. Egy magyar szabadalom alapján szivattyúk meghajtására szolgáló hidraulikus tápegységeket gyártanak gazdasági társulásban. A tőkés importot helyettesítő készülékeik már most keresettek a mezőgazdasági és a vegyipari üzemekben. Üjdonságként készül Nagyatádon egy úgynevezett ötös, névleges nagyságú szelep, amely a hidraulikában az olaj szabályozására szolgál. Ebből az idén mintegy 15 ezer_darabot gyártanak, ám az igények jóval nagyobbak, 50—60 ezerre lenne szükség. Ezért úgy döntöttek, hogy önálló üzemrészt hoznak létre a gyárban részben vásárolt gépekkel, illetve saját készítésű berendezésekkel. A jövőre kezdődő fejlesztéssel várhatóan 1986-ban végeznek. Két új termékük így biztosítja azt a termésnövekedést, amit a gyári nagy rekonstrukció után határoztak el a következő évekre. A közelmúltban megnyílt a Danuvia, illetve a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat közös raktárháza. Az új raktárhelyiségben szinte állandóan tízmillió forint értékű áru között válogathat a vevő. Korábban az volt a kifogás, hogy ezeket nem lehet megvásárolni, így a gyárnak sem volt haszna. Ezentúl azonban mindent egy helyen megkaphat a vásárló, de jó ez a gyáriaknak is, hiszen a jövőben nincsenek kitéve az ingadozó piaci kereslet szeszélyeinek. N. J. FELZÁRKÓZUNK AZ ÉLVONALHOZ Tisztelgés az évfordulón Heg koszorúztá k Kálmán István sírját Huszonnyolc évvel ezelőtt temették el. A 23 éves Kálmán István egy volt azok közül, akik életüket áldozták a néphatalomért. Az iharosberényi erdészettől készült — húszéves korában — az Államvédelmi Hatóság karhatalmi alakulatához, s 1956 őszén a budapesti pártbizottság védelmére vezényelték. Számítottak rá elvtársai, hiszen tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának, s esküje is a néphatalom védelmére kötelezte. A harcot, a pártház eles- tét megannyi könyv, visszaemlékezés örökíti meg, Kálmán István e harcban hősként halt meg. Halála után tüntették ki A Munkás—paraszt Hatalomért emlékéremmel és a Vörös Csillag Érdemrenddel, s a belügyminiszter alhadnaggyá léptette elő. Kálmán Istvánt az iharosberényi temetőben helyezték végső nyugalomra. Elvtársai, fegyvertársai egy esztendővel ezelőtt avatták föl új síremlékét. Halála óta minden év őszén összegyűlnek egykori barátai, katonatársai és elvtársai, hogy az emlékezés virágaival tisztelegjenek a hős sírhantja előtt. Tegnap délelőtt az iharosberényi temetőben a Himnusz elhangzása után Katona Agnes a helybeli általános iskola tanulója mondta el Győri D. Balázs „Októberi ballada” című versét, majd a gyászinduló hangjai mellett elsőként Kálmán István családtagjai helyezték el koszorúikat. A Magyar Szocialista Munkáspárt nevében dr. Túri Imre, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Hauptman László, a csurgói nagyközségi párt- bizottság titkára vitte a sírhoz a koszorút. A Belügyminisztérium képviseletében elsőként a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság Kálmán István nevét viselő KlSZ-alapszer- vezetének két vezetőségi tagja, Nagy Istvánná és Nagy László rendőr főhadnagy koszorúzott. A Nagyatádi városi Rendőrkapitányság virágait Baranyai Nándor százados és Németh József főtörzsőrmester helyezte el. Koszorúval tisztelegtek a névadó sírja előtt a Pécsi városi Rendőrkapitányság Kálmán István KlSZ-alap- szervezetének fiatal tiszthelyettesei. Ezután helyi üzemek képviselői és az általános iskolások borították el virággal a sírhalmot. Megyénkben az állattenyésztés adja a mezőgazda- sági nagyüzemek bevételének csaknem egyharmadát, ebből a szarvasmarha-tenyésztés 13—15 százalékkal részesedik. Somogy szarvasmarha-tenyésztése az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött. Az 1973-as évben megkezdett tej- és húsirányú szakosodás eredményeként ma már kialakulóban vannak az intenzív tejtermelő és hústermelő állományok. A tejtermelésre szakosodott nagyüzemekben — a termelés dinamikusabb növelése céljából — az amerikai és kanadai holstein-fríz bikák szaporítóanyagát használtuk fel a meglevő magyartarka állomány minőségének javítására. A keresztezés eredményeként ma már közelítünk a tenyésztők által célhoz a tejelő marha „kialakításához”. Számottevően javultak a tartási, takarmányozási feltételek, nőtt a tehenenkénti tejhozam, és az összes tejtermelésben eddig soha nem tapasztalt fejlődési ért el a megye. 1975—83. között megközelítőleg 70 százalékkal nőtt a termelés. Az egy tehénre jutó tejtermelés a termelőszövetkezeteikben 1850 literrel, az állami gazdaságokban pedig 1500 literrel emelkedett, jelenleg meghaladja a 4000 kilót. A világranglistán vezető 12 ország az elmúlt 7 év átlagában 11, illetve 18 százalékkal növelte az egy tehénre jutó tej hozamot. A ranglista élén álló Izraelben például az 1974—1976. évi 6011 kilós tejtermelést 1982-re 6958 kilóra növelték. Az Egyesült Államok 5637 kilós tejtermelési színvonalával a ranglista 2. helyét foglalja el, a 12. helyezett Svájcban pedig a tejhozam 4244 kiló volt. Az élenjáró országokhoz való felzárkózás, az eredmények további növelése kiemelt tenyésztői feladat, elvégzése az eddiginél is következetesebb és célratörőbb munkát követel. Azért is fontos követelmény ez, mert a tények azt bizonyítják, hogy a legnagyobb nyereséget azok az üzemek érik el, ahol az 1 tehénre jutó tejtermelés 4500—5000 kiló között alakul. A lehetőségeket bizonyítja, hogy egyre bővül azoknak az üzemeknek a köre, amelyek túlszárnyalják az 5—5,5 ezer literes tehenenkénti tejtermelést. A genetikai termelőképesség kihasználása azonban megköveteli a környezeti és személyi feltételrendszer további fejlesztését, valamennyi tényező összhangjának megteremtését. Varga Gábor Létünk, életünk A legtöbbünk által ismeretlen kifejezést — nukleáris tél — Romes Csandra, a Béke-világta- nács elnöke említette a hétvégén tartott X. országos békekonferencián. Sajtótájékoztatóján részletesen is beszámolt az amerikai tudósoknak eme új kutatási eredményéről. A „nukleáris tél” lényegében azt jelenti, hogy a földön az élet abban az esetben is elpusztulna, ha a világon levő nukleáris fegyvereknek csupán töredékét vetnék be. Olyan területeken is megszűnné az élet, amelyek távol esnek az atomtámadás célpontjától, s ahol esetleg még a radioaktivitás sem pusztít. Az atomrobbanás nyomán ugyanis olyan mennyiségű szilárd anyag, por és hamu kerülne a sztratoszférába, amely elzárná a föld elől a napsugárzást. A növények pedig, ha fotoszintézis híján nem jutnának tápanyaghoz, heteken belül elpusztulnának. A biológiai láncolat megszakadása az életet mindenütt kioltaná, s mint Romes Csandra mondta: még azoknak az embereknek sem volna esélyük, akik valamiféle szuperbiztos bunkerben túlélnék a közvetlen atomcsapást. Még e borzongató tudományos felfedezés hatása alatt láttuk az egyik szekcióülés keretében Szabó György és a Gulyás testvérek Doberdó című dokumentumfilmjét. Ebben az I. világháború isonzói frontszakaszának magyar és olasz veteránjai találkoztak egy jelképes békeülési ünnepség keretében. Az ősz hajú, egykori harcosok könnyes szemmel ölelkeztek össze. Keresetlen szavaikból újra kicsendült: voltaképpen azt sem tudták, hogy idestova 70 éve miért is kellett volna megölniük egymást. Néztük, amint a torokszorító filmkockákon közösen dobnak koszorút a tóba, amely egykor tömegsír volt, s valamennyien arra gondoltunk, hogy egy esetleges újabb világégés után nem maradnának túlélők, akik évtizedek múltán békejobbot nyújthatnának egymásnak. „Ma minden korábbinál nagyobb a veszély — mondta a Béke-világta- nács elnöke —, ugyanakkor minden korábbinál nagyobbak azok az erők is, amelyek szembeszáll- nak a nukleáris fegyverkezéssel.” A- nukleáris téllel kapcsolatos tudományos felismerések valamennyiünket a béke megóvásával kapcsolatos közös felelősségünkre figyelmeztetnek. Bíró Ferenc Üzemlátogatás Tábori Kiállítással és üzemlátogatással egybekötött pályaválasztási hét volt Tabon és a körzetéhez tartozó általános iskolákban. A kiállítást a ta- bi 529-es szakmunkásképző intézetben rendezték, s a tanulók a karádi Május 1. ruhagyárba, a Kaposgép, a BVG, a Videoton gyáregységeibe, az építő- és vegyipari szövetkezetbe látogattak. A pályaválasztási hét tegnap zárult Tabon.
