Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

V h Somogyi Népiap 1984. november 3., szombat Vallási villongások Indiában (Folytatás az 1. oldalról.) Már kétszázötven körül van az Indiában kiújult val­lási villongások halálos ál­dozatainak száma. Egy Új- Delhi melletti településen u rendőrség lőfegyverét hasz­nálta a közelharcba kevere­dett hindu és szikh tömegek szétválasztására. A szem­benálló felek gyakran lő­fegyverrel támadnak egy­másra. A főváros, egyik leg­nagyobb szikh templomában mintegy háromszáz hívő ke­rült valósággal fogságba, mert a hatóságok — testi épségük biztosítása érdeké­ben — nem engedik őket távozni az épületből. Hin­duk tömege előzőleg botok­kal támadt a templomban lévő szikhekre. Radzsiv Gandhi, a meg­gyilkolt indiai miniszterel­nök fia és utódja pénteki rádióbeszédében újólag nyu­galomra intette az ország népét. Felszólította honfi­társait, hogy azonnal ves­senek véget az erőszakos cselekményeknek, mert ezekkel csak a felforgató erőket segítik céljuk eléré­sében: a nemzeti megosz­tásban. A kormány biztosí­tani fogja minden állam­polgár élet- és vagyonbiz­tonságát, kasztjára, világné­zetére, vallására való te­kintet nélkül — hangoztatta Radzsiv Gandhi. Pénteken megérkeztek Új- Delhibe az Indira Gandhi szombati temetésén részt­vevő első külföldi küldött­ségek. Már a? indiai fővá­rosban van a Nyikolaj Tyi- honov vezette szovjet kül­döttség, a Sri Lanka-i és az ugandai elnök, valamint a portugál és az ír kor­mányfő. Megérkezett a ni- caraguai, a vietnami, a kam­bodzsai és a laoszi delegá­ció is. India több körzetében feszült a helyzet, a (szikh—hindu ösz- szecsapások már több mint száz halálos, és több mint ezer sebesült áldozatot követeltek. Képünkön: rendőr járőr, füst­felhőt okádó felgyújtott jármüvek Kalkutta belvárosában. Hondurasi összeesküvést lepleztek le A hondurasi kormány megdöntésére irányuló ösz- szeesküvést lepleztek le az Egyesült Államokban — je­lentette be csütörtökön az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda. Az összeesküvést az Egyesült Államokban élő hondurasi emigránsok készí­tették elő. A hondurasi kormány rendkívüli ülésre ült össze azután, hogy Washington ér­tesítette az ügyről Suazo el­nököt. A kormány hivatalos közleményében tájékoztatta a lakosságot, hogy bizonyos hondurasi politikai körök akciót indítottak az ország destabilizálására. A hondu­rasi hadsereg egyes alakula­tait összevonták Roberto Suazo elnök rezidenciája kö­rül. A hondurasi kormány az összeesküvésben résztvevő két volt magasrangú tiszt kiadatását kéri az Egyesült Államoktól — közölte Ed- gardo Paz hondurasi kül­ügyminiszter. A te.rvek szerint novem­ber 15-ig megölték volna Roberto Suazo elnököt és átvették volna a hatalmat. Az ügy kapcsán az FBI nyolc személyt letartózta­tott. Ünnepség a szovjet déli hadsereg­csoportnál Az ideiglenesen Magyar- országon állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport pa­rancsnokságán pénteken ün­nepséget tartottak a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 67. évfordulója alkal­mából. Konsztantyin Kocse- tov vezérezredes, a hadse­regcsoport parancsnoka ün­nepi beszédében szólt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelemfor­máló jelentőségéről, a szov­jet fegyveres erőknek a nemzetközi béke és bizton­ság megőrzésében betöltött kiemelkedő szerepéről. Az ünnepségen részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, Varga Péter, az MSZMP KB osztályvezetője, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Hor­váth István belügyminiszter, Juhár Zoltán belkereskedel­mi miniszter, Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka, Roska István külügyminiszter-he­lyettes, továbbá Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete és Nyikolaj Szilcsenko vezérez­redes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsokának magyarországi képviselője. Allilujeva ismét Szovjet állampolgár A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége — összhangban az állampol­gárságról szóló törvény 19 és 21: cikkelyével — vissza­adta a szovjet állampolgár­ságot Szvetlána I. Alliluje- va-nak — Sztálin leányá­nak — aki nemrég tért visz- sza Moszkvába. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség pénteken je­lentette, az állampolgársáe visszaállítását Allilujeva kérte. A legfelsőbb tanács elnöksége Alliluieva leányá­nak — Olgának megadta a szovjet állampolgárságot. Remények és kérdőjelek Az esemény, a helyszín és az időpont ismert: hétfőn, a Libanonban állomásozó ENSZ-alakulatok Nakuai központjában kerül sor a tervek szerint az Izrael és Libanon közti katpnai meg­beszélésekre. A találkozó kö­rülményei is köztudottak: hosszas, több csatornán fo­lyó eszmecserék, közvetítő kísérletek tucatja után most végül a világszervezet égi­sze alatt sikerül — legalább­is remélhetőleg — tárgyaló- asztalhoz ültetni a két or­szág képviselőit. Ami viszont távolról sem látható világo­san, az az, mennyiben nyújthat új esélyt a Pérez de Cuellar ENSZ-fötitkár szervezésében létrejövő ta­lálkozó az előrelépéshez. Ahhoz, hogy a közel-keleti válság egyik legégetőbb kér­dése, az izraeli csapatok Dél-Libanonból való kivonu­lásának ügye végre kimoz­duljon a holtpontról. A tárgyalások puszta té­nye önmagában ugyanis so­vány reményt kínál mindad­dig, amíg az izraeli erők tá­vozása körüli kérdőjelek nem fogyatkoznak meg. Márpedig e tekintetben vál­tozatlanul teljes a bizony­talanság. A jelek szerint Si­mon Peresz kormányfő visz- szatáncolt attól az eredeti kampányígéretétől, hogy ha­talomra kerülése esetén zá­ros határidőn, állítólag hat hónapon belül — megoldja az egyre terhesebbé — és egyre költségesebbé — váló libanoni katonai jelenlét problémáját. Sőt, legutóbbi nyilatkozatában kijelentette, hogy szó sem lehet egyolda­lú csapatkivonásról, szavai­nak ilyen értelmezése csu­pán „fordítói hiba" lehetett. Ügy tűnik, még az esetleges részleges visszavonulást is elhalasztják. Pedig a közelmúlt egyes diplomáciai fejleményei nyo­mán átmenetileg biztatóbb­nak tűnt a kép, különösen, hogy Jeruzsálem fő szövet­ségese, az Egyesült Államok szintén a kivonulás érdeké­ben lépett sorompóba. Mur­phy közel-keleti ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár ingázása során állítólag már egy tervezetet is tető alá hozott, amely kü­lönválasztotta az izraeli csa­patok távozását a szíriai erőkétől. Nos, épp ez a megkülön­böztetés az egyik téma, amin a nakurai találkozó könnyen zátonyra futhat. A másik, nem kevésbé veszélyes véle­ményeltérés az Izrael által követelt „biztonsági garan­ciák” ügye, vagyis, hogy Je­ruzsálem milyen katonai és politikai ellenszolgáltatások­ra tart igényt. Az álláspon­tok itt is meglehetősen tá­vol esnek egymástól. Bejrúti elképzelések szerint a bizto­sítékot a libanoni kormány- katonák jelentenék az ENSZ-erökkel együtt, Izrael viszont a szakadár dél-liba­noni hadsereg szerepét igyekszik növelni, s hosszabb távon egy szinte önálló üt­közőövezetet képzel el. Ráadásul a libanoni ren­Az izraeli csapatok Libanonból történő kivonásáról tárgyalt Jeruzsálemben az illetékes amerikai külügyi államtitkár. Képünkön: Richard (Murphy (balra) és Simon Peresz izrae­li miniszterelnök megbeszélése. (Telefoto — AP—MTI—KS) dezésből ki nem kapcsolha­tó Szíria alelnöke, Khaddam épp a napokban közölte, hogy országa semmilyen for­mában nem vállalja az Iz­rael által igényelt biztosíté­kokat. Az eltérő nézetek, az alig jelentkező kompro­misszumkészség ismeretében így érthető, hogy a legtöbb megfigyelő szerint Libanon­ban több a kérdőjel, mint a remény... Sz. G. Dombóvár városban és környékén síremlékek készítését, felállítását, ablakpárkányok készítését és egyéb műkövesmunkákat rövid határidővel vállalunk Cím: Költségvetési üzem, Dombóvár, Engels u. 120. (72242) Csepel, If a, Nysa, ZUK, UAZ, Barkas gépkocsik II. szemléjét, vizsgáztatását rövid határidővel vállaljuk Autójavító Kisvállalat, Nagykanizsa, Balatoni út Időzített választás Nicaraguában Két nappal az amerikai elnökválasztás előtt urnák­hoz járulnak a szavazók Ni­caraguában, hogy megvá­lasszák az alig hárommilliós kis közép-amerikai ország államfőjét, valamint a nem­zetgyűlés 90 képviselőjét. A voksolást szándékosan idő­zítették a washingtoni elé: a sandinista vezetés lépés­előnyt remél ilymódon sze­rezni. Sandinista szándékok A washingtoni propagan­dagépezet már jóelőre min­dent megtett annak érdeké­ben, hogy a nicaraguai vá­lasztásokat lejárassa. Pedig hosszú ideig a Fehér Ház volt e voksolás talán leglel­kesebb szószólója. A nica­raguai forradalom öt évvel ezelőtti győzelme óta szá- monkérték a választásokat, totalitárius szándékkal vá­dolva meg a harcot győze­lemre vivő Sandinista Nem­zeti Felszabadítási Frontot. A sandinista vezetést eddig sem politikai megfontolások tartották vissza a választa sok megrendezésétől, hanem bad választások megtartásá­hoz. Az ellenzéki pártok azt a látszatot próbálták kelte­ni, hogy a kormányzat aka­dályozza részvételüket a vá­lasztásokon. Holott inkább arról volt szó, hogy nem merték vállalni a versenyt, (s a valószínűsíthető vere­séget). A nehéz gazdasági helyzet, a leromlott ellátás, a kényszerű katonai készült­ség ugyan kétségtelenül te­remt feszültségeket, de a sandinista front továbbra is döntő tömegtámogatással rendelkezik, mindenekelőtt a fiatalok körében. A választások kerékkötői­nek egyáltalán nem volt könnyű dolga, hiszen a kor­mányzat hallatlan kompro­misszumkészségről tett ta­núbizonyságot. Feloldották az 1982-ben bevezetett rend­kívüli állapot számos korlá­tozó rendelkezését, enyhí­tettek a sajtócenzúrán, visz- szaállították a gyülekezési szabadságot. Valamennyi párt egyenlő állami támo­gatásban részesült választá­si kampánya megszervezé- scben, egyenlő időt kapottá televízióban álláspontjának Az elnökjelölt Dániel Ortega hívei körében egyszerűen az, hogy számos halaszthatatlan feladattal, az újjáépítés, a termelés be­indításának ezernyi gondjá­val kellett megbirkózniuk. A nemzeti újjáépítés kor­mányzó tanácsa azonban már első határozataiban ki­látásba helyezte a választá­sok kiírását, amint azt a körülmények lehetővé te­szik. A helyzetet azonban to­vább súlyosbította, hogy alig másfél évig fordíthat­ták erőiket a békés újjáépí­tésre. A Somoza-diktatúra elleni harcban kialakult szé­les népi front a forradalmi folyamat előrehaladtával törvényszerűen szétrepede­zett, polarizálódott. A pol­gári, burzsoá erők fokoza­tosan eltávolodtak a sandi­nista fronttól, képviselőik kivonultak a nemzeti egy- scgkormányból. Sokan kül­földre távoztak, kimenekít­ve tőkéjüket, s közülük nem kevesen az amerikai támo­gatással szerveződő fegyve­res ellenforradalmárok tá­borába álltak. Washingtoni pálfordulás Az idén februárban, a forradalom névadója, Au- gusto César Sandino halálá­nak 50. évfordulóján jelen­tette be végül a sandinista kormányzat: előrehozzák az eredetileg 1985-re kilátásba helyezett választásokat. A rendkívül nehéz körülmé­nyek között gyakorlatilag hadba álló országban haj­landóak voltak megrendezni a választásokat, s ez is bizo­nyítja Managua készségét a kompromisszumra, a közép- amerikai válság békés meg­oldásának keresésére. A vá­ratlan elhatározás gyors pálfordulásra késztette a polgári ellenzéket és az Egyesült Államokat. Mind­azok, akik a diktátor válasz­tási komédiáinak tisztaságát egyetlen egyszer sem von­ták kétségbe, sőt készséggel asszisztáltak hozzá, hirtelen azt kezdték bizonygatni, hogy Nicaraguában nincse­nek meg a feltételek a sza­hirdetésére. Újra és újra módosították a választási jelentkezés határidejét, al­kalmat kínálva a részvételt elutasító pártoknak a visz- szakozásra. Az ellenzék ultimátuma Az ellenzéki bojkott ve­zéralakjává egy nemzetközi tekintéllyel bíró politikust, gazdasági szakembert, Artu­ro Cruzt, a kormányzóta­nács egykori tagját, Mana­gua volt washingtoni nagy­követét állították. Személyét különösen alkalmassá tette, hogy ő nem kompromittá­lódott a Somozák idején, el­lentétben a fegyveres ellen- forradalom legtöbb vezér­alakjával. A Demokratikus Koordináció elnökjelöltje, ként amerikai emigrációból tért haza Managuába, de jóformán csak azért, hogy eleve elfogadhatatlan, ulti­mátumszerű feltételeit 'köz­zétegye. Pártszövetségének választási részvételéért cse­rébe azt követelte, hogy a sandinista vezetés hirdessen amnesztiát és kezdjen tár­gyalásokat az ellenforradal­márokkal, teljesen szüntesse meg a rendkívüli állapotot. A Demokratikus Koordi­náció távolmaradása ellené­re a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front mellett eredetileg hat párt jelentet­te be részvételét a válasz­tásokon. Az Egyesült Álla­mok managuai nagykövete azonban nem is titkolt ak­tivitást fejtett ki annak ér­dekében, hogy e pártok né­melyikét rábírja a távolma­radásra. A nicaraguai politikai áramlatok teljes színskálá­ját így nem reprezentálja a vasárnapi managuai vokso­lás. Ám ez aligha róható fel a sandinista kormányzat hi­bájaként. Mindenképpen fi­gyelemreméltó lesz azonban, milyen arányban járulnak a nicaraguaiak az urnák­hoz. Bizalmi szavazás lesz hát november 4-én, mikor Nicaragua népe hitet tehet a forradalom vívmányainak megőrzése és megvédése mellett.. Elekes Éva

Next

/
Thumbnails
Contents