Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. október 13., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK IGonddal, ©gyenként rajzolt betűik sorakoznak, fakuló tintanyomok az öreg papíron. Talán fél nap is ráment, mire hasonlított a tökéleteshez. Az ipari munkás lelkének reszketése, Gyurkó István kaposvári lakos munkafelvételi kérelme, 1907- ből. A kérvény „Alázatos kérésemmel alulírott bátor vagyok a nagyságos igazgató úrhoz fordulni abból a szempontból, hogy a helybeli cukorgyár telepén mint állandó kőműves munkást alkalmazni szíveskednék. Igaz ugyan, hogy a helybeli kőműves szakcsoportnak ezidáig tagja voltam, de mindezekre a munkatársaim terorizálása folytán voltam kényszerítve: mert még ezideig nem voltam oly szakképzett, mint a jelenben, hogy ezen t)e- rorizmusnak ellent állhattam volna, szóval még sokat kellett tanulni; és így most már, hogy ha a nagyságos igazgató úr szíveskednék pártfogásba részesíteni, könnyebben távol tarthatnám magamat munkatársaim terorizmusától. Mellékelve: A kaposvári iparrajzisko- lát három évig látogattam és Budapesten az első Európai műkőépítkezésnél mint előmunkás szerepeltem: és igy alkalmazható vagyok kisebb építkezések vezetésére is. Alázatos kérésemet ismételve maradtam a nagyságos Igazgató úrnak alázatos szolgája..." Vajon elegendő volt a murtkásember „előny”-leírá- sa ahhoz, hogy meghassa a munkaadót? Vajon még mit kel le 11 megta n ul nia ? Űtravaló Átlépve az első világháborún — mert előtte szinte nem volt megyénkben fémipari munkás — 1920-baTi a vas- és fémipart a Kaposvári Vasöntöde és Gépgyár Rt képviselte. Különféle gazdasági gépeket, öntvényeket, kazánokat kéázítették, később kútfúrógépeket, tűz- és betörés mentes páncélszekrényeiket. A gyárban száz munkás dolgozott. 1920—1930 között az ipari keresőik száma öt százalékkal fogyott, míg országosan emelkedett. A nagy gazdasági válság egyik első áldozata a kaposvári gyár volt, 1930-ban fölszámolták. 1931-ben újabb vasöntöde kezdte meg működését — két hasonló üzemmel együtt —, a megye vas- és fémipari üzemeiben összesen 18 munkást foglalkoztattak. A harmincas években gyárellenes hangulat öntötte el az országos agrárius lapokat, amely a politikai életre is ránehezedett. Mindez a gyáripart védekezésre kényszerítette. Somogybán a közvélemény inkább szorgalmazta a gyáralapítást, mert tengernyi gondjaink megoldását a gyáripari hálózat kiépítésében látta. A szándék ellenére: .........az i pari napszámosok gyermekei hátrányos helyzetben éltek, mivel a »szellemi táplálékból« is kevesebb jutott nekik, iskolai tanulmányaikat félbeszakítva, szinte gyerekfejjel napi 10—12 órát kellett robotolniuk. Sorsuk predesztinálva volt, közülük még a tehetségesebbek sem tudtak kiemelkedni...” — olvasható egy tanulmányban. Jelenidőben Ma a megyében élő 358 ezer ember közül 24 ezren dolgoznák az iparban, a gépet és gépi berendezést gyártó iparban pedig 3700-an. A megye legfiatalabb gyára a Csepel Művek Egyedi Gépgyár Kaposvári Nehézgépgyára 1978-ban kezdte meg működését. Nem a fővárosból hoztak szakembereket, hanem somogyiak állták a munikiapadakhoz, somogyi mérnökök kerülték a vezető posztokra. — Szakmunkásaink elitjét részben az a harminc- negyven ember alkotja, akik már az alakulás évében speciális forgácsoló tanfolyamon vettek részt Csepelen — mondta Bank József munikiaügyi osztályvezető: — A gyár indulásakor tanműhely is épült, amely nemcsak — Édesanyám testvére is itt dolgozik, de inkább magamtól választottam. Az iskolában elméletben mindent megtanultam, a marás tetszett a legjobban. Itt nagyon fontos, hogy elméletileg többet tudjak a gyakorlati teendőknél. Már az anyagból meg kell ítélnem, hogy miként lehet abból alkatrészt forgácsolni. Az osztályvezető súgja, hogy Bíró ' Károly ifjúsági brigádvezetö. Adódik a kérdés, hogy miért őt választották meg? — Javasoltak páran, és végül megválasztottak. Talán megbíznak bennem, elintézem a dolgokat... ÁVAS LELKE a gyár, hanem a megyeszékhely szakmunkásképzését segítette. A mi szakmunkás- utánpótlásunk azóta csak a tanműhelyié támaszkodik. A gyár gépéket, anyagokat, szerszámokat ad, hogy az 503-as számú szakimun- káslképző Oktatói kedvező feltételek mellett végezhessék a gyakorlati képzést. A gépipari szakközépiskolával kötött szerződés szerint főleg a nyári gyakorlatokon fogadják a tanulókat. Évente hetven-kilencven diákból lesz szakmunkás a tanműhelyben. Sajnos tavaly csak negyvenen végeztek. Általában a tanul ók fele marad a gyárban (a második évben, a tanműhelyvezető javaslatára a leg jobbakkal kötnek ösztöndíjat). — A szakmunkásképzőből kikerülő fiúknak még két- három évig kell gyakorolniuk. hogy teljes értékű munkásokká váljanak — folytatta az osztályvezető. — A felvettek, fele pár év után elhagyja a gyárat, lakóhelyéhez közelebb keres munkahelyet. Ám. az is előfordul, hogy szakmai érdektelenségből változtatnak munkahelyet. A pályakezdő szakmunkásokat az egyik legmagasabb bérrel vesszük föl a városban, mértéke egyenesen arányos a tanulmányi eredménnyel. A gép mellett Az indulás évében speciális forgácsoló tanfolyamokat szerveztek a munkásoknak, most újra fölelevenítik, hogy az újonnan belépett fiatalok szakmailag előbbre léphessenek. Lakatos szakmákban dolgozók részére hegesztő tanfolyamokat indították, hogy minél többen szerezhessenek két szakmát. A fiatal szakemberek a gépipari szakközépiskolában tanulhatnak tovább, ezért műszakhoz igazodó képzést indítottak az iskolában. Harmincán jelentkeztek, nagy volt a lelkesedés, ám csak négyen érettségiztek le. Minden évben szakmai versenyeket rendeznek a gyárban, külön a szakmunkásoknak és külön az ipari tanulóknak. A gyár kétezer-kétszáz kötetes könyvtárának több mint fele műszaki szákkönyvekből áll. Miután a gyárban egyedi gépekét készítenek kis sorozatban, így minden feladatnál újat kell produkálni. Az elmúlt rövid idő alatt eljutottak odáig, hogy szakembereik külföldön, helyszíni szereléseken állítják össze a kaposvári gépeket. A marósüzemben huszonéves fiatalok hajolnak a gépek fölé. A mennyei Bíró Károly, 24 éves szakember megtöri! kezét és mondja: — Azt is mondják: kiváló a teljesítménye. — Szer,irutem a brigádban mindenki elvégzi a feladatát. Tizenkilencen vagyunk, jelenleg nyolcán katonai szolgálatukat töltik. Az ipari szakmunkások közül sokan elvégezték a gépipari szak- középiskolát. Arany János nevét vette föl a bronzkoszorús brigádunk. Ügy érzem, nemcsak munkatársak, hanem barátok is vagyunk. Például egyikünk építkezett, elkelt a közös erő. A csarnok, mint valami hatalmas élőlény gyomra, lüktet. Középen magas, toronyszerű gép mellett a 38 éves Magyar Sándor minden porcikájával a befogott súlyos fémtárgyra figyel. A müszentáblán rengeteg nyomógomb. fürge ujjaival mintha „akkordokat” fogna le. Egy pillanatra otthagyja a gépet, amely önállóan játszik le egy műveletet. „Művezető voltam” — Most az atomerőművi berendezés fúrórészét készítem ... Ez a gép, amivel dolgozom, univerzális fúró-marómű, alapvető programmal rendelkezik. A gyár egyik legkomolyabb gépe, nyolcmilliót ér, a szerszámkészlete majdnem kétmilliót. Az osztályvezetőtől tudom, hogy Magyar Sándor főbizalmi az alapítók egyike, művezetői munkáját cserélte föl a szákimunkáséletért. — Miért adta föl a művezetést? — Túlzás így: föladtam Azt akarom csinálni, amihez kedvem van. Országos gond, hogy a művezetés máig nem került a helyére. Az Izzóban ráadásul nem tudtam kiteljesíteni a szakmát. A nehézgépgyárral olyan magas szintű gyártás indult el Kaposváron, hogy a technikusi képzettségemet gyümölcsözőbben tudtam (és tudom) hasznosítani. Fél szemmel a gépet, a befogott anyagot, a műveletet vigyázza. A dobogó paravánján körbe tervrajzok lógnak. — Ha elrontja, akkor mi történik? — Akikor nagy baj van, mert megvonják tőlem az önellenőrzési jogot. Ugyanis munkadarabjaimat nem meózzák, hanem saját fém- bélyegzőmmel minden felelősséget vállalok. r — S megéri? — Anyagilag is, de erkölcsileg is többet jelent, mint kiemelt szakmunkás nem lazíthatok. Árgus, szemek is motiválják az embert. A személyes példamutatás a legtöbb, amit adhatunk a fiataloknak, mert eléggé képzettek, hamar' kiszúrják a szövegeiét. A jogot kivívni nem könnyű, de nehezebb megtartani... „ÉLETEM” Ars poetica Egy pillanatra visszaugrik a géphez, újabb ,,akkordokat” fog le. Majd folytatja: — Az alaptermészetem szerint jókedvű vagyok, szeretek viccelni, de a munkában nem ismerek tréfát. Ehhez a szakmához nem elég a tudás. A fiatalokban hiába van meg a képesség, nem elég a tehetség, szerintem elhivatottság kell. A felfogáson múlik minden. Ha meg kellene fogalmazni a szakma ars poeticáját, talán úgy lehetne: el kell felejteni azt, hogy a leválasztott fémforgács halott — a vasnak lelke van .. . Gyorsan elbúcsúzik, visz- szaáll a géphez, elfelejt bennünket, minden idagszálával a fényesre csiszolódott tömböt figyeli, ahogy belehasít a szerszám, s röpülnek a forgácsdarabok. A tanműhely A tanműhelyekben járva szembetűnő a rend, a tisztaság, és hogy kevesebb a tanuló, mint a gép. A műhely gépeit, amelyek a legkorszerűbbek, termelési célra nem lehet fölhasználni. A gyerekek a gépek fölé hajolnak, segélykérő pillantásukra odasiet az oktató. A nagy közös asztalon szépen bekötött füzetek fekszenek. Po- zsár János első osztályos tanuló műhelynaplójában a következő címéket irta gondos, szép betűkkel: „Szept. 3. gyárlátogatás, munkavédelmi oktatás, tűzvédelem. Szept. 4. tanműhely takarítás. Szept. 7. szakmatörténet-is- meret. Az esztergapad fő részei ...” Kőszegi Lajos Szavak hálójába fogni Talán ebben a percben is asztal fölé görnyed vak, egy falusi hájban, vagy városi épület szobájában. Az é tét igyekszik szavak hálójába keríteni. Talán nem is oly könnyű mesterség az aranyhalat kiemelni a múlttengert A kapához, ekeszarvhoz, vagy szívlapáthoz, franciakul hoz szokott nehéz kéz görcsösen szorongatja a tollat; b« illeszkedik betűhöz. Szaporodnak a sorok. Aztán, ami betelnék az oldalúk, még egyszer végigolvassa amit Igen, minden fontos esemény papíron van, s nemcsak a. élete, hanem egy kicsit a falué, vaigy a városi munkahe! környezeté is. Mert minden sorsiban ott munkál más© Egy önéletrajz mindig kicsit történelemlecke másoknak, i szén egy-egy sorsban ott vannak a történelem okozta vád zások is. Akik ma az emberélet őszét éliik — s akiknek lapu és a megyei tanács művelődési osztálya pályázatot hi tett „Életem” címmel — olyan események tanúi, része voltaik gazdag életükben, melyeiket sorsfordítónak szók nevezni. Gondoljuk csak végig! Sokan közülük a M< narchia idején születtek, gyerekként vagy fiatalként át* ték az első világháborút, az 1919-es Tanácsiköztársaság cső napjait, a Horthy-korszakot,'a második viláigháboi aztán a felszabadulást, az új társadalom építésének öröm és gyötrelmeit. Volt, akit a cselédi léttböl 1945 emelt mag. ba. Mások az üzem, vagy gyár állaimosításánialk cselek v résztvevői lehettek; kezdete volt ez is a mai életünknek. Amikor az 1985, február elsejéig beküldendő pályán; i veket várni kezdtük, célunk az volt, hogy olyan, nem to forgató emberek — falusiak, pusztaiak, városiak — vés: -, papírra életük fontosabb történéseit, akik akár a mezőg- daságban, akár az iparban kétkezi munkát végezték, végeznek ma is, vagy politikusiként közvetlenül részt vették társadalom szocialis/ta átalakításában. De szívesen olvass a különleges élétsoreot maguk mögött tudó emberek önéi írásait is. Nemcsák a szokásokról, hagyományokról, a falu v ményeiről, munkájáról vallanak a pályaművek — ezt méljük —. hanem a munkahelyi hétköznapok drámáiról, dám epizódjairól is. örömeikről, bánataikról. Már érke:-. ‘ néhány ilyen írás. Életüket, megszívlelendő tapasztalat bat így hagyományozhatják az unokákra, dédunokáki utódaikra a pályázat résztvevői. Avatott zsűri bírálja ezeket az írásokat, s ha arra alkalmasak, közöljük, v; felkeressük a szerzőket, hogy segítségükkel még pontos;' ban tehessék közkinccsé életük tanulságait. Az eredmér jövő év április negyedikén szeretnénk közzé tenni; afck ünnepeljük hazánk felszabadulásának negyvenedik évfo dulóját. Tehát továbbra is várjuk önéletírásaikat szerkesztős- günk címére névvel és lakcímmel, „Életem” jeligére! Somogyi arcok a hőskorból
