Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-10 / 238. szám

4 Somogyi Néplap 1984. október 10., sterda Viharos veszteségek A károk csak részben térülnek meg TÖRTÉNETEK AZ ELSŐ BALATONI GŐZHAJÓRÓL A Kisfaludy gőzhajó áldozata Az idei nyár jéggel kí­sért viharai többször is meg­tépázták a somogyi mező- gazdasági üzemeket. A ká­rok némely • gazdaságban olyan jelentősek voltak, hogy minden igyekezet el­lenére néigy vihar sújtotta termelőszövetkezetben vesz­teséggel zárják az évet, sőt a következő év gazdálkodási lehetőségeinek is határit szab a váratlan pusztítás. Az Állami Biztosító szak­értőinek kijutott a munká­ból1 ezen a nyáron. Varga László osztályvezető egy, már sokat forgatott dosszié­ból keines i ki a gazdaságok­nak eddig kifizetett biztosí­tási összegeiket. — A legutóbbi, szeptem­beri jégverés kárfelmérései még folynak, a korábbi két hónap jégkárait részben már rendeztük, a kiegészítő, vagyis végleges kártalaní­tásra majd csak a betakarí­tás után kerül sor. Eddig több mint 100 mil­lió forintot fizetitek ki és előreláthatóan további 60—70 millió forintot kapnak még a gazdaságok. — Az elmúlt 18 évben nem fordult elő, hogy ilyen nagy káirokat akozott volna a jég. Tavaly az aszály, most pedig a viharok és a jég nehezítette meg a me­zőgazdászok munkáját, s ez előbbi azzal is sújtotta a gazdaságokat, hogy a károk megállapításánál bázisév­nek az előző három évet keli! tekintenünk. — Több károsult gazda­ságban mondták, hogy jobb lőtt volna, ha más. biztosí­tási formát választanaik, mert a meglévő nem fedezi a károkat. — Ez így igaz, a tényleges károknak csak mintegy 60— 65 százalékát tudjuk megté­ríteni. A megyében sajnos a legtöbb gazdaság az úgyne­vezett MNB—1-es biztosítási formával rendelkezik, s ez az elmúlt három év ered­ményeinek figyelembe véte­lével jogosít fizietésre. Léte­zik egy másfajta, az MNB— 2 elneveziésű biztosítás is, amely a tervezett termésho­zamot biztosítja, de mivel ez mintegy 30—40 százalék­kal drágább, mint az előb­bi, ezért ez nem terjedt el. Talán az idei károkból okulva több gazdaság jetav tette be szándékát, hogy kö­zelebbről is szeretne tájé­kozódni a jelenleg alkal­mazott biztosítási módok mellett másokról is. A buzisáki Munka Harcosa Termelőszövetkezet elnöké­nek, Ecsédy Lászlónak min­den oka megvan a borúlá­tásra. A tervezett 10 millió forintos nyereség helyett ezt az évet 20 millió forintos veszteséggel zárják. — Árbevételünk döntő ré­szét a növényitermesztés ad­ja, s ennek nagyirélsze oda­lett. A tervezett 100 tonna gabona helyett 40 tonnát ta­karítottunk be. 1000 köbmé­ter fa pusztult el, 200 hektár takarmány, de még sorol­hatnám a károkat. A bizto­sító szakértői lelkiismerete­sen, segítőkészen dolgoztak, de a szabályok kötik őket is, így az általuk kifizetett harmincegynéhány millió forint alatta marad a tény­leges károknak. Nagyság­rendjét tekintve szövetkeze­tünk a közepesnél nagyob­bak közül való, s az utóbbi A Termeltetők Tanácsának bemutatója Pécsen GYÁRTÓ KERESTETIK! Másfél ezer termék a vas-műszaki áruk hiánycikklistáján Csak a vas-műszaki áruk körében legalább ezerötszáz­ra tehető azoknak az állan­dó, vagy időszakos hiány­cikkeknek a száma, amelye­ket hiába keresünk az üzle­tekben. A kereskedelmi vál­lalatok üzletkötőinek erőfe­szítése révén némely termék átmenetileg kapható, hogy aztán ismét eltűnjön az üz­letek polcairól. A hetvenes évek végén alakult Termel­tetők Tanácsa a különböző hiánycikkekből évről évre kiállítást rendez, a gyártók elé tartva a mindenkori hi­ánycikk-palettát. A kereskedelem tehát — a jobb áruellátás érdekében — kilépett a tradicionális alapállásból, bemutatva az iparvállalatoknak, hogy mit is keres a vásárló. A skála rendkívül széles, az Atomic névre hallgató háztartási sú­rolótál a legkülönfélébb rá­dió- és televízió-alkatrésze­ken át beletartoznak a konyhai szűrők, darálók, serpenyők, elemlámpák, kis­teljesítményű elektromos vízmelegítők, Skoda-, Dacia- és Polski-alkatrészek ... Talán maguk a gyártók is meglepődtek tegnap délelőtt Pécsett, az Apáczai Csere Já­nos Nevelési Központban rendezett bemutatót megte­kintve, hogy a vas-műszaki és jármű szakmában ilyen nagymérvű a hiánycikkek köre. Minderről Lampek György, a házigazda szere­pét vállaló Titán Kereske­delmi Vállalat igazgatója el­mondta, hogy az említett szakmában a legdinamiku­sabb a kereslet növekedése, ugyanakkor ebben a körben a legtöbb a hiánycikk is. A Termeltetők Tanácsának ki­lenc tagja több mint három­száz partnert invitált meg a mecsekalji városba, ahol há­rom napon át arról igyekez­nek meggyőzni a gyártókat, hogy egyrészt a devizakímé­lő, importot helyettesítő áru­féleségek előállítását vállal­ják, másrészt pedig az olyan nélkülözhetetlen eszközöket, mint a fejsze, a ráspoly, to­vábbá a különböző fröccs­öntött műanyagtermékek gyártását. A délelőtti meg­nyitóra, amelyen dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titká­ra köszöntötte a megjelente­ket, tizenegy jugoszláv cég képviselője is eljött. A ma­gyar partnerek abban bíz­nak, hogy eredményes tár­gyalásokat folytathatnak egyrészt a kishatármenti áru­csere bővítéséről, másrészt pedig több termék kooperá­ciós gyártásáról, amelyekhez a magyar kereskedelmi vál­lalatok biztosítanák a szük­séges anyagokat csakúgy, mint ahogy ezt számos bel­földön gyártott termék ese­tében teszik. Ezen túlmenően számíta­nak a mezőgazdasági üzemek ipari részlegeire, a kisipa­rosokra, áfészekre és nem utolsó sorban a vállalati gaz­dasági munkaközösségekre is. Salamon Gyula A füredi kikötőbe tart a Kisfaludy. években a gazdálkodásiban is egyre jobb eredményeket értünk el, de ahhoz, hogy ezt az évet külső segítség nélkül kiheverjük, 10 év sem lenne elég. Kértük a megyei tanácsot, hogy tá­mogassanak bennünket, erre ígéretet is kaptunk, ám min­den jóindulat és segítőszán­dék ellenére még a jövő év­ben is gondokait okoz ez a veszteség. Somogyváron az Egyesült Dózsa Termelőszövetkezet irodájában Buzisáki Kálmán eLnök éppen az Állami Biz­tosító szakértőivel tárgyaik, mikor ott jártunk. Délelőtt helyseini bejáráson mérték fel a szeptember eleji káro­kat. — A gazdaság szinte va­lamennyi épülete megnongá- 'lódott — mondta az elnök. A pamuiki majorban tönk­re mentek a villanyvezeté­kek, emiatt a vízellátást még a mai napig sem tudtuk megáldani. Nagy károk keletkeztek a terménytároló és szárító te- tőszxsnkezetóben. A növény- kultúráiban 1070 hektár bú­za, 103 hektár őszi árpa, 157 hektár repce és 356 hek­tár napraforgó károsodott. A bajt csak növeli, hogy az Állami Biztosító a legna­gyobb jóindulat ellenére sem tudja megfizetni a tel­jes kárt. összességében mintegy 10—15 millió forint árbevételtől esünk el a ránk vonatkozó biztosítási szabá­lyok miatt. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya folyamatosan nyomon követi a károsult gazdasá­gok sorsát, és mint Pék Ká­roly csoportvezető elmond­ta, igyekeznek az illetékes míniszrtériuimoktól támoga­tást kapni a jégkárok miatt. — Az eddigi felmérések szerint. BuzBák, Somogyvár, Lengyeltóti szövetkezetei zárnak veszteséggel, de Se- gesd is közel áll ahhoz, hogy vélük egy sorba ke­rüljön. E négy gazdáságiban körülbelül 50 millió forint a veszteség, és bár a biztosító tizét, ez nem fedezi a teljes kánt. Nagy Ásó ka A Széchenyi István ál­tal létrehozott és Kisfa­ludy Sándor költőről el­nevezett első balatoni gőzhajó életét már so­kan feldolgozták, de még mindig kerülnek elő ismeretlen részletek. Ezekből adunk közre néhányat. Ma már részletesen ismer­jük a hajó létrehozásának minden mozzanatát, a hajó- test építésének, összeszerelé­sének történetét és azt is, hogyan indult el első próba- útjára Széchenyi születés­napján, 1848. szeptember 21- én, tomboló lelkesedés köze­pette. Széchenyi az első pró- baútra csak a legszűkebb környezetét és a hajó építé­sében részt vett szakembe­reket hívta meg, nehogy, ha valami baj mutatkozna, a hajó nem menne úgy, amint tervezték, akkor a részvé­nyesek elkedvetlenedje­nek, és ne folyjon be a rész­vények ára, amely neki min­dig a legnagyobb gondot je­lentette. A környék népét azonban nem lehetett megakadályoz­ni abban, hogy százak és százak ne tolongj anak a par­ton, ahol akkor még nem lobogtak a zászlók, míg nem díszítették lombfűzérekkel a hajóhidat, mint később az október 18—21 közötti, akkor már népes közönséggel vég­rehajtott első tókörüli hajó­záson. A hajósok — és ezt szám­talan történet bizonyítja — babonás emberek, akik egy- egy általuk rossz jelnek tar­tott esemény bekövetkezése eseten el sem indulnak a hajójukkal, amíg csak ked­vezőbb jelek nem mutatkoz­nak. Ilyen volt a hajó első kapitánya, a holland szár­mazású Haetjens kapitány is, aki tört magyarsággal el­mondott meséivel foglalkoz­tatta a hajón dolgozók kép­zeletét a tengeri hajók ré­mes történeteivel. Ilyen pél­dául, hogy ha a hajó vízre eresztésénél baleset történik, az végigkíséri a hajót egész életén. Nos, ilyen megtörtént a Kisfaludynál is, csak ed­dig nem került elő a hajó­ról szóló újsághírekben, le­írásokban. Valahogyan sike­rült ismeretlenné tenni a szomorú esetet. Egyik barátom hívta föl a figyelmemet arra, hogy a paloznaki halotti anyakönyv­ben 1846-ban egy érdekes bejegyzés látható, amely szorosan összefügg a Kisfa­ludy történetével. Valóban, a rk. plébánia halotti anya­könyvében a következő be­jegyzést láttam. 1846. szep­tember 21-én elhunyt Tóth János özvegye Varga Éva kát- vallású, 57 éves Füreden. A halál oka: Balatoni 1-ső gő­zös e napon eresztetvén, mo­zsarak durrogást közt vízre, egy elszakadt mozsár darab­ja által, melly 135 lépés tá­volságra agyvelejébe hatolt, lett halál áldozatjává. Úgy képzelem, amikor az özvegyasszony elvágódott, a közelében állók rögtön hív­ták a megyei fürdőbiztost, egy szolgabfrót és az — ne­hogy riadalmat keltsen — azonnal elvitette a holttestet annak házába. A hajó köz­ben mér úszott a vízen, sen­ki sem mert erről jelentést tenni, sőt bizonyos vagyok abban is, hogy megtiltották, hogy erről Széchenyi István és a hajó kapitánya értesül­jön. Széchenyit nem azért, fníntha babonás lett volna, hanem, hogy el ne kedvet- lenítse ez a szomorú ese­mény, a kapitány pedig ne­hogy baljóslatú jelet lásson a halálesetben. Az újságok nem írtak róla, feljegyzése­ket nem találni arról, hogy bizony rossz ellőjelek között indult el az első hajó. A rossz előjelek azonban nem váltak valóra. A hajó ment végső útjáig, amíg csak da­rabokra nem vágták. Addig hozzájárult a balatoni ide­genforgalom fejlődéséhez. Tóth János özvegyének sírját hiába kerestem a fü­redi temetőben, régen eltűn­hetett az, mint annyi másé, és csak az anyakönyv sorai őrzik a balatoni gőzhajózás első áldozatának emlékét. (Folytatjuk.) Zátonyi Ferenc Sikló$ János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 32. — A legtöbb világhíres­ség — közöttük Hemingway és Cooper is — úgy mentek a világban a témára, mint vadászkutya az elejtett vad­ra. Sok-sok tízezer dollárt ígértek és adtak egy jó, öt- ven-hatvan' flekken leírt, igazi anyagért, hogy azután abból művészi tökéllyel megformált nagysikerű mű­vet csináljanak. Én i$ a té­mát adtam el. — Na és mi lett a vége? — Az lett a vége, hogy már az utolsó fejezet is nyomdába került, és a ki­adó erős reklámot kezdett, de elég tekintélyes lapok ré­széről nyilvános támadás érte, amiért egymás után külföldieket visz a könyv­piacra és elhanyagolja a kitűnő hazai szerzők mű­veinek a kiadását. Ezért egyelőre visszalép a Du- kayak megjelentetésétől. — Hát ez nagy pech. — Azért a végén kiegyez­tünk, hosszadalmas huza­vona után tizenkétezer dol­lárt adtak ezért a könyvért, de ez az újraindulást je­lentette számomra. Mint ku­tyaidomár, aligha kerülök el Missis Hilton fogadására. (A Hilton-szállodák tulaj­donosának feleségét, Gá­bor Zsázsát a magyar szár­mazású színésznőt említet­te, aki a harmincas években került Amerikába. Föltűnő­en szép, bájos nő, évekig szerelmi ügyeitől volt han­gos Hollywood.) — Molnár Ferenccel be­szélgettünk egy magyar ren­dezvény szünetében. Gábor Zsazsa odajött hozzánk, és azt mondta: „Mester, meg­hívom a holnap esti házi­koktélra.” Molnár elnevette magát : „Na, csak men j el — szólt kedélyesen —, majd te is megtudod, milyen kel­lemes ötszáz idegen között lődörögni egy fél pohár ital­lal.” <5 már ismerte a dör­gést, egy évig lakott a Hil­ton -szállodában, háromszo­bás lakosztályban, ott is kosztolt, napi száz dollárért, de pénzt soha nerp. fogadtak el tőle. Szürcsölte a hideg kávét a dohányfüstös szerkesztő­ségi szobában, és megkér­dezte, fölhívhatná-e onnan a feleségét. Volna még né­hány kérdés, amelyet egyez­tetni kellene a hazatelepül lés ügyében, azután beszél­jünk komolyan erről. Meg­hívtam New Yorkot, s vár­tam, hogy elmondja a tele­fonbeszélgetés előtt, milyen megoldandó kérdések fog­lalkoztatják. Ehelyett azon­ban izraeli látogatását hoz­ta szóba. — Az amerikai Pen Club tagjaként is megfordultam a világban — kezdte e nem várt irányba kalandozva. Egyszer, azt hiszem 1959- ben meghívtak Izraelbe, hogy tartsak előadást az ott élő magyaroknak. Kilenc előadást kötöttek le, és va­lamennyit nagy érdeklődés kísérte. A negyedik vagy az ötödik előadás után a veze­tők azt mondták, hogy szí­vesen látná Gollida Meir, az akkori külügyminiszter. El­fogadtam a meghívást, s nyomban közölték velem, hogy csak félórát üljek ott, aztán köszönjek el, mert a. miniszter súlyos műtéten esett át, és még most is na­gyon beteg. Figyeltem az órámat, amikor letelt a ki­szabott idő. fölálltam, hogy elköszönjek. Vendéglátóm rám szólt, hogy üljek csak le. és beszélgessünk .rr\£g. Négy órán keresztül mond­ta a zsidóság sorsát, múlt­ját, de méginkább a jövőjét. Félelmetes logikával érvelt a világ zsidóságának szét­húzásáról, s ennek majda- si veszedelmeiről. — Tisztára cionista fölfo­gás, pedig ez a legnagyobb ellensége a zsidóságnak — szóltam közbe. — Ezt én nem tudom megítélni. — Ez kár. mert éppen olyan kártékony hatású eszme, mint itt a kelet-, európai népek nacionaliz­musa. — Ügy hallottam, ez a kérdés nálatok tabu. — Nagyon rosszul hallot­tad. A cionizmus a zsidó diaszpórák beilleszkedése el­len dolgozik, megnehezíti az életüket, s ahol teret kap, antiszemitizmust szül. mert a zsidóság világegységét hirdeti és szervezi faji ala­pokon; kapitalista és mun­kás. marxista és burzsoá fölfogás együvé", tartozását vallja, tehát egy kártékony fajelmélet. S ami nálunk tabu, az a fajelrpélej. — Erről így ott nem volt szó. Viszont annyira eltelt az idő, hogy nyolc óra előtt öt perccel felálltam, és el­nézést kértem, mert nyolc­száz embert nem várakoz­tathatok. Az a négyórás esz­mecsere azért maradt meg az emlékezetemben, mert az a kis amerikai tanítónő, aki eredetileg orosz volt, olyan ügyesen forgatta a világpo­litika nagy kérdéseit, mint a hortobányi juhász a nyár­sat. Sziporkázó nőszemély volt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents