Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
1984. október 7., vasárnap Somogyi Néplap 3 Elvi egyetértés, egységes cselekvés Összegezésre készülnek a megye pártszervei és -szervezetei. Már mindenhol írják a beszámolókat, amelyekben mérlegre teszik, milyen tartalmi változások tapasztalhatók a pártéletben a megyei pártértekezlet, a XII. kongresszus óta; miként érvényesült a párt vezető szerepe, hogyan fejlődött a pártdemokrácia, a tömegkapcsolat, mennyiben erősödött a politikai és a cselekvésegység. Nagy segítséget ad ehhez a munkához, hogy a két kongresszus közötti félidőben a megyében s országosan is értékelték, hogy hol tartunk és milyen feladatokat kell megoldanunk, mire kell jobban figyelnünk. A megye párttagsága magáévá tette a Központi Bizottság 1983. április 12—13-i határozatában megszabott követelményeket az aktívabb, hatékonyabb politikai munkára vonatkozóan. Hatását már a múlt év végi beszámoló taggyűléseken föl lehetett mérni. Különösen nagy lendületet adott a határozat a párttagság tettrekészségé- nek erősödéséhez, a valóság reálisabb megítéléséhez. A párt eredményes tevékenységének feltétele mindenkor az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység volt. Az utóbbi években különösen nagy feladatot rótt a kommunistákra a politika változó részelemeinek mag.varázása, az új jelenségek megértetése, a határozatok várható hatásának érzékeltetése. A pártegyséü végső fokon a cselekvési egységben fejeződik ki — ez megkívánja a párt tagjaitól az aktív részvételt az eszmék terjesztésében. a feladatok kidolgozásában, a határozatok meghozatalában és fegyelmezett végrehajtásában. Amikor azt mondjuk, hogy érvényesült ez az egység a megyében, azt is tudjuk., alapszervezetenként eltérő volt. A párt vezető szerepének erősödése pontosan mérhető mindenben, a tagfelvételtől a káderpolitika érvényesüléséig. Minden új feladat kiadásával egyidőben meg kell teremteni az egységet, mégpedig alapos vita, megalapozott határozathozatal alapján. Nehezebb körülmények között a párt egység fokozásának nagyobb a jelentősége. Ehhez azonban szükség Van a tagság még gyorsabb, több érvanyaggal alátámasztott tájékoztatására, az alaposabb fölkészítésre. Az utóbbi években alaposan meváltoztak a politikai munka feltételei. Ez azt a követelményt állította a pártszervek és -szervezetek elé, hogy változtassanak munkamódszerükön. stílusukon. Különösen nagy lendületet adott ennek, hogy a megyei pártbizottságtól az alapszervezetekig mindenhol pontosan meghatározták: mi állja meg a helyét ezután is és mi az, ami már elavult. Ennek hatására tartalmasabbá vált a pártélet. Továbbra is nagy azonban a különbség az egyes alapszervezetek között a megújulási készség kibontakozásában. Most már ritkább az úgynevezett „mindent felülről” várás. Különben is egyre nehezebb megmondani, hogy mi a legfontosabb téma, amellyel okvetlenül foglalkozniuk kell az alapszervezeteknek. A minden korábbinál nagyobb önállóság abban is megmutatkozik, hogy az üzemi, a termelőszövetkezeti alapszervezetek jóval többet foglalkoznak a gazdálkodás helyi tennivalóival, a falusi alapszervezetekben pedig jóval több szó esik a kózségfejlesztésről, a szolgáltatásról. Ez persze nem jelenti azt. hogy nincs olyan hely, ahol nem késlekednek a gondok megoldásával. Javult a vita- és a politizáló készség is. Különösebb örvendetes, hogy a korábbinál határozottabb a kritikai hangvétel. Minden párttag kötelessége a bírálat; ennek az elvnek a megvalósulása egyre többször tapasztalható a taggyűléseken, a pártrendezvényeken. A taggyűlés az alapszervezet legfelsőbb fóruma, s épp ezért várják el a párttagok, hogy ott döntsék el a legfontosabb kérdéseket, mégpedig közösen. A fejlődés ellenére előfordul, hogy kicsi a döntési lehetőség, szinte mindent „készen találnak”. Épp ezért formálisak, értekezlet- jellegúek egyes taggyűlések. Ahol változtattak ezen, ott pezsgőbb a pártélet. A párttagság aktivitása, vélemény- alkotása akkor bontakozik ki, ha van rá elegendő tér, s akkor a végrehajtásban is tevékenyebb a részvétel. Sok még a tartalék, a feladat. Erről is szó lesz a beszámoló taggyűléseken és a pártértekezleteken. A számadások azonban alapvetően a feladatok eredményes megoldásáról adhatnak majd számot. Lajos Géza A közös munka felelőssége Befejeződött a tanácsi fiatalok országos konferenciája Az államigazgatási és igazságügyi ifjúsági országos konferencia tegnap befejeződött Kaposváron. A plenáris ülés előtt négy szekcióiban hallgattak előadásokat a tanácsi fiatalok. A szekcióvezetők a záró ülésen értékelték csoportjaik munkáját. — A megyei irányító munkát és tartalmi továbbfejlesztésének lehetőségeit elemezte szekciónk — mondta dr. Barkóczy Tamás, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának osztályvezetője. Ebben a csoportban ismertette dolgozatát dr. Lam- perth Mónika, a megyei tanács főelőadója. A művelődési ágazat irányításáról szólva hangsúlyozta, hogy érdemi hatáskörök, sajnos, nem’ kerültek a községekhez, a városok — véleménye szerint — ugyanazt teszik, mint korábban a járások. „A városkörnyéki kapcsolatok fejlesztése a mellérendeltség és kölcsönösség alapján” témát vitatta meg a második csoport dr. Várszegi Erzsébet, a megyei tanács osztályvezető-helyettese irányításával: — Megállapíthattuk, hogy város—község kapcsolatokban a kezdeti bizonytalanság megszűnőben van. Továbbra is súlyos gond, a város és község között érdek- ellentét, főleg a község kisebb gazdasági lehetőségei miatt. A mellérendeltségi viszony még nem dominál. Gátolja a kapcsolatokat az eltérő szabályozás, és a község és város közötti különbség a bérekben is jelentkezik: azonos munkáért kevesebbet kap a községi dolgozó. Szóba került az önképzés nehézsége, továbbá az is, hogy az eredeti célt nem érte el a községek apparátusának megerősítése. Itt hangzott el a kaposvári tanács szerzőpárosának Galambné Csanádi Ágnesnek és dr. Bék Ágnesnek — az előadása, amelyben megállapították: a járási hivatal megszűnésével 342 hatáskört rendeztek, ebből 3 hatáskör a megyei tanácshoz, 78 a községekhez és 251 a városokhoz került. Ennek következtében alaposan megnöve- kedet a városi apparátusok terheltsége, a községekben pedig a létszámgondnál nagyobb problémát jelentett a szakmai felkészültség megoldása. Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA — A komplex felügyeleti vizsgálat értelmezése nem egységes, ezt a jelenlegi gyakorlat is .bizonyítja — mondta összegzésében dr. Iharos Csaba, a megyei tanács osztályvezetője, a harmadik szekció irányítója. — A résztvevők úgy látják, hogy központi, ágazati megyei adatbankra van szükség. A komplex felügyelet megoldására más, változatos formákat kellene bevezetni. Élesen vetődött föl a pályakezdő tanácsi dolgozók anyagi megbecsülése. Az előadások sorából kiemelkedett dr. Zongor Gábornak, a Veszprém megyei Tanács főelőadójának — országos változtatást igénylő — javaslata, amely a felügyeleti vizsgálatokat egyszerűbbé, tervszerűbbé, hatékonyabbá teszi. — A helyi tanácsok együttműködésének lehetőségeivel foglalkozott szekciónk — mondta Brandtmüller István, a megyei tanács osztályvezetője. — Megállapítottuk, hogy a községi tanácsok közötti együttműködés lehetőségeik alatt van, tehát nem jó. A helyi tanácsok nagyobb gazdálkodási szabadságot igényelnek, viszont a szűkös anyagi helyzet azt indokolja, hogy a községi tanácsok között nagyobb összefogás alakuljon ki. Patkó Imre, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője ezután köszönetét mondott a házigazdáknak, akik az eddigi legnagyobb — kétszázan vettek részt — konferenciát megszervezte. Az előadásokat, a dolgozatokat hamarosan közzéteszik- és a szekcióvezetők összefoglalóját — az öt éve tartó konferenciasorozatban először — a felsőbb vezetés elé terjesztik. — Nyíltság, őszinteség, kritikus hang, a közös munka felelőssége jellemezte e kétnapos konferenciát — mondotta zárszavában dr. Kassai János, a megyei tanács-vb titkára. — Széles körű volt a szakmai, tudományos tapasztalatcsere, sokan kezdeményeztek helyi és központi intézkedéseket. A járások megszüntetése jelentős lépés volt a közigazgatásban, de a résztvevők azt is tudják, hogy mindez a megújulási folyamat része, amelynek célja a kétszintű közigazgatás megteremtése. A tudományos tanácskozás is bebizonyította, hogy minden tevékenységünk az emberért történik, szűkebb vagy tá- gabb környezetét javítja munkánk. A postás hírek hordozója... Kicsit feszengve az ünneplő ruhában, a szorosra kötött nyakkendőben, s kicsit megilletődve, még a szót is feledve, ültek az idős emberek a fehér abrosszal leterített asztalok mellett. A kaposvári posta nyugdíjasai jöttek el tegnap a Park étterembe, ahová a hivatal vezetője, szakszervezeti és pártbizottsága hívta meg őket. A nagyteremben kényelmesen elfértek, bár az utóbbi években igencsak megsokszorozódott a posta nyugdíjasainak száma. — Olyan jó találkozni a régi társakkal, elbeszélgetni erről-arról, szót kerekíteni a máról is, a tegnapról is — mondta Krautner Lajos bácsi, aki hetvenhárom éves. — Negyven évig dolgoztam a postán, az édesapám és a nagyapám is postás volt. Nehéz volt bekerülni a hivatalba. Kérvényezni kellett, és sokáig várakozni. Igaz, akkor másutt is nehéz volt az élet; alig tudott munkához jutni az ember. A bátyámmal együtt mi ezt a hivatást választottuk. Valódi postásdinasztia, nem igaz? — mosolyog huncutul az okuláré mögül. — Súlyos kéz- és lábfagyással érkeztem vissza a frontról, aztán Kolozsvárra kerültem. A háború után jöttem visz- sza Kaposvárra, 1945 augusztusa óta dolgozom a postán. Még ma is szükség van a munkámra, s ez nagyon jó érzés. Végigtekint a társain, odabólint, odaköszön az ismerősöknek. Oldódik a hangulat; beszélgető, emlékező kis csoportok alakulnak. Vannak, akik a hivatal vezetőjét, Hegedűs Józsefét kérdezgetik, miféle változások történtek, amióta nem dolgoznak a postán. Bős- nyák György és Pizvor József is régi emlékeket elevenítenek föl. Mindketten kézbesítők voltak. — Nehéz volt a falusi élet. postásnak len'ni pedig olyan „urason” hangzott — mondta Gyuri bácsi. — Engem már tizenkét éves koromban pregócsnak, cselédnek szegődtettek; fél konvencióban robotoltam. Nyolc mázsa gabona volt a fizetségem egy évre. Nem sokáig bírtam, mégis mikor a gazda megkérdezte, vállalom-e tovább a munkát, mondtam, hogy igen, de csak ha háromfertályos lehetek, azaz több lesz a fizetségem. Nemigen akarta, így hát más után néztem. Kézbesítő lettem. Érdekes lenne egyszer összeszámolni, hány kilométer van ezekben az öreg lábakban! — Jó kézbesítőnek lenni nagyon nehéz — magyarázza Józsi bácsi. — Először is, mindig be kell tartani a szabályokat. Másodszor: mindenkinek a kedvére kell tennünk, hiszen naponta emberekkel találkozunk. Mi vagyunk a jó és rossz hírek hordozói. Sokfelé jártam, sok embert ismertem. Mi sosem kerestünk sok pénzt, meg aztán a szolgálat sem volt könnyű. Se szombat, se vasárnap, sokszor éjfél is timúlt, mire leszámoltunk, s másnap reggel megint vállra került a nehéz táska. . De azért szép volt, úgy.. Gyuri ? Oldott és vidám volt a hangulat. Az idős emberek érezték: nem felejtették el őket. gondoskodnak róluk. S ez a nyugdíjastalálkozó bekerül az emlékek zsákjába. Jó lesz majd emlékezni rá. K. A. Igazán változékony időjárással ajándékozott meg bennünket az ősz. Színesednek az erdők, s reggelenként hűvös lehelettel borzongat az október. Vadgesztenyéket rugdosnak a gyerekek az utcán, s halomba gyűjtik a lehullott leveleket. A MEZŐGAZDASÁGBAN sok a tennivaló. Azonban nem mindenütt egyenletes az őszi betakarítás. Az esős napok megnehezítették a munkákat, pedig sürget az idő. Később kezdődött a cukorgyári kampány is, mivel a sáros-nedves talajról szinte lehetetlen volt betakarítani a cukorrépát. Lassan és rendszertelenül érkeztek a szállítmányok a gyárba, folyamatos üzemet erre nem lehetett tervezni. A cukorrépa-betakarítási bemutatón látott gépek egy része pedig, sajnos, csak optimális körülmények között használható. A sáros, nedves talajon csak a Mercedes cég „nyúzópróbára” nálunk hagyott cukorrépa-betakarí- tó gépe tudott hibátlanul dolgozni. Nagy az eltérés a hazai mezőgépipar és a mezőgazdaság igényei között. Egymást érik a gépbemutatók, újabb és újabb kínálattal kíván segíteni a mezőgazdasági üzenteknek a mezőgépipar. Mégis nem egy gazdaság vezetője úgy véli, a gép nem éri meg az árát. Pedig nem mindegy, hogyan és milyen körülmények között dolgoznak az emberek különösen ha úgy összesű- rűsödnek a munkák, mint az őszi csúcsidőben. Megyénkbe látogatott a héten a bj elő vári pártküldöttség után az OLASZ PARTKÜLDOTTSÉG IS. Háromnapos itt-tartózkodá- suk alatt megismerkedtek több vállalat munkájával, köztük a Csepel Művek egyedi gépgyárával. Jó hangulatú, őszinte eszmecserét folytattak a gyár vezetőivel, ismerkedtek szocialista életünk valóságával. A megyében élő emberek körülményeinek, életének megismerése — mint ahogyan a küldöttség vezetője hangsúlyozta — színesíti a Magyarországról kialakított képet. A megyéért, szűkebb hazánkért tenni akaró és tudó emberek példájával szinte naponta találkozhatunk. Egyre többen vannak, akik tettekkel, anyagi áldozatokkal segítik falujuk fejlődését. Rendezett kisközségek, új utak, új kutak bizonyítják az emberek felelősség- érzetét lakóhelyük iránt. Jeles évfordulón, Karád 850 éves ünnepén adódott alkalom múltat és jelent összekapcsolva látni a faluban. Arról VITATKOZTAK a szakemberek lapunk hasábjain, miként ismeri az ifjúság legújabbkori történelmünket. A történelemoktatásának színvonalát emelni kell — vélték egyöntetűen. Nehéz vagy éppen lehetetlen olyan ifjúságot ha- zafiságra nevelni, amelyik nincs tisztában népe történelmével. Ahhoz azonban, hogy elmélyült tudást szerezhessenek. elengedhetetlen a pedagógusok ismeret- anyagának fejlesztése. A történelmi ismeretterjesztés, beépülve a gyermekek gondolkodásmódjába, a hazáért felelősséget érző emberekké neveli őket. Klie Ágnes A Mátraaljai Szénbányák Thorez külfejtéscs bányaüzemében a jó szervezésnek a munkaidő és a bányagépek teljesítményének legjftbb kihasználásának is köszönhető, hogy kiemelkedő eredmény született. Szeptember első felére kitermelték az idei ötmilliomodik tonna szenet. Év végéig a visontai bányászokra, még kétmillió tonna szén felhozatala vár.
