Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-05 / 234. szám
2 Somogyi Néplap 1984. október 5-, péntek Nagygyűlés az NDK megalakulásának 35. évfordulója alkalmából (Folytatás az l. oldalról) A megjelenteket S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára üdvözölte. Ezután Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben emlékeztetett: 35 éve annak, hogy munkás-paraszt hatalom jött létre német földön, amely a nemzetközi proletariátus halhatatlanjait, Marxot és En- gelst adta a világnak. A- három és fél évtizedre visszatekintve a miniszterelnök-helyettes kiemelte: — Az új állam nagyon nehéz helyzetből indult, nemcsak a háború okozta pusztulás miatt, hanem azért is, mert az egykori Németország iparilag kevésbé fejlett részén alakult meg. A talpraáliláshoz, az újjáépítésihez, a szocialista .társadalom alapjainak lerakásához és a fejlett szocializmus felé vezető úton való elinduláshoz sokszoros erőfeszítésekre volt szükség. A Német Szocialista Egységpárt által a jnarxista—leninista eszmék szellemében vezetett nép erős akarattal és céltudatosan vágott neki az új életet teremtő és új reménységeket ígérő munkának. Törekvéseit siker koronázta. A szónok a továbbiakban elismeréssel szólt azokról az eredményekről, amelyeket az NDK az országépítő munkában elért, majd így folytatta: — Az igényesebb és ígéretesebb célok valóra váltásához az NDK-ban és nálunk is mindenekelőtt béke kell. Földrészünkön az utóbbi években veszélyes irányzatok bontakoztak ki — nem a mi hibánkból, hanem szándókáink, a szocialista közösség törekvései ellenére. A Varsói Szerződés tagállamai közösen kialakított irányvonaluknak megfelelően küzdenek és a jövőben is küzdeni fognak azért, hogy a jelenlegi helyzet jobbra forduljon, s a2 enyhülés újra felülkerekedjék Európában és az egész világon. — Az NDK politikájának felelősségteljes voltát mutatják azok a kezdeményezések, amelyek a két német állam közötti párbeszéd fenntartására és viszonyuk a jobbítására irányultak azután is, hogy megkezdődött az új amerikai nukleáris eszközöknek Nyugat-Európá- ba való telepítése. Mi azt reméljük, hogy a párbeszéd folytatását ma nehezítő körülmények mielőbb megszűnnek, s a két német állam közötti viszonyok alakulása jótékonyan hat majd a kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztésére. Kétoldalú kapcsolatainkról’ szólva Faluvégi Lajos hangsúlyozta: — Hazánk és a Német Demokratikus Köztársaság együttműködése a szocialista eszmék, az érdekek és a célok közössége alapján fejlődik. Kapcsolataink széles körűek és sokrétűek, a politikai, a gazdasági, a kulturális és a tudományos életre egyaránt kiterjednek. Együttműködésünkben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységpárt testvéri összeforrottsá- gának, s Kádár János és Erich Honecker elvtárs rendszeres találkozóinak meghatározó szerepük van. Párt-, állami és társadalmi szervezeteink mindannyiunk számára értékes és hasznos kapcsolatokat tartanak egymással. A testvérmegyék, a testvérvárosok és az üzemek, gyárak közvetlen érintkezései emberközelbe hozzák és így érzékelhetővé teszik a két ország állampolgárai számára a jó viszony kölcsönös előnyeit. — Kétoldalú árucsereforgalmunk értéke jelenleg mintegy 45 milliárd forint évente. Az NDK második legnagyobb szocialista kereskedelmi partnerünk, míg Magyarország a harmadik helyen áll az NDK-nak a szocialista országokkal folytatott külkereskedelmében. — Most azon munkálkodunk, hogy a KGST országok felsőszintű gazdasági értekezletének szellemében továbbfejlesszük az 1986—1990 között folytatandó gazdasági együttműködésünket — folytatta a miniszterelnök-helyettes. Faluvégi Lajos végezetül tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jókívánságait az NDK népnek, az NSZEP Központi Bizottságának és vezetőinek az évforduló alkalmából. Ezután Karl-Heinz Lu- genheim, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete az NDK kormánya és népe nevében kösznetet mondott azért., hogy hazánk is megemlékezik nagy nemzeti ünnepükről. majd szólt arról, hogy 1949. október 7-vel új élet kezdődött az NDK népe számára. A nagykövet a továbbiakban méltatta azokat az erdemétiyeket. amelyeket a társadalmi élet, a gazdaság, a tudomány és a kultúra területén elértek. Nagy jelentőségűnek ítélte a Német Szocialista Egységpárt és a lakosság között kialakult bizalmat, amelynek alapján a baráti szocialista országban megszilárdult a nép erkölcsi-politikai egysége. Mindezekhez az eredményekhez jelentősen hozzájárult a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kötött megbonthatatlan szövetség, szilárd barátság — hangoztatta. A beszédek elhangzása után a résztvevők megtekintették a KISZ Központi Művészegyüttesének ünnepi műsorát. VIHARFELHŐK HISPÁNIÁBAN A bonyolult és nehéz spanyol gazdasági és politikai helyzet megjavításának lehetőségét remélte mindenki, politikus csakúgy, mint az egyszerű polgár egyaránt attól az úgynevezett társadalmi szerződéstől, amelyet a nyár dereka óta próbált kidolgozni a kormány, a szakszervezetek és a munkáltatók hármasa. Egy ilyen egyezményre kétségkívül igen nagy szüksége lett volna Hispániának, hiszen a gazdaság gondjai nyomasz- tóak, tíz százalékosnál jóval magasabb a munkanélküliség (a hivatalos és a szakszervezeti adatok persze jócskán eltérnek), 12 százalék körüli lesz az idei infláció, komoly bajok vannak a spanyol áruk versenyképességével külföldön. Tehát hatalmas problémákat kellene leküzdenie az országnak, s az vitán felül leginkább a társadalmi békesség légkörében kecsegtetne sikerrel. Ezt szolgálta volna a szerződés, amely voltaképpen kompromisz- szum a dolgozó tömegeket képviselő szakszervezetek és a vállalkozói szempontokat képviselő munkáltatók, valamint az ország általános gazdasági érdekeit szem előtt tartó kormány között. A várt kompromisszum azonban nem született meg. Szerdán ugyanis a legnagyobb szakszervezet, a munkásbizottságok szövetsége bejelentette, hogy nem írhatja alá a szerződést, mert az a kormány által kialakított formában nem felel meg a dolgozók érdekeinek. A szakszervezet álláspontja szerint a szocialista kabinet „elégedett a munkáltatók zsarolásának’’. A vállalkozók ugyanis a gazdaság össznemzeti érdekének nevezték, hogy a költségei; csökkentésére a spanyol áruk versenyképességének javítása végett erőteljesen mérsékeljék a béremeléseket. Ezáltal azonban a szerződés jövőre csak 5,—7,5 százalékos átlagos béremelést helyez kilátásba. miközben a pénzromlás legalább 11—12 százalékos. Te- hát — vélekedik a munkásbizottságok — ismét a bérből és fizetésből élőkre há rul a gazdaság talpraállíta- sának terhéből a túlnyomó rész. Ráadásul a kormány és a munkáltatók szinte semmit nem ajánlanak a munkanélküliség csökkentésére. Érthető, hogy a legnagyobb szakszervezet éles harcot hirdetett ez ellen a politika ellen. Mivel a szerződést csak a szocialista párt által befolyásolt, nagyságra második szakszervezet, az UGT fogadta el, s a munkásbizottságok mellett az összes kisebb szakszervezet is elutasította, várható, hogy Spanyolországban a közeljövőben heves társadalmi viharok robbannak ki, sztrájkokkal, munkástüntetésekkel. Márpedig ez súlyos politikai fenyegetés, amikor az országban a baszk problémák miatt amúgy is igen feszült a helyzet. A. K. Oleg Atykov, Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov űrhajósok élményeiket beszélik el társaiknak a bajkonuri űr- repülőtéren Értesítjük a lakosságot, hogy a DÈDASZ kaposvári üzemigazgatósága a Kapós völgyi Vízgazdálkodási Társulat Kanizsai úti telephelyén 20 kv-os vezetéket, transzformátorállomást épített. A berendezést 1984. október 8-án feszültség alá helyezi. A feszültség alá helyezett berendezés vezetőinek és tartozékainak érintése TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES! Vízgazdálkodási Társulat, Kaposvár (264848) Á Somogy Kereskedelmi Vállalat ÉV-mérésre jogosult villanyszerelőt és karbantartórészleghez segédmunkást vesz föl. Jelentkezés a beruházási osztályvezetőnél: Kaposvár, Ady Endre u. 7. (72297) Biztos bizonytalanság Izraelben A Közel-Kelet a világpolitika gyorsan változó, váratlan eseményekkel teli színpadán is külön kategóriát jelent. A megfigyelőik hozzászoktak a gyakori fordulatokhoz, az akár máról holnapra módosuló helyzethez. Az az időszak azonban, amely a július végén rendezett általános választást követte Izraelben, a legedzettebb hír- magyarázókat is próbára tette. Tel-Avivból és Jeruzsálemből ugyanis hosszú heteken keresztül szinte napról napra egymásnak ellentmondó jelentések érkeztek. megegyezés, hogy Peresz 25 hónap múlva — ugyanennyi időre — átadja a miniszter- elnöki posztot Samirnak, átvéve tőle az addig viselt külügyminiszteri és miniszterelnök-helyettesi megbízatást, szinte példa nélküli. A nagyobb gond azonban a politikai véleményeltérésekből fakad. A jelek szerint az elhúzódó programegyeztető megbeszélések ellenére sem sikerült minden téren közös nevezőre jutni, s ez a két pártnak a különböző problémákról vallott elveit ismerve nem is csoda. A kérdés ezek után az — s ez Furcsa pár A szakértők bizonytalansága érthető is volt. Az izraeli választási rendszer sajátos felépítése (vagyis hogy nincs megadva a pártok részére egy megadot, minimális szavazati arány, tehát, hogy e „küszöb” híján viszonylag kevés szavazat is elég egy képviselői hely megszerzéséhez,) minden eddiginél megosztottabbá tette a parlamentet. Megszaporodtak a mindössze 2—3 mandátummal rendelkező csoportok, sőt előfordul most már egy fős „pártképviselet” is. A Knesszet e páratlan megosztottsága pedig azzal jár, hogy az amúgy is koalíciós partnerekre támaszkodó kormányzás tovább nehezült, s furcsa módon a nagy pártok váltak bizonyos szempontból kiszol- gáltatottaivá a kicsiknek. Ez utóbbiak ugyanis a hatalmon maradáshoz nélkülözhetetlen politikai támogatásuk fejében mindig saját érdekeik messzemenő érvényesítését követelték. Végül is ez az ellentmondás vezetett az előzőleg szinte elképzelhetetlennek tűnő megoldás, a nagykoalíció létrejöttéhez. Miután az ország két vezető politikai ereje, az eddig ellentétben levő, Simon Peresz vezette Munkapárt, valamint a Jichak Samir irányítása alatt álló Likud-tömb egyike sem jutott abszolút többséghez, sőt még lehetséges szövetségeseik segítségével sem reménykedhettek a zavartalan kormányzásban, mindössze két lehetőség maradt. Az egyik az új választások kiírása lett volna, a kialakult holtpont feloldása reményében. Ezt azonban jóformán mindenki el akarta kerülni, hiszen az izraeli gazdaság nehézségekkel teli helyzetében, az adott, meglehetősen nyomott közhangulat mellett kiszámíthatatlan eredményeket hozhatott volna. Maradt hát a „nemzeti egységkormány” megalakítása, vagyis a két nagy ösz- szefogás, amelyet pedig nem sóikkal régebben maga Peresz is élesen elutasított. Mondani is felesleges, hogy e megoldás kemény koalíciós tárgyalások, heves programviták hetei után kristályosodott ki, s olyan ellentétek húzódnak meg mögötte, amelyek joggal kérdőjelezik meg a kormányzási forma tartós fennmaradását. A szintén fáradtságosán kikovácsolt kompromisszum, az a marad a közeljövőben az izraeli kül- és belpolitika legfontosabb tényezője —: hogyan érvényesül a koalíciós partnerek kötélhúzása a napi döntéshozatalban. Vagyis a konkrét politikai lépések terén a Peresz—Somir féle „furcsa pár” melyik tagja tudja jobban keresztülvinni akaratát. Nos, ez egyelőre kevéssé látható tisztán. Jellemző volt például szeptember végén a jeruzsálemi reagálás Reagan ENSZ-beli beszédének Közel-Keletre vonatkozó részére. Az amerikai elnök nevéhez fűződő (részleges, s Jordániához kötődő palesztin önkormányzatot tartalmazó) tervnek újbóli kinyilvánítása után ugyanis rövidesen két nyilatkozat is napvilágot látott. Amíg Samár azonnal „Izrael elutasító válaszát” erősítette meg, addig Peresz szerint a tervvel kapcsolatban még nincs kialakult politikai irányvonal. „Az az igazság, hogy kétféle álláspont érvényesül a kormányon belül” — foglalta össze, nem nagy meglepetést okozva értékelésével, a miniszterelnök egy rádióinterjúban. Némileg kevesebb az ütközés a gazdaság terén. A 400 százalék felé közeledő infláció, az állaimadósság veszélyesen növekvő szintje nemegyszer olyan szükségintézkedéseket kényszerít ki (mint példáiul a sorozatos pénzleértékelés), amely ékkel szemben egyik koalíciós partner sem képes hathatós alternatívát nyújtani. fi tágabb térség szempontjából azonban pillanatnyilag valószínűleg a Libanonnal kapcsolatos döntések a legnagyobb horderejűek. Sa- mirék eredetileg tartós jelenlétét, Pereszék viszont gyors kivonulást hirdettek. A mostani legfrissebb bejelentések szerint Izrael nem kötné csapatai távozását a sziriai egységek egyidejű kivonásához, hanem csak északi határai — közelebbről nem részletezett — biztonságát szabja fő feltételül. Kérdés, hogy egy ilyeij korlátozott véleményváltáí elég-e bármilyen politikai kibontakozáshoz. Konstruktívabb, az átfogó rendezésre inkább hajlandó magatartás nélkül mindenesetre gyanítható, hogy Izraellel kapcsolatban továbbra is csupán a bizonytalanság marad biztos ... Szegő Gábor Nagygyűlés volt Budapesten az NDK megalakulásának 35 évfordulója alkalmából
