Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
6 Somogyi Néplap 1984. október 27., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE IFJÚSÁGI TURIZMUS Az öröm jelvénye a rózsa Hencse kis falu. Virágos udvariam, kedves házaiban vidáman telik el a gyermekkor. Nagy Istvánné, nem szégyelli, hogy falusi lány vált, s ott szerette meg a virágokat. Olyan hivatást választott magának, ahol növényekkel foglalkozhat. — Győrben végeztem, dísznövénytermesztő szakmunkás vagyok — mondja. Tanulóéveim alatt is gyakran kértek kisegítőnek későbbi munkahelyemre, a kaposvári 1. sz. virágüzletbe. Amiikor végeztem, végleg ide kerültem, itt próbáltam ellesni a többiektől a virágkötés művészetét. Gondoltam, egyszerű dolog, egy virág, két virág és kész a koszorú. Hát, nem egészein így van. Kétszer is voltaim bentlakásos tanfolyamon Kecskeméten, ahol minősítő bizonyítványt kaptunk, s most már — ugyan még csak halkan — de már ,azt merem mondani; értek a virágkötészethez. Több versenyen részt vettem, általában sikerült a második, harmadik helyezést elérni, tavaly azonban a Dorottya virágkötészeti versenyen csak oklevélre futotta. A budapesti versenyzők learatták előlünk a dicsőséget. Furcsa, de nagyon szeretem a száraz virágokból kialakított csokrokat, virágtálakat. Az ember azt gondolná, egy virágos lány az élővi- rágot szeretheti csak, pedig ezekből a színes, sokfor- májú növényiekből csodaszép dolgokat lehet alkotni. S maradandó szépségűek. Az élővirágból kötött csokrok, koszorúik látványa, illata szép, és emlékezetes, de még el sem készülök velük, máris eszembe jut az elmúlás, hiszen pár nap múlva meghalnak ezek a virágok. Mindent ki lehet virággal fejezni. Az öröm jelvénye például hagyományosan a rózsa. Ehhez szoktunk hozzá. Számomra a kardvirág fejezi ki jobban a boldogságot. A szerelem virága a rózsa, az orchidea. A szomorúságé a fehér kála, a fehér szegfű. A gyász színe a fehér. Gyermekszületésre a kedves ciklámen fejezi ki a köszönetét, az örömet. Színekkel, formákkal minden érzelmet ki lehet mutatni, így hiszem. Enélkül mechanikus és lélektelen lenne a munkám. Legkedvesebb színeim a fehér, a mélybordó és a téglaszín, a fréz. A virágok közül legjobban a rózsát, a gerberát és az orchideát kedvelem. Az orchideát soha nem lehet megunni, rengeteg változata, színe, formája van. Nem fortélyos mesterség az enyém. Kézügyesség kell hozzá és jó ízlés, önmagában a virág még nem elegendő a szép, látványos alkotáshoz. össze nem illő fajtájú, színű virágok riasztó hatást keltenek az emberekben. Aki virágokkal, növényekkel foglalkozik, ápolja, gondozza őket, szerintem kiegyensúlyozott, nyugodt ember. — Soha nem jutunk el odáig, hogy a vékonypénzű fiatal turista a mi árainkat olcsónak tartsa, ez mindig viszonyítás kérdése — mondta Fülep János, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda forgalmi igazgatóhelyettese. Az IBUSZ után a második legnagyobb utazási irodának meghatározó szerepe van az ifjúsági turizmusban. Mint gazdálkodó vállalatnak nyereségre kell törekednie, azonban az Express- re vonatkozó állami és politikai határozatoknak megfelelően legfontosabb céljuknak tekintik azt. hogy az ifjúság nevelését, színvonalas szórakozását a lehető legolcsóbb módon segítsék. A fiatalok tapasztalatai szerint a legnagyobb gondot az idén is az olcsó szálláshelyek hiánya okozta. Nyáron ugyan a kollégiumok bővítették a lehetőségeket, mégis, mindez kevésnek bizonyult. A tavaszi tanulmányi kirándulási dömping idején csak azok jutottak olcsó szálláshoz, akik idejében észbe kaptak. Ebben az évben új szálláshelyek is létesültek, megnyílt a tiszafüredi üdülőtábor, Balatonföldváron már teljes kapacitással üzemelt a Fesztivál Szálló. Idén először három budapesti középiskolás ' kollégiumban kaptak helyet 40 forintért azok, akiknek jutott. A Keleti pályaudvaron egész nyáron működött egy Ex- press-kirendeltség, ' ahol a vonattal érkező fiatalokat rögtön útlbaindíitották. Tanulmányi kirándulások Az idén csaknem egymillió fiatalnak nyújt az Express belföldi programot, illetve szolgáltatást. Nem kis feladat, különösen azért, mert tapasztalataik szerint csökkent az igény a hosz- szabb tanulmányi kirándulások iránt — mélynek okai emelkedő áraikban keresendők. Országjáró programijaik felét a tanulmányi kirándulások teszik ki. A tananyaghoz kapcsolódó tematikus országjáró kirándulásokon eddig idén körülbelül kétszázezer fiatal vett részt. Húszezer középiskolás és főiskolás fiatal üdült idén kedvezményes áron az Express táboraiban szállodáiban. Az egyhetes üdülés ára ötszáz, illetve ötszázötven forint volt. Idén először nyílt lehetőség, hogy a fiatalok a nyaralás alatt különféle hasznos ismereteket szerezzenek, a frizurakészi- tési és kozmetikai tudnivalóktól kezdve a kismotorjogosítvány szerzésen át a számítógépes játékokig Népszerűek voltak a különféle kézműves mesterséget bemutató táborok is, amelyekre egyénileg és csoportosan egyaránt lehetett jelentkezni. Huszonkét-hu- szonháromezer fő részére szerveztek olyan üdülési formákat, ahol a. kulturális és sportprogramok domináltak, például szörf, cselgáncs, horgász és nyelvi táborok. Az aktív pihenés már többe került, a borsosabb árakat gyakran nem a diákpénztárcákhoz méretezték. Egyik legnépszerűbb programnak bizonyult a francia —magyar nyelvi tábor, ahol a francia fiatalokkal együtt nyaralva fejleszthették nyelvtudásukat a résztvevők. Az Express üzletpolitikája A belföldi üzletágakkal az Express csekély nyereséget ér el — ö—10 százalékos árréssel dolgoznak —. de üzletpolitikájukban nem is törekednek ezen a területen nagyobb nyereségre. Sokan nem szállást és programot igényelnek az irodától, hanem egyéb szolgáltatást kérnek, például menetjegy- vásárlást, különböző igazolványok kiállítását. A központi iroda mellett idén növekedett a megyei Express-irodák szerepe, mert az év elejétől bevezették a jövedelemérdekeltségi rendszert. Nagyobb önállóságot kaptak a vidéki kirendeltségek a gazdálkodás, a programszervezés és a helyi kapcsolatok, együttműködési szerződések kialakítása terén. Lehetőségünk van, hogy önköltséges alapon — olcsóbb — programokat szervezzenek, ha helyi üzletpolitikájuk érdekében célszerűnek tartják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bátrabban kezdeményeznek, új módszerekkel próbálkoznak, s ennek az utazó közönség is hasznát látja. Jövőre : autóstopos megállók Régóta vajúdott már a hazai autóstopozás megszervezése. Az Express által idén első ízben kiadott iga zolvány nem váltotta be a reményeket. Kevesen vásárolták meg, egyesek drágának, mások fölöslegesnek tartották — az autósok sem ismerték eflégigJé. A kudarc okait az illetékesek elemezni fogják, azonban bizonyos, hogy — ha változtatásokkal is — jövőre ismét lesz slto- pos igazolvány. Idén pedig megrendezik azoknak a szelvényeknek a sorsolását, amelyekkel a stopos „fizetett” az autósnak; főnyeremény egy személygépkocsi. Tervezik, hogy jövőre stopos megállókat létesítenek a legforgalmasabb utak mentén, azokon a helyeken, ahol a megállás és várakozás feltételei adottak. Takács T. András Kárpitosok A kaposvári Lakberendező Szövetkezet kárpitosműhelyében tizenöt évig nem képeztek kárpitos tanulókat. A szakmunkás utánpótlás kezdett gondot okozni. Tavaly azonban tíz tanulót iskoláztak be. az idén pedig hetet. A szövetkezet vezetőségének az az elképzelése, hogy e tanulókból — együtt tartva őket — ifjúsági brigádot alakítanak. Ez a fiatalok és a szövetkezet együttes érdeke. Városszépitők A két fiatalember természete homlokegyenest ellenkező. Püspök Rudolf nyugodt, megfontolt típus, Bartos Ferenc robbanékony alkat, amolyan hamar felfortyanó, de mérgét könnyen felejtő ember. Mégis, ma inkább barátságnak mondanánk évek óta tartó ismeretségüket, bár mindketten úgy vélik: sok közös munka, siker és kudarc szükséges ahhoz, hogy az ember igazán barátjának érezhesse a másikat. Rudi és Feri a városgazdálkodási vállalatnál dolgoznak, a köztisztasági részleg vezetőjeként, illetve helyetteseként. — Szemetesek vagyunk, ahogyan a köznyelv hív bennünket — mondja Rudi. — Az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán végeztem, városgazdálkodási üzemmérnök vagyok. Tanácsi ösztöndíjas voltam, így aztán az első munkahelyen a városi tanács építésű osztálya volt. Sehogyan sem éreztem jól magiam, hiányzott a pályakezdőket serkentő önálló munkakör, amolyan „tedd oda, vidd ki embernek nézték. Így aztán nem csoda, hogy amikor a tanács gazdasági szervezete megalakült, az első hívó iszóra oda mentem dolgozni. A köztisztasági terület Tett az enyém, végre az áhított önállóság. Nagy hévvel kezdtem, jobb-rosz- szabb ötletekkel bombáztam a főnökömet. Az első feladatom laz úttisztítási munkák ellenőrzésének kidolgozása voilt — ugyanis havonta érkeztek a számlák, 6—700 ezer forintot kellett fizetni a „takarításért”, de gyakorlatilag ellenőrizhetetlen volt, ki, hol, miért és hogyan végezte ezt él. Járatterveket készítettem, s ez olyan jól sikerült, hogy ma is ez az alapja a köztisztasági munkáknak. — Rudi a felügyeleti szervhez tartozott akkor — mondja Ferenc —, állandóan kijavította a számláimat, tiszta piros tinta volt az egész. Én meg morgolódtam, nem számtandolgoziat ez, hogy hemzsegjenek benne a javítások. összeültünk, megbeszéltük a tennivalókat, hamar közös nevezőre jutottunk. — Mikor a városgazdálkodási vállalatnál nyugdíjba ment a részlegvezető, engem ajánlottak a helyébe — folytatja Rudi. — Nem szégyellem, amolyan pirulás öröm fogott el. Olyan munkára vágytam mindig, ahol alkotó módon tevékenykedhetem, és az eredmény is lemérhető. Mondták ugyan, hogy ennél a vállalatnál ne számítsak látványos sikerekre, mi sohasem dolgozhatunk úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. A közvélemény is inkább az elmaradt, vagy hiányzó dolgokat veszi észre, mint azt, amit jól megcsinálunk. Mi vagyunk a vicclapok örökös témája. — Régi bútordarab vagyok a cégnél — mondja Feri —, húszéves koromtól dolgozom itt. Sokan lesték, na mit szól a Ferkó hozzá, hogy idegen embert ültettek a nyakára főnöknek? Hát semmit sem szóltam. Tökéletesen kiegészítjük egymást, jól tudunk együtt dolgozni, s ugyanazt akarjuk. A mi részlegünkön úgynevezett presztízs nélküli emberek dolgoznak, pedig a dolgozók nagy többségének szakmája van, a törzs- gárda is kialakult. Ma már ott tartunk, hogy válogatni tudunk a jelentkezőkben, sőt, meg is tudjuk fizetni a munkájukat. Ha egy háziasz- szony hétvégi nagytakarítást csinál, vagy naponta kitakarítja a konyhát, az természetes. Ha nem teszi, az tragédia. Ha mi leállnánk, hamar kiderülne, milyen nagy szüksége van ránk a városnak. — Feri előbb öt évet, majd még öt évet adott a város ■lakóinak a szemléletváltozásra — nevet Rudi. — Nem ment máról holnapra. Sok városban jártunk, s azt mondhatjuk, Kaposvár a tisztábbak közé tartozik. — Tervet készítettem — mondja Feri —, és fölvettem a kapcsolatot az általános iskolák igazgatóival : milyen lehetőség nyílna a környezetismereti órákon arra, hogy a gyerekeknek „órát” tarthassanak a város köztisztaságának megőrzéséről? Minden iskolában jártam, s meglepő sikerrel zárult az akció. Még autogramot is kértek tőlem! Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a város vezetői, hanem a lakók túlnyomó többsége is elismeri a munkánkat. Igaz, mi mindig „szemetesek” maradunk, de ennek a szónak már nincs éle. Közben elvégeztem a marxista egyetemet, most szakosítóra járok, de ott is csak így hívnak — a „szemetes Feri”. Az ember értékét mindig az elvégzett munka határozza meg, nem a titulus. — Hol vagyunk már attól, mikor nyolc pár ló és néhány rozzant szekér szállította a szemetet a városban! — folytatja Rudi. — Korszerű gépeink vannak, s gyakorlatilag minden egyes év előrelépést jelent a munkánkban. Nem tagadom, ahányszor járom a várost, büszke vagyok rá. Mi, akik benne élünk, talán nem is láthatjuk elfogultság nélkül. A két fiatalember nem érzi presztízsveszteségnek, hogy a város takarítása a feladatuk. Munkájukért elismerést is kaptak, Kiváló dolgozó kitüntetést, igazgatói dicséretet. Tagjai a városszépítő egyesületnek, és felelősséget éreznek Kaposvárért. Klîe Ágnes
