Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
4 Somogyi Néplap 1984. október 4., csütörtök A 35 EVES NDK-BAN Iparnegyed a kukoricásban „Ha bekövetkeznék a világvége, akkor én Meeklen- burgba költöznék” — mondotta egyszer, állítólag Bismarck. S miért? — kérdezték tőle. „Mert oda az is legalább harminc évvel később jut él” ... lyeket ezekkel a gépekkel állíthatnának elő. Az itteni gyártmányok ugyanis — mint megtudtuk a látogatáskor — különféle fröccsöntő gépek, műanyag alkatrészeket előállító, extraktiv vegyi technikát kiszoltöbbletju itatásokat kapnak, ami kitehet egyhavi fizetést is. A napi munka után százával ülnek gépkocsijukba az itt dolgozók. Egész tarka kis autótenger fogadja a gyár park«lójában az idelátogatót. A dél-schwerini, műanyaggyártó gépeket elő állító gyár (a Plastmaschinenwerk) madártávlatból Ez az anekdota találóan jellemzi, hogy még a konzervativizmusáról hírhedt vaskancellár is milyen elmaradottnak találta ezt az északi tartományt, amely ma az NDK három megyéjéből — a rostodkiból, a neubranden- burgiból és a sc’nweriniből — tevődik össze. Igaz ugyan, hogy Bismarck megjegyzése a múlt században hangzott el, de Mecklenburg alig változott a második világháború végéig. A relatíve elmaradott mezőgazdasági területen kis ipari üzemekkel indult itt az élet 35 esztendeje, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásakor. Aki nem tudja ez(, nem is hinné el, amikor most igen korszerű, nagy ipamegyedet járunk be Dél-Schwerinben. A névadó megyeszékhelynek a déli részén jó két évtizede még kukoricás meg szántóföld húzódott, tehenek legeltek. Most nyolcezer erőben talál itt munkát a hidraulikai, a műanyaggyártó gépeket előállító nagyüzemben, és a bőrgyárban. Ezenkívül épült a városban és környékén hajódarugyár, kábelgyár és több már kisebb- nagyobb vállalat. Az ipar tehát itt jóformán egyidős az NDK-val. Mint ahogy túlnyomórészt az itt dolgozók is. A Plastmaschinenwerk feliratú hatalmas üzemiben például (amelynek, nevét műanyaggyártó gépeket előállító vállalatnak fordíthatjuk) az átlagéletkor 33 esztendő. A munkások, műszakiak többsége már az NDK szülötte. Az alapkövet tizenkét esztendeje rakták le, s a gyár a kezdetektől mind a mai napig egyben a szocialista országok összefogásának jelképe is. Annak idején ugyanis építését mindenekelőtt a KGST nemzetközi beruházási bankja tette lehetővé, termékeinek java részét — mintegy 90 százalékát — pedig exportra gyártja. A legfőbb partner a Szovjetunió és Csehszlovákia, de természetesen részesülnek a többi szocialista országok is. — Magyarország csak szerény mértékben — mondta szinte mentegetőzve Klaus Butschies, az igazgatósági iroda vezetője. — Nem a mi hibánkból, hanem azért, mert viszonylag kevés az olyan megvásárolt licenc önöknél, amegáló berendezések és hasonlók. Ezekből az utóbbi négy évben hazánk is vásárolt az igényeknek megfelelően, s már 1985-re is kötöttünk le fóliakészítő és fröccsöntő gépsorokat, valamint műanyaggranulálót. Az elmúlt három esztendő vásárlói közé tartozott egyebek .között a VSZM budapesti gyára, amely különféle műanyag- profilokra és csőgyártásra alkalmas gépsorokat vásárolt, a Videoton és a kalocsai Kalo-Plastik granulálókat vett, a soltvadkerti Jó- reménység szakszövetkezet pedig fóliagyártó gépsorokat. A Videoton nemcsak vásárlóként jelentkezik, hanem eladóként is. Nagy elismeréssel beszélt Klaus But- sohies a korszerű képernyős technológiai együttesről, amelyet a Videotonnak köszönhetnek. „A magyar technika segítségével igen hatékony racionálási megoldásokat találtunk a termelés előkészítésének folyamatához” — jelentette ki. Márpedig ez igen nagy szó, mivel a gyár valóban világ- színvonalon termel. Másként nem is tudna fennmaradni a nagy világpiaci konkurenciában. Ez arra is kényszeríti őket, hogy ne csak a legnagyobb pontosságra, a jó minőségre, hanem új megoldásókra is törekedjenek. Gyártmányaiknak jó egy- harmada új, illetve továbbfejlesztett termék. A hatalmas gyári csarnokokban viszonylagosan csöndben folyik a munka és az általában megszokottnál kevesebb emberrel találkozunk. Érthető, hiszen magasfokú az automatizálás, sok numerikus vezérlésű gépet, számos helyen robot- technikát állítottak be. Ez hozza a nagyobb termelékenységet, a nagyobb nyereséget. így vált lehetővé, hogy azonos munkáslétszámmal öt év alatt megkétszerezték a termelést. Az órabér a gyárban átlag 5—6 és fél márka, amit a teljesítménynek megfelelően toldanak meg, erősen figyelembe véve a minőséget. A műszakiak jövedelme is megfelelő mutatóktól függ, például a határidők betartásától, a hibamentes munkától (selejt- és utómegmun- kálás nélküli termékek), valamint a költségcsökkentés feladatainak teljesítésétől. A legkiválóbbak az év végén Vannak, akik a közeli Schwerinből járnak így, vagy ugyanonnan a félórás villa- mosutat teszik meg, de egyre többen laknak a környékbeli új lakótelepeken. A gyárnak saját lakásalapja van, s így az elmúlt három évben már 400 dolgozója költözhetett új otthonba. S a bölcsődékben, óvodákban egyre több a kisgyermek... Lőkös Zoltán (Folytatjuk.) Halpusztulás a Desedán Pusztul a hal a Desedán! — ezzel riasztották szerkesztőségünket, többen telefonon, mások személyesen. A Kaposvár melletti tó — ezrek kedvelt kirándulóhelye —, amelynek vízzáró gátjánál egy nappal korábban kezdték meg a busahalászatot, mikor délután odamentünk, elég „viharvert” képet mutatott. Az összezsugorodott tó szélén iszapos vízben topogó gumicsizmás emberek jókora halakat emeltek ki a latyakból. Termetes pontyokat, busát, amurt, 3—4 kilós fogasokat... Azon a napon, melyen a Somogyi Néplap hírt adott a tervszerű halászat megkezdéséről. A Tehag halászbrigádja sem a hálót húzta. 4? emberek gumiruhája lucskos, kezükön sár: mentik az iszapba fulladó halakat... A parti kőhányás mellett kisebb csoport — a lehalászásban érdekelt szervek vezetői, köztük Tahi Béla az országos horgászszövetség (Mohosz) titkára és Lévai Ferenc, a busatelepítő százhalombattai Temperáltvízű Halszaporító Gazdaság (Tehag) igazgatóhelyettese. Magyar építészek sikerei A magyar építészek nemzetközi tervpályázatot nyertek a Szovjetunióban Nov- gorodban és Mongóliában. Bálint Imre, Korényi András és Kruppa László építész alkotói közösségének munkája érdemelte ki az első díjat a novgorodi pályázatra 12 országból benevezett tizennégy tervezői csoport közül. A Novgorod középkori vára mellé kerülő, 2000 lakásos új lakónegyedet és közintézményeit tervezték meg — gondosan ügyelve arra, hogy az új épületcsoport harmonikusan beilleszkedjék a történelmi városképbe. Mongóliában a Góbi sivatag-menti terület egyik megyei településközpontjának megtervezésére kiírt nemzetközi pályázat bíráló bizottsága tizenegy ország 15 tervezője, illetve alkotói csoportja közül Kiss Lajosnak, a Csongrád megyei Tervező Vállalat építészének munkáját ismerte el az első díjjal. Az új település- központ mintegy 30 ezer lakos korszerűbb ellátását szolgálja. — A halászatot, mint korábban tájékoztattak, gondosan előkészítették. — Minden ilyen munkánál mindig hárman vagyunk — mondta Lévai Ferenc —, s a harmadik az időjárás. A hirtelen jött hétfői meleg folytán két Celsius-fokkal emelkedett a víz hőmérséklete, csökkent a légnyomás, a vízben elfogyott az oxigén ... Erre nem számítottunk. A nagy műanyag kosarakban és a halászcsónakban egymásra dobált, nagyra nőtt sáros halak. Növényevők, ragadozók — vegyesen. Előbb gumislaggal irányított vízsugárral veretik — így tisztítva meg őket a sártól, aztán teherautóra kerülnek. Az irmapusztai feldolgozóba szállítják. Mentik, ami még menthető. — Milyen mértékű volt a pusztulás? Tárnái István, a Tehag halászati szakmérnöke: — Pontosan huszonöt mázsa és nyolcvan kiló ... Ez az, amit sikerült megmenteni. Amikor ugyanis észrevették, hogy a víz csökkenése folytán a tó egyik öblében nagyobb tömegű hal rekedt és ott fuldoklik a sekély pocsolyában — dmely csónakkal már nem és lábbal még nem volt megközelíthető —, átvágták a tó 67-es út fölötti töltését. A lezúduló víz így újra elborította a területet. És megkez- dődöt a mentés. Ebből jó néhány horgász is kivette a részét — segítette a halászok munkáját A halak közül sok azonban akkor már sárba fulladt. (Százalékos arányban e pusztulás nem rendkívüli.) Ezeknek a halaknak a tetemét — hogy ' eltemessék — tegnap is gyűjtötték a DRW munkásai. Csupán emlékeztetőül: a Deseda körüli bonyodalmakat az Okozza, hogy a horgászati hasznosításon túl a víz bérlője (a Mohasz) és a víz kezelője (a DRVV) a százhalombattai halgazdasággal (Tehag) kötött megállapodás szerint 1982 tavaszán — a Mohosz Somogy megyei Intéző Bizottságának tiltakozása ellenére — busát is telepített a tóba. A busa-ügy- gyel lapunk tavaly is foglalkozott. Kifejtettük: a sportra, pihenésre, kikapcsolódásra ideális feltételeket nyitó a Desedát e „busás hasznosítás” veszélyezteti... Úgy tudjuk, ez lesz a tó utolsó lehalászása. Mert most már a tóban levő busát ki kell fogni — minél előbb és minél kisebb veszteséggel. De érdemes elgondolkodni az érdekelteknek azon: megéri-e az olcsó busa várható hasznáért kockáztatni a jóval értékesebb nemeshal-állo- mányt. Az ehhez hasonló esetek fölkavarják az embereket. S hangsúlyozni kell: a jövőben a közvetlenül érdekeltek véleményét is sokkal jobban figyelembe kell venni. Kururz Ferenc Siklói Jána ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 27. Moszkvai utunkból semmi sem lett, mert indulás előtt hírül vettük, hogy Vorosi- lov, aki akkor már a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke, éppen Pekinfben jár, valami nagy kínai ünnepségen, abban az időben még nagyon barátságos volt a viszony Peking és Moszkva között. A hosszú levél arról szól, hogy hogyan lehetne az egész világ súlyos problémáit megoldani. A hosszú levél keserű és szenvedélyes szemrehányással végződik. Vorosilov marsall anélkül, hogy erre engedélyt kért volna tőlem, kilencvenegy éves korában meghalt. S a tervezett nagy vacsora örökre elmaradt. Vorosilov marsallt Zilahy őszintén szerette. A róla szóló levélrészletet beszélgetéseink alkalmával érdekes történetekkel is kiegészítette. 1945 karácsonyán Pesten nagyon nehéz volt az élet. Zilahy elment a marsallhoz, és kérte, hogy mivel ez nálunk nagy ünnep vallásosak és nem vallásosak körében egyaránt, a Társaságban dolgozóknak jó lenne adni valami kis ennivalót, ami szebbé, ünnepélyesebbé tehetné a fenyőágas otthonokat. Vorosilov meghallgatta, bólogatott, de nem válaszolt sem igennel, sem nemmel. December 24-én délután a Társaság'székháza előtt megállt egy szovjet teherautó, katonák ugráltak le, és csomagokat hordtak föl az emeletre. Névre szóló csomagokat. Azonban Szent-Györgyi, és az ő neve nem szerepelt egyik csomagon sem. Meglepődtek, de egy szót sem szóltak. Aznap az esti szürkületben megállt a ház előtt a marsall kocsija. Két tiszt és a sofőr kiléptek, a hátsó ülésről kihúztak egy hatalmas ládát, hárman megfogták, és fölvitték Szent-Györgyi szobájába. Letették, köszöntek és elmentek. Zilahy- nak nem hoztak semmit. Félóra múlva újra megjelent Vorosilov autója, ugyanazok a személyek jöttek vele. Kiszálltak a kocsiból, a hátsó ülésről kihúztak egy újabb nagy ládát, fölvitték az ügyvezető elnök szobájába, az volt ráírva: Zilahy Lajos. — Hogy azokban a ládákban mi minden volt, azt elmondani sem tudom. Szóltam is Szent-Györgyinek ; „Ebben a ládában a marsall keze jól benne van. Csodálatos ember.” Szívesen beszélt a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság munkájáról is. Számára az volt a legfontosabb, hogy a magyar közvéleményt megismertesse a szovjet kultúrával és irodalommal, amelytől negyedszázadon át el volt zárva. Ennek érdekében hozták létre a Társaság folyóiratát 1946 márciusában, amelynek irodalmi fő- szerkesztője: Zilahy Lajos, tudományos főszerkesztője: Szent-Györgyi Albert lett. Járták az országot, összejöveteleken ismertették a Társaság munkáját, előadásokat rendeztek a szovjet irodalomról, kultúráról. (Folytatjuk)
