Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-24 / 250. szám

1984. október 24., szerda Somogyi Néplap 3 Termékváltásra kényszerültek A FELAJÁNLÁSOK NYOMÁBAN Nem lehetett nemet mondani Export­novelo kooperáció Kooperációs megállapo­dások életrehivásával se­gíti az élelmiszerek, húsfé­lék piacképességének foko­zását a TER1MPEX. Így olyan korszerű technológi­ákhoz, gépekhez, alapanya­gokhoz, gyártási eljárások­hoz juttatja az üzemeket, amelyek hozzájárulnak a termelés színvonalának emeléséhez. Az együttműködésekkel — részben a külföldről beho­zott gépsorokon — a part­ner igényeinek megfelelő termékek gyártását kezd­hették meg. llymódon az együttműködés valameny- nyi résztvevője megtalálja számítását: a hazai vállalat előre lép a technikai fej­lesztésben, a TERIMPEX több exportáru-alaphoz jut, a külföldi cég pedig — rész­ben gépei ellenértékéként —- garantáltan kiváló minő­ségű árura talál. A csoma­golás színvonala is javult. Ezekben a napokban a szen­tesi Baromfifeldolgozó Vál­lalatnál szerelik azokat a berendezéseket, amelyeket svájci partner adott át másfélmillió márka érték­ben. A Baranya megyei Ba­romfifeldolgozó és Forgal­mazó Közös Vállalat és a TERIMPEX francia céggel állapodott meg a nálunk is­mert fajtáknál nagyobb má­jat, értékesebb húst adó mulard fajhibrid tenyészál- lományának és tartástechno­lógiájának átvételében. A pécsi vállalat állattartó partner-üzemei az idén 250 ezer. jövőre pedig 400 ezer ilyen hibridkacsát nevelne« fel. A feldolgozott árut fő­leg a francia cég vásárolja meg. Hasonló jellegű a kecs­keméti baromfifeldolgozó, a TERIMPEX és a Palotási Állami Gazdaság együtt­működése is : a külpiacon legkapósabb, csökkent zsír- tartalmú, vörös húsú barba- ri kacsa elterjesztésére kö­töttek szerződést, szintén fraftcia céggel. Előkészítés alatt áll egy újabb együttműködés; a Húsipari Tröszt, a TERIM­PEX és az Egyesült Alla- mok-beli Atalanta cég kö­zös vállalatot kíván életre hívni. A Latinca Sándor Terme­lőszövetkezet kertészetében olyan „még nem tudom, mi lesz” hangulat uralkodik. Harminc hektáron ugyanis káposztát termeltek az idén, és a káposztával gondok vannak. — Sok az eszkimó, kevés a fóka — mondja egy ki­csit keserű mosollyal Bog­nár János, a kertészet ve­zetője. — Tavaly káposzta­hiány volt az egész ország­ban, így az idén, amelyik téeszben csak egy kicsit is értettek hozzá, káposztát termesztettek. Ennek a kö­vetkezménye. hogy alig le­het eladni a termést... A kaposvári Zöldért Vállalat­tal előzetes szerződésünk volt, de mind a mai napig kétséges, vajon megvásárol­ják-e tőlünk. Ha nem, be kell szántanunk.... Fejes káposztából 400, vöröská­posztából 40, kelkáposztából 50 tonna „tartozásunk” van a vállalatnál. A szabadföldi munkákkal november közepéig elké­szülnek. ötvenen dolgoznak ezen a területen, s ha be­köszönt a tél, más lesz a foglalatosságuk. — Három éve van szerző­désünk a húskombináttal: az asszonyok bérmunkában virslit csomagolnak, kocso­nyahúst készítenek. A zöld­ségfeldolgozónk kétszáz négyzetméternyi területe al­kalmas erre a tevékenység­re. Most épp a köjált vár­juk, ugyanis minden évben megfelelő módon elő kell készítenünk a területet. A kertészet egyhektárnyi területen fekvő üvegházá- oan szegfűt is nevelnek. Az első félévben primőr para­dicsomot. paprikát termel­tek itt, most azonban ilyet sehol sem látni. — Termékváltásra kény­szerültünk — mondja Bog­nár János. — A paprika, pa­radicsom nagyüzemi ter­mesztése csak ott gazdasá­gos, ahol olcsó fűtőanyag­gal üzemel az üvegház. Ná­lunk földgáz van, s évente hárommillió forintot fordí­tunk fűtésre. Nem érte meg, ezért olyan növényt válasz­tottunk, amelynek a hőigé­nye az alapnövény, azaz a szegfű hőigényével azonos. Fejes salátát termesztünk ; karácsonyra ötvenezer da­rab kerül a Zöldért boltjai­ba. Ezzel a megoldással fe­lére csökkentettük a fűtés­re fordított összeget. Hat­millió forint bevétellel szá­mol az évi terv ezen a terü­leten, s csak úgy tudjuk teljesíteni, ha alkalmazko­dunk a piaci igényekhez ... — Nemsokára a Katalino­kat, Erzsébeteket köszönt­jük. Lesz-e elég szegfű a boltokban? — Százhúszezer tövet ül­tettünk, s folyamatosan szedjük a virágot. Hatvan, ezer szál kerül november­ben a boltokba. K. A. A fúrófej belehasít az anyagba, az eszterga birkó­zik a kerettel. Bábeli a hangzavar. Nehéz szót érte­ni itt; ha fontos a mondan­dó, kézzel-lábbal kell muto­gatni, míg a másik el nem indul a műhelyajtó felé. Esetleg meg kell várni a műszak végét, hogy megbe­szélhessék dolgaikat. Ám­bár manapság a „fájront” sem biztos a Medicor iha- rosberényi üzemében. He­tente kétszer műszak után sem hallgatnak el a gépek. Megy minden tovább — ugyanúgy, mint az előző nyolc órában ... Az üzem vezetője, Pécsi László meglehetősen tömör magyarázattal szolgált: — Sok most a teendő. Korábbak már-már úgy tetszett, hogy a hagyomá­nyos röntgenkészülékeknek nincs piacuk. Ezért is volt több átszervezés a gyárban. Megszüntettek üzemet, s új termék gyártását kezdték meg; az ínséges idők elle­nére is találtak munkát. Azután hirtelen megélénkült a kereslet. Kína például harmincöt készülék megvá­sárlására kötött szerződést. S érkeztek igények máshon­nan is. A gyár vezetői, hogy ne veszítsék el a piacot, úgy döntött: minden körül­mények között ki kell elégí­teni az igényeket. Ezért is tettek közzé munkaverseny felhívást minden üzemiben. A párttitkár. Czár Jenő hosszan sorolta, mi mindent teljesítenek a kongresszus tiszteletére tett felajánlá­sokból. — Legfontosabb felada­tunk a harmincöt röntgen­gép gyártása. Támogatnunk kell a gyorsított röntgenfej­lesztési programot, s bizto­sítjuk, hogy a dél-jemeni íendelőintézeteket mielőbb üzembe helyezhessék, az oda gyártott berendezések idő­ben érkezzenek meg a cím­zetthez. Vállaltuk, hogy a nagy szériában gyártott mű­tőasztalok termelési költsé­geit tíz százalékkal csök­kentjük, az Országos Trau­matológiai Intézet rekonst­rukciójához pedig a módosí­tott — előrehozott — ha­táridő szerint készítjük el a szükséges munkaeszközö­ket. — Nem lehetett nemet mondani — jegyezte meg Fécsi László. — Nem azért, mert kényszerítettek ben­nünket, hanem azért, mert a röntgengyárnak minden üzeme részt vesz egy-egy termék elkészítésében. A fővárosi, a tapsonyi, az iha- rosberényi meg a többi üzemnek összehangoltan kell dolgoznia hiszen ha az egyik valamilyen alkatrészt gyárt, a másik festi vagy galvánozza, a harmadik sze­reli ... Természetesen ná­lunk is az a cél, hogy min­den üzem gazdája ' legyen egy-egy terméknek, de ezt ma még nehéz elképzelni. Mert Budapesten például van szerelőkapacitás, de nincs alapgyártó. Nálunk épp fordítva van. Szóval ezért döntöttünk úgy, hogy nekünk is vállalni kell a többletet. A párttitkár még hozzá­tette : — Senki sem morgott emiatt. A mi marósaink, esztergályosaink nagyon jó közösséggé kovácsolódtak össze. Az idén tizenötezer óra pluszt kell megcsinálniuk, hogy teljesítsék vállalásai­kat. Tízezer órát már le­dolgoztak. Az improduktív munkát végzőket is a gépek mellé tudták állítani mű­szak után, s közben még arra is maradt idejük, hogy a gyárudvart és környékét csinosítsák. Ehhez hozzá tar tozik, hogy a telepet vala­mikor a Mezőgép birtokol­ta. Az akkori főnök ker­tészmérnök volt a virágok megszállottja. Ha valaki le­tépett egy szál virágot, an­nak jaj volt... A mostani felajánlások között szere­pel, hogy a hagyományt ápolva háromezer órát szán­nak további parkosításra. Nagy Jenő LOJALITÁS Meglepett az igazgató reagálása, mikor ekképp fogalmazott: „Köszönöm a lojalitását!” Utólag már csak kíváncsiságból is hagytam, hadd beszédjén belső gondjaikról, holott azokat annak ellenére is­mertem, hogy először ta­lálkoztunk. Gondolatait ugyan nem rejtette véka alá, de hozzáfűzte, nem tennék jót a vállalatnak, ha részletesen elemezném, mit jelent számukra a na­gyobb teljesítményű beren­dezésék munkába állítása, az eddig szűk kapacitást jelentő gépek cseréje. Mert óhatatlanul zavart kelthet munkásaik körében, félve attól, hogy kevesebb em­berre lesz szükség. Az elsősorban lakossági szolgáltatást végző, kapos­vári székhelyű vállalattól az utóbbi időbén mind többen mentek el, keresve más munkalehetőséget, lak­helyükhöz közelebb. Szá­mítva a nagyobb anyagi megbecsülésre, szabadulva az ipari üzem kötöttségé­től, a több műszakos mun­karendtől. Hallgattam az igazgatót, s eközben a gépek mellett dolgozó munkásaira gon­doltam, akikhez netán át­tételesen jutnak el az őket érintő intézkedések, infor­mációk. A vállalat a köz­ponti rendelkezéseknek megfelelően mind több egységét kívánja kiadni szerződéses üzemeltetés­re, amelyekben a több munkáért több is jut a bo­rítékba havonta. De vajon a központi gyáregységben dolgozók tisztában van­nak-e azzal, hogy azokban az üzletekben nincs blok­kolóóra. Blokkolóóra és lojalitás ! Talán nehezen egyeztethe- tő-e a két gondolat, ami sok mindent takar. Felté­telezi például azt, hogy a munkaidő kezdetétől, a vál­tásig a gép mellett dolgo­zónak minden feltételt biz­tosítsanak munkája zavar­talan elvégzéséhez. Csak ebben az esetben követel­het pontos és minőségi tel­jesítményt a közvetlen gazdasági vezető. Csak ez­zel együtt lehet megértő az esetleges emberi gondokat illetően ! A magyar gazdaságpoli­tika nyíltsága megkívánja, hogy középvezetőink tá­maszkodva munkásaik tájékozottságára, őszintén váltsanak szót a gondok­ról és az eredményekről egyaránt, annál is inkább, mert csak úgy válik ért­hetővé az 1985-től életbe­lépő szabályozó módosítás, a vállalati érdekeltségi rendszer, a jövedelemsza- bályozás változása. Ez is feltételezi a feltétlen loja­litást! S. Gy. Gépjárműjavító kisiparosok szakmai napja A felújítás és gyártás enyhíthet az alkatrészgondon Az elmúlt két évtized óriási változásokat hozott a hazai gépjárműállományba. A motorizációs robbanás eredményeként ma már 1,2 millió személyautó fut az or­szág útjain, mélynek javí­tása és karbantartása jelen­tős feladatokat ró az álla­mi, szövetkezeti cégekre és a gépjárműjavító kisiparo­sokra egyaránt. Az országos statisztika szerint a gépko­csijavítás több mint negy­ven százalékát a magán ipar- engedéllyel rendelkezők lát­ják el. Somogyiban ez az arány jóval magasabb, meg­haladja a 70 százalékot. A megyében több mint két- százihúsz magánkisiparos végzi az autószerelést, ka­rosszéria- és autóvillamos­sági-javítást. Az említettek­ből is kitűnik, hogy Somogy­bán meghatározó szerepe van a magán gépjárműjavítás­nak. Ezért is üdvözlendő a Kiosz Somogy megyei szer­vezetének kezdeményezése, amely szakmai konzultáció­ra invitálta a megyében dol­gozó kisiparosokat. Tegnap délelőtt Kaposvá­ron, a Helyőrségi Művelő­dési Otthonban, a Kiosz me­gyéi titkársága nevében Sár­ái Lajos köszöntötte a to­vábbképzésen megjelent gépjárműjavító kisiparoso­kat. Elhangzott, hogy a Kiosz sajátos lehetőségeivel is segíti a kisiparosakat an­nak érdekében, hogy vi­szonylag könnyebben juthas­sanak hozzá a szükséges al­katrészekhez. Ezért is keres­ték meg a forgalmazással foglalkozókat a megyében, hogy enyhítsék az e téren je­lentkező gondokat. A tovább­lépés lehetőségét rejti ma­gában az is, ha mind több szakember vállalna alkat­részgyártást, illetve felújí­tást. Mindez annál is inkább fontos, mert a gépjárműál­lomány korátlaga mind­inkább növekszik, amely óha­tatlanul a javítási igény emelkedését vonja maga után. Erről beszéltek többek kö­zött ár. Flämisch Ottó, a Transinnov Közlekedési Mű­szaki Fejlesztő leányvállalat főtechnológusa is, aki rész­letesen elemezte a hazai gép­járműállomány helyzetét, annak javításával összefüggő gondokat, az állandósult al­katrészhiányt. A hazai gépjárműpark mű­szaki szintentartásához évente mintegy tízmilliárd forint értékű import alkat­részre lenne szükség. Ugyan­akkor a behozatal nem éri el a 6,5 milliárd forintot. Ebből is érződik, hogy mek­kora jelentősége van az al­katrészgyártásnak és -fel­újításnak, annál is inkább, mert az import alkatrész negyven százaléka a sze­mélyautókhoz kellene ! A gondokat csak tetézi, hogy a nem kellőképpen megszerve­zett hazai felújításon és gyártáson túlmenően a gép- kocsitulajdonosok ódzkodva fogadják a már korábban használt alkátrészek beépí­tését. Mivel az import volu­menének növekedése — az elhangzottak alapján — a jövőben sem várható, mind nagyobb jelentősége lesz a továbbiakban a bontott al­katrészek szervezett begyűj­tésének és felújításának. A délelőtti előadást köve­tően szekcióüléseken vitat­ták meg az aktuális szakmai kérdéseiket és gondokat a résztvevők, majd délután a kaposvári Lucz Miklós ka­rosszérialakatos műhelyé­ben szakmai bemutatóval fe­jeződött be a program. S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents