Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
1984. október 4., csütörtök Somogyi Néplap 3 Kerek* asztal Az évforduló visszatekintésre serkent: a szocialista Magyarország eredményeinek összegezésére, fejlődésvonalának ismételt felrajzolására és újabb következtetések levonására. Számvetésre ösztönzi a jubileum természetesen nemcsak azokat, akik tevékenyen részt vettek a második világháborút követő nagy újjáépitésben, társadalmunk alapjainak lerakásában és az új épület tégláinak felrakásában, de azokat is, akiknek nem volt módjuk közvetlen tapasztalatokat szerezni a történelmi jelentőségű változásokról. A tizenéveseket. Hogyan látják ők az elmúlt negyven esztendő eseményeit, sikereit, hibáit? Milyen ítéletek, előítéletek, kérdések fogalmazódnak meg bennük? A választ négy pedagógustól kértük. Bongor János szakfelügyelőtől, a kaposvári Krénusz János Általános Iskola tanárától, Pe- lion Jenőtől, a Táncsics gimnázium tanárától, Vámos Zoltántól, a kaposvári Damjanich utcai középiskolai kollégium nevelőtanárától és Zetz Józseftől, a Munkácsy gimnázium tanárától. Szerkesztőségünket Lengyel András képviselte. Szocialista történelmünk ZETZ JÓZSEF: — Szerintem a legtöbb lehetőséget a történelmi ismeretterjesztésre a filmművészet adja. Bacsó Péter, Kovács András, Mészáros Márta, Gábor Pál filmjei sokszor kavarnak vitákat a diákok között, kiváltképpen ha fiatalokról szólnak. Ilyen volt legutóbb Gothár Péter Megáll az idő című, éppen a konszolidáció éveiben játszódó alkotása. Meg kéül azonban jegyezni: ezeknek a filmeknek egy részét az „ellensematizmus”, a szélsőséges látásmód jellemzi, s az egyensúly helyreállítása ismét csak a tanár feladata. ségeket látni, az anyagiasságot, a pragmatizmust. A javakat habzsoló, antiszociális típus ugyan nem követendő példa a számukra, ám azért — pályaválasztás előtt — rendszerint eltöprengenek azon, melyik diploma milyen gyorsan konvertálható. Kérdezik például, miért 1:7 az arány nálunk a minimális és a maximális jövedelmek között, s hogyan lehetséges, hogy hazánkban, a világ egyik első mezőgazdasági országában ilyen magasak a zöldség- és gyümölcsárak. Elmondtam, nem kellett hozzá különösebb merészség, hogy azért, mert manipulálják őket. A következő kérdés és az ifjúság Szerkesztőség: — A diákok nemcsak a szakirodalomból és a művészeti alkotásokból szereznek információkat: a szülőktől, nagyszülőktől, rokonoktól, ismerősöktől is. Milyen információk s zár- maznak a családi körből? BONGOR JÁNOS: — A tizenhárom, tizennégy esztendős gyerekekben általában sematikus kép él errői az időszakról. A nagyszülőktől csak akkor kérdezgetnek. ha mi erre az iskolában felhívjuk a figyelmüket. A tájékoztatás tartalma pedig hihetetlenül leegyszerűsített. Például a földosztással kapcsolatban rendszerint az is elhangzik, hogy később, a téeszek szervezésekor „visszavették a földet”, a személyi kultusz idején „teljesen visszafejlődött az ipar”. Olyan ez a kép, mintha semmi szép. semmi értékes nem maradt volna abból az időszakból. Kulturális vonatkozásban szintén csak a fogyatékosságokról beszélnek, tehát nem arról, hogy a felszabadulás után megkezdődött egy kulturális forradalom, hogy az iskolák kapui szélesre tárultak nagy tömegek előtt, hanem arról, hogy valamelyik ismerősük valamiért nem juthatott be az egyetemre. PELION JENŐ: — A családból hozott információk minősége attól is függ, milyen a szülők társadalmi helyzete, és milyen volt a nagyszülőké társadalmunk kialakulásának idején. Többnyire ezek a személyes tapasztalatok határozzák meg, hogy a kedvező jelenségeket hangsúlyozzák-e gyermeküknek vagy a „vargabetűket” és a negatív kísérőjelenségeket nagyítják-e fel. A szülők többségének ugyanis, csaknem két évtizedes tanári tapasztalataim szerint, csupán tapasztalati tudata van. történelmi egyáltalán nincs vagy csak alig. ZETZ JÓZSEF: — Ez a bírálat természetesen a szubjektivizmusra vonatkozhat, s nem a szubjektivitásra.- Az ifjúság ugyanis igényli, szinte követeli az élő forrásból származó tapasztalatokat Vagyis a cél nem a gyermekeket tájékoztató, felnőttek empirikus tudatának ki irtása, hanem a tapasztalattal Szerzett ismeretek és a tudományos szempontok egészséges egyensúlyának megteremtése. Szerkesztőség: — Milyen mértékben járulnak hozzá ennek az egészséges összhangnak a megteremtéséhez a tankönyvek? BONGOR JANOS: — A régi tankönyvek jórészt idillikus képet festettek, valósággal paradicsomi állapotokat ábrázoltak, az újak azonban összehasonlíthatatlanul jobbak, mind anyagbőségük, mind a tárgyalás- mód tárgyilagossága okán. Magam azonban hiányolom belőlük az élményszerűséget, hiszen ez a nemzedék amelynek egyik alapvető tulajdonsága a Személyesség iránti fogékonyság, aligha nevelhető csupán történelmi általánosításokkal bármenynyire igazak is azok. PELION JENŐ: — Ugyanezt mondhatjuk az új gimnáziumi történelemkönyvekről. Meg kell azonban jegyeznem: a tankönyv, bár nem vitairat, de nem is tabu. A tanár bátran elmondhatja személyes véleményét, természetesen ha van. Én ezt sokszor megtel tem, de sohasem származott belőle keUemet'lensésem, igaz, nem is származhatott. ZETZ JÓZSEF: — A tankönyvekben szereplő értékelések természetesen nem mindig eshetnek egybe a tudomány által feltárt új tényekkel. szempontokkal, hiszen nem lehet évenként új tankönyvei közrebocsátani, a szempontokat tanévenként módosítani, a vadonatúj tudományos eredmények alapján. Ennek a konfliktusnak a feloldása a történelemtanár küzdelme. Ez szakadatlan tájékozódást „napra kész” ismereteket feltételez és kíván. A diák csak akkor kérdez, ha tudja a tanáráról, hogy képes lesz válaszolni rá. Szerkesztőség: — Elfogadják-e a fiatalok a család és a tankönyvek által kínált értékítéleteket vagy nem érik be azokkal? Az elmúlt negyven év történelmének melyik szelete iránt érdeklődnek elsősorban? BONGOR JÁNOS: — A legtöbb kérdés a személyi kultuszra, a sematizmus időszakára vonatkozik. Ezt az ellentmondásos évtizedet persze egy általános iskolásnak nagyon nehéz megmagyarázni, hogy azután ne csak feketét és fehéret lásson. Arról faggatóznak. „mennyi idős volt akkor a tanár bácsi” és „miért engedték, hogy így történjenek a dolgok". És Rákosi Mátyás iránt érdeklődnek. Szerencsére őrzöm a Béke és Szocializmus című folyóiratnak néhány, ezeket az éveket tárgyaló számát, ezeket is használom szemléltetésre, no meg a korabeli sajtót. Sokat segít munkánkban a História című folyóirat. Általánosan jellemző, hogy a gyermekek annak a korszaknak szinte csak a komikumát látják, a fejlőBongor János dés ellentmondásait hallatlanul nehéz érzékeltetni velük. I VÁMOS ZOLTÁN: — A középiskolások is nagyrészt az ötvenes évekkel kapcsolatban kíváncsiskodnak Gyakran hoznak könyveket. Ilyeneket például: Népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás. Vagy: Rákosi Mátyás élete képekben. Továbbá az 1956 őszének somogyi eseményeit ismertető fehér könyvet. A tanárt ez hangsúlyozottan tárgyilagos magyarázatra. értékítéletre kényszeríti, hiszen ennek a nemzedéknek egyik legjellemzőbb tulajdonsága a romantikus szemléletmód. PELION JENŐ: — Ez a korosztály a Rákosi-rend- szert a mai időszakkal nem tudja összehasonlítani, nem képes felfogni és nem hajlandó elfogadni külsőségeit sem. Íme, egy példa! Tavaiy a Táncsics gimnáziumban volt egy előadássorozat, Magyarország 1945 után címmel. Negyedikeseknek szerveztük, de sok harmadikos is eljött, és tettek ám fel kérdéseket. Például ilyeneket: igaz-e. hogy Rákosinak mongol volt a felesége, s ha igen, miért. Hol halt meg Rákosi és hol temették el? Miért politizált másképp a párt 1948 után, mint azelőtt? Válaszoltam rá; felfogták, megértették. ZETZ JÓZSEF: — A tanulók el sem tudják képzelni, mit jelentett az. hogy a nemzeti vagyon 40—45 százaléka elpusztult a világháború alatt, hogy az (állat- állomány 30* százalékát megsemmisítették vagy elhurcolták, s mindenekelőtt: hogy csaknem egymillió ember vált a háború áldozatává hazánkban. A jeltelen sírok nekik már szinte csak történelmi emlékhelyek. A tanár felelőssége az is, hogy — apáink nemzedékéért, de a jövő generációk épülésére is — megmondja az igazat, s megvilágítsa az okokat; hogy feleljen ilyen kérdéZetz József sekre, miért nem sikerült a „kiugrás” 1944 őszén, miért fordulhattak elő a hibák 1956 előtt. hogyan ment végbe a konszolidáció s mekkora lehet a nemzeti sajátosságok szerepe egy szocialista országban. Mert ne feledjük: a fiatalok már a szocializmust fogadják el, mint az egyetlen, számukra lehetséges társadalmi formát, s nem egyszerűen azért, mert ebbe születtek bele. Szerkesztöség: — Mit tudnak a diákok arról az egy évtizednyi szakaszról, melyet a történelemtudomány a konszolidáció időszakának nevez? PELION JENŐ: — Nem tetszik, hogy nálunk mereven szakaszokra osztják a történelmet, A magyar história folyamatos, nekünk az egészet vállalnunk kell. nemcsak a konszolidációt. Természetesen nem kell mindennel egyetértenünk, de nem tagadhatjuk, hogy a vargabetűben is van egyfajta folyamatosság. A magyar nép az egyik korszakban csekélyebbet produkált, a másikban nagyobbat és jobbat. A hatvanas éveket is csak ebben a széliemben taníthatjuk. ZETZ JÓZSEF: — A gyerekek számára természetes, hogy ma bármelyik boltban megvásárolhatják, bármelyik könyvtárból kikölcsönözhetik nem marxista szemléletű kortárs nyugati írók műveit, hogy rockzenét hallgathatnak, és így tovább. Azt kell velük megértetnünk, hogy ez korántsem volt így a mi fiatalságunk idején, hogy ezek a lehetőségek is egy fejlődési folyamat eredményei. Szerkesztőség: — A művészet sok lehetőséget nyújt az elmúlt negyven év folyamatainak megértésére és személyes átlényegítésére. Ho- gyan élnek ezekkel a lehetőségekkel a fiatalok? VÁMOS ZOLTÁN: — A kollégiumi asztalokon, éjjeli- szekrényeken sokszor látom Gáli István, Galgóczi Erzsébet és mások müveit, ezek azután spontán beszélgetések témájául' szolgálnak. De rengeteg kérdés vetődött fel például a Csiky Gergely Színháznak olyan produkciói után, mint Bereményi Géza Halmi vagy Spiró Györgynek A kert című darabja. S „bombázzák” a tanárt kérdésekkel egy-egy, a mozimúzeumban közösen megtekintett bemutató után is. Pelion Jenő Szerkesztőség: — 1968-ban bevezették nálunk az új gazdasági _____mechanizmust. M ennyire alakította át ez a változás a diákok, s az őket befolyásoló szülők szocializ- musképét, milyen feladatokat ró a tanárra az utóbbi tizenhat esztendő folyamatainak megtanítása? ZETZ JÓZSEF: — Korábban az emberek többsége azt hitte, csak ott létezhet szocializmus, ahol az állam mindenható, ahol a magán- tulajdon tilos, ahol a tervutasítás a gazdaságnak kötelező része. S bár azóta a felnőtt-társadalom — s ily módon a fiatalok — nagy részét sikerült meggyőzni arról, hogy a szocializmus és a piacgazdálkodás nem ellentmondó fogalom, még mindig él egy sereg közhely azzal kapcsolatban, lehet-e közösségi társadalom az, ahol maszek zöldségesek és maszek fűszeresek működnek. Hébe-hóba a diákok között is felbukkan az „egyenlősdi” szemléletmódja, s ezzel nem csekély felelősség hárul a tanárra. Ám, sajnos, tapasztalataim szerint a pedagógusok egy része még mindig bizonytalan az utóbbi másfél évtized fejleményeinek értelmezésében, sokan a legszívesebben már a Magyar Tanácsköztársaságnál vagy Trianonnál lezárnák a történelmet. BONGOR JÁNOS: — Az általános iskolások nem any- nyira az egészségesen fejlődő növényzetet látják, inkább a körülötte terpeszkedő gyomot, azaz a szociális visszásságokat. Egyszer például az állampolgári nevelés jegyében, az egészségügyi ellátásról besszélgettünk. A gyerekek úgy kinyitották a szájukat, hogy az osztályba járó két szerencsétlen kis orvosgyerek — akinek a jelenlétéről véletlenül megfeledkeztem — peréről percre lejjebb csúszott a padban, majd szinte a pad alá. Miért olyan az ellátás az SZTK- ban, amilyen — kérdezgették —; miért a „hálapénz”, honnan a hatalmas villák, a szép autók, a távoli országokba irányuló turistautak ... ? Ez azután gyakran irigységet ébreszt. Elkerülhetetlen tehát annak magyarázata, mi különbözteti meg a bár kiemelkedő, de munkával szerzett jövedelmet attól, amelyre nem tisztességes módon tettek szert. Nem tudok mást mondani, csak azt: a gyerekekkel már két-há- rom éves korban is csak őszintén szabad beszélni. PELION JENŐ: — A kamaszok hajlamosak a szélsöVámos Zoltán az volt: szükségszerű-e sz ilyenfajta manipuláció. Azt feleltem: semmiképpen. Egyszóval: a politika lényegével egyetértenek, de a szélsőségeket drasztikusabban szeretnék lefaragni. VÁMOS ZOLTÁN: — Az utóbbi másfél évtized eseményeinek, az új gazdaság-' politikának a megítélését — tapasztalatom szerint — nagyon befolyásolják a személyes tényezők, tehát a szülők társadalmi helyzete, jövedelmi viszonyai stb. Ám — és ezt a teljesség kedvéért hangsúlyoznom kell — lekicsinylés nélkül, örömmel fogadják eredményeinket ; nem kívülről, hanem belülről szemlélik a fejleményeket. Szerkesztőség: — Amint besszélgetésünkből kitetszett, fiatalságunk ismeretei és elképzelései a szocialista Magyarország negyven eszten- dejéről nem mindig tiszták és világosak. Milyen feladatok várnak a felnőtt társadalomra, hogy az ismeret- anyag bővüljön és rendeződ- jön? BONGOR JÁNOS: — Én azt gondolom, szükség volna arra, hogy a tudomány művelői rendszerezzenek és ne csak jó előadásokat halljunk erről a korról, hanem kapjunk megbízható összegezést is : olyan történelemtudományi szintézist, amelyet a gyerekek is megértenek. PELION JENŐ: — Először az idősebb generáció fejében kell rendet tenni azért, hogy támpontot kapjanak a fiatalok. Ezt követően a fiatalság következik, és ehhez a munkához — a történelmi folyamatok megértéséhez — nemcsak tudás, értékítélet, hanem őszinteség is kell. VÁMOS ZOLTÁN: — Mindenekelőtt az oktatás színvonalának emelését — és ennek első lépcsőfokaként a pedagógusok ismeret- anyagának fejlesztését, látásmódjuk korszerűsítését — tartom fontosnak. ZETZ JÓZSEF: — A középiskolákban a harmadiknegyedik osztályban a történelemtanításra fordítható órakeretet ennek a kornak — főleg a legutolsó korszaknak — a tárgyalására fordítanám. Ez biztosíthatja, hogy a tudomány szemlélete beépüljön a gyerekek gondolko- dásrriódjába. Ha ez így lesz, akkor Magyarország ma tanított történelme a következő nemzedékek számára is biztos támpont lesz.
