Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-21 / 248. szám

2 Somogyi Néplap 1984. október 21., vasárnap Események címszavakban Hétfő: Kádár János kétnapos hi­vatalos látogatásra Párizs­ba érkezett és megkezdte tárgyalásait Mitterrand elnökkel. — Napoleoji Duarte salvadori elnök találkozott a szabadság- harcosok képviselőivel. Kedd: Erich Honecker négyna­pos hivatalos látogatásra Helsinkibe érkezett. — Weinberger amerikai hadügyminiszter Izrael- ban, majd Ammanban folytatott megbeszélése­ket. Szerda: Konsztantyin Csernyen- ko interjút adott a Was­hington Post-nak. — 'Leopold Gratz osztrák külügyminisztert Varsó­ban fogadta Jaruzelski lengyel kormányfő. — Asszad' szír államfő Moszkvában tárgyalt. Csütörtök: Tarik Aziz iraki kül­ügyminiszter Moszkvá­ba érkezett. — Peking- ben megkezdődött a kí­nai-szovjet tárgyalás- sorozat újabb fordulója. — A norvég, a brit és a nigériai olajárcsökkentés után az OPEC október 29-re rendkívüli tanács­kozást hívott össze. Péntek : Véget ért a Varsói Szer­ződés katonai tanácsá­nak ^kétnapos szófiai ülése — Mitterrand el­nök Algírba látogatott. — Shultz amerikai kül­ügyminiszter az USA tárgyalási készségéről. Szombat: i Spanyol és francia mi­niszterek Barcelonában a Közös Piacról és a baszk terrorizmus kér­déseiről tárgyaltak két­napos találkozójukon. D» 'Milyen visszhangja lett Osernyenko interjújának a Washington Post-ban? A szovjet—amerikai pár­beszéd áttételesen, interjúk, . yilatkozatok, politikai elő- dások formájában folyik, mindenesetre enyhébb hang­nemben, mint az év dere­kán tapasztalt, ellenséges hangú „retorika” után várni lehetett. Különösen fontos volt a héten Konsztantyin Osemyenkónak a Washing­ton Post számára adott in­terjúja. Négy olyan fegy- • arzetellenőrzési problémát említett meg, amelyek.közül „legalább egynek” a rende­zése lehetővé tenné a hadá­szati, illetve a közepes ha­lótávolságú nukleáris fegy­verekkel foglalkozó szov- ; :t—amerikai tárgyalások felújítását. A négy téma: 1. a világűr fegyvermen- 1 esítése, 2. a nukleáris fegyverek ■jlesztésének kölcsönös be- igyasztása, 3. ratifikálják az USA-ban nukleáris fegyverkísérle­k betiltásáról intézkedő ? :erződéseket, 4. az Egyesült Államok állaljon kötelezettséget ar­ia, hogy lemond a nukleáris fegyverek elsőkénti beveté­séről. Hatszáz lövés a „Sonjára" Tengeri incidens történt péntekről szombatra virra­dó éjjel Írország partjai kö­zelében: egy ír őrhajó rá­lőtt egy, az ír felségvizekre behatoló spanyol halászha­jóra. Az ír hadihajó csak­nem hatszáz lövést adott le a spanyol hajóra. Néhány órával később egy süllyedő halászhajót fe­deztek fel, immár angol fel­ségvizeken. A brit parti őr­ség helikopterrel mentette ki a spanyol „Sonja” hajó legénységének 13 tagját, há­rom halászt pedig egy nyu­gatnémet hajó vett a fedél­zetére. ír részről később megerősítették, hogy a „Sonja” volt az a hajó, amely előzőleg ír vizekre tévedt. Az ír őrhajóról állí­tólag csak azután vették tűz alá a spanyol hajót, hogy az neki akart mennj az őrna­szádnak. A hét három kérdése Az MSZMP KB első titkára sajtóértekezletet tart Párizs­ban vendéglátójával, Francois Mitterrand francia elnökkel. A Csernyenko-interjú megjelenése után a Fehér Ház szóvivője kitérően, ha éppen nem elutasítóan szólt a négy pontról, de hozzá­tette, hogy az USA folytat­ni kívánja a Gromiko washingtoni megbeszélései­vel elkezdődött párbeszédet. Most már diplomáciai úton szeretnék feltárni az előre­lépés lehetőségeit. Konsztantyin Csernyenko a szovjet—amerikai kapcsolatokról nyilatkozott a The Washington Post moszkvai tudósítójának. Shultz külügyminiszter 24 óra alatt két előadást tar­tott az amerikai—szovjet viszonyról, s ebben többek között azt ígérte, hogy Rea­gan újraválasztása után a két ország kapcsolataiban jelentős előrehaladás követ­kezhet be, de magát ama bizonyos négypontos szovjet javaslatot elutasította. Meg­figyelők szerint Shultz sza­vai jelzik, milyen hangot üt meg Reagan a mai újabb tévévitában, amikor is Mon- dale-lal külpolitikai és ka­tonapolitikai kérdésekről veti össze a maga vélemé­nyét és elképzeléseit. <D Mit jelenthet a számos, Európában lezajlott, kelet— nyugati tárgyalás? A héten feltűnően sok kelet—nyugati tárgyalásra került sor Európa főváro­saiban. Számunkra Kádár János párizsi hivatalos lá­togatása tűnhetett a legfon­tosabbnak, már csak azért is, mert a Mitterrand elnök­kel volt négyszemközti meg­beszéléseken Európa szem­pontjából csakúgy, mint a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztését illetően fontos egyetértés alakult ki, ha egyes kérdésekben el is tért a két államférfi véleménye. Várkonyi Péter külügymi­niszter az országgyűlésben utalt e tárgyalások jó lég­körére és eredményeire, s rámutatott arra, hogy az adott helyzetben a kétolda­lú kereteken túl nemzetközi jelentőségük van az ilyen magas szintű találkozónak. Erich Honecker a semle­ges Finnországban járt a héten. Nicolae Ceausescu pedig Bonnban. Az NDK— finn tárgyalások megerősí­tették, Helsinkinek most már hagyományosan jó kap­csolatait egy-egy szocialista országgal. Figyelmet érdemel, aho­gyan Lengyelország nem­zetközi kapcsolatai széle­sednek. A sajtó például „diplomáciai áttörésnek” minősítette, hogy Leopold Gratz osztrák külügyminisz­ter varsói tárgyalásai végén felszólította a nyugatot a szankciók s az embargó fel­oldására. A nyugati hírmagyarázók többsége aláhúzta Kádár János párizsi útját kom­mentálva, hogy mind a francia, mind magyar rész­ről határozottan kifejezésre juttatták: a kelet—nyugati párbeszédet fenn kell tarta­ni. Küldöttség élén Finnországban tett látogatást Erich Honecker. <D. Lehet-e fordulatról be­szélni Közép-Amerikában? Kétségtelen, hogy a szen­záció erejével hatott, ami­kor bejelentették: Napoleon Duarte salvadori elnök haj­landó elmenni La Pálmába, a szabadságharcosok által ellenőrzött városba, hogy találkozzék a hazafias erők vezetőivel. Amikor most a hét elején erre is sor ke­rült, rendkívüli várakozás volt érezhető, mind kor­mánykörökben, mind Salva­dor washingtoni támogatói­nál. Konkrét eredmény azonban nem jelentkezett, csak homályos ígéret egy későbbi, újabb találkozóra. Legfeljebb Shultz amerikai külügyminiszter sietett üd­vözölni Napoleon Duartét, hogy osztozzék „diadalér­zetében”. Az bizonyos, hogy az USA kormányzatának, pontosabban az elnökjelölt elnökének kedvező lenne, ha egy salvadori békés ren­dezés lehetőségére, akár csak ideig-óráig is hivatkoz­ni lehetne. Honduras fővárosában, Tegucigalpába a hét végére külügyminiszteri találkozót hívtak össze, hogy az érde­kelt közép-amerikai orszá­gok küldöttei megvitassák a Contadora-csoport béketer- 1 vezetőnek tervezett módosí­tásait. Salvador, Guatemala és Costa Rica elfogadta a meghívást, Nicaragua nem. A managuai álláspont vilá­gos: a nicaraguai kormány egyszer már elfogadott egy Contadora-tervet. Megvál­toztatása, módosítása nyil­ván az USA-barát közép­amerikai országok érdekeit szolgálná, tehát Washington érdekeit. Nicaragua kormánya egy ■ rangos nemzetközi személyi­ség támogatását élvezheti, Willy Brandt, a Szocialista Intemacionálé elnöke, elítél­te az új. Nicaragua elleni imperialista aknamunkát. Pálfy József Olcsó olaj — sűrű dollár Az olajpiacon különösnek tűnő jelenség kápráztatja el a világot: mindegyre arról esik szó, hogy csökken az olaj ára! Az olajé, amely jó tíz éve kezdett el feltar­tóztathatatlanul drágulni és drágulni. Azaz hogy az 1980 novemberi 34 dolláros hordónkénti ár 1983 márciusában már 29 dollárra esett vissza. Most pedig Norvé­gia, Nagy-Britannia és Nigéria 27—28 dollár körüli áron kínálja a maga „fekete aranyát”. De álljunk csak meg egy pillanatra! 1980 novembere óta, azaz Reagan vá­lasztási győzelme óta a dollár egyre töb­bet és többet ér! Következésképp a dol­lárban megadott olajár nem mutat sem­miféle olcsóbbodást. Nézzük például angol fontban: az a magasnak mondott 34 dol­láros olajár akkor, négy éve, 14 font ster­lingnek felelt meg. Az 1983 márciusi 29 dollárra „leszállított” ár fontban 19 volt. A mai, mondjuk 27 dolláros ár pedig majdnem 23 font. Mert közben a dollár drágult, a többi valuta meg vesztett érté­kéből ... s ha az olajért már nem kell annyi dollárt adni, az jobbára az ameri­kaiaknak jó. A többiek csupán a régi mondás új vál­tozatán morfondírozhatnak: „olcsó olaj­nak sűrű a dollárja". P. J. TASZSZ-nyilatkozat amerikai vádakra (Folytatás az 1. oldalról) tozásokat, s újabb indító si­lók építését tervezik, amit a SALT—2 és az 1972-ben megkötött ideiglenes meg­állapodás (SALT—1) is ha­tározottan tilt. A szovjet hírügynökség nyilatkozata rámutat, hogy ez év januárjában diplomá­ciai emlékeztető útján a Szovjetunió már felhívta az Egyesült Államok figyelmét e politika megengedhetet- lenségére. Mindezek ellené­re egyre több jele van an­nak, hogy amerikai részről egyáltalán nem kívánnak megegyezni a hadászati tá­madó fegyverek korlátozá­sáról. Washington évek óta foly­tatja egy másik fontos szov­jet—amerikai megállapodás, a rakétaelhárító rendsze­rekről 1972-ben megkötött, lejárati határidő nél­küli megállapodás alá- ásását. A megállapodással ellentétes lépések közül a TASZSZ példaként az aláb­biakat említi : amerikai részről folyik a rakétaelhá­rító rendszerekhez szüksé­ges mozgó rádiólokációs ál­lomások építése, ellenraké- ta-rendszerben való fel- használásra kísérletek foly­nak „minuteman” rakéták­kal, folytatódik az elhárító rakétákhoz szánt, több rob­banótöltettel ellátott raké­tafejrészek kidolgozása, olyan rádiólokációs rend­szer telepítése kezdődött meg, amely alapját képez­heti az Egyesült Államok egész területét átfogó- raké­taelhárító rendszer rádiólo­kációs biztosításának. Teljesen összeegyeztethe­tetlen az említett megálla­podással a nagyméretű ra­kétaelhárító rendszer létre­hozására elfogadott prog­ram. Ezt jól tudják Was­hingtonban is, de a megál­lapodás figyelmen kívül ha­gyása közvetlenül összefügg azzal az amerikai törekvés­sel, hogy a fegyverkezési hajszát kiterjesszék a világ­űrre is. Mint a szovjet hír- ügynökség nyilatkozata megállapítja, az Egyesült Államokban már megkez­dődött a több célú támadó kozmikus eszközök — egye­bek között az „ASAT”-rend- szer — kialakítása. Ezeket műholdromboló és rakéta­romboló eszközökként is fel lehet használni. Ez a valódi háttere annak, miért nem kíván az Egyesült Államok részt venni a világűr mili- tarizálásának megakadályo­zására javasolt tárgyaláson, s nem hajlandó kölcsönös moratóriumot bevezetni a kozmikus fegyverek kísérle­teire és telepítésére. Kitér a TASZSZ nyilatko­zata arra is, hogy a rágal­mak ellenére tény marad : a Szovjetunió soha nem al­kalmazott — és nem is adott át másnak — vegyi­fegyvereket. Ugyanakkor tény az is, hogy ilyen fegy­vereket alkalmaztak ameri­kai egységek Indokínában, s most ilyen eszközökkel lát­ják el az afgán ellenforra- dalmárokat. Az Egyesült Államok po­litikája már régóta ellenté­tes a helsinki záróokmány előírásaival, az európai né­pek érdekeivel. Ezt semmi­féle vádaskodással nem le­het leplezni. Az amerikai félnek fel kell ismernie, mi­lyen súlyos felelősséget vál­lal magára az iyen politiká­val — mutat rá a TASZS.2 szovjet hírügynökség nyilat­kozata. Kémbotrányok sorozata A Fehér Ház pénteken délután bejelentetté, hogy Salvadorban lezuhant a CIA egy titkos feladatot teljesítő repülőgépe, négy amerikai állampolgárral fedélzetén. A gép a hivatalos közlés szerint azt a feladatot látta el, hogy felderítse a salva­dori szabadságharcosok ál­lítólag Nicaragua felől ér­kező utánpótlását. A Fehér Ház azonban csak azután állt elő a bejelentéssel, hogy Barry Goldwater szenátor, a szenátus hírszerző bizottsá­gának elnöke egy politikai gyűlésen említést tett az ügyről. Az ezt követő washingtoni' hivatalos közlés szerint a gép nem Nicaraguában, ha­nem csak Salvadorban tel­jesített felderítő utat és nem lőtték le, hanem zuhogó esőben egy hegyoldalnak üt­között. Az amerikai külügy- nisztérium később elismerte, hogy a gép a CIA tulajdo­nában volt és négy utasa, akik valamennyien meghal­tak,, „a központi hírszerző ügynökséggel állt szerződé­ses viszonyban”. A kémrepülőgép ügye a lehető legrosszabbkor jött a Reagan kormányzat számá­ra, amely teljesen belebo­nyolódott a CIA egy másik közép-amerikai botrányá­ba, a merényletekre, politi­kai gyilkosságokra oktató CIA-kézikönyv ügyébe. Rea­gan elnök tagadta, hogy tu­domása lett volna az ügy­ről. Walter Mondale erre haladéktalanul felvetette: vagy igaz az elnök állítása — s ez esetben az a kérdés, hogy valójában ki gyakorol­ja az ilyen rendkívül fontos ügyekben a hatalmat, vagy nem igaz — akkor viszont Reagannek el kell ismernie, hogy törvénytelen eszközök felhasználásával is a nicara­guai kormány megdöntésére törekszik. Mondale William Casey- nek, a CIA igazgatójánál?: azonnali lemondását köve­telte, s felszólította Rea­gant: fedje fel a nyilvános­ság előtt, mit akar valójá­ban Nicaraguában. A SOMOGY KERESKEDELMI VALLALAT pályázatot hirdet KERESKEDELMI IGAZGATÓHELYETTESI munkakör betöltésére. A vállaltat „B” kategóriás, iparcikket és ruházati ter­mékek kis- és nagykereskedelmi forgalmazásával fog­lalkozik. Feltételek: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, vezetői gyakorlat. A munkakör 1985. január 1-től betölthető. A pályázatokat november 30-ig kérjük, részletes ön­életrajzzal, írásban a vállalat személyzeti vezetőjéhez: Kaposvár, Ady Endre u. 2. 7401. Pf. 99. (72413)

Next

/
Thumbnails
Contents