Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
1984. október 20., szombat 5 Filmek az évfordulóra Közhírré tétetik Dcfcumentumfittlrnek sorával készülnek a MAFILM műtermei hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára. A Híradó- és Dokumentumfüm Stúdióban a háborútól a mai Maigyarország életéig számos témát dolgoznak fed. A tervek szerdait ez év végére fejezi be Róna Péter a „Magyar háborús bűnösök” című egésiziestés d okúmén tumfilm- jét. „Negyven évesek” címmel Kolónits Ilona készít filmet a jövő év elején. A produkció néhány 1945-ben született kisdány sorsát mutatja be. Csőke József „Közhírré tétetik” című alkotása arról ad képet, hogyan édt a magyar parasztság 1944—45-ben. A MAFILM Népsízerű—tudományos és Oktatófilm Stúdiójában Kis József készíti „Hazánk Magyarország” című prodúkcdóját. Tánc a vulkán tetején így jellemezte a magyar- országi helyzetet 1944 októberének kezdetén Edmund Weesenmayer, Hitler teljhatalmú budapesti megbízottja, s ezzel a címmel hangzott el hétfőn este Karsai Elek történelmi sorozatának újabb adása. Erényei ugyanazok voltak, amelyek a „Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország” korábbi műsoraié: szigorú kronológiai pontosság, a legfrissebb tudományos eredmények ismertetése, feszes szerkesztés- mód, melynek nyomán érzékletesen bontakozott ki a negyven esztendővel ezelőtti napok tragikus eseményeinek krónikája: a kiugrási kísérlet szervezésének, a Moszkvában folytatott fegyverszüneti tárgyalásoknak és az október tizenötödiki napfényes vasárnapnak a története, mikor oly gyorsan dűlt dugába a dilettáns módon készített terv és hatalomra jutott a magyar história legsötétebb szervezete, a nyilaskeresztes párt. A fiaskót okozó emberi tényezőkről természetesen keveset hallhattunk a dokumentumműsorban, annál többet abban a vasárnap este sugárzott, Aggteleky kontra Hindy című dokumentum-hang játékban, amelyet Bokor Péter írt és rendezett a Horthy-proWiamáció előzményeiről. A tényékét — jórészt éppen Bokornak az Élet és Irodalomban közölt interjúiból, valamint Végjáték a Duna mentén című könyvéből — már ismerhettük. A lényeg feltárása azonban csak az emberi sorsok ábrázolása által a történelem „antropomortizálásá- val” lehetséges, vallotta a szerző is egy írásos „beharangozásban”. Ezért állította játék középpontjába egy fontos, de módfelett ritkán emlegetett eseményt. Aggteleky Béla altábornagyot, akit a kormányzó — a jó előre kiszemelt Bakay Szilárd elrablása után — a „kiugrás” katonai irányításával bízott meg, helyettese, Hindy Iván vezérőrnagy október 15-én hajnalban letartóztatta, s ily módon lehetetlenné tette a szembeszegülést a németekkel és a nyilasokkal. Izgalmasan exponálta Bokor — túl a történeti szempontokon — a két horthysta főtiszt lélektani motivációit is, két olyan kitűnő színművész segítségévéi, mint Bánffy György és Rajhona Ádám. Aggteleky — a sztálingrádi csata végéig — meggyő - ződéses németbarát volt, s fokozatosan, a Wehrmacht vereségeinek hatására érlelődött meg benne az elhatározás, hogy szembeszáll a fasizmussal, reálpolitikus módjára ösztönzi a fegyverszünet kötését a Szovjetunióval. Hindyt angolbarátként ismerték, a polgári demokrácia elszánt híveként, ám szinte fanatikus ellensége volt a ,.bolsevizmusnak’’, s ezért a megszállók oldalára állt. Remek konfliktus: tapasztalt író maradandó értékű drámát alkothatott volna belőle. Bokornak azonban ez nem teljesen sikerült. A lépten-nyomon bevágott interjúrészietek — Aggteleky Béla, Hardy Kálmán, Kéri Kálmán, az egykori főtisztek vallomásai elsősorban — gyakran megszakították a drámai szöveget. A suta kézzel formált fiktív alakok — így a Bozóky László által élettelenül megszemélyesített doktor, aki az antifasiszta érzelmű, de tehetetlen középosztály véleményét lett volna hivatva kinyilatkoztatni, s fia, a Bal'kay Géza által alakított zászlós — pedig aligha voltak alkalmasak az osztályszempontok árnyalt ábrázolására, legföljebb arra, hogy a dokumentumműsor lényegét hígítsák föl. A kevesebb tehát — a történelmi események dramatizálása, de általánosító szándékú fikciók nélkül, ahogyan Bokor Péter a Századunk című tévésorozat szerzőjeként oly sokszor tette — több lett volna. Lengyel András BALATONI Művészet, művelődéspolitika Átfogó elemzés a Kritika októberi számában Tenyérnyi hold, néhány szem csillag, s fcödalagutak a hetes úton. Szőkédén cs hársfamatuzsáleme mély hallgatásba burkolódzik, el- elbóbdslkiol a hidegedő estében. Ezen a vidéken már a zalai erdők lélegzetét is érezni. Az autó reflektorfénye némi ködben búj dokiás után szarvasok szemére világít : dióin y i parazsak a csodálkozó tekintetek. A szarvasak méltó - ságteljes léptekkel átsétálnak előttem az úton. Elég messze vannak, nyugodtan fékezem, de ezután minden vadveszélyt jelző táblára figyelők ... Ker-eszitúr múemllék- tempolmát elhagyva miég sűrűbb a köd, ám Fonyódnál éloszük; megtisztul az út, s mellém lép, egy ideig „test- 'közélben” kísér a Balaton. Felfrissülök leheletétől. „Szép nap volt a mai, a tegnapi ugyandsaik. Vajon hány lesz még ilyen, s lesz-e egyáltalán ?” — tűnődöm, s a balatoni táj őszi pompájának állhatatos imádóira gondolok, akik közé magam is tartozom. A frissen csorduló must illlálta a küllső—somogyi dombok közül a partig is ellér, s a mólóknál sétálgatok gyérül szanatórium szezonja mekkorák szüreti élményeit idézgetik. A még nyitva tartó üdülök vendégei el-elnéz- nek Tihany felé: „Holnap, ha jó idő llesz, meglátogatjuk András királyt”. A leültei Giuseppe, a bogdári Fémmunkás, a földvári Textilmunkás, no meg a siófoki SZOT Csepel és az Ezüstpart most is pihenést, felüdülést kínál. A Bányászban pedig főszezoni forgalom van, ugyanis a patinás SZOT-üdü- lő átváltozott szanatóriummá. Október eleje óta fogadja a betegeikét. A SZOT-sza- natóriumolk főosztálya, az Egészségügyi Minisztérium, a siófoki városi kórház— rendelőintézet együttműködése révén valósult meg ez a nagyszerű „idényimltéz- mény”, amely tavaly is az utószezon kezdetétől április 25-ig működött a beutaltak megelégedésére.' Csák emlékeztetőül: a műit évben tíz turnusban összesen 1895 beteget gyógyítottak itt, s csak a fi zikoi terápiás kezelések száma meghaladta a kilencezret. Korszerű orvosi műszerekkel, gépeikkel rendelkez • nek (az idén tangentort és mágneses karilkát is kapták), s dr. Sági József főorvos vezetésével 15 egészségügyi szakember dolgozik a szanatóriumban, amelynek jó híréről a tavalyi vendégek országszerte gondoskodtak. A beutalták áltálában 21 napot töltenék a Bányászban, s a költségekből mindössze 924 forintot térítenék meg. Tízféle kezelést kaphatnák, a fizikoterápiától a szénsavas ködfcamrakezelésig, s a gyógyvizes ivókúráig. A különféle speciális torna, a masszázs, a csend, a teljes kikapcsolódás a hétköznapók hajszájából helyrebillenti az emberek közérzetét is, és a három hét elteltével felfrissülve, pihent idegékkel térnek haza a Balaton-pariról. Sz. A. A Kritika októberi számának kiemelkedő közleménye az MSZMP művelődéspolitikájának időszerű kérdései című dókumentum, amely átfogó elemzést nyújt a hazai művészeti élet problémáiról. Jelentős újdonsága, hogy a hagyományos művér éti ágakon túl a periférikus ágazatokra is kitekint és szembenéz az úgynevezett szórakoztató művészetek tömegműfa- jaiinák kérdéseivel. A művészet eredményeivel szembeállítja a dokumentum a művészeti közéletben tapasztalható gondökat és ezekkel összefüggésben határozott intézkedéseket javasol. A Viták rovatból bizonyára széles körű érdeklődésire számíthat az Egy reformtankönyv reformja elé című tanulmány, amelynek alcíme: A tudományos szocializmus védelmében. A szerző, Pándi Lajos vázolja a refonmtan- könyv történetét, majd rátér a tankönyv szakmai elemzésére, tudományos— módszertani értékelésére. Végül megfogalmazza a távlatot, illetve a perspektíva hiányát, hiszen — mint írja —, „a (reméllh etőleg) mélyponton elkövetett eddig legrosszabb tankönyvünket tűzön—vízien át életben tartottuk, És ddiadalútjának még nincs vége. A korszerűsítés prolongálva — visszavonás helyett”. Reflexiók egy tankönyvbírálathoz címmel Domokos Anna írja meg véleményét a tankönyvről és a vitacdiklkiről. Leszögezi, hogy Pándi túlzottan általánosít, és kifejti a tudományos szocializmus oktatásénak (és a tankönyvnek) néhány alapvető felfogásbeli problémáját. Ugyancsak a közoktatással függ össze az Értékek és iskolák cínjű cikk (Kapitány Agnes és Kapitány Gábor írása), amely figyelemre méltóan mutatja be az iskolaépületek jelenlegi helyzetét. Az irodatamoktatás egyik fontos módszertani kérdése a témája a Vita a verstanról című összeállításnak, amelyben Szuromi Lajos, Kecskés András és Szepes Erika fejti ki véleményét. Egy kis somogyi falu, Sió- mianos példáján társadalmunk időszerű és megoldásra váró problémáival foglalkozik. A helyi társadalom szétesettsé- ge című tanuflimány (Varga Csaba írása), amely nem csupán helyzetképét vázol föl a „szétesett” falusi társadalomról, hanem kutatja a közös élet hiányának okait is. Érdekes színfaltja az októberi számnak Heinrich Böll írása Mándy Ivánnak A pálya szélén című regényéről. A kritikai .rovat több tévéműsor értékelését tartaülrmaz- za, Kuczka Péter a tévéjátékról, a vetélkedőkről, (A fele sem igaz, Kapcsoltam gtb.), Galsai Pongrác a Telepódium bemutetódróű! írja meg észrevételeit. Néhány újabb magyar film Ismertetése és színházi produkció méltatása, több könyvferitíka egészíti ki az októberi számot. NÉPTELEN PART Gyertyás László felvételei
