Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

Somogyi Néplap 1984. október 20., szombat GYERMEKEKNEK Æ SZIRMAY ENDRE Játékok egyszerű eszközökkel Mozogni a városban is lehet Tájékozódási futás a lakótelepen Könnyen előfordulhat, hogy hirtelenében akartok játszani, a focit már unjá­tok, a többi játékot pedig már nincs időtök előkészíte­ni. Nézzetek körül, kavics található az udvaron. Az elő­szobában, a folyosón két sze­métkosár, az udvaron három bot vágható, no meg egy labda mindig kerül. Gyorsan jelöl ietek ki egy köralakú pályát, és máris kezdődhet a játék. Jegyezzetek meg egy fon­tos igazságot: játszani min­dig lehet, csak egy kicsit gondolkodjatok, mely tárgy mire használható. DOBD BELE A célvonaltól öt méterre helyezd a földre a két kosa­rat! Minden résztvevő há­rom kavicsot dohát a kosár­ba. A dobás után féllábon ugrálva kell eljutni a követ­kező feladathoz. KOSARAS LABDA A játékos egyik kezében egy labda, a másikban egy kosár. A labdát a falhoz kell dobni, és a visszapattanó labdát elkapni a kosárral. A gyakorlatot lehet nehezíteni is. A játékos a dobás pilla­natában háttal áH a falnak, és csak utána fordul meg a kosárral. A következő állo­máshoz csak úgy lehet eljut­ni, ha menet közben a két kavicsot többször is feldo­bod, és úgy kapod el, hogy nem esik le a földre. KI UGRIK NAGYOBBAT? Két botot a földbe szúr­tok, a harmadikat két szög segítségével keresztbe teszi­? tek (mint a magasguró lé­cet), csak helyből és páros lábbal lehet ugrani. Az el­ső magasság 25 cm legyen. A labdát a fejen pattogtatva kell továbbmenni. KAVICS A játékmester feldob egyenként három kavicsot. A versenyzőnek egy bottal a levegőben kell a lehulló ka­vicsot eltalálni. Ablak ne le­gyen a közelben ! TALÁLD EL! A játékmester most a lab­dát dobja fel, újra három kaviccsal llehet a labda felé dobni. Aki talál, pontot kap. PONTLÖVÉS A botokat két méterre egymástól szúrd a földbe. A versenyző a botokkal szem­ben áll tíz méterre. Onnan lehet a labdát valamelyik karó közé berúgni. Molnár­nóta Voltál-e a malomban — onnan jövök éppen őrlet-e a kis molnár — ül a szélkeréken. Mit vittél a garatra — sárga tearózsát mii lapul a zsákodban — hozom az adóját. Üzent-e a kis molnár — holnapra nagy szél lesz ha van örletnivalód fuss a szélkerékhez. Mert ha nem mégy — üresen zúg a vitorlája világgá megy a molnár — nem lesz gondod rája. Pintér Ilona Rimes földrajz Azért jókedvű ma Rokkó, Mert tudja, hol van ... Legkisebb húgom, Páli, nézi a térképen, hol van... S vígan odamenne Pál, Ha tudná, hol van... Rámutatok Andorra: • — Mondd meg, hol van... Súgd meg szép halkan, Ada, Hol is fekszik ... Menj a térképhez Dobó Lívia, Mutasd meg, hol fekszik ... Ez a csendes zene, Gál, Rejtelmes, mint... Roppanás a fejemen: tudom már, hol -van ... Bátyám régen ígéri a banánt, mit küld ... Ez meg vajon mi lehet? kérdezitek a cím elolvasása után. A válaszom: izgalmas, jó játék és mozgási lehető­ség. Mikor a focit, a hintát és a többi játékszert meg- úntátok, kevés előkészítéssel érdekes versenyt szervezhet­tek magatoknak. Nem szük­séges kimenni az erdőbe, er­re a lakótelep is alkalmas. A tájékozódási futás azért jó sport, mert mozogni, keres­ni, tájékozódni minden gye­rek szeret. Hozzávalók Minden versenyzőnek egy versenylap, amelyen a név, az indulási, az érkezési idő szerepel majd és az állomá­sok számai. Szükséges még egy-egy iránytű, egyszerű térképvázlat, amin az állo­mások vannak feltüntetve. S minden állomáson annyi bo­ríték, ahány versenyző van. Előkészületek Ketten elhelyezitek a 6 állomást a lakótelep terüle­tén. Utána annyi térképváz­latot és versenylapot rajzol­tok (lehet sokszorosítani in­digóval is), ahány verseny­ző indul. Minden versenyző kapjon egy versenyszámot is, amit a mellére, vagy a há­tára erősít. A versenyző fel­szereléséhez egy egyszerű iránytű is tartozik. A verseny lebonyolítása Az indulásnál a gyerekek megkapják a versenyhez szükséges kellékeket (irány­tű, versenyszám, versenykar­ton, térképvázlat). A térkép­vázlaton jelöljétek, melyik állomás, milyen égtáj felé található a rajtvontaihoz vi­szonyítva. Ezután három per­cenként indulhatnak a gye­rekek. Feladatuk, hogy az irány­tű, a térképvázlat segítségé­vel keressék meg az állomá­sokat. A versenyző akkor hajtja jól végre a feladato­kat, ha a térképre berajzolt ellenőrzőpontokat az előírt sorrendben érinti, és a lehe­tő legrövidebb idő alatt ér a célba. Ehhez a játékos ma­ga választja meg az útvona­lat. Ha versenyző megtalál­ta az állomást, elviszi a sa­ját számozott borítékját. Az állomások megtalálása után a versenyző a célba fut, ahol a táv teljesítésének idejét beírják a lapra. Az lesz a győztes, aki a legrövidebb idő alatt a leg­több állomást megtalálja. A győztesek jutalma lehet mú­zeumi belépő, mozijegy, vagy olcsó turista térkép a közeli kirándulóhelyekről. Ha többen akartak verse­nyezni, segítséget kérhet, ak a felnőttektől is (térképrajzo­lás, állomás ellenőrök stb.;. Leveled érkezett Mindenki nagyon szeret levelet kapni. Nem tudom, Te hogy vagy ezzel? Hogy írni is? ... erről ugye már lehetne vitatkozni. Pedig hidd el, nincs annál izgal­masabb, mint megtudni, mi újság messzi távolban. Igen, jól érted, a külföldi levele­zésről szeretnék beszélgetni veled. Már felső tagozatban tanulsz idegen nyelvet. Jó. erre azt mondod, még kezdő vagy. Rendben, de kezdő is akarsz maradni? No és a se­gítség; a szótár, tanárod, a nyelvet jól beszélő ismerő­söd. Tudom, csak megkezde­ni nehéz, aztán meglátod, fog az magától is menni. Arról nem is beszélve, ha az őrs­ből néhányan összefogtok, és közösen leveleztek. A nyelv­gyakorlás mellett sok jóba­rátot szerezhettek magatok­nak a világon. Ez a kapcsolat levelezés­sel indul. Írjatok magatok­ról, az iskoláról, úttörő-csa­patokról, szüléitekről, váro­sotokról, hazánk szépségeiről. A levélben elfér ajándéknak egy-egy szép rajz, fotó, ké­peslap stb. Címeket találtok az úttörőújságokban, de az úttörőcsapatokban is tudnak nektek tanácsot és címeket adni. Ha sikerül a barátság postáján több levelet válta­ni, az ajándékokból, lapok­ból egy térképpel — ame­lyen láthatók azok a váro- sök, ahová írtok —, még Ki­állítást is csinálhattok. Arról még nem is esett szó, ho^y Ti is mennyi, de mennyi ér­dekeset megtudhattak arról OT A E 0 / E á 1 ÍM~ Z Z J N S V R / E V N T A F S p T Y L / A E L 1 A Ul L • • 0 T H 0 VERSCÍMEK Gyerekek! Induljatok el a bal felső sarok A betűjéből, és lóugrásban, haladva olvassátok össze a betűket! Ha helyes útvonalon haladtok végig, három magyar költő egy-egy ver­sének címét kapjátok eredményül. Mi a három vers címe? (Megfejtés a 11. oldalon.) a vidékről, országról, ahová írtok. Felér ez több földrajz, történelem, biológia órával is. De a leíglényegesebb, hogy levelező partnereitekkel nyaranta csereüdülést, nya­ralást is le lehet bonyolíta­ni. Az pedig már egyenlő a világjárás kezdetével. Bizto­san tudod Te is, hogy más az, amit az ember látott, sze­mélyesen tapasztalt, és más az is, amiről csak olvasott. Tehát a levelezésed kiinduló pontja lehet a művelődésnek, de szórakozásnak, hobbynak sem rossz. Gondolom, a fiúk most kicsit meghúzzák a vállukat, ismerve levélírási hajlamai­kat, de én bízom abban, aki ezt megpróbálja, már soha nem tudja abbahagyni. Kezdd el, próbáld meg, s meglátod, az első nehézségek után nagyon érdekes lesz. Eljön az idő, mikor rohanni fogsz a postaládához, ha szü­leid szólnak: leveled érke­zett. Gyermekfestmény — a zenéről, a táncról SZÜRET A BELSŐ HEGYEN A lakodalom után meg­jött az ősz. Nagy Katicá­nak és Kis Gergőnek is­mét járnia kellett az is­kolába. A gyümölcsfákról potyogott a sok gyümölcs. A libák is almát és kör­tét ettek. Balzsamos illa­tok szálltak a levegőben. Kis Benedek bácsi minden este egy kosár szőlővel tért haza, akár a tehénfogatú szekérrel jött, akár gya­logszerrel. — Leszüreteltünk — mond­ta egyik este. — Már nem lesz több, inkább keve­sebb, ami termett. Másnap, a legszebb őszi napon Kati néni tette a gyékényszatyrába Torzsa Julit, Bözsi néni pedig a vesszőkosarába Csont Fer- kót, mivelhogy a gyerekek az iskolából mentek a szü­retre. Csont Ferkó átkéredzke- dett Torzsa Juli mellé, hogy susmoroghassanak, míg kiérnek. Az asszonyok kosarában volt az ebédhez- való is. Hús, szalonna, hagyma és krumpli, amit aztán kint készítettek el a hegyen. Felültek a szekérre, csak Benedek bácsi maradt hát­ra a kaput behajtani. A tehenek tudták az utat, és talán azt is kitalálták, hogy az út Belső-hegyre vezet a mézes napsütésben. — Hajsz, hajsz! — fi­gyelmeztette azért őket Benedek bácsi a templom mögött, aholis föl kellett kanyarodni a hegy irá­nyába. Balkéz felé való kanyaradást jelentett az, hogy: Hajsz, hajsz! Ezt tud­ta Csont Ferkó is. Torzsa -Juli nem annyira tudta, mivel lány volt. A hegyen a présház előt­ti füves részen telepedett le a két család. A járom­ból kifogták ott a tehene­ket, csalamádét dobtak elé­jük, aztán Benedek bácsi kihozta a présházból a tisztára mosott puttonyo­kat, és amíg egy kádra va­ló szőlőt nem szedtek, ő is a szőlőt szedte. Utána pedig hozzáfogott a szőlő­daráláshoz, aztán a prése- ' léshez. Torzsa Juli és Csont Ferkó egy-egy fürt szőlőt kapott. (De ez csak játék, gyerekek. Mindketten ba­bák voltak. A huncutko­dásaikat is vagy a gyere­kek, vagy a felnőttek ta­lálták ki.) Csont Ferkó át- sunyorgott Torzsa Julira, mintha azt figyelné, meny­nyire halad a piros mézes eszegetésével. Julinak ízlett a piros édes. Megtelt az egyik hordó, megfőtt a finom gulyás, mikorra a gyerekek is ki­érkeztek a hegyre. — Csak egy kevéske mustot kaptak, mert aztán betegek lesztek tőle — mondta, kínálva őket, Bö­zsi néni. Kis Benedekék préshá­zában minden volt, ami kellett. Daráló, prés, kád, öntöke, tölcsér több is, az­tán lopótok, gyertya, gyu­fa, bogrács a főzéshez, tűz­kutya az üst fölfüggeszté- séhez, száraz fa a tűzra­káshoz, venyige a tűz gyújtásához, és persze a nagy hordók! — Azokra volt legbüszkébb Benedek bácsi, mert egyfolytában tisztán tartotta őket. — Ügy törölgeted a hor­dóidat, mintha aranyból lennének — mondta Bö­zsi néni. — Ami bennük van, az az arany! — mondta Be­nedek bácsi. A két gyereket aztán le­küldték a mandulát és a diót összeszedni. A segítő Nagy Józsi bácsi verte a fákat egy hosszú celőkével. így került le a két baba is a fák alatt zölden mara­dó szép pázsitra. Mikorra a must utálja csurgóit le a présből, be­esteledett a Belső-hegyen. A gyerekek nézték a csil­lagokat. És talán még azt is elhitték, hogy a hegyen közelebb vannak a csilla­gokhoz. Takács Imre

Next

/
Thumbnails
Contents