Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
1984. október 3., szerda Somogyi Néplap A 35 EVES NDK-BAN Hársfák és Ikarusok Fél falunak elegendő... Vigyázat! Gyilkos galóca! „Soha többet nem szedek gombát" „Harmincöt év telt el 1949. október 7-e óta, amikor megalakult az NDK ... Németföldön először valósult meg a munkások és parasztok hatalma. Lefektettük azt az alapot, amin a társadalmi viszonyokat úgy rendeztük el, hogy az ember valóban emberré lehetett... Három és fél évtized alatt az NDK a béke és a szocializmus államává, az európai kontinens stabilitásának és biztonságának fontos tényezőjévé fejlődött..." (ERICH HONECKER) Az ünnepi díszbe öltözött Berliniben és az NDK más nagy városai ban - valami nyomban a hazai utcaképre emlékezteti a látogatót. Igen, megvan : az Ikarus autóbuszok teszik még otthonosabbá az itt-tartózkodást. Barátaink nagy elismeréssel szólnak erről a világszerte kedvelt járműről és nyomban elbeszélik, hogy az NDK fővárosának teljes buszparkját kicserélték. Így most már csak Ikarusok közlekednek mindenütt. Az Unter den Linden hársfasorai között is, ahol szinte otthoni levegőt érez szippantani az ember. No, nem a buszok miatt, hanem a hársfák jó illatától. S mint kiderül: nem is egészen véletlenül érzi a hazai illatot. Ennek azonban története van. Az Unter den Linden a náci uralom idején csak a nevében viselte a hársfát, de a szép fasorok eltűntek onnan. A fővárosnak ezt a régi, megkap» jellegzetességét, a hajdani vadaskertbe vezető úton őrt álló hársakat Hitler személyes rendelésére vetették fejszék alá. El kellett tűnniük, hogy kellő helyt adjanak az itt rendezett katonai parádénak. Hogyan is fértek volna meg együtt szöges csizmák, ágyúk, tankok a szelíd harsakkal? Am fordult az idő, és 35 esztendeje megszületett az első német munkás—paraszt állam, a békeszerető NDK. S nem lehetett teljes a főváros a hársfák nélkül. Hozzánk fordultak hát, tudva, hogy nálunk ilyenek nevelkednék. A Magyar Népköz- társaság ajándékba küldte az ezüstös levelő facsemetéket. Az Unter den Lindenen virágzó magyar hársak illata azóta beárad nagykövetségünk ablakain is. A hársak gyökeret vertek, megerősödtek, akár csak a két nép, a két ország barátsága és együttműködése. Mondhatni, hogy már a legelső időktől fennáll ez, hiszen hazánk volt a harmadik — a Szovjetunió és Csehszolvákia után, — amely 1949. október 19-én elismerte a Német Demokratikus Köztársaságot. Jólesően értékelik ezt mindenütt az országban, és hivatalos helyeken hangsúlyosan szólnák róla. Az NDK külügyminisztériumában tett láogatásomkor Klaus Steinhofer osztályvezető egyebeik körött ezt fejtette ki: — Magyarország a legfontosabb partnereink egyike, amellyel 35 éve gyümölcsöző folyamatosan fejlődő kapcsolatunk él a barátság és az együttműködés területén. Az áruforgalom az elmúlt három esztendőben 21 és fél százalékkal nőtt. Részletesebben ez utóbbiról — a mi Országos Tervhivatalunknak megfelelő — Állami Tervbizottságnál nyílt alkalmam beszélgetésre. Kérdésemre — hogyan értékelhetők ezek napjainkban — Heinz Neumann, a tervbizottság nemzetközi együttműködési osztályának magyar referense némi óvatossággal, de bizakodóan válaszolt: — Lényeges növekedést tudtunk elérni az árucserében. A növekedés mértéke azonban a beruházási politika miatt az elmúlt két évben csökkent, de arra számítunk, hogy a következő ötéves tervidőszakban újabb dinamikus fejlődés következik. Annyi már bizonyos, hogy az 1985-tig kitűzött célokat sikerül majd elérni; ez több mint hétmilliárd rubel értékű árucsereforgalmat jelent. Több mint 60 százalékot az elektrotechnika, az elektronika és a gépgyártás tesz ki. Az NDK nagy meny- nyiségben exportál hozzánk mezőgazdasági gépeket, járIkarns autóbusz a berlini Friedrich strassei gyorsvasúti pályaudvarnál műveket — köztük a kedvelt Trabantot —, szerszámgépeket, nyomdatechnikai berendezéséket és más hasonlót. Mi viszont szállítunk villanymotorokat, könyvelőgépeket, számítástechnikát, szerszámgépeket és Ikaruso- kat. Az együttműködésnek azonban ennél fontosabb területe a műszaki-tudományos élet. Sok népgazdaságikig hasznos témán dolgoznak. A legjelentősebb a mezőgazdasági gépgyártás; ennek keretében például NDK- belii cséplőgépekhez gyárt a magyar ipar vágóéleket, szerszámokat. Mindez bizonyára fontos helyet foglal majd el az e hetekben folyó tárgyalásokon, amelyeken elkezdődik az 1986—1990-re szóló nép- gazdasági tervek súlyponti területeinek egyeztetése, az együttműködés más kiemelkedő ágaival közösen. (Folytatjuk.) Lőkös Zoltán Siklót János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 26. „Néhány hét múlva egy "szovjet katonai autó jött értem, feleségemért és 13 éves Mihály fiamért, akikkel együtt Debrecenbe vittek, mert Buda még nem szabadult fel. Debrecenben Voro- silov marsall és az Ideiglenes Magyar Kormány már megkezdte működését. Áprilisban megalakult a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság, amelynek tiszteletbeli elnöke az egyetlen magyar Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert, ügyvezető elnöke pedig én lettem. Mind a ketten fizetés nélkül vállaltuk ezt a nagy elfoglaltsággal járó, felelősségteljes munkát. Később a szovjet követség és Vorosilov marsall felköltözött Budapestre. A Bajza utcában nekem propuszkom volt, amellyel átléphettem a „davajgitárokkal” őrzött kapu küszöbén és minden bejelentés nélkül megnyithattam az ajtót a marsall szobájába. Szinte minden egyes alkalommal intett, hogy lépjek be, azonnal csengetett az orosz—magyar tolmácsért és a szobájában levő tábornokokat kiküldte. Utolsó találkozásom Vorosilovval 1946 májusában történt, amikor nem küldte ki a tábornokokat a szobájából és csak annyit mondott, hogy ma nem tud velem beszélni, de csütörtökre megíhívott vacsorára a lakására, ahöli nem lesz vendég, csak Gribojev tolmács. „Te kérdezni fogsz, én pedig felelek, ezt a hosz- szú interjút kétszázezer példányban kinyomtatjuk és ingyen fogjuk szétosztani, hogy a magyar ,nép végre megtudja, hogy a SzovjétA vásárcsarnok gondnoki szobájában, akár egy iskolái szeműéltiető oktatáson, sokféle gomba található. Mutatós, sárga; apró fehér, szemre tetszetős, egészséges. Kiss Lászlóné gambavizsgáió szakértőnek mégis vibrál a keze az idegességtől, ahány- szar cstak rájuk néz. — Evők óta én állítom ki a gambavizsgáió jegyeket, de még soha ennyi mérges gombát nem láttam együtt, minit ma — mondja. — Amit itt lát, féli falunak elegendő halálos méreg. Nem hiszik el az emberek, menynyire veszélyes a gomba. Vitatkoznak ugyan, miért veszem el; hiszen látom, milyen szép. Sokan gyűjtenék gombát, s az idei ősz ajándék napsütése is kedvez nekik Az erdők, rétek télé vannak ehető és mérges gombával Naponta tizenöten, húszán is árulnák itt a piacon, de az a baj, hogy nemcsak a piacon. A gombavizsgáló jegy tanúsítja, hogy az áru ehető, ez azonban csak a vásárcsarnok területén jogosít árusításra. Újabban különös „divat” uralkodott el aiz alkalmi gombaiszedők körött. Néhány kiló gombával ide jönnek, megszerzik a gom- bavizslgáló-jegyet, azután a sétálóutcában vagy a Zsebe Áruház előtt próbálnak túladni rajta. A család közben továhb gyűjti a gombát, s időről időre „feltöltik” a készletet, természetesen azt már ellenőrzés nélkül. Ki tudja, hová kerül: így a gyilkos galóca, a világító tölcsérgomba? Eddig még nem történt baleset, de azt hiszem, csak a szerencse mentette meg az embereket. Végszóra érkezik bevásár- iókasarával Garnier Piroska. Kis zacskóban mintát hoz: szeretné tudni, ehető-le a szomszédasszonytól kapott gomba. — A többi otthon van, ebédre főzném meg, de aki szedte, aZt mondta, nem biztos, hogy mind jó. Gondoltaim, eljövök... Kiss Lászüónénak a gyomra is görcsbe rándul. A zacskóban kivétel nélkül parlagi toiesérgomba van : súlyosan mérgező, halált okozó. — Szóval halálos — mondja Ganzler Piroska tűnődve. Nem Ls hiszi igazán, hogy unió mit akar Magyarországgal.” Két nappal a csütörtöki vacsora előtt a szovjet követség fölhívott, és angol nyelven közölték velem, hogy a vacsora elmarad, mert a marsallnak Moszkvába kellett utaznia. Vorosilov sohasem térhetett vissza Magyarországra. Hírek szerint valami afférja támadt és emiatt Sztálin „elcsapta”. És ugyancsak a hírek szerint azért, mert túlságosan enyhe kézzel kezelte a magyarokat. A Plaza—Janes kiadó 1974-ben fogja megjelentetni angolul írt, 400 oldalra terjedő könyvemet, Dinner postponed. A private letter to Marshal Voroshilov. (AZ ELMARADT VACSORA, magánlevél Vorosilov marsallhoz.) Közel tizennyolc éven át írtam ezt a hosszú levelet, amely természetesen képzeletbeli levél, sőt azt mondhatnám, irodalmi műfaj. Nem hasonlít a történet- írás komorságához, inkább irónia, öngúny, ahogy a marsall remek humorérzékkel kezelte a dolgokat. Például: a bevezetésben, poharazás közben (poharazás alatt azt kell érteni, hogy a marsall és asztaltársai bátrabban itták a vodkát, mint én. Én csak számhoz emeltem a poharat), megkérdeztem a marsallt, persze, tolmácson keresztül: „Megtennél nekem ez a kis semmilyenforma gomba tejfölösen elkészítve, az élet befejezését jelentheti. — Akkor sietek, szállók a szomszédasszonynak is, hogy meg ne főzze... A piaci árusok asztalán ízletes vargánya, illatos szegfűgorriba, lila tönikű pe- reszke meg még ki tudja hányféle ehető gomba. Lajos Gézáné szegfűgombát áruk Mindennap kijár a Bárdudvarnok környéki rétekre, tíz-tizenöt kilót is szed. — Gyesen vagyok, jól jön a keresetkLegészátés. Eleinte előfordult, hogy „becsúszott” egy-kélt mérges gomba, de most már nem. Ismerem ezt a fajtát, de azért min- denniap külön örömet jelent, hagy az ellenőr sem talál köztük mérges gombát. Kovács Zsuzsáéknak nem volt szerencséjük. Vasárnap gombásztak Mennyén, gyűlt is szépen a kosárba, elégendő a szülőiknek és az anyósnak. Az anyós azonban előrelátó asszony volt: elhozta az ajándékot a vásárcsarnokba, ahol kiderült, ehetetlen), mérgező gombát szedtek. Kétségbeesetten telefonált a menyének: ha még nem késő, ne egyenek belőle. — Tegnap este tisztítottam meg — mondja majdnem sírva; de elf elejtettem tejfölt venni, úgyhogy csak ma akartam elkészíteni. De édesanyáméit, akik Mennyén laknak, biztosain megfőzték már! — szűköt benne a félellem. Telefonált már, de még semmi választ — Soha többet nem szedek gombát, soha többet! Pedig nem ez a megoldás. Az erdők romantikus csöndjéből gombazsákmánnyal hazatérők félelem nélkül élvezhetik a belőle készült ételt — mindössze annyit keli tenniük, hogy elhoztak a vásárcsarnokba és megvizsgáltatják. Azok pedig, akik hamis tanúsítvánnyal, vagy engedély nélküli leM- ismeretfllenüű; pár forint haszon reményiéiben árusítják a gombát, bármilyen keményen' is hangzik, potenciális gyilkosok. Klie Agnes egy kis szívességet?” „Mi a kívánságod?” — kérdezett vissza. „Te nagyon nagy ember vagy, rólad már életedben három nagyvárost neveztek el Vorosilovgrádnak. De csak a Szovjetunióban vagy ilyen nagy, én az egész világon ismert író vagyok, mert huszonöt-harminc nyelvre fordították le néhány regényemet. Arra kérlek tehát, légy szíves intézkedni Budapest neve egy ősi szláv szó, mert Pest téglaégető kemencét jelent, nem tetszik nekem, de Buda sem. Nem is szerencsés szó, mert külföldön Budapestet állandóan összetévesztik Bukaresttel. Én tehát arra kérlek, marsall, légy szíves intézkedni, hogy Budapest nevét Zilahygrádra változtassák.” A marsall helybemha- gyólag bólintott, s bólintása azt jelentette, hogy intézkedni fog. Poharazás közben az ilyen tréfákat mindig szívesen vette. Hruscsov első desztaiiná- ciós beszéde után a világsajtó azt írta (igaz vagy nem igaz), hogy Sztálin titkos magnetofonokat helyeztetett el Vorosilov magánlakásában. Annyira nem bízott benne. Az 1956-os magyar események hírére New Yorkból felhívtam telefonon Szent-Györgyi Albertat, s arra kértem, repüljünk azonnal Moszkvába Vorosilovhoz. (Folytatjuk.) CSIGAFELDOLGOZÓ GÉP SVÁJCBÓL A Mavad a Közép-európai Nemzetközi Bank közreműködésiével szerződést kötött a svájci Fipuval kereskedelmi céggel csigaihús-feldol- gozó gép kölcsönzésére. A megállapodás szerint a svájci cég szállítja a berendezést, amelyet a Mavad vecsési vadfeldolgozó üzemében szeréinek majd fel, s mélyfagyasztóit csiga- ínyencfailatot állítanak elő svájci eladásira. iAz éti csiga kitűnő exportcikk, évente mintegy 1400 tonnával! ad el belőle a Mavpd külföldre, megközelítően 40 millió forint értékben. Miután azonban a csiga idénycikk — általában május végiéig tart a gyűjtés szezonja —, exportálná is csak meghatározott időszakiban lehetett. Most viszont a kölcsönvett feldolgozó géppel lehetővé válik az egyenletesebb szállítás, s a konyhakész csiga ára is magasabb az élő csigáénál. A feldolgozás a jövő évben indul, s a Mavad tervei szerint egyelőre a felvásárolt csiga 20 százalékát adják el feldolgozva1 a svájci cégnek.
