Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
1984. október 3-, szerda Somogyi Néplap 5 Az oktatási törvény tervezete Az Alföld — fehérben Zsuga Sándor kiállítása a Vaszary teremben ..r ^ , ..>,.>**>, >«*.^—**«..*■«*. A következő hetekben vitatják meg az új oktatási törvény tervezetét a pedagógusok és a felsőoktatási intézmények oktatói, hallgatói. A Művelődési Minisztérium illetékesei az MTI munkatársát arról tájékoztatták, hogy az oktatást és a neivelélst — az óvodai nevelésitől a fiellsőolkltatási intézményekben folyó továbbképzésiig — átfogó törvény célja a művelődéshez való áUlaimpolgáni jog, és az ezzel kapcsolatos kötelesség összhangjának még teljesebb megteremtése, s az e jog gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása. Az országgyűlés ülésszakán az idén .tavasszal elfogadott oktatásfejlesztési program állapján a törvény szabályozni fogja az oktatáls és a nevelés allapölvedt, rögzíti az iskolarendszer szervezetét és továbbfejlesztésének irányát is, meghatározza a tanulók, a hallgatók, a pedaigőgusok, továbbá a szülők- jogait és kötelességeit, az oktatási- nevelési intézményiekben végzett munka demotaratiz- musálnJak feltételeit. A törvény végrehajtásáról/ minisztertanácsi rendelet gondoskodik majd, amelynek tervezete a törvénnyel egyidejűleg készül. .Az oktatásügy irányítód szerint a hazai társadalimi- gazdasági fejlődéi* szükségessé teszi az oktatási rendszer feladatainak újrafogalmazását. Egyre fontosabbá válik, hogy a nevelés-oktatás eredményesen segítse a gazdasági, a társadalmi és a kulturális haladást. Erre azonban csak akkor lesz képes, ha megújítja tantallmát és módszereit, fejleszti szervezetét, s rendelkezik a mindehhez szükséges személyi és gazdasági feltételekkel. A nevelőtevékaniyséignek is jobban kell igazodnia az élet ellentmondásos valóságához, a gyermekek, fiatalok fejlettségéhez, igényeihez. A nevelés hatékonysága érdekében az iskolának erősítenie kell az együtt műdéit a felnövekvő nemzedék nevelésében résztvevő intézményekkel, a közművelődés intódményeivedi, a fegyveres testültetekkel-és a fiatalok képzésében közreműködő munkahelyeikkel. iHa az országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadja, azt követően a miniszteri szintű végrehajtási jogszabályok kidolgozásárai, illetőleg a jelenleg érvényben levők átdolgozására kerül sor. Almomban űrciklin érkeztem. Jedi lovag voltam, éreztem magamban mocorogni ,az erőt és leszámolni készültem a sötét oldallal. Láttam is, hogy van bőven elintézni valóm. Még egyszer meggyőződtem róla, hogy n fénykardom rendben van-e, azután mintegy észrevétlen beálltam a forgalomba. A jedi csak becsületesen járhat el. Én is eljártam már mindenfelé, mert a fene sem ismeri 'ki magát ebben az elvarázsolt kastély állapotú forgalomszervezés- ben. Ekkor éreztem meg, hogy semmi egyéb nem lehet >a zűrzavar oka, mint az erő sötét oldala. És elő is bukkant. Leállítottam a cik- lit, kivontam a fénykardo- mat, berczelly-kovács-gere- vich-kárpáti pózba vágtam magam és már suhintottam volna, amikor hátulról valaki megkopogtatta a váltamat. — ,Nem tetszett észrevenni azt az új táblát mi? — kérdezte a szürke egyenruhás, aki kopogtatott. — Bizony nem — vallottam be könnyedén. És lepergettem száz forintot a szabályszegésért. A sötét viszont közben eltűnt. A kardom meg a hirtelen ki-be vonogatástól elromlott. Sebaj, 'mondtam és elvittem egy elektromos szervizbe. Ott egy műszerész és elektroszerész nézegette, iA színesbe öltözött természet most hordja őszi viseletét. A meleg színek sejtetik, hogy hamarosan kopár lesz a határ, betakarítás után az új vetésiben a gazda bizodálma. Zsuga Sándor kaposvári kiállítása jobbára az Alföld telét idézi. A természet csodálatos 'körforgása jut eszünkbe képed láttán. Zsuga Sándor 1950-ben született Nánáson, az egyik hajdlúvároslban. Művészi elhivatottságot érezvén magában a fővárosban próbálkozott, de be kellett látnia, hogy szülőföldjét ismerte Gábor Andor Kossuth-di- jas író születésének 100. évfordulója alkalmából tegnap a fővárosban fölavatták az író mellszobrát. A bronz portrészobrot — Domonkos Béla szobrászművész alkotását — a margitszigeti művészsétányon állították fel. Az avatóünnepségen Mezei András József Attila-díjas 0 fitymálgatta, azután kijelentette: — Ez kérem javíthatatlan, el lehet dobni. De mi géem- kában csinálunk újat, úgyhogy (épp van egy eladó, azt tessék megvenni, ha nagyon kell magának. Mit tehettem, megvettem. Eléggé Ijó volt, bár néha nem vonódott ki elsőre és a fénye is pislákolt. Amint kiléptem láttam ám, hogy a szerviz kirakatában ott díszeleg a régi kardom. Már rá is írták: felújított jedi- kard, nyugati import, alkalmi .vétel. Mit mondjak, ettől begurultam. Hát még amikor kinézett az ablakon a sötét oldal. Vissza is rohantam, de már senki sem volt ott, csak egy takarítónő, aki kinevetett: „Ja kérem, ilyenkor elmennek ezek géemkáz- ni”. A baj nem jár egyedül. Dühömben akkorát vágtam az ürcikli indítójára, hogy az is fölmondta a szolgálatot. De szerencsémre nem volt nagyon messze a járműjavító cég. A szerelő nézegette a ciklit azután ítélt: — Nem dudom mit akar egy ilyen ócska csotrogánynyal. Nincs ezen egy ép darab. 'Ki kell cserélni a dűzmeg igazán. Am e tanulóévek sem voltaik eredménytelenek: Czene Béla szárnyai alatt ismerte meg a festészet eszköztárát. Mestere talán a legtöbbet adta neki: e művészfi pólya szakmai vértje meMlett személyiségét is gazdagította. Zsuga Sándor az Alföld festője letit. A hagyományok tisztelete érződik munkáin, ám újító ecsettel fesiti az itt élő emberek hétköznapjait, a tájat. A táti természet fehér, szürke színei mögött az embert tisztesség és becsületesség ragyog át képein. A Tanyagazda félig görnyedt költő méltatta az író munkásságát. A megemlékezés virágait a Magyar írók Szövetsége, a Művelődési Minisztérium, a Fővárosi és a XIII. kerületi Tanács, a Ludas Matyi szerkesztőségének képviselői, valamint családtagjai, barátok és tisztelők helyezték el Gábor Andor mellszobrának talapzatán. ÁLOM nit, a fájrontvinklit, a szinkronbigyulát és a biz- gettyűregenerátort. Tízezer forint volna, ha lenne alkatrész. De itthagyhatja és benézhet két hónap múlva. Elkapott a harctéri idegesség. Kirántottam új fénykardomat. iPöcögtettem egy darabig a csiholót, ki is vonódott. Közben a szerelő röhögött rajtam: — IHa mát kivonta, adhatna freie egy kis tüzet. Magát is átvágták, mi? Űjraszele- pelt hongkongi gázöngyújtókat árulnak fénykardnak álcázva. De megesett rajtam a szíve. És két mozdulattal megjavította a ciklimet. Viszont így már nem számolhattam le vele. A sötét oldal megint egérutat nyert. Visszacikliztem az elektromosokhoz, megvettem a takarítónőtől — akit az árusítással azért megbíztak — a régi fénykardomat. Csodásán működött. Keresgélni kezdtem újra a sötétet. Mentem, mendegéltem, és láttam ám. amint egy régi házat bontanak, tönkretesznek. Gondoltam magamban: itt a helyem. Kivont fénnyel épp rajtuk ütöttem volna, amikor belealaikja megéHt és megértett emberi sorsokat idéz. Az Esküvő menete az ünnep felszíne alatt megmutatja a kép szereplőinek átélt élményeit is. Képeivel rendszeresen szerepeli a hódmezővásárhelyi őszi tárlatokon és a szegedi nyári tártatokon. Ezenkívül eljutottak munkái külföldre: Párizsba és az ország nagyobb városaiba is. A Képcsarnok Vá Hallat kaposvári Vaszary-term ében Zsuga Sándor 'kiállítása október közepéig látható. H. B. A 303 méter magas solti rádióadó antennatorony karbantartásán a Közgép szakemberei dolgoznak. botlottam az utamat keresztező bizottságba. Bemutatkoztunk egymásnak. Azt mondták, hogy ők a városszépítő egyesület. No, ezek az én embereim! Szenvedélyes hangon ecseteltem nekik, hogy most láthatják, amint egy jedi leszámol az ellenségeikkel. De azt mondták: „Lassan a testtel, fiatalember! Többet ésszel, mint erővel!’’ És beválasztottak az egyesületbe. Közben a házzal végeztek a sötétek, és eliszkoltak. Az egyesület vedig sajnálkozott. Engem szoborként alkalmaztak. Kicsit nőiesre maszkírozva lettem Városvédő Pállasz Athéné egy téren. A fénykard épp megfelelt lándzsának. De egyszer, amikor elbóbiskoltam, ellopták. Akkor levelet írtam Ráday Mihálynak, hogy segítsen egy kardtalan, erejét vesztett jedin. De a levelemet visz- szahozta egy postás, azzal, hogy rossz helyen van rajta az irányítószám. És sötéten vigyorgott rajtam. Épp lekászálódni készültem a talapzatomról, amikor fölébredtem. Kiültem az ágy szélére és még az álom hatása alatt, tehetetlenül, sírva fakadtam. Akkor berepült ,az ablakon egy igazi jedi. Azt mondta, a városból jött. Leült mellém, és ö is elkezdet sírni. Luthár Péter Fölavatták Gábor Andor mellszobrát __________TV-NÍZŐ C aligula helytartója A történelemben nem a külsőségek a fontosak, nem a hadiáratok, összeesküvések, merényletek, romantikája, hanem a folyamatok, s a későbbi korok számára általánosítható tanulságok — mondotta vasárnap este Székely János, válaszolva a riporterként közreműködő irodalomtörténész. Tarján Tamás kérdésére. Közönségünk jól ismeri a marosvásár helyi író eme hitvallásának színpadi tár- gyiasulásait is: á Protestán- cok, a Vak Béla király és a Caligula helytartója több teátrumunkban aratott nagy sikert. S a Székely János munkásságára oly jellemző egyszerűség, eszmei tisztaság, dramaturgiai céltudatosság nagyjából-egészéből híven bontakozott ki ez utóbbi históriai parabola tévéváltozatában is, melyet ugyancsak vasárnap sugárzott a televízió. Korhű díszlet nem utalt arra, hogy a cselekmény az időszámításunk szerinti 39 és 41 között játszódik Júdeábán, s jelmez is alig' Esztergályos Károly rendező ily módon — a szerző szándékához híven — szinte időtlenné tette a császári hatalomvágy és a zsidó azonosságtudat konfliktusát, s a római légiók vezérének, Publius Petronius- nak lelkitusáját: megalázzon-e egy népet a hatalom tébolyának engedelmeskedve, szegüljön-e szembe az őrült császárral vagy a legkönnyebb utat választva vonuljon-e félre. A despo- tizmus szörnyű csapdája ez, amelyből két kiút kínálkozik: az őrület és az önmegsemmisítés. Mert az állami és társadalmi kontroll nélkül működő hatalom rögtönzéseit előre kiszámítani lehetetlenség, hozzájuk alkalmazni pedig lelkiismeretlenség, a magányos hadvezérnek tehát — amint a huszadik század oly sok eg- zisztencialista fogantatású hősének — kizárólag a bukás juthat osztályrészül, bárhogyan választ is. Izgalmas és változatos színészi eszközökkel jelenítette meg ezt a terméketlen vívódást Gálfi László. Igaz, életkora korántsem oly hajlott, mint — a dráma szerint — Caligula ju deai helytartójáé volt, hangja sem oly sztenori. ahogyan e markáns római orgánumát romantikusabb előképek alapján szokás elképzelni, inkább esetlen kissé Petronius szerepében, ízig-vériig filozófus, akinek — s ez a zsidó főpappal vívott szópárbajából is kitetszett — nem kenyere a kegyetlenség, sokkal inkább a filozofikus szemlélődés az életeleme, ahogyan magának Székely Jánosnak is, a portréfilm bizonysága szerint. Merev arccal, ellentmondást nem tűrő tekintettel és gesztusokkal képvisel Gálífi mégis egy tőle idegen eszmét a darab kezdetén. Érzelmeiből csak annyit árul el, amennyi a cél eléréséhez éppen szükséges. ökonomikus magatartását csupán később adja f öli, amidőn a császárral kapcsolatos gyamüjia bizonyossággá válik, s nyeri vissza ily módon valódi énjét: a gátlásaitól megszabadult, szabad filozófusét. Jóval ellentmondásosabb szerepformálást nyújtott Barakiás szerepében Sinkó László. Hangjának árnyalata ugyan sok ahhoz, hogy meggyőzően tiltakozzék népe templomának megszent- ségtelenítése ellen, mozdulatlan, az ellenfél érveire sohasem reagáló fiziognó- miájával azonban sokkal irf- kább emlékeztet egy, a sorsába beletörődött vidéki patikusra, mint a Krisztus keresztrefeszítését követő évek rettenhetetlen prófétájára, A mellékszereplők közül a Deliust alakító Blas- kó Pétert kell külön megemlítenünk: higgadtságával, méltóságával ő volt az időtlen mondanivalót is hordozó darabban az egyetlen római. Az egyetlen, aki a dráma konkrét történelmi vetületét is érzékeltette, nemcsak az általános emberit. Lengyel András Kapcsoltunk ? Lehet, hogy lovas nemzet voltunk, de telefonos nemzet még nem. Magyarországon — a környező szocialista országokat is alapul véve — igen kevés ilyen készülék jut a lakásokba. Mégis sokain használjuk. Ha nem otthon, hát a munkahelyiünkön. Szinte alig akad emiber, aki napközben akár csak egyszer is, de ne telefonálna. Sokain úgy vélik, a kommunikációnak ezen módja egyszerű. Telefonon valamelyest könnyebb megoldani a problémákat, s kissé feloldódnak a gátlások is. A beszélő nem láthatja a szavaira reagáló arcot. Mindenki saját magára van bízva ilyenkor, ki-iki önnön értékeivel mérve kihasználhatja e láthatatlanságot vagy úgy viselkedik, mintha szemtől szemben állnának. Kéthetente, ha tehetem, vasárnap este a televízió elé ülök, és próbálom végigjátszani Rózsa György műsorát. Próbálom — mert sokszor hiába keresem ismere- teiimibem a választ vagy már csak később jut eszembe a megoldás. Élesben, komolyan versenyezni, sajnos, nincs lehetőségem. Nincs telefonom. Talán jobb is, hogy nem tudom min föltárcsázni a Magyar Televíziót. Mindig csodáltam azokat, akik or- szág-viilág előtt mennek véleményt mondani, tudnak pillanatok alatt kapcsolni. Vajon elég-e a játékra összpontosítani, jól játszani? Az én véleményem azt mondja: korántsem. Az első néhány szó — amely a kagyló fölemelése után élihang- zik — iaz, amit már jó ideje figyelek. Köszönni és bemutatkozni illenék mindenkinek. Nem pedig várni a műsorvezető unszolására. Van, aki a nevét is elfeledi bemondani, más az üdvözléssel marad adós. Szerencsétlenül idegesítenek érzem, ha a játékvezetőnek fogalma sincs róla, hogy kivel beszél. A szürke „halló” után gyakran sötét süketség cseng; a vonal túlsó végén a játékos siettető hangtalan- sággal várja a kérdések özönét, ezalatt Rózsa próbálja kibeitűzni a hirtelenében papírra jegyzett nevet. Végülis néhány perc telik el azzal, hogy kölcsönösen megállapodnak a betűk helyes sorrendjében ... Mondtam már, nem egy előadás alatt figyeltem meg ezt. Ahogy azt sem, miszerint mi, vidékiek mintha jobban figyelnénk erre az alapvető viselkedésformára. Lehet, hogy ebben az észrevételemben az is 'közrejátszik: a nyolcmilliós vidék telefonjait majdnem fele annyi ideig fogadják, mint a kétmilliós Budapest versengeni vágyó nézőiét. Faragó László
