Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-13 / 215. szám

4 Somogyi Néplap 1984. szeptember 13., csütörtök Kém­csőben a táp­talaj Oj vizsgálati módszer­rel ellenőrzik a talaj tápanyagszolgáltató ké­pességét a növényvédő állomás talajlaborató­riumában. Ezzel a mód­szerrel az idei METESZ pályázaton az első dí­jat nyerték a laborató­rium mérnökei. A ta­lálmányt az OTH-ba is beadták szabadalom­ként. A képen: mű­szerrel a talaj táp­anyagszolgáltató képes­ségének dinamikáját mérik. SZAKEMBER KELLENE Kijózanító ítélet Kimutatások kerülnek az asztalra. Balogh M. János, a lábodi termelőszövetkezet el­nöke nem a bizonyítványát akarja magyarázni: tényekei sorol. A megyei tsz-szö vét­ség adatai is bizonyítják, hogy ma Somogybán a juhá- szatok többsége ráfizetéses Csupán néhány helyen tud­nak nyereséget elkönyvelni — olyan gazdaságokban, ahol kicsi az állomány, mint Ka- polyban. Pusztaszemesen vagy Kadarkúton. A veszte­ség azonban veszteség, amit meg kell szüntetni — vall­ják a lábodiak. Erről beszél­tek év eleji zárszámadásuk­kor is. A juhászat afféle örökség­ként maradt a mai gazda­ságra. Az 1970-es egyesülés­kor egy 300—400 darabos ál­lományt vettek át a lábodi Kossuth Tsz-től. Felszámol­ni bűn lett volna, hiszen a belső-somogyi homokhát — s ilyen területük bőven van — nehezen hasznosítható mással. A fű is csak április­tól július közepéig zöldell itt, utána kiég, majd csak a csapadékos ősz hoz újat. Szarvasmarhát tartani ilyen körülmények között nem le­het. A gazdaság vezetőinek nem volt más lehetőségük, mint folytatni a juhászatot. Néhány év alatt 1300 dara­bos állományt hozta*, lé're Csakhogy a juhokat hat he­lyen kellett elszállásolni, ne­héz volt szakembert szerez­Ráfizetés után egyenesben ni. ellenőrizni. Igaz p'.rsze az is, hogy a régi, elavuit épületek miatt nern kellett amortizációs költséget fel­számolni; jók voltak a fel- vásárlási árak. s tisztes nye­reségre tettek szert. 1979-ben megbízást adtak egy telep tervezésére; más­fél év alatt föl is építették. A gondok akkor kezdődtek. Nem kellett közgazdász ah­hoz, hogy lássák: a telep többet visz el, minit «meny­nyi hasznot hoz. Olyan költ­ségek jelentkeztek, amivel korábban nem kellett szá­molni, a beruházás 11 millió forintja évekig terhet jelent Az elnök mégis bízott a ju­hászaiban. A zárszámadáskor is elmondták: van és kell legyen kiút. Ma korán reggel kihajt­ják a nyájat, s csak késő este terelik vissza az akol­ba. 36 hektár új legelőt biz­tosítottak: 40-et felújítottak, 50-et átvettek a szomszédos állami gazdaságtól, és még van ugyanekkori területük Nagykorpád határában is. A legeltetéssel elérték, hogy kevesebb abrakot kell fel­használni. Olyan bérezési Siklós János ZILAHY LAJOS * UTOLSÓ Öl ÉVEI 9. — Amikor nekem bemu­tatták, már híres író volt. Ez pedig 1929. március 17- én történt, és megvallom magának, én a legnagyobb zavarban voltam, mert egy betűt sem olvastam tőle. A művészetek más ágát sze­rettem, elsősorban a képző­művészetet. zenét; sajnálatos, hogy Lajos munkáit illetően a későbbiekben sem értem utol magam. — Még egyszer elnézést kérek, igazán sajnálom ezt a tévedést. — Én nagyon szerény élet­re vágytam. Egyszerűségre. Elég volt nekem apám há­zában a vendégvárás-járás, az örökös készenlét és visel­kedés. Amikor házasságkö­tésünk után 1930-ban Ame­rikából visszajöttünk és La­jos megmutatta nekem elké­szült villáját az Áfonya ut­cában (II. kerület), én le­roskadtam egy padra, és kö­zöltem. hogy ekkora házban nem lakom, itt nem tudok mit kezdeni. Nem élem azt az életet, hogy folyton a vendégek kiszolgálására fe­cséreljem a sok-sok időt, öl­tözködjem. és statisztáljak, tartalmatlan. szükségtelen módon, olyasmihez, ami en­gem nem érdekel. Lajos vi­szont nagyon szerette ezt az életet. — Köszönöm a bizalmat. — Egyszer huzamosabb időre lementünk Nógrádba. egy faluba. Ott éreztem ma­gamat a legjobban, egysze­rű, szerény emberek között, akiknek természetes volt a beszédük, modoruk, életük. Előttem ült egy fotelban Bárczy Piroska, akkor már közelebb volt a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Finom arcvonásaira rátelepedtek az évek. de gesztusaival, modo­rával. beszédstílusával, egész lényével annyi finomságot és határozottságot árasztott m;*ga körül, hogy önkéntele­rendszert dolgozlak ki, amelynek a segítségével ugyancsak jobb munkára ösztönöznek. Egy-egy juhá­szainak a havi jövedelme attól függ, hogy milyen eredménnyel dolgozik. Fix bére a keresetének körülbe­lül 50 százaléka, teháf fon­tos. hogy jó legyen az elle- tés, több gyapjút kapjanak. Mit szóltak mindehhez az érintettek? Kiss László, a telepvezető-helyettes szá­molni kezd. Ángyán János főállattenyésztő siet a segít­ségére; tőle tudom, hogy egy-egy dolgozójuk hatezer- forintot is hazavisz. — Sok ez vagy kevés? — Ha a vasárnapokat es az ünnepnapokat is figye­lembe vesszük, semmikép­pen nem sok. Fiatal vállal­kozó azonban mégsem igen van. Ángyán János azt mondja, hogy a jó juhász ritkán cse­rél portát. Aki újságban hir­deti magát, az! jobb meg sem keresni. Saját, nevelés­re. utánpótlásra lenne szük­ség — olyanokra, akikre rá lehet bízni a körmölést, akik szeretik az állatokat. Lábodon ez ma még gond Biztató viszont, hogy az év eleji elhatározás, az ágazat talpra állítása érdekében tett erőfeszítések eredményesnek bizonyultak. Az idén már néhány százezer forintos nyereségre Jehet számítani a juhászaiban. Nagy Jcnö Béna Ferenc mindössze 22 éves. A zselicszentpáli fiatalember augusztus 16- án 13 órakor érkezett se­gédmotoros kerékpárjával Kaposváron a Berzsenyi és Ady Endre utca keresztező­désében levő forgalomirá­nyító lámpához. A piros jel­zés ellenére továbbhaladt, s elütötte a zebrán az ötéves Pelák Balázst. Az eset után azonban ahelyett, hogy meg­próbált volna segíteni, to­vábbhajtott. A kisfiú sze­rencsére nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel meg­úszta a találkozást, de ettől nem kisebb Bencs felelőssé­ge. Az ügyet a kaposvári bí­róságon dr. Pap Tamás ta­nácsa tárgyalta, s Bencs Fe­rencet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés vétsévé- ben (az esemény időpont­jában a fiatalember vérében t.60 ezrelék alkohol volt. amely közepes fokú alkoho­los befolyásoltságot jelent), és segítségnyújtás elmu­lasztásának bűntettében. Ezért a bíróság tízhónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte, és három évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért felleb­bezett. nül arra gondoltam; hogyan találhatta meg a tartós együttélés szálait, formáit ez­zel a racionális gondolkodá­sú. természetes modorú, elő­kelő asszonnyal egy örökö­sen mesélő ember, aki még a politikát is anekdotikus stílusban írta. mondta . . . — Lajos beszélt-e magá­nak arról, hogy tizennégy éves korában milyen nagy lelki megrázkódtatás érte? Apja 1905-ben meghalt, és amint Máramaros^zigetrő! az iskolaév végén hazament, anyját és húgát a küszöbön találta, ott sírlak. Később azután kilakoltatták őket. mert elárverezték a házat. Az apja borszerető, gőgös főjegyzője volt Nagyszalon­tának. Akkor Lajos elhatározta, hogy neki is lesz háza, és ez a törekvése évtizedekig megmaradt benne. — Igen. beszélt erről. És azt is tudom, hogy az Áfo­nya utcai villával válaszolt erre a gyerekkorra, a kila­koltatásra és az árverésre. — Jól tudja. — De most már mást is tudok. — Lajos egy játékos ter­mészetű, nagy gyerek ma­radt élete végéig. A beszélgetés megszakadt, el kellett indulnunk a te­metésre. Bárczy Piroskának felajánlottam a szerkesztő­ség kocsiját: köszönte, de nem vette igénype. Azt hi­szem, az írószövetség vagy más intézmény autója a rendelkezésére állt. Zilahyval folytatott beszél­getéseim emlékei, levéltöre­dékei között találtam né­hány érdekes vallomást. Ezekből idézek, mert arc­képének megformálásához hiteles támpontokat adnak. „1903-ban tizenkét éves voltam, amikor apám ækiâl- tott hozzám az udvarra: — Szaladj el ezzel a táv­irattal a postára! Nem- nagyon örültem a megbízatásnak, az eső is sze­metelt. Miért én szaladjak a postára? Három cseléd is lebzselt a konyhában A táv­irat szövege igy szólt; „Mi­niszterelnökké történt kine­vezésed alkalmából baráti szeretettel üdvözöl Zilahy Lajos." Megértettem, miért nekem kell a postái a sza­ladni. Apám így adta tud­tomra. hogy tegeződő vi­szonyban van a hatalmas gróf Tisza Istvánnal"... „A feszti birtok (Tisza István birtoka) ügyes-bajos dolgait, azt hiszem másfélezer hol­dat. apám kezelte. Nagy­apám pedig — aki szinten Zilahy Lajos volt — ügyvéd és politikus, a volt minisz­terelnökkel, az öreg Tisza Kálmánnal együtt szerezte a híres bihari pontokat a me­gyei, országgyűlési választá­sokon. Ilyen családi előzmé­nyek után érthető, hggv Ti­bor bátyámmal elmentünk a Tisza-kúriába. Tisza István akkor már hónapok óta bu­kott miniszterelnök volt. (Folytatjuk) AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Somogy sem rosszabb... Olvastuk a Somogyi Nép­lap 1984. július 22-i számá­ban megjelent Érkeznek a tankönyvek című írást. Örü­lünk, hogy lapjuk figyelem­mel kíséri a megye szövet­kezeti könyvterjesztését, és tájékoztatja olvasóit a terü­let helyzetéről. A szövetkezeti könyves­boltok áruellátása. könyv- propaganda-szolgáltatása és szakmai orientálása vállala­tunk feladatkörébe tartozik. A nagyatádi áfész-könyves- bolt dolgozóinak eredmé­nyeit mi is nagyra értékel­jük. Hozzáértésüknek és el­kötelezettségüknek köszön­hető. hogy az áfész túl szi­gorú készletelőírásai mel­lett is képesek a könyvfor­galom növelésére. A cikk írója jónak tartja, hogy a bolt több mint kétmillió forint értékű féléves forgal­mát csupán 430 ezer forin­tos készlettel valósította meg. Mi ezt bajnak és aggasztó­nak tartjuk, mert ez az ala­csony könyvkészlet nem nyújthat kellő választékot a vásárlóknak. Ismereteink szerint az áfész készletnor­mája arra kényszeríti a boltvezetőt. hogy jórészt mellőzze a szakkönyvek, is­meretterjesztő kiadványok, az ízlést formáló, tartalmas szépirodalmi munkák for­galmazását. s a műveken keresztül az új igények fel­keltését. Az állami könyvesbol­tokban 200—220 napos kész­letforgatással dolgoznak. A Szövosz — figyelembe véve az áfészek sajátosságait — 120—130 napos készletet tart szükségesnek és lehetséges­nek a szövetkezeti, könyves­boltokban, amely 1983-ban az országos átlagot tekintve lényegében meg is valósult. Ezzel szemben a nagyatá­di bolt készletforgása tavaly 30 nap volt. Elsősorban cn­A fogyasztók fórumán Örökzöld panaszok „A fogyasztói áremelések hatása az élelmiszerek mi­nőségére és forgalmazásá­nak színvonalára". Ezzel a címmel kaposvári tapaszta­latok alapján kevés újat hallottunk a Fogyasztók Ta­nácsának legutóbbi ülésén. A gondok örökzöldek, a kü­lönbség csupán annyi, hogy a vásárlók érthetően na­gyobb érzékenységgel rea­gálnak minderre. Az érzé­kenység könnyen sommás véleményalkotáshoz vezető tö érzékenységgé is vállhat. Kivált akkor, ha valaki a boltban tapasztala sérelmé­ből általánosít. Aligha le­het egy hiánycikk esetében számor.kérni a. kereskedel­mi verseny ármérséklő ha­tását. A vitában elhangzott jó- nálhány vitathatatlan kifo­gás, sőt meggondolandó ja­vaslat is. . Hézagos az ellá­tás olcsóbb húskészítmé­nyekből, és alig kapható a keresett húsos csont. A ki fogástalan minőségű export- termékeket gyártó nagy­üzemben érzékelhetően- rom*- lőtt egyes hazai . fogyasztás­ra gyártott termékek minő­sége. A vásárió a több pén­zért valóban joggal vár el a szabványnak legalább megfelelő készítményeket. A Fogyasztók Tanácsa álltai végeztetett Kenmi -vizsgála­tok megerősítik a vásárlói panaszok hitelesség'" Egye­nek tudható be. hogy a boltnak nincs kielégítő könyvbizományosi hálóza­ta és forgalma. Ellátási kör­zetében jó néhány település ellátatlan, pedig az állam 6 százalékos árréskiegészítés- -el támogatja a szövetkezeti, elsősorban a falusi könyv­terjesztést. A nagyatádi példa, sajnos, nem egyedülálló Somogy­bán. A megye öt szövetke­zeti könyvesboltja közül a készletek sehol sem érik. el a 100 napos forgást, 1983 ban a megyei átlag 60 nap volt. A Somogy megyei szövet­kezeti konyvterjesztés jó hagyományokkal rendelke­zik, számos eredménnyel büszkélkedhet. azonban nem mentes a gondoktól sem, amely elsősorban a készletezésben, a könyvvá- laszték szűkösségében mu­tatkozik meg. Tudjuk, hogy az áfészek feladata elsősor­ban az alapellátás. Ismer­jük az áfészek készletezési, finanszírozási nehézségeit, és tiszteljük a lakosság el­látásáért kifejtett erőfeszí­téseiket. Ügy gondoljuk azonban, hogy a somogyi áfészok sem rosszabbak, mint a többiek, ''ezetőik ismerik az olvasás társadalmi hasznát, a köz- művelődésben betöltött sze­repét. Erre alapozva kér­jük. hogy lehetőségeikhez mérten az eddigieknél dif­ferenciáltabban állapítsák meg a boltok készletnormá - ját. szem előtt tartva a Szú- vosz által ajánlott könyves- bolti készletszintet, hogv ezáltal megvalósulhasson a könyvvásárlói igényel: komplexebb kiegészítés? Somogybán is. Drucker Tibor a Könyvértékesítő Vátlala' igazgatója lőre a kutatóintézetben vizs­gálják, hogy miért zöldül meg szavatossági időn beiül olykor a pariser. A Kerrru minősítése alapján arra le­het gyanakodni, hogy a húshoz adagolt tetemes mennyiségű „adalékanyag” miatt. Elgondolkodtató tapaszta­lat, hogy sok a jogos minő­ségi kifogás ellenére alig akad vásárló, aki ehetetlen vacsorájával az élelmiszer- vizsgáló laboratóriumhoz fordulna. Bár az Is tény, hogy a vevő bizalommal le­het a termék minőségét il­letően, s nem neki, hanem a kereskedelemnek keltene a „gyanús" terméket megvizs­gáltatni. Elhangzott: talán többen vállalnák az utánjá­rást, ha jogos kifogás ese­tén nem csupán a 20 deka felvágott árát térítenék, ha­nem az elvesztett időt és a bosszúságot is. Évek óta rejtvényfeladvá­nyok a csomagoláson a sza­vatosságra utaló jelzések. Ezzel orvosolhat óságában már a Fogyasztók Tanácsa sem bízik. Jelezni kívánják ugyanakkor azt, hogy a bol­ti hűtőgépek javítása meg­oldatlan. A megyében egy­szerűen nincs ilyen szakem­berképzés. A 330-as kapos­vári boltban például hetek óta nem kapható mirelit­áru, mert rossz a hűtőláda. B. F

Next

/
Thumbnails
Contents