Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-13 / 215. szám

1984. szeptember 13., csütörtök Somogyi Néplap 5 Az egészség­ügy képekben Az egészségügyi ellá­tás fejlesztésére min­den szocialista ország­ban nagy gondol for­dítanak. Ez a képössze­állítás abba nyújt be­pillantást, hogy néhány országban milyenek a lehetőségek a betegek ellátására, a fejlesztésre egy-egy területen. Egy vietnami faluban vérvizsgálatot végeznek a malária megelőzésére. Az utóbbi esztendőkben 15 százalékkal csökkent a járványos megbetegedé­sek száma. (Fotó: VNA—MTI—KS) Az akut mérgezések gyógyításában kiemelkedő eredményeket ért el az NDK-ban a rostocki egyetemi kórház. Évente mintegy 200 gyermeket kezelnek itt (Fotó: ADN ZB—MTI—KS) Egészségügyi szakemberek képzése Kambodzsá­ban. A Phnom Penh-i egyetemen az elmúlt há­rom évben 81 orvos és 86 gyógyszerész végzett (Fotó: VNA—MTI—KS) Egy kincsesfüzet cédulái AZ ÁLLAMI BIZOTTSÁG EGY ÉVE Az alkoholizmus ellen Szűcs Jánosnéról azt mondták az andocsiak, hogy ő tudja a legtöbb nótát. Fáj már a lába. bottal jár. de elmegy a g^vakörbe, hogy a fiataloknak megtanítsa a régi dallamokat. — Kepés aratók voltunk Ut a nagytoldipusztai ura­dalomban — kezdi élettör­ténetét. — Hazafelé mindig énekeltünk. Édesanyámtól édesapámtól tanultam eze­ket a summásnótákat. Szép „áriája’' volt édesanyámnak. Cédulákkal vastagra tö­mött füzet az. amelyikbe Szűcs Jánosné összeírta a nótákat. „Na mondd, Teri!" biztatja a lányát. Kintlét Vincénél, a helyi pávakor szólóénekesét. A tisztán csengő fiatal és a gyengülő, idős hang egyszerre kapja fel a jólismert dallamokat. — Amikor elfogyott az aratás, akkor következett a masinálas. A cséplőgép mellett sűrűn szállt a por majd megfulladtunk. de még akkor is énekeltünk. Már rá is zendít egy több generációval ezelőtt szüle­tett balladára: ..Farkas Jul- csa fellépett az asztalra .. .’ A szomorú história konkrét részletekkel, adatokkal ele­veníti fel az egykori nap­számoslány tragédiáját, aki a cséplőgép asztaláról bele­esett a dobba. — Masinálás után hoztuk haza a részt, örültünk, hogy a mienk, és akkor aztán kaptunk nagy áldomást, mu­lattunk. Édesapám gyakran mondta azt a nótát, hogy „Elindultam Dél-Amerika felé .. .’ Bizony, sokan vol­tak, a mi családunkban is akadt, aki külföldre mene­kült a szegénység elől. — Ősszel törtük a kukori­cát fölszedtük a répát, a krumplit. Akkor végeztük a kendernyomást is: a kor­látba kapaszkodva lábbal tiportuk a kendert. Tokosz­táskor. amikor sok lány együtt volt, olyan tréfás nó­tákat énekeltünk, amelyek­be mindenkinek be lehetett helyettesíteni a nevét. Per­sze. a nóták témája majd­nem mindig a szerelem, a pajtáskodás volt. — Télen, amikor mezei munka nem volt. fontuk, szőttük a kendert. A szö­véshez nem értettem, de ne­kem is volt rokkám. Né- gyen-öten ^összejöttünk egy szobában, és ott fontunk együtt. Ez a vászonlepedő még abból az időből való — mutatja felhajtva az ágy- terítőt. Teri. a lánya közben egyre lapozgatja a füzetei, s kérdi : ez hogy is volt, édesanyám? Kedvenc nótá­jukra többször is rázendít: ..Leégett a Szaiai csumá­,lci . . . — Ezt a dalt a pávakórt találkozókon is szoktuk éne­kelni — mondja Kintiemé. —, és mindig nagy sikerünk van vele. Azt mondják a szakemberek, hogy ezt se­hol máshol nem ismerik. csak Andocson. — Vasárnaponként mulat­tunk is — emlékezik Szűcs néni. — Egyszer egyikünk­nél, egyszer másikunknál jöttünk össze. Táncoltunk énekre, citerára, de még fé­sűre is! A legények selyem­papírt tettek a fésűre, úgy muzsikáltak. — Édesanyám most is mindig dúdolgal magában — meséli a lánya. — Ha a papa hazajön, és nem hallja énekelni. már azt hiszi, hogy beteg — Most már többnyire csak itthon dalolgatok: nem olyan tiszta a hangom, mint régen. Együd Árpád „fede­zett fel" minket, magnóra vette a népdalainkat, össze­hívta az asszonyokat, segí­tett megalakítani a páva­kört. Szívesen mondtam el neki. amit tudtam. Segítek a fiataloknak, tanítom őket. Itt van ez a sok szép régi­ség, nem akarom magam­mal vinni a sírba. Tersztyánszky Krisztina Tavaly nyáron alakult meg — a Minisztertanács határozata alapján — az Al­koholizmus Elleni Állami Bizottság, az AEÁB. Tulaj­donképpen egyetlen betűvál­tozás történt; addig ugyan­is az AEOB (Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság) tevékenykedett. Vagy mégis többről van szó" Munkában az albizottságok Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, melynek elnöke Sarlós István, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, azt tűzte ki közvetlen feladatául, hogy a bizottság által elfogadott — a józan életvitelt szolgáló, az alko­holizmus elleni küzdelmet összehangoló — átfogó, konkrét programot széles­körűen ismerteti, és segíti, előmozdítja megvalósulását. Fontos célja jelenleg az is. hogy a területi bázisok — a fővárosi, a megyei (városi, üzemi) bizottságok — erősí­tésével. munkájuk segítésé­vel szélesíteni igyekszik a jó­zan életért, a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen fo­lyó küzdelem mozgalmi alapjait. Konkrét, reális- célkitűzé­sekkel kezdtek munkához az AEAB albizottságai is. Így például a családvédelmi és rehabilitációs albizottság részt vesz a komplex család- gondozás és tanácsadás há­lózatának kialakításában, s a rehabilitáció feltételeinek javításaként máris kezdemé­nyezte a SZOT-nál az alko­holizmus elleni klubok tag­jai gyermekeinek szervezett üdültetését. Az ifjúsági albi­zottság szakértői munkacso­portja bekapcsolódott a bó- dulatkeltésre' alkalmas sze­rek fogyasztásával kapcso­latos hazai helyzetfelmérés­be, a szükséges intézkedések kidolgozásába. A jogi albi­zottság hozzálátott a józan életvitelt szolgáló, az alko­holizmus és más káros szen­vedélyek elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályon egybegyűjtéséhez és elemzé­séhez. A közgazdasági albizottság pénzügyi-közgazdasági szem­pontból clci. ii például az alkoholista belegek foglal­kozást rehabilitációjára és klubmozgalmára vonatkozó szabályokat Közös erőfeszítéssel Alapos, konkrét munka­terv alapján tevékenykedik az AEÁB újjászervezett, megerősített titkársága is. A többi között megállapodott az ALkohológiai Tudományos Módszertani Központ veze­TÓTH-MÁTÉ MIKLÓS Az igazgató arca Az igazgató arca: a titkárnő. Róla min­den pontosan leolvas­ható. Tóföldi belép az aj­tón. köszön, és legszíveseb­ben már hátrálna is kifelé. Az „igazgató arca” borús mint egy novemberi reggel, a köszönést szórakozottan elfelejti viszonozni, és el- merülten babrál valamely papírokkal. Tóföldi leül a bőrfotel szélére, a lábát maga aiá húzza, kezét az ölében pi­henteti. Olyan pózban gör­béd most, mint egy ottfelej­tett sportszatyor. Csönd van, csak a papírok surro- gása Hallatszik, és valami átható parfümillat lengedez. — Panaszunk van magara — szólal meg az „igazgató arca" királyi többesben —: dühösek vagyunk ... — Miért? — Tóföldi szá­jából úgy vergődik elő a kérdés, mint a nagybeleg lélegzetvétele. — Nem mondhatok többet — jelenti ki nyomatékkai —, de rövidesen megtudja... Mindjárt kijön Televényi, és akkor bemehet. Tóföldi agya lázasan dol­gozik. Vajon mit követhe­tett el? Mi az, amiért hívat­ja az igazgató? Próbákról nem késett mostanában, a színpadon nem röhögtette a kollégákat, tudomása szerint mondani sem mondott olyat, ami esetleg rossz színben tüntetheti föl. Vagy valaki mégis susíorgott volna ...? De mikor? Tegnap este még barátságosan köszöntötték egymást az igazgatóval, sőt ő mondta meg neki a kihú­zott lottószámokat. 4. 12, 16. 44. 53. fehát este még nem. Akkor hát éjszaka vagy ma reggel ? Sercegi ... ? Megszegte volna a megálla­podásukat. és mégis hátba fúrta? Ez bizony lehetsé­ges... Esetleg Televényi...7 Televényivel két napja nem találkozott. Persze attól még elejthetett egy megjegyzesi, hiszen mindennap együtt ebédelnek az igazgatóval. De most még délelőtt tizen­egy óra, még nem ebédel­hettek együtt, a tegnapig ét­kezésnél még nem mondha­tott semmit, mert akkor az már este érződött volna. Most áztatná bent? És az. áztatási szünetben szólt ki az igazgató a titkárnőnek, hogy hívja be őt? Ez sem valószínű, mert már a por­tán várta az üzenet, reggel, amint bejött a színházba, hogy tizenegyre jöjjön az igazgatóhoz. Televényi tehát mégsem lehet... Akkor hát kicsoda...? Nincs már idő sorra venni mindenkit, leg­följebb találgathat. Vizeki- nek a tegnapi próbán pa­naszkodott a vérnyomásál a: „Már megint lent van — mondta —, valószínűleg idő­változás lesz.” Lehet, hogy Vizek! igazgatóváltozásnak ferdítve fújta be? De mi­kor? Éjjel a klubban? Televényi lép ki a párná­zott ajtón. az. „igazgató ar­ca" egyszerre derűs lesz., mint egy rózsaszín naper­nyő. — Szevasz — veti oda Televényi Tóföldünek, majd kivesz egy cukrot a kávéfő­ző mellett álló cukortartó­ból. feldobja, elkapja, be­kapja. — Margitka, szépség­ből, mint mindig, most is kitűnő. Mikor jön velem nászúira? — Ne vicceljen. Televé­nyi! — csilingel. — Figyel­men kívül hagyja. hogy férjnél vagyok? — Igen — mondja Tele­vényi —, teljesen figyelmen kívül hagyom, mert a szép­ség nem lehet egy ember sajátja. Ez törvény. Nem hallott még róla? Tóföldi a párnázott ajtót figyeli. Udvaronc — gondol­ja Televényiről, df különö­sebben nem érdekli a bu­gása. Már csak azért sem. mert a könyökén jön ki ez. a szöveg. A múltkor a pénz­tárosnőnek mondta el ugyan­ezt a gázsifizetéskor, azelőtt meg a büfésnőnek. Sajnos, úgy adódott, hogy mindkét­szer kénytelen volt végig­hallgatni. Most már nem. Ö ‘különben sincs itt. Csak kelteni döngicsélnek a szo­bában. ő egyszerűen elpá­rolgott a tudatunkból. Az „igazgató arca" még csak azt sem mondja, hogy men­jen be. Önmagétól nem megy. azért sem. A párnázott ajtó újra megnyílik. résnyire. Ko­vásznál kikukkant. körbe­néz, észreveszi Tóföldit — Rám vársz? — Igen. Hivattál. — Téged? — Az igazgató hangjában csodálkozás. — Margitka! A pár szétrebben. Televe- nyi gyors ,,szervusztok"-kal távozik. — Mondja csak — nézi az „arcát" az igazgató —, nem történt valami félreér­tés! Ha jól emlékszem, Ser- cegivel lenne megbeszélé­sem. Az „igazgató arca" több színt is vált ezalatt, majd kiköt a fehérnél. — Elnézést — rebegi, míg nagyra tágult szemmel a naptárba mered —, csak­ugyan Sercegi van beje­gyezve ... Nem is tudom, hogy történhetett.. . Azon­nal intézkedem ... Tárcsázik, hallózik, „ké­retjük Sercegit" — mondja. És közben az igazgató felé is röppent egy feloldozást kérő pillantást. Tóföldi sóhajt, kihúzza magát. Nem haragszik az „igazgató arcára", inkább valami sajnálattal elegy kí­váncsisággal tekint rá. Sze­me mikroszkópja alá helye­zi, akár valamely vírust. Mert ha haragot nem is. de mélységes megvetést azért érez iránta. Öt összetévesz­teni Sercegivel? — Iszol egy kávét? — kérdezi az igazgató, s Tóföl­di beleegyezően bólint: igen. hát hogyne, hiszen azért jött. — Margitka, két kávét le- gyen szíves — utasítja az igazgató, es leül a Tóföldi­vel szomszédos bőrfotelba. A zsebébe kotor; kis fém­szelencét vesz elő. felkat- tintja a fedelét. — Mézcu­korka. Jót tesz a hangszá­laknak.. . Parancsolj!' — Köszönöm — vesz ki egvet Tóíöldi. — Sokáig szopogasd — mondja az igazgató —. úgy jobban hat. — Szopogatom — mondja Tóföldi. — Vigyázz, ne nyeld le, mert úgy már nem ér sem­mit! — Nem nyelem le. Az igazgató visszateszi a szelencét. Hallgatnak. Tó földi csöndesen szopogatja a cukrot. — Van egy hármasom — mondja az igazgató. — Igazán? Gratulálok!... Mi jött be? — 4. 16,-44. És tudod, mi a legbosszantóbb? — Micsoda? — Hogy a tizenhármasra tippeltem, és a tizenkettest húzták. Na, mit szólsz? Ha eltévesztem, van egy négye­sem .. — Fantasztikus! — mond­ja Tóföldi, és valóban úgy is érzi. Hát nem az? Me­gint megúszott egy napot fúrás nélkül. tőivel az együttműködés tar­talmi és szervezeti kérdé­seiről. a profilok és hatás­körök meghatározásáról: a klubmozgalom szakmi fel­ügyeletéről és szakmai tá­mogatásáról. Eredménnyel tárgyalt az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság ille­tékeseivel az üdító italok gyártásának javítási lehető­ségeiről. Kiadványokkal se­gítették — és segítik folya­matosan — a józan életért, a mértéktelen alkoholfo­gyasztás visszaszorításáér! munkálkodók szakmai tájé­kozódását. tevékenységük összehangolását. A többi kö­zött plakátokkal és más pro­paganda-anyagokkal járul­tak hozzá a Református Iszá­kosmentő Misszió alkohol- ellenes napjának sikeréhez. Megbeszéléseket folytat­tak a Medicina Kiadóval az Atkohológiai Kiskönyvtár­sorozat folytatásáról: az ál­lami bizottság programjához tartalmában jobban igazodó kiadványok megjelente­téséről. Ezek terjesztéséből részt vállaltiak a Magyar Vö­röskereszt és a KISZ szer­vezetei is. Nemzetközi kapcsolatok Az AEÁB programja fel­adatául tűzte ki a nemzet­közi tapasztalatok sokrétű vizsgálatát, azzal a céllal, hogy a bevált és nálunk is alkalmazható módszereket folyamatosan átplántálja a mi viszonyaink közé. Jól szolgálja a tapasztalatcsere ügyét az olyanfajta nagy nemzetközi aikohológiai ta­nácskozás is, amelynek a nyáron két hétre a görög főváros, Athén adott helyet. A tanácskozáson résztvevő magyar szak nnberek igen eredményesen működtek közre: közülük egyiküket felkérték az alkoholpolitikai szekcióban a vitaindító e'el­adásra és a konzultáció ve­zetésére is. Egyebek közt tájékoztatást adtak az Alkohológia című szakmai lapunk szerkesztési elveiről, az AEÁB megala­kulásával kialakult új hely­zetről a lengyel testvérlap­nak, továbbá az Állami If­júsági Bizottság vendégei­nek, francia tagú delegáció­jának. A titkárság természe­tesen figyelemmel kíséri nemcsak a hazai, hanem a fontosabb külföldi sajtó­anyagokat is, az alkoholiz­mus elleni küzdelem fegy­vertárának. módszertaná­nak gazdagítása céljából. Nem rövid lejáratú társa­dalmi problémákkal, gon­dokkal foglalkozik tehát az AEÁB és annak titkársága. Megvan azonban a remény, hogy az Alkoholizmus Elle­ni Állami Bizottság koordi­nálásával egységesebb, job­ban összefogott, a társadal­mat is eredményesebben mozgósító, a realitásokkal gondosabban számoló tevé­kenység bontakozik ki ha­zánkban. Vagyis, nem egyet­len betűváltásról van szó .. U L.

Next

/
Thumbnails
Contents