Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-13 / 215. szám
1984. szeptember 13., csütörtök Somogyi Néplap 5 Az egészségügy képekben Az egészségügyi ellátás fejlesztésére minden szocialista országban nagy gondol fordítanak. Ez a képösszeállítás abba nyújt bepillantást, hogy néhány országban milyenek a lehetőségek a betegek ellátására, a fejlesztésre egy-egy területen. Egy vietnami faluban vérvizsgálatot végeznek a malária megelőzésére. Az utóbbi esztendőkben 15 százalékkal csökkent a járványos megbetegedések száma. (Fotó: VNA—MTI—KS) Az akut mérgezések gyógyításában kiemelkedő eredményeket ért el az NDK-ban a rostocki egyetemi kórház. Évente mintegy 200 gyermeket kezelnek itt (Fotó: ADN ZB—MTI—KS) Egészségügyi szakemberek képzése Kambodzsában. A Phnom Penh-i egyetemen az elmúlt három évben 81 orvos és 86 gyógyszerész végzett (Fotó: VNA—MTI—KS) Egy kincsesfüzet cédulái AZ ÁLLAMI BIZOTTSÁG EGY ÉVE Az alkoholizmus ellen Szűcs Jánosnéról azt mondták az andocsiak, hogy ő tudja a legtöbb nótát. Fáj már a lába. bottal jár. de elmegy a g^vakörbe, hogy a fiataloknak megtanítsa a régi dallamokat. — Kepés aratók voltunk Ut a nagytoldipusztai uradalomban — kezdi élettörténetét. — Hazafelé mindig énekeltünk. Édesanyámtól édesapámtól tanultam ezeket a summásnótákat. Szép „áriája’' volt édesanyámnak. Cédulákkal vastagra tömött füzet az. amelyikbe Szűcs Jánosné összeírta a nótákat. „Na mondd, Teri!" biztatja a lányát. Kintlét Vincénél, a helyi pávakor szólóénekesét. A tisztán csengő fiatal és a gyengülő, idős hang egyszerre kapja fel a jólismert dallamokat. — Amikor elfogyott az aratás, akkor következett a masinálas. A cséplőgép mellett sűrűn szállt a por majd megfulladtunk. de még akkor is énekeltünk. Már rá is zendít egy több generációval ezelőtt született balladára: ..Farkas Jul- csa fellépett az asztalra .. .’ A szomorú história konkrét részletekkel, adatokkal eleveníti fel az egykori napszámoslány tragédiáját, aki a cséplőgép asztaláról beleesett a dobba. — Masinálás után hoztuk haza a részt, örültünk, hogy a mienk, és akkor aztán kaptunk nagy áldomást, mulattunk. Édesapám gyakran mondta azt a nótát, hogy „Elindultam Dél-Amerika felé .. .’ Bizony, sokan voltak, a mi családunkban is akadt, aki külföldre menekült a szegénység elől. — Ősszel törtük a kukoricát fölszedtük a répát, a krumplit. Akkor végeztük a kendernyomást is: a korlátba kapaszkodva lábbal tiportuk a kendert. Tokosztáskor. amikor sok lány együtt volt, olyan tréfás nótákat énekeltünk, amelyekbe mindenkinek be lehetett helyettesíteni a nevét. Persze. a nóták témája majdnem mindig a szerelem, a pajtáskodás volt. — Télen, amikor mezei munka nem volt. fontuk, szőttük a kendert. A szövéshez nem értettem, de nekem is volt rokkám. Né- gyen-öten ^összejöttünk egy szobában, és ott fontunk együtt. Ez a vászonlepedő még abból az időből való — mutatja felhajtva az ágy- terítőt. Teri. a lánya közben egyre lapozgatja a füzetei, s kérdi : ez hogy is volt, édesanyám? Kedvenc nótájukra többször is rázendít: ..Leégett a Szaiai csumá,lci . . . — Ezt a dalt a pávakórt találkozókon is szoktuk énekelni — mondja Kintiemé. —, és mindig nagy sikerünk van vele. Azt mondják a szakemberek, hogy ezt sehol máshol nem ismerik. csak Andocson. — Vasárnaponként mulattunk is — emlékezik Szűcs néni. — Egyszer egyikünknél, egyszer másikunknál jöttünk össze. Táncoltunk énekre, citerára, de még fésűre is! A legények selyempapírt tettek a fésűre, úgy muzsikáltak. — Édesanyám most is mindig dúdolgal magában — meséli a lánya. — Ha a papa hazajön, és nem hallja énekelni. már azt hiszi, hogy beteg — Most már többnyire csak itthon dalolgatok: nem olyan tiszta a hangom, mint régen. Együd Árpád „fedezett fel" minket, magnóra vette a népdalainkat, összehívta az asszonyokat, segített megalakítani a pávakört. Szívesen mondtam el neki. amit tudtam. Segítek a fiataloknak, tanítom őket. Itt van ez a sok szép régiség, nem akarom magammal vinni a sírba. Tersztyánszky Krisztina Tavaly nyáron alakult meg — a Minisztertanács határozata alapján — az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, az AEÁB. Tulajdonképpen egyetlen betűváltozás történt; addig ugyanis az AEOB (Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság) tevékenykedett. Vagy mégis többről van szó" Munkában az albizottságok Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, melynek elnöke Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, azt tűzte ki közvetlen feladatául, hogy a bizottság által elfogadott — a józan életvitelt szolgáló, az alkoholizmus elleni küzdelmet összehangoló — átfogó, konkrét programot széleskörűen ismerteti, és segíti, előmozdítja megvalósulását. Fontos célja jelenleg az is. hogy a területi bázisok — a fővárosi, a megyei (városi, üzemi) bizottságok — erősítésével. munkájuk segítésével szélesíteni igyekszik a józan életért, a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen folyó küzdelem mozgalmi alapjait. Konkrét, reális- célkitűzésekkel kezdtek munkához az AEAB albizottságai is. Így például a családvédelmi és rehabilitációs albizottság részt vesz a komplex család- gondozás és tanácsadás hálózatának kialakításában, s a rehabilitáció feltételeinek javításaként máris kezdeményezte a SZOT-nál az alkoholizmus elleni klubok tagjai gyermekeinek szervezett üdültetését. Az ifjúsági albizottság szakértői munkacsoportja bekapcsolódott a bó- dulatkeltésre' alkalmas szerek fogyasztásával kapcsolatos hazai helyzetfelmérésbe, a szükséges intézkedések kidolgozásába. A jogi albizottság hozzálátott a józan életvitelt szolgáló, az alkoholizmus és más káros szenvedélyek elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályon egybegyűjtéséhez és elemzéséhez. A közgazdasági albizottság pénzügyi-közgazdasági szempontból clci. ii például az alkoholista belegek foglalkozást rehabilitációjára és klubmozgalmára vonatkozó szabályokat Közös erőfeszítéssel Alapos, konkrét munkaterv alapján tevékenykedik az AEÁB újjászervezett, megerősített titkársága is. A többi között megállapodott az ALkohológiai Tudományos Módszertani Központ vezeTÓTH-MÁTÉ MIKLÓS Az igazgató arca Az igazgató arca: a titkárnő. Róla minden pontosan leolvasható. Tóföldi belép az ajtón. köszön, és legszívesebben már hátrálna is kifelé. Az „igazgató arca” borús mint egy novemberi reggel, a köszönést szórakozottan elfelejti viszonozni, és el- merülten babrál valamely papírokkal. Tóföldi leül a bőrfotel szélére, a lábát maga aiá húzza, kezét az ölében pihenteti. Olyan pózban görbéd most, mint egy ottfelejtett sportszatyor. Csönd van, csak a papírok surro- gása Hallatszik, és valami átható parfümillat lengedez. — Panaszunk van magara — szólal meg az „igazgató arca" királyi többesben —: dühösek vagyunk ... — Miért? — Tóföldi szájából úgy vergődik elő a kérdés, mint a nagybeleg lélegzetvétele. — Nem mondhatok többet — jelenti ki nyomatékkai —, de rövidesen megtudja... Mindjárt kijön Televényi, és akkor bemehet. Tóföldi agya lázasan dolgozik. Vajon mit követhetett el? Mi az, amiért hívatja az igazgató? Próbákról nem késett mostanában, a színpadon nem röhögtette a kollégákat, tudomása szerint mondani sem mondott olyat, ami esetleg rossz színben tüntetheti föl. Vagy valaki mégis susíorgott volna ...? De mikor? Tegnap este még barátságosan köszöntötték egymást az igazgatóval, sőt ő mondta meg neki a kihúzott lottószámokat. 4. 12, 16. 44. 53. fehát este még nem. Akkor hát éjszaka vagy ma reggel ? Sercegi ... ? Megszegte volna a megállapodásukat. és mégis hátba fúrta? Ez bizony lehetséges... Esetleg Televényi...7 Televényivel két napja nem találkozott. Persze attól még elejthetett egy megjegyzesi, hiszen mindennap együtt ebédelnek az igazgatóval. De most még délelőtt tizenegy óra, még nem ebédelhettek együtt, a tegnapig étkezésnél még nem mondhatott semmit, mert akkor az már este érződött volna. Most áztatná bent? És az. áztatási szünetben szólt ki az igazgató a titkárnőnek, hogy hívja be őt? Ez sem valószínű, mert már a portán várta az üzenet, reggel, amint bejött a színházba, hogy tizenegyre jöjjön az igazgatóhoz. Televényi tehát mégsem lehet... Akkor hát kicsoda...? Nincs már idő sorra venni mindenkit, legföljebb találgathat. Vizeki- nek a tegnapi próbán panaszkodott a vérnyomásál a: „Már megint lent van — mondta —, valószínűleg időváltozás lesz.” Lehet, hogy Vizek! igazgatóváltozásnak ferdítve fújta be? De mikor? Éjjel a klubban? Televényi lép ki a párnázott ajtón. az. „igazgató arca" egyszerre derűs lesz., mint egy rózsaszín napernyő. — Szevasz — veti oda Televényi Tóföldünek, majd kivesz egy cukrot a kávéfőző mellett álló cukortartóból. feldobja, elkapja, bekapja. — Margitka, szépségből, mint mindig, most is kitűnő. Mikor jön velem nászúira? — Ne vicceljen. Televényi! — csilingel. — Figyelmen kívül hagyja. hogy férjnél vagyok? — Igen — mondja Televényi —, teljesen figyelmen kívül hagyom, mert a szépség nem lehet egy ember sajátja. Ez törvény. Nem hallott még róla? Tóföldi a párnázott ajtót figyeli. Udvaronc — gondolja Televényiről, df különösebben nem érdekli a bugása. Már csak azért sem. mert a könyökén jön ki ez. a szöveg. A múltkor a pénztárosnőnek mondta el ugyanezt a gázsifizetéskor, azelőtt meg a büfésnőnek. Sajnos, úgy adódott, hogy mindkétszer kénytelen volt végighallgatni. Most már nem. Ö ‘különben sincs itt. Csak kelteni döngicsélnek a szobában. ő egyszerűen elpárolgott a tudatunkból. Az „igazgató arca" még csak azt sem mondja, hogy menjen be. Önmagétól nem megy. azért sem. A párnázott ajtó újra megnyílik. résnyire. Kovásznál kikukkant. körbenéz, észreveszi Tóföldit — Rám vársz? — Igen. Hivattál. — Téged? — Az igazgató hangjában csodálkozás. — Margitka! A pár szétrebben. Televe- nyi gyors ,,szervusztok"-kal távozik. — Mondja csak — nézi az „arcát" az igazgató —, nem történt valami félreértés! Ha jól emlékszem, Ser- cegivel lenne megbeszélésem. Az „igazgató arca" több színt is vált ezalatt, majd kiköt a fehérnél. — Elnézést — rebegi, míg nagyra tágult szemmel a naptárba mered —, csakugyan Sercegi van bejegyezve ... Nem is tudom, hogy történhetett.. . Azonnal intézkedem ... Tárcsázik, hallózik, „kéretjük Sercegit" — mondja. És közben az igazgató felé is röppent egy feloldozást kérő pillantást. Tóföldi sóhajt, kihúzza magát. Nem haragszik az „igazgató arcára", inkább valami sajnálattal elegy kíváncsisággal tekint rá. Szeme mikroszkópja alá helyezi, akár valamely vírust. Mert ha haragot nem is. de mélységes megvetést azért érez iránta. Öt összetéveszteni Sercegivel? — Iszol egy kávét? — kérdezi az igazgató, s Tóföldi beleegyezően bólint: igen. hát hogyne, hiszen azért jött. — Margitka, két kávét le- gyen szíves — utasítja az igazgató, es leül a Tóföldivel szomszédos bőrfotelba. A zsebébe kotor; kis fémszelencét vesz elő. felkat- tintja a fedelét. — Mézcukorka. Jót tesz a hangszálaknak.. . Parancsolj!' — Köszönöm — vesz ki egvet Tóíöldi. — Sokáig szopogasd — mondja az igazgató —. úgy jobban hat. — Szopogatom — mondja Tóföldi. — Vigyázz, ne nyeld le, mert úgy már nem ér semmit! — Nem nyelem le. Az igazgató visszateszi a szelencét. Hallgatnak. Tó földi csöndesen szopogatja a cukrot. — Van egy hármasom — mondja az igazgató. — Igazán? Gratulálok!... Mi jött be? — 4. 16,-44. És tudod, mi a legbosszantóbb? — Micsoda? — Hogy a tizenhármasra tippeltem, és a tizenkettest húzták. Na, mit szólsz? Ha eltévesztem, van egy négyesem .. — Fantasztikus! — mondja Tóföldi, és valóban úgy is érzi. Hát nem az? Megint megúszott egy napot fúrás nélkül. tőivel az együttműködés tartalmi és szervezeti kérdéseiről. a profilok és hatáskörök meghatározásáról: a klubmozgalom szakmi felügyeletéről és szakmai támogatásáról. Eredménnyel tárgyalt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság illetékeseivel az üdító italok gyártásának javítási lehetőségeiről. Kiadványokkal segítették — és segítik folyamatosan — a józan életért, a mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszorításáér! munkálkodók szakmai tájékozódását. tevékenységük összehangolását. A többi között plakátokkal és más propaganda-anyagokkal járultak hozzá a Református Iszákosmentő Misszió alkohol- ellenes napjának sikeréhez. Megbeszéléseket folytattak a Medicina Kiadóval az Atkohológiai Kiskönyvtársorozat folytatásáról: az állami bizottság programjához tartalmában jobban igazodó kiadványok megjelentetéséről. Ezek terjesztéséből részt vállaltiak a Magyar Vöröskereszt és a KISZ szervezetei is. Nemzetközi kapcsolatok Az AEÁB programja feladatául tűzte ki a nemzetközi tapasztalatok sokrétű vizsgálatát, azzal a céllal, hogy a bevált és nálunk is alkalmazható módszereket folyamatosan átplántálja a mi viszonyaink közé. Jól szolgálja a tapasztalatcsere ügyét az olyanfajta nagy nemzetközi aikohológiai tanácskozás is, amelynek a nyáron két hétre a görög főváros, Athén adott helyet. A tanácskozáson résztvevő magyar szak nnberek igen eredményesen működtek közre: közülük egyiküket felkérték az alkoholpolitikai szekcióban a vitaindító e'eladásra és a konzultáció vezetésére is. Egyebek közt tájékoztatást adtak az Alkohológia című szakmai lapunk szerkesztési elveiről, az AEÁB megalakulásával kialakult új helyzetről a lengyel testvérlapnak, továbbá az Állami Ifjúsági Bizottság vendégeinek, francia tagú delegációjának. A titkárság természetesen figyelemmel kíséri nemcsak a hazai, hanem a fontosabb külföldi sajtóanyagokat is, az alkoholizmus elleni küzdelem fegyvertárának. módszertanának gazdagítása céljából. Nem rövid lejáratú társadalmi problémákkal, gondokkal foglalkozik tehát az AEÁB és annak titkársága. Megvan azonban a remény, hogy az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság koordinálásával egységesebb, jobban összefogott, a társadalmat is eredményesebben mozgósító, a realitásokkal gondosabban számoló tevékenység bontakozik ki hazánkban. Vagyis, nem egyetlen betűváltásról van szó .. U L.
