Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

4 Somogyi Néplap 1984. szeptember 9., vasárnap Feltört utcák „Elfelejtett" gödrök Hatvan helyen bontottak utat, járdát Kaposvári történetek Indiánok Somogybán A 'kaposváriak bosszúsá­gainak listáján előkelő he­lyeit foglalnak el a feldúlt út- és járdaburkolatok. Min­denki belátja: a közműépí­tés, javítás lehetetlen bontás nélkül. Azt azonban már ke­vésbé, hogy miért késik a néha csak pár órai munkát igénylő helyreállítás. Figyelemmel kíséri-e a vá­rosi tanács az útbontást és helyreállításit? Tud-e a bete­metetten gödrökről? Miként számoltatja el a felelősöket? Tóth Györggyel, a tanács műszaki osztályának csoport- vezetőijével beszélgetve naiv­nak hatottak ezek a kérdé­sek. Igaz, hogy valamennyi út­vagy járdabontáshoz enge­dély keltli, s az is, hogy ab­ban szerepel a helyreállítás tervezett időpontja és a munkáért felelős vezető ne­ve. De — bár „csúszások” szép számban voltak — bír­ságolásra nem akadt példa, pedig elvben tízezer forint­tal is „kényszeríthetnénk” a felelős irányítót a helyreállí­tásra. A gyakorlatban azon­ban túl sok a kiskapu és a mellékszempont. A csoport­vezető megfogalmazásában: „objektív adottság”. Melyek ezek? 6. Egyik beszélgetésük alkal­mával szóba került az idő. A fiatal Zilahy az évszá­zadokat, évezredeket szinte beláthatatlan múltként em­legette. Beöthy — aki 1848- ban született — egészen más véleményen volt. Azt mond­ta a kezdő írónak: az évszá­zadok olyannyira egymásba kapcsolódnak, hogy szinte kitapintható a múlt korok lelke-szelleme. Ha valaki egy nemzet írója akar lenni és nem érzékeli saját nem­zetének múltjában az egy­másra épülő korok szelle­mét, lelkét, hogyan mond­hatna az okosat, újat a je­len és a jövő számára. Tör­ténelmi ismeretek híján úgy fog írni, mintha a nemzet Hia például az engedélyt a közműépítő vállalat kéri, amelynek nem vág profiljá­ba a bu rkolathely re á 11 í t ás, azt megrendeli a városgaz­dálkodási vállalattól. Ezzel máris elhárította a felelőssé­get. A városgazdálkodási vállalat viszont akkor igazol­ja vissza a megrendelést, amikor kapaaitása megenge­di, de gyakran akkor sem határidőre. Legtöbbször a legkisebb — néhány négy­zetméteres — munkára nem jut erő ... — Lehetnénk következete­sebbek is — mondta Tóth György —, ez azonban nem­csak a szándékon áll. Ha például szorít a határidő, a vállalat módosítást kér, s azt meg kell adnunk. Géphi­bák, létszámgondok, más ne­hézségek adódhatnak. Ho­gyan kérjünk soron kívüli munkát egy partnertől, ha tegnap a szigor lehetőségével éltünk... ? Végülis, aki papíron fele­lős, az egy másik papírral bizonyítani tudja, hogy még­sem az. Aki pedig felelősség- revonható lenne, az a part­nerkapcsolatokra s — ne ta­gadjuk — monopolhelyzetére való tekintettel nem vonható val egyidoben kezdődött vol­na. Ezt a megjegyzését il­lusztrálandó mondta el Beö­thy, hogy ő egy alkalommal apjával, Beöthy Zsigmond- dal (költő, elbeszélő, jogi szakíró, később kúriai bíró Budapesten) sétált a mai Kossuth Lajos utcában, ele­gáns öltözékben, ahogyan az ország rangos bírájához il­lik, és szembe jött velük egy kopott ruhás, fáradt ar­cú, kicsit részeg, vörös szem­héjú ember. Apja az elesett­nek látszó férfit megállítot­ta, és arcát kétoldalt meg­csókolta. A négy-ötéves fiú meg elkezdte ráncigálni a kezét, hogy hagyja már ott azt a furcsa alakot, menje­nek tovább. Az öreg Beöthy felelősségre. Róka fogta csu­kta ... A városgazdálkodási válla­lat közterületellenőrző cso­portja folyamatosan jelzi a fogyatékösSágokat. Kérdés, hogy figyelmük kiterjedhet-e a város valamenyi utcájára, és jeázik-e, ha kenyéradó gazdájuk — a vállalat — ké­sedelme miatt maradt vala­hol kijavítatlan a burkolat. Az idérr több mint 60 he­lyen bontottak utat és járdáit a városban. Az illetékes óva­tos megítélése szerint az ese­tek ötödénél csúszott a ha­táridő, fele részben indokolt vagy indokolható módon. El­gondolkodtató viszont, hogy a magánszemélyek által vé­geztetett út- vagy járdafel­bontásnál nem volt csúszás. Egyszerűen azért nem, mert például a ház- és telektulaj­donosok csak akkor kapnak bontási engedélyt, ha pontos határidővel együtt közük a helyreállításra vállalkozó ne­vét. Miért nem lehet megköve­telni ugyanezt a vállalatok­tól? Miért kell „objektív realitás”-ként elfogadni a hanyagságot vagy szervezet­lenséget? azonban csöndesen rászólt a kisgyerekre: — Fiam, ha ezt az embert meglátod, messziről vedd le előtte a kalapodat. Ö írta a Szózatot. — Látja, kérem — ma­gyarázta Beöthy —, mintha a napokban történt volna. Figyeltem gondolatfűzé­sét. stílusát. Magamban megállapítottam. hogy ugyanúgy beszél, mint aho­gyan ír. élő anekdotagyűjte­mény. Alig ismer, és úgy társalog velem, mint ősrégi kávéházi barátjával. Ezzel az egyszerű, természetes mo­dorával egészen oldottá va­rázsolta körülöttünk a lég­kört. — Vacsoravendégeim vagytok. Menjünk be az ét­terembe! Elindultunk, és minden második lépésnél megáll­tunk. — Az időről jut eszembe — folytatta —, néhány éve történt, egyik este ott ma­radt nálunk vacsorára Al- mássy Emma, a feleségem barátnője. Elhatározták, hogy káposztáskockát csi­nálnak, igazi otthoni vacso­rát, amit New Yorkban c»ak házilag lehet elkészíteni. Emma egyszer benézett hoz­zám, és megkérdezte, hal tartok a regényemmel. A tanulmányi kirándulá­sok mindig népszerűek vol­tak. Egy-egy ilyen kirándu­láson a személyes benyomá­sok alapján sokszor többet tanulnak a gyerekek, mint az-iskolapadokban. Régi feljegyzések megem­lékeznek arról az „igen sike­rült s kedves kirándulásról”, melyet Danilovics János igazgató és a tanári kar kí­séretében a kaposvári Som- ssich Pál főgimnázium 142 diákja tett Somogyvárra, 1896 októberében. Nevezetes kirándulás volt ez, nemcsak azért, mert a vendéglátó gróf, Széchenyi Imre kikö­tötte. hogy csak gyalog, vagy az akkor még ritkaságszám­ba menő biciklivel kell meg­tenni a harminc kilométeres utat, hanem azért is, mert az úti cél nem mindennapi lát­nivalóval kecsegtetett. A Kupavár, a Szent Egyed- templom romjai és a kas­télypark megtekintése szere­pelt a programban, de legin­kább a néhány évvel azelőtt; Amerikáiból Somogyvárra ho­zott teljes indiánfalu híre csigázta fel a diákfantáziát. A biciklisták már délelőtt megérkeztek a helyszínre, és hangos éljenzéssel fogadták Biz énekszóval bevonuló gya­logosokat. Koppány vezér várának romjai akkor még érintetle­nül álltak eredeti helyükön. A látvány elég élményt adott A Somogy megyei Fő­ügyészség a közelmúltban fejezett be egy vizsgálatot a kötelmi és tulajdoni pe­rekben tapasztalható nye­részkedési, illetve munka nélküli jövedelemszerzésre irányuló törekvésekről. Ezt a Siófoki Városi Ügyészség­gel közösen vizsgálta. Első­sorban azt kutatta, hogy az új gazdasági formákat né­melyek nem igyekeznek-e jogtalan jövedelemszerzés­re felhasználni? A lakosság nagy része sür­geti az ügyeskedők, speku­lánsok elleni határozott föl­lépést. A jogtalan nyerész­kedés visszaszorításában azonban a jogalkalmazó szervek — például a bíró­ságok — nincsenek könnyű helyzetben. E törekvések ugyanis rendkívül sokféle formában, rendszerint rejt­Mondtam neki, hogv Batthyány Lajos öngyilkos- sági kísérleténél. A börtön­cellába csempészett késsel akarta elmetszeni a gégéje» azzal a késsel, amelyet a felesége vitt be. (Az érthetőség kedvéért megszakítom Zilahy elbeszé­lését: Batthyány Lajos gró­fot, az 1848 áprilisában ala­kult, első felelős magyar minisztérium elnökét Win- dischgrätz osztrák altábor­nagy elfogatta, és 1849. ok­tóber 6-án Pesten, a mai Báthory utcában kivégezték. Kötél általi halálra ítélték de ezt a kivégzési formát a nyakán saját kezével ejtett sebek miatt nem tudták végrehajtani, ezért Változ­tatták az ítéletet golyó álta­li halálra. A késmotívum tehát Zilahy írásában való­ságos történelmi tényen alapszik.) — Lajos, maga téved — szólt rám Emma. — A kést nem a felesége vitte a cel­lába. — Hát ki? — Az én nagyanyám: Al- mássy Emma grófnő. — Hogyan került az oda? — csodálkoztam ezen a megjegyzésen. (Folytatjuk.) ahhoz, hogy a fiúk elme­rengjenek a „dicső múlt fö­lött a kies somogyi vége­ken”. A kastélyparkban, a halastavak mellett, erdők szegélyében egy igazi indián falu várta őket. A falu köze­pén totemoszlop állt, a tavon canoe ringott. A navacho és a pueblo indiánok sátrai előtt úgy ültek a harcosok, mintha Cooper regényeiből léptek volna elő. A férfiak teljes harci díszben, merev arccal néztek a semmibe. Ügyesen felöltöztetett bábuk voltak eredeti ruhában. Bőr­ből készült inget, nadrág he­lyet pedig sallangós „nad- rádszárat” viseltek. Oldalú­ikon állati inakkal körülte­kert tegez, sas'tol'las, szárnyas nyilakkal. Kezükben toma­hawk, mely egyben pipa is volt. Nyakukban medvekö­röm nyákéket hordtak. A nők hajukat bőrtokban vise­lik, nyakukban gyöngyös bőrzacskóban pirosító eszkö­zök, mellükön rongyba köt­ve szagos füvek, hogy illato­sak legyenek. Lábukon tarka szíjakból készített mokasszi- nok. Őket szőnyegszövés köz­ben mutatták be. A fiúkat valósággal lenyű­gözte a látvány. A kastély­ban elhelyezett tárgyakat nem kisebb személyiség mu­tatta be, mint Melhárdt Gyu­la, a kaposvári múzeum ré- giséggyűjiteményének meg­ve, az ügyek hátterében hú­zódnak meg. A megyei főügyészség 218 ügyet tanulmányozott, s kö­zülük 50-ben volt föllelhető a nyerészkedési törekvés. A hiteluzsora azt jelenti, hogy a hitel kamata az évi 5 százalékos törvényes ér­téket meghaladja. Egy férfi például papírral tudja iga­zolni, hogy ismerősének 100 ezer forint kölcsönt adott. Igaz, hogy ő csak 69 ezret tett a borítékba, de a meg­határozott határidőig 100 ezret követel vissza. Ugyan­ez a férfi másnak 90. egy újabb esetben pedig 100 ezer forintot adott kölcsön, amelyet vissza is fizettek a polgárnak: 110, illetve 190 ezer forint értékben. A bí­róság rájött a „turpisságra”, s a „bankár” így kénytelen volt 180 ezer forintot befi­zetni az állam javára. Kaposváron egy tetőfedő kisiparos egyik vállalatunk épületén fedte be a tetőt — szóbeli megállapodás alap­ján. Nem végzett ugyan kontármunkát, de olyan munkákat is föszámolt, ami­ket el sem végzett. 80 000 forintot követelt. A bírósági szakértő viszont megállapi­— A kőbalták és a kőesz­közök az európai ősnépek le­leteihez hasonlítanak, úgy, hogy Somogybái, akár a szerdahelyi hegyből előke- rülteknek tartanám őket. Itt láthatjuk, hogy hogyan kell az át nem fúrt követ a nyél­hez erősíteni — mondta elő­adásában. A nagy értékű gyűjte­ménynek csodájára jártak szerte a monarchiából. Járt itt egy cseh újságíró is, akit az uradalom főkertésze, a cseh származású Schilhán József kalauzolt. Schilhán már elfelejtette a cseh nyel­vet, az újságíró meg nem tu­dott magyarul. A félreérté­sek következtében lapjában a következő tudósítást jelen­tette meg „Széchenyi Imre a somogy vári főúr igyekszik az újabb gazdasági eszközök­kel felszerelni birtokát, és kastélya kertjét most is a nyugati országok mintájára rendezte be. A parkban nép­viseleti kiállítást is rende­zett. Érdekes, hogy az itte­ni nép régi viseleté mennyi­re hasonlít az észak-ameri­kai indiánok viseletéhez.” A gyűjtemény a háború aliatt elveszett. Amikor a kastélyparkban, a természet- védelmi területen járunk, képzeletben elvenítsük föl a hajdani kisdiákok, nagy­apáink emlékét! tóttá, hogy 30 ezer forinttal kevesebbet ér a munka, il­letve egyes tételeket „téve­sen” kalkulált. Nagy a kereslet a sze­mélygépkocsik iránt, s ez különböző visszaélésekre ad­hat alkuimat. Előfordul, hogy a gépkocsit jóval a forgal­mi áron felül megfizető ve­vő később a szerződést fel­tűnő értékkülönbség, téve­dés címén megtámadja. Szintén Kaposváron történt: egy négyéves gépkocsid 147 ezer forintért vett meg va­laki, holott az új jármű ára 140 ezer forint. A vétel után megvizsgáltatta szak­értővel és a Merkur válla­lattal, s kiderült, hogy a kocsi korábban karambolo­zott, így a tényleges értéke csak 113 ezer forint. Az eladó ugyan égre-földre es- küdözve tagadta a karam­bolt, az ügy végül is közös megegyezéssel zárult, s az eladó 14 ezer forintot visz- szafizetett a vásárlónak. Épülünk, szépülünk, gya­rapodunk. Sokan úgy, hogy többet és jobban igyekeznek dolgozni, mások pedig ... Nos, nem mindig büntet­lenül. Gy. L. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központ az alábbi tanfolyamokat hirdeti meg: GYERMEKEK RÉSZÉRE: — művészi torna — balett ' — eszperantó — német nyelv (kezdő, haladó, szombat délelőttönként) — angol nyelv (kezdő, haladó, szombat délelőttönként) (Jelentkezés: szeptember 25-ig az ifjúsági házban.) FIATALOK ÉS FELNŐTTEK RÉSZÉRE: — szabás—varrás — gyorsított gépírói — szövő — gasztronómiai — gombaismereti — virágápolási, virágkötészeti (Jelentkezés: szeptember 15-ig az ifjúsági házban.) A tanfolyamokat csak megfelelő számú jelentkezés esetén indítjuk. ___________________ (72141) B író Ferenc Siklós János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI története az ő írói pálvájá­alapozoja. Lévai József „Turpisságért” 180000 Nyerészkedők

Next

/
Thumbnails
Contents