Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-09 / 212. szám
1984. szeptember 9., vasárnap Somogyi Néplap 5 Â harmadik tél előtt Kafka kastélya Ádándon BÚCSÚZIK A NYÁR SZENTJAKABON A kastély 1830-ban épült.. Szép park veszi körül ősi fákkal. 1946 óta mezőgazdasági szakmunkásjelöltek lakták 1982-ig, amikor a felújítása szükségessé vált, s a megye biztosította a költségeket. Az eredeti terv 14 millióval számolt, ma már azonban 20 milliót említenek, s ki tudja, ennyi pénz elég lesz-e végül? Mert a munka nem halad. — E^en a nyáron egyetlen kalapácsütés sem hangzott a kastély felől — mondja keserűen Kecskés András, az ádándi Fekete István Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatója. — A kivitelező, a siófoki ÊSZKV valószínűleg munkaerőhiány miatt az utóbbi időben felénk se néz. A kastély körül, az építők felvonulási területén gaz burjánzik; ez is jelzi, hogy régen járt itt ember. ■y Van más gond is. A központi fűtést eredetileg olaj- tüzelésűre tervezték, de ezt az elképzelést a körülmények megváltoztatták. VeTIT- baráti körök, tanfolyamok A TIT baráti köröket, tanfolyamokat indít Kaposváron, Siófokon és Nagyatádom. A cél, hogy szakembereik vezetésével az azonos érdeklődésű felnőtt és fiatal résztvevőik ismereteit gyarapítsák egy-egy tudományágban. Az itt folyó ■ tevékenység alkalmat ad a legújabb eredmények megismerésére, a szükséges gyakorlat megszervezésére. A kis kémikusok baráti köre a 7. és 8. osztályos tanulók részére nyújt változatos és színes programot. A baráti kör foglalkozásaim legjobban szereplő tanulóik megyei és országos versenyeken vehetnek részt. A környezetvédelmi baráti kör azokat a felnőtteket és fiatalokat várja, akik szívügyüknek tekintik természeti értékeimik megőrzését, a kipusztulás veszélyének kitett növény- és állatfajtáink megmentését. A kirándulások során Somogy térmészet- és tájvédelmi körzeteivel is megismerkedhetnek. A TIT valamennyi városi szervezete indít az idén is nyelvtanfolyamokat. Az intézmények, üzemek és vállalatok igényeinek megfelelően szerveznek helyi tanfolyamokat is. Egyetemi és főiskolai felvételi vizsga előtt álló fiataloknak előkészítő tanfolyamokat szerveznek Kaposváron, Siófokon és Nagyatádon matemat lkából, fizikából, biológiából, magyarból és történelemből. A TIT 1984- * töl foglalkozik a Kresz-mó- dosítások megismertetésével is, elősegíti a hivatásos gép- járművezetők továbbképzését. Alakuló és már működő gazdasági munkaközösségek és polgárjogi társaságok részére jogi, gazdasági és pénzügyi ismereteket nyújtó tanfolyamokat szerveznek, valamint „Commodore 64” címmel tanfolyamot indítanak a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalattal közösen. A kaposvári TIT Uránia csillagvizsgáló területén 1985 nyarán ismét megszervezik a kéthetes idegennyelvű napközis táborokat, orosz, angol és német nyelvből. Kiemelkedő jelentőségű a 12 órás számítástechnikai oktatás, amely 1984-ben is nagy sikert aratott a tanulók körében. A TIT nagyatádi városi szervezete hasznos időtöltésre kínál lehetőséget a vakációzó gyerekeknek: meghirdette a kéthetes német nyelvi és fotós napközis tábort. gyes, azaz széntüzelés lehetséges csupán, ám ehhez 23 méter magas kéményt terveztek, mire a műemlékfelügyelőség — érthető módon — tiltakozott. Alacsonyabb kéményt javasolt, huzatfo- kozóval, s hozzátette, hogy az építményt borostyánnal kell befuttatni. Ez a megoldás — az alacsonyabb kémény — viszont a környezetvédőknek nem tetszik, mert a pernyeszóródás a közeli lakótelepet veszélyeztetné. A tervező újabb és újabb változatokat javasolt, például, hogy egy mélyebben fekvő műhely részben alakítsák ki a hőközpontot. — Az eredmény? — Még mindig nincs érvényes hőközponttervünk. következésképpen építési engedélyünk — így az igazgató. — Július 25-re egyeztető tárgyalást hívtunk ösz- sze Ádándra, hogy az illetékesek itt, a helyszínen tanulmányozzák a lehetőségeket és végre döntsenek. Nos, az értekezletről csak a műemléki felügyelőség és csak a környezetvédelem képviselői hiányoztak .. . Ugyanakkor újabb telexek érkeztek a műemléki felügyelőségtől : alternatívákat kérnek. No, de meddig. A?. építkezés áll, a gyerekek lehetetlen körülmények közöli laknak, az oktató-nevelő munkát csak roppant erőfeszítések árán tudjuk elvégezni. Két tantermet, a betegszobát, egy műhelyt, a könyvtár-klubszobát és a pingpongtermet alakították át szálláshellyé. A legjobb tisztálkodási lehetőség a sportöltözőben van, egyébként 130 tanuló 9 zuhanyozót használ. Ezenkívül lavórok állnak rendelkezésünkre. A mosdók és az ideiglenes hálók között 100 méter a távolság: ősszel, tavasszal még megjárja, de télen ... És az idén töltik a harmadik telet ilyen áldatlan körülmények között. A tanárok és a diákok „önerőből” alakították ki az ideiglenes szállásokat; mindent ekó- vetnek, hogy valamiképpen pótolják a hiányzó lehetőségeket, de nem szűnnek meg reménykedni, hogy végül eljutnak a kastélyba. — A tanulók között sok a hátrányos helyzetű fiatal, akik az intézet közegétől várják mindazt, amit otthon nem kaphattak meg — mondja Orbán Ferenc, a siófoki KISZ-bizottság titkára. — A szakmunkásképzőben szép hagyománya van a színvonalas közösségi, mozgalmi életnek• jelentős eredményt értek el a közművelődésben és a sportban is. Az idén tavasszal a kiváló KISZ-szervezet zászlót kapták meg az igényes munkáért. Rendszeresen részt vesznek a tanulmányi versenye ken, a harmadévesek számára minden évben megrendezik a szakma kiváló tanulója vetélkedőt, mintaszerűen működött itt az ifjúsági klub és az országjáró diákok klubja; élénk sportéletet éltek (két szakosztályuk van), s eredményesen dolgozott a honisme réti és a fotószakkör. Mindezt nagyon nehéz ilyen körülmények között folytatni. — Pedig ha egyszer elkészül a kastély, nagyon szép lesz — mélázik az igazgató — Reménykedem; hogy nyugdíjba vonulásom előtt még gyönyörködhetem benne. — Mikor megy nyugdíjba? — Tíz év múlva. Szapudi András Mérlegen a rendezvénysorozat Visszavonhatatlanul elröppent fölöttünk a nyár, erre figyelmeztet a kétnapos szentjakabi búcsúztató, mely azonban nem a reménytelenség érzetét sugallja: jókedvű ünnep. Tegnap, amikor ott jártunk, a Móricz Zsigmond művelődési ház — a vidám búcsú rendezője — már várta a közönséget. A százhetvenöt tagú kertbarátkor harminchét kiállítója pompás bemutatót tartott a legszebb gyümölcsökből, zöldségfélékből, szőlőkből. Mosolygó almák, hamvas szilvák, vöröslő paradicsomok — még paprika alakút is látunk —, tüske nélküli szederszemek, hatalmas burgonyák, ládányi juliskabab bizonyította Lippay János 1664-es szavait, melyeket mottóul a Posoni kert című művéből másoltak oda feliratnak a rendezők: „Az rendes és csinos kertnek építéséhez három dolog ké- vántatik: tudniillik tehetség, akarat és tudomány.” Van mindből bőven a szentjakabi városrész kertbarátainak. Rendszeresen megméretnek termelői tehetségükben megyei és országos versenyeken, kiállításokon, s több díj is tanúsítja, hogy sikerük van. Nem csoda, hogy az okleveleket, díjakat is mellékelték a kiállításhoz. A zsűri kategóriánként — gyümölcs, szőlő, zöldség, egyéb — négy vásárlási utalványdíjat osztott ki, összesen ötezer forint értékben. A kü- löndíj Varga Mihályé, a vándordíj Czifra Eleknéé lett. Odakint már szerelték mutatványosok az ördöghintát, a céllövöldét, a szuszo- gót, a bazárokat. Ma több műsor is szórakoztatja majd az oda látogatókat. Föllép a kaposvári koncert-fúvószenekar, a mezőgazdasági főiskola táncegyüttese, a Bohóc cirkusz, a Figurina bábegyüttes, és este lesz diszkó is. A focipályán lovasbemutatót és díjugratást rendeznek 17 órától. Szomjasak sem maradnak azok, akik a szőlőt cseppfolyósán kedvelik: borkóstolón ízlelhetik meg. Egy szó, mint száz: zajosan búcsúzik a kaposvári nyár. De ilyen volt-e egész nyarunk a megyeszékhelyen ? Sikerült-e minden program? Most már megvonhatjuk a mérleget, számba véve az eseményeket. Nem volt tanulságok nélküli az utóbbi három hónap, annyi bizonyos. S ez annál inkább nyilvánvaló, minél világosabb előttünk: zsebre megy a játék, s ezalatt nem a nézői, hanem a finanszírozói zsebet értem. Pénzáldozatot követel a szervezőktől minden rendezvény. S legjobban akkor sziszegünk — velük együtt — ha erkölcsileg sem igazolódik közülük valamelyik. Mindent összevetve félsiker volt az idei rendezvény- sorozat. S itt most nem tesz- szük mérlegre a popegyüttesek koncertjeit vagy a balul kiütő szombathelyi táncverseny résztvevőinek kaposvári bemutatkozását — vajon a televíziósok miért hiszik, hogy remek programot kínálnak vele minden évben? —, mert ezek nem tartoznak céljait szolgáló rendezvények közé, általában nem is a nyári programot rendező szerv égisze alatt zajlottak le, noha természetesen színesítették a kínálatot. A nyárkapu-ünnep, a beharangozott kaposfüredi nyárnyitány elmaradt, s ez nem volt jó ómen. A műsorokat a Rippl-Rónai-villa- múzeumhoz tervezték. Rossz idő esetén az ifjúsági ház várta a nézőket. Csakhogy olyan nyarunk volt, amely délutánonként még bizonytalanságban tartott minket szándékai felől. Az is előfordult, hogy a villához meghirdetett busz nem várta a nézőket. Népszerű amatőr együttesünk, a Fonómunkás első estje szinte közönybe fulladt. Nem kellett hozzá nagy jóstehetség, hogy így lesz, hiszen egyik produkciójukat már sokszor láttuk, s az aznapi második is monodráma volt, egyetlen amatőr színészért pedig nem kerekednek föl olyan sokan, mint évekkel ezelőtt a szentjakabi romokhoz Ördögh Szilveszter eltalált helyszínen játszott Koponyák hegye című müvéhez. Az együttes másodszor is csak olyan darabra vállalkozott, amelyet már sokszor adott elő Kaposváron is. A tanulság nyilvánvaló: új, többszereplős darab kell. Ami a hivatásosokat illeti: a Radnóti Színpad kaposvári föllépése botrányba fulladt. A két férfi szereplő nem vette magának a fáradságot, hogy időben megérkezzen a helyszínre. Ami a mérleget a helyére billentette, az — úgy vélem — két rendkívül nagy hatású est volt. Az első Császár Angela döbbenetes erejű Medgyaszay Vil- ma-idézője. A másik színházunk stúdiójának Szókratész védőbeszéde című előadása, amely meglepően nagy közönséget vonzott és Jordán Tamás — partnere Dunai Károly volt — hatalmas sikerét hozta, mintegy azt is bizonyítva: kell ez a rendezvénysorozat, mert idei tanulságait figyelembe véve jövője van. L. L. Kassai Anton kiállítása A nagy hegyek — a végeláthatatlan erdőségekkel, patakokkal, homályos völgyekkel, a természet évszakonként váltakozó csodáival — elragadják az emberi képzeletet. Hogyne ragadná meg a Kárpátok hegyvonulata a festő fantáziáját? Kassai Anton, a Szovjetunió kárpáton- túli területén, Ungváron élő festőművész a Kárpátok vonzásában él és alkot. Szülőföldje e itáj, itt nőtt fél, erdész édesapja gyakran magával vitte erdei útjaira. Budapesten a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában nemrég nyílt tárlata bizonyítja, hogy máig is milyen bensőséges a kapcsolata a természettel, szülőföldjével. — A Kárpátok lelkét szeretném megmutatni — mondta a festőművész a megnyitó előtt, képeit rendezgetve —, össze vagyok nőve e tájjal. A Kárpátok eldorádó a festő számára, amely újabb és újabb kincseket rejteget, amiket föl kell fedezni, meg kél! találni. A táj azonban nemcsak látvány számomra, mert a táj ember nélkül nem létezik, és az ember sem környezet nélkül. Kassai Anton képein sajátos eszközökkel ábrázolja a természet változó, múlandó és megörökítésre méltó témáit, az erdő zöld homályát, a hegyvidéki alkonyok és hajnalok pírját, a hegyi patakok ezüstjét. A természeti szépségék mellett megjelennek vásznain a táj formálta ember és a tájat formáló emberi akarat; a hegyi faluk hagyományos, tájba illő házsorai, múltat idéző fatemplomai, és a mai ipari társadalmat idéző objektumok, hidak, völgyzáró gátak, gázvezetékek is. Kassai Anionnak, az Ukrán SZSZK kiváló művészének képei eljutottak Kanadáitól Japánig, az Egyesült Államoktól Svédországig. Most hazánkban köszönthetjük a művészt, aki személyesen részt vett tárlatának megnyitásán a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában. a. J. Erdő szélén Kassai Anton egy festménye előtt Budapesten
