Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
1984. szeptember 8., szombat Somogyi Néplap ff r tr t IRODALOM, MLVESZET, KOZMUVELODES A bolgár kultúra negyven esztendeje Asszony. Dzsemal Emurlov festménye. (A rodopei képművészek kardzsali kiállításának anyagából.) JORDAN MILEV Fekete kenyér Sosem vettem zokon, ha fekete kenyéren éltem. Megtartott, cserben nem hagyott. Megköszönöm neki. Barátom volt, s reményem, ha jártak füstös, háborús napok. Ó, egyszerű volt minden! Lövedéksüvítésben soványan tengtem, alig volt remény. Háború. Káosz. Kín. Feküdtem éhen, de került mindig egy falat kenyér, és folytathattam földi osztályrészem — ereje, sötét színe éltetett... Megköszönöm neki, hogy fekete színében fehérnek láthattam az életet! Király Zoltán fordítása A bolgár, nép ezerháromszáz éves fejlődése során igen gazdag anyagi és szellemi javakat hozQtt létre három etnikai elemének — az ősbolgárok, a szlávok és a hellenizálódott trákok — kultúrájának ötvözeteként. A bolgár ember szabadság- vágya, nemzeti függetlenségre való törekvése, tudásszomja, valamint a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelme fejeződik ki benne. A felszabadulás óta eltelt negyven év alatt föllendült a művészet, a tudomány minden ága, átalakult a közoktatás; kulturális forradalom ment végbe. Különösen nagy erővel bontakozott ki a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának nevezetes, történelmi jelentőségű 1956. áprilisi plénuma után,, amely felszámolta a személyi kultusz káros maradványait s helyreállította a párt- és az állami élet lenini normáit. Megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a szocialista bolgár kultúra fejlődésében minőségileg új szakasz kezdődjék, amelyre elsősorban a demokratizálódás, a mindennapi élet gondjaihoz való szoros kötődés a jellemző. A fejlett szocialista társadalom építésének elkezdése újabb nagy lehetőségeket tárt fel a szellemi alkotómunka további sokrétű kibontakoztatására. Nem csupán a bolgár nép történelme során létrehozott értékeket, hagyományokat őrizzük, ápoljuk, hanem egyszersmind a kultúra, a művészetek, a tudományok társadalmi szerepének, hatóerejének a megújítására, minőségileg magasabb szintre való emelésére is törekszünk. A mai Bulgáriában a szocialista társadalmat építő ember esztétikai igényeinek minél teljesebb és minél sokoldalúbb kielégítése a cél, mégpedig úgy, hogy egyfelől az állami irányítás elvei, másfelől a társadalmi óhajok, szándékok egyaránt érvényesüljenek és szinteti- zálódjanak. Ez a szintézis nem mechanikus: a kettő szervesen kapcsolódik és hat egymásra. Napjainkban a művészeti alkotószövetségek, a kulturális és a közművelődési intézmények munkájának az alapját a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusának a kultúra, a művészetek és az irodalom fejlesztéséről hozott határozatai képezik. A mai bolgár kultúra az ipar, a mezőgazdaság fejlesztésének, a szocialista életmód kialakításának, az új embertípus formálásának egyik fontos tényezője. Alapvető ügynek tekintjük Apasztasz Sztojanov BULGÁRIA Széltében-hosszában róván útjait, lóháton indulj bár vagy akár gyalog: kétnapi járóföld Devintől Vidinig, s nem több, míg eléred Eminébgl i Komot. j í Bulgária — koldusok nyütt kendője, tarka kendő, mit átitat a rózsaillat s verejték szaga! Tengervízben mosódik, s a Rila szellője szárítja, cibálván hallgatag ég alatt. az esztétikai nevelést. _gosz- szú távú komplex programot dolgoztunk ki a kultúra és a művészet szerepének a fokozására, amely elengedhetetlen a sokoldalú és harmonikus személyiség kialakításában. Ezt a nemes célkitűzést szolgálja a béke zászlaja elnevezésű mozgalom is: e háromévenként rendezett kulturálisművészeti gyermektalálkozó az egész világon visszhangra talált. A szocialista bolgár kultúra a nép kultúrája, a tömegeké. Tavaly például a bolgár kultúra IV. kongresszusát megelőző beszámo ló és választó gyűléseken egymilliónál többen voltak. Bulgáriában évente egymillió különböző előadást, hangversenyt és filmvetítést rendeznek, a nézőszám meghaladja a 160 milliót. Az ország 200 múzeumát és képtárát 16 millióan keresik fel. A 10 000-nél több közkönyvtár 98 milliós könyv- és folyóiratállománnyal várja olvasóit. Az elmúlt öt évben kétszeresére emelkedett a hivatásos művészek kiállításának a száma. Hazánkban ma 4 egyetem, 5 művészeti főiskola, 24 művészeti szakközép isj^ola, 4380 kórus, 250 zenekar, 24 opera- és operettegyüttes, 1458 prózai és versmondókör, 337 könnyűzenei együttes, 2510 tánccsoport, 234 bábegyüttes működik. Majdnem egy- milliárd példányban 487 időszaki kiadvány jelenik meg, s ebből 14 a napilap. A bolgár filmek eddig mintegy 200 díjat nyertek a különböző fesztiválokon. Az elmúlt negyven év alatt a szocialista bolgár kultúra nemzetközi tekintélyre tett szert; ez sokszor a Bolgár Népköztársaság békepolitikájának nagyköveti szerepét is betölti. Szorosan együttműködünk a Szovjetunióval és a szocialista közösség tagállamaival. A világ 132 országával tartunk fenn kulturális kapcsolatot; 11 országban 12 bolgár kulturális és tájékoztató központ van, Budapesten 1952 óta. Nem kismértékben járul hozzá a bolgár—magyar szellemi együttműködés bővítéséhez, a két nép kölcsönös megismeréséhez. A bolgár kultúra egyik lényeges vonása éppen az internacionalizmus. A bolgár —magyar kulturális-szellemi kapcsolatok gyökerei a múltba nyúlnak vissza, de sohasem voltak még olyan erősek, mint amilyenek manapság. Ez is a negyven év, ez is a szocialista társadalom eredménye. Ivan Pejkovszki, a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója Hímzett kendő, rajta gyöngyök a városok, de volt vala nem egyszet zászló a vészben: a Duna kék rúdján csattogva lobogott Vidinnél ß Szilisztránál rábogozva keményen. Venni nem sokat vett, adott és adni kész, ám mohó karmokra rákoppint menten. Hát — ilyen, s akkora, hogy egyben az egész belefér, elfér egyetlen szívben. Kiss Benedek fordítása ”zen a télen késett a hó, de szilveszter éjszakáján megjelent Radír álmában. Először apró szemű eső esett — melyet a Balkán felől sodort a szél —, mlajd a cseppek megduzzadtafe, délutánra pedig áteilenben, az erdő melletti tisztás hófehér palástot öltött. Épp ideje, mondta Kadir, és megparancsolta fiainak, hogy ne adjanak enni a vadászkutyáknak. Látta álmában, ahogy a fiai futkosnak az udvaron, ahogy pajkosan játszanak, és boldogan gondolta magában: mi liehet örömtelibb és szebb ezen a világon annál, hogy az ember nézi fiainak játékát? Kadir fölébredt — a hegy pedig áteilenben valóban fehér palástot öltött. Kiment az udvarra, és csöndesen fütttyenltett. Kemal és Garasz — így hívták a két kutyáját — egy szempillantás múlva a lábánál vagdal- koztak fankukkal. — Adtatok nekik valamit tegnap? — kérdezte a fiait, és rosszallóan szemügyre vette őket. — Nem, válaszolta kis idő múlva a nagyobbik. — Hiszen vadászni mész. — Jól van — mondta Kadir. — Indulok. A fiai egy szót setm szóltak. Folytatták foglalatosságukat a faitönk körül. Az egyik vékony ágakat huzigált elő komótosan, a másik pedig feldarabolta, őket a tönköm. Kadir álldogált még egy kicsit az udvaron, nézte fiainak erős hátát és karját, miközben kutyái lábánál hízelegtek — felsóhajtott, fog- te a puskáját, és útnak indult. Miiközben leereszkedett a vízmosás felé és kutyái cikk-caikkos sárga nyomokat szórták szét őrült módjára a vékony havon, fejszéjének tompa csattanásai csöndesen melléje szegődtek. Valami édes-kéjes érzés áradt szét benne; megállt, hátrafordult, hogy lássa a kutyáit, és rágyújtott egy cigarettáira. Gyötrelemmel is terhes volt — természetesen — a fiai iránt táplált szeretet és a róluk való gondoskodás. El akarták hagyni. Hogy a városba menjenek dolgozni. Tanulni. Lakótelepen élni, mint a többiek — hogy darabokra tépjék a szívét... Átugrott a vízmosás másik partjára, a kutyák vele együtt — a lánc éles csörgése pedig a víz robajával szállt tova. Megpróbált, természetesen, kevesebbet gondolni rá, a gondolat azonban lassan és Vigasztalanul fálta föl a lelkét — a vízcsöppek is bizonyára így falják föl a sziklát. Az anyjuk csak hallgatott és hallgatott, és csillogó szeimét fájdalmasan Radírra szegezte. Kadir önmagát kérdezte, kérdezte az istent is: jól teszem, ha visszatartom őket. — Hej, Radír, Kadir! Jól teszed? Mindig ugyanúgy felelt önmagának — hiába, a gyötrelem ugyanolyan maradt. Ha elengedi Skelt, nyilvánvaló, hogy elveszett. Ha nem — továbbra is mellette kínlódnak, miközben szemük már a messzeségben jár. Kadir felsóhajtott, eldobta a cigarettáját, és lehajolt, hogy megszabadítsa kutyáit a lánctól. A kutyák, mint az őrüllt, előrerohantak, pofájuk megnyúlt a hó fölött, és belefúródott a bozótba ... Kis idő múlva Garasz kétszer felvonított. Valáki lőtt egyet a távolban, egészen az erdő másik szélén. A visszhang beleha- sítött a fehér reggeli csöndbe. Kemal is felvonított. Kadir levette válláról a puskát, és hüvelykujjával lassan meghúzta a ravaszt. Megkezdődött a nap, megkezdődött az élet nagy igazsága — bizsergett a vére, és a gyötrelem felhőként emelkedett ki testéből. Kadir puskával járja az erdőt, kutyái szaglásznak, nyomulnak előre, az idő csodás ezen a hófehéredet! reggelen — gyönyörködhet-e a lelke ennél derűsebb képben? Lasisan megindult előre, mindentlátó, tapasztalt szemmel, gondolatai meg gyorsan elkezdtek hátrálni addig a pontig, amivel ki volt töltve az élete. Farkasokra vadászott. Messzire eljutott a híre, jóval a balkáni vidéken túlra. Harminc éve csinálta már ezt sikerrel, ezalatt szá'zti- zenöt vonást vésett a gerendára. Minden farkas után egyet. Mindegyikkel ugyanúgy bánt el. Fejszével és fedeles kosárral. Kadir csöndesen elmosolyodott — teljes harminc éven keresztül ugyanígy mosolygott, míg mások csak ámulltak-bámultaik. Mert olyan egyszerű volt — akkor megy oda az ember, amikor nincs ott az anyafarkas, kiveszi a kölyköket a lyukból, beteszi őket a kosárba, és kész. Kadir, persze, egy kicsit hazudott. Némely apró, végzetes jelentőségű dologban. Ügy, ahogy minden elismert, valamihez éntő igazi mesternek hazudnia kell Kadir például azt hazudta, hogy minden a lyuknál dől el. A száztizenöt kölyök közül azonban egyet sem lyukból húzott elő. A kölykök mindig a vackukban voltak, fent, a földön De félelmes, áthatolhatatlan tüskés bozótban. Szederbok- roik, kövek, gallyak hálójában. Messzeföldön híres művészetének fele vasakaratból' és türelemből állt, abból, ahogy bekúszik a bokrok közé. Ami a másik felét illetti, ez abban a képességében rejlett, hogy megtalálja a kölyköket. És ebben megvolt Kadarnak a saját, nagyapái által századokon keresztül ráhagyományozott igazi titka. Amit senki nem tudott pontosan, annak ellenére, hogy olyan egyszerű volt. Senki sem figyelt arra, ami egynémely reggelen történik valahol az erdőben, és Kadir magához veszi a kosarat és a fejszét. Senki, csak ő; és elhatározta, hogy később a fiait is megtanítja erre. Fejből mesélte el nekik, úgy mutatta meg, hogy lássák: milyen egyszerű... A legrejtettebb titka pedig az volt, hogy hosszú évekig anyafarkasok szemét látta álmában. Sokféle tekintet vésődött emlékezetébe, sokféle helyről — de valahogy mindig egyformák voltak, mint az ikrek. Dühödt anyák szemei, a távolodó kosárra meredve, telve kétségbeesett, elfúló szűküléssel. Erre gondolt Kadir éjjel- nappal, télen és nyáron, miiközben megvonta a vállát, s. fenevad, megtámadja a ju- hokajt, el kell pusztítani. Az emberek minden elpusztított farkas után bőkezűen megfizetik. Valamiből élni kell. Nem igaz? Kételyeit nem úgy fogalmazta meg: helyesen cselekszik-e vagy sem. Végezte a mesterségét, megvonta isten előtt a vállát, és élte az emberek életét. Emlékeiben elmerülve az első pillanatban nem vette észre a nyulat, de aztán megfordult, odaszaladt, es lőtt. Amikor odaért, látta, hogy Garasz már a nyúl bordáját tördeli, és véres szájjal cibálja az állatot. — Hé! Hé! — kiabálta. — Ereszd el! Köszönöm, fiam, nagyszerű... Kéit órával később, amikor ismét átugrotta a víz- mosásit, az udvar felé fülelt. El akarta kapni • a fejsze tompa csattanásait, a fejszéjét, mellyel fiai dolgoztak. .De csönd volt. Kadir felkapaszkodott az udvarhoz, megkötötte a kutyákat, a nyulat pedig felakasztotta, hogy majd meg- nyúzza. Bement fölmelegedni fiai anyjához, aki a tűzhely mellett ült. — Hol vannak a fiúk? Az asszony nem felelt. Kadir várt egy kicsit, majd megfordult, hogy a szemébe nézzen. — Miért hallgatsz, ha kérdezlek? Az asszony egy szót sem szólt Szemét egyre csak Radírra függesztette, alsó ajka pedig remegett. — Miért hallgatsz? — ordította félelmes hangon Radír, és lehajolt, hogy megrázza. F iainak anyja vállat vont, ajkába harapott, szemét pedig .Kádár arcán felejtette. Kadir már látta ezeket a szemeket — valaha, valahol, ugyanezeket —, és senki sem tudta nála jobban, mit jelentenek. — Hazudsz! — ordította Kladir. — Visszajönnek! Mind a ketten. Már estére; hallod? És lassan a szótlan asz- szony mellé rogyott, s egyre erőtlemebbül ismételgette: „Hazudsz! Te hazudsz. És ne nézz így rám .. . Hallod?” Minttha így akarná visszahozni a kölykeát vagy így akarná kihúzni őket valahogy — varázslattal — a félelmes nagyvilág _ felé örökre ettávolodó kosárból. Fordította : Adamecz Kálmán
