Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-06 / 209. szám

Somogyi Néplap

' 1984. szeptember 6., csütörtök

Operációkutatási konferencia

Sok érdeklődő járt a kiállításon

VILÁGHÍRŰ VENDÉG ELŐADÁSA

A XIV. magyar operáció- kutatási konferencia résztvevői tegnap folytatták munkájukat. A tanácskozással párhuzamosan megrendezett kisszámítógép-kiállításnak pedig sok vendége volt. Elsősorban gyerekek — kis- és középiskolások — érdeklődtek, s meglepő közvetlenséggel próbáltak „beszélgetni” a gépekkel.

Hat cég — köztük a Videoton, a SZÜV és a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézete — mutatja be Kaposváron legújabb kisgépeit. Nemcsak egyszerű kiállítás ez: működőképes rendszerekkel érkeztek a kiállítók. Vállalati vezetők, szakemberek számára szolgáltathatnak hasznos információkat. A Videoton például egy olyan rendszert hozott el, amilyent nemsokára a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola is használ többféle könyvelési, tanulmányi, nyilvántartási és kutatási feladatra.

Olyan kisszámítógépeket láthattunk, amelyek majd

mindennapi munkaeszko- zeinkké. Nemcsak komoly feladatokkal lehet megbízni ezeket, hanem sokféle játékot is űzhetünk velük. (Igaz, ilyen játszadozásra nem a bemutatott gépek a legalkalmasabbak; ahhoz túl sokat tudnak, luxus volna csupán szórakozni velük.) A szakemberek szerint a sokféle lövöldözős, képernyős játékot hamar meg is unja, aki elkezdi, ám a szórakozás vezetheti a gyerekeket egy lépéssel tovább : elkezdenek érdeklődni az iránt, hogy vajon ők maguk képesek-e játékprogramok készítésére.

A kiállítás és a konferencia jól megjfér egymás mellett. Az utóbbinak tegnap délután világhírű vendége is volt: Kálmán Rudolf magyar származású amerikai matematikus, mérnek tartott előadást. A jelenleg Zürichben egyetemi tanárként dolgozó tudóst elsősorban a róla elnevezett Kálmán-szűrő tette ismertté; minden űrhajót és műholdat e szűrei segítségével irányítanak.

A professzortól először azt tudakoltuk: az egyre jobban elterjedő kisszámítógépeket — amelyekről nálunk az a hír járja, hogy már sok helyütt háztartási gépnek számítanak — mire használják egy családi otthonban. A tudós mosolyogva válaszolt :

— Nagyon egyszerű: majdnem semmire sem lehet használni az ilyen gépeket. Szóval semmi komolyra nem alkalmasak egy háztartásban. Játszanak velük. Főleg a férfiak. Könnyű hozzájutni, megveszik, és szórakoznak.

Üti célját pedig így határozta meg:

— Családom még sohasem volt Magyarországon, elhoztam hát üdülni feleségemet és két gyerek ekem. Magam pedig négy év után újra a tudományos kapcsolatok erősítésére törekszem. Üdülésre nem sok az időm; a nyaralás a családé, nekem a munka marad, mint például ez a kaposvári előadás is.

Luth ár Péter

BULGÁRIAI BESZÉLGETÉSEK

Partnerek a nagyvilágban

A külkereskedelmi minisztérium öreg épülete Szófia belvárosában található. Ott, ahol sárga keramittéglával fedett utakotöfc csúszkálnak az autók, s a szeszélyesen kanyargó, szűk utcákban keskenyvágányú öreg villamos zörög, nyög, csattog, a nap minden órájában utasokkal zsúfoltan. Az egymillióssá duzzadt város régi tömegközlekedése nehezen tűri már a terhelést.

Jevgenyij Petrov, a szó cialista országokkal folytatott kereskedelem főosztályának igazgatója és Georgi Szvestarov, a bolgár—magyar külkereskedelmi kapcsolatok szakértője volt beszélgetőtársunk.

— A KGST-ben megvalósuló sokoldalú együttműködés a bolgár áruk számára nemcsak korlátlan elhelyezé si piacot biztosít, hanem a specializáció révén lehetővé válik a gazdaságos sorozat- gyártás — mondotta az igazgató.

A szovjet kapcsolat

A bolgár gépek és berendezések exportjának 86 százaléka a szocialista országokba irányul és viszont: a szocialista országokból, mindenekelőtt a Szovjetunióból származik Bulgária importjának túlnyomó többsége. A Szovjetunió biztosítja a bolgár energia- és energiahordozó-szükséglet kielégítésének 99 százalékát, a komplett berendezések 90 százalékát, a gépek 89, a nyersanyagok és félkész termékek 84 százalékát.

Az aktív nemzetközi munkamegosztás eredményének tulajdonítják, hogy Bulgária külkereskedelmi forgalma a második világháború óta ötvenszeresére emelkedett és 1983-ban elérte a 25 milliárd dollárt. Ez nyolc százalékkal volt több, mint az előző évi.

A legtöbb termelési, együttműködési, szakosítási szerződést a Szovjetunióval kötötték, de jelentősek az NDK-val, Romániával éa más KGST-országokkal kötött szerződések is.

...és a magyarokkal

Néhány termelési kooperáció hazánkhoz is kapcsolódik. Beszélgetőtársaink ál tálában a további lehetőségeket hangsúlyozták.

Georgi Szvestarov elmondta: az 1981-ben aláirt hosszú távú bolgár—magyar egyezmény az 1976—80. között elért forgalom 45 százalékos növelését irányozta elő. Az ötéves terv első három évében 15 százalékkal nagyobb volt a forgalom az előirányzottnál, s ez jó jel a sikeres teljesítéshez.

— A külkereskedelem klasszikus formájában, az árucserében is nyílnak még lehetőségek. De a távlat a termelési kooperációban rejlik. Ez megteremtené a tőkés piacon való együttes föllépés lehetőségét is — húzta alá J. Petrov.

Közös vállalatok

Bulgária — 1983-as adat szerint — teljes külkereskedelmi forgalmának 78 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja le. Ennek több mint a felét a Szovjetunióval. De a világ más országaival, köztük a f.ejlett tőkés országokkal, mindenekelőtt az NSZK-val, Svájccal, Franciaországgal is élénken kereskedik. Né- hánnyal közös vállalatot is alapított. A bolgár államtanács rendelete már 1980- ban megnyitotta az utat az ilyen vállalatok létesítése előtt és azóta jól funkcionál az első három közös cég.

— A bolgár gazdaság természetesen elsősorban a szocialista közösségben keresi az integrációs lehetőségeket. Büszkén mondhatjuk: iparunknak vannak olyan ma dern termékei, mint a termelő robotok, az elektronikai és az elektrotechnikai cikkek, aztán a szállítóberendezések, az építőgépek, amelyek állják az összehasonlítást a fejlett országok termékeivel. A közreműkö dés gyártásukban országaink és az egész szocialista közösség javát szolgálná — búcsúzott Jevgenyij Petrov.

Hári Sándor

(Folytatjuk.)

Siklós János

ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI

A vadászok lovagolnak

Később bőgnek az idén a szarvasok

3.

Különböző korabeli lapokat is megnéztem, és futtában elolvastam a Zilahyrót ,zóló véleményeket. E köz- oen akadt a kezembe egy rása, a Tintacsöpp, a Magyar Szó, 1966. október 23. .-.zámában. Ezen a címen jelentek meg a Pesti Napló asámapi számaiban Zilahy rasznyi, néhány soros írásai, az író állandó rovatában. Ezt a címet vette elő, és egészen eredeti módon mesélt el benne két kis történetet. Annyira érdekes és élvezetes, hogy néhány részltét ismertetem :

„A húszas évek végén, mikor a Két fogoly című legényem már túl volt a tizedik kiadásán, egy vacsora Jatt idősebb hölgy volt az sztalszomszédom.

— Hány évet töltött To- l olszkban? — kérdezte.

— Sohasem jártam To- bolszkban.

Fejmozdulat nélkül, a szeme sarkából nézett rám:

— Ezt velem akarja elhitetni? Én huszonkét évig éltem Tobolszkban. A férjem mint bányamérnök került oda. Ha maga sohasem járt Tobolszkban, honnan tudja, hogy a főutca milyen fával volt burkolva, milyen hangja volt a húzós csengőnek a Licharov-patika ajtaján, és honnan tudhatná, hogy Kru- kov Igornak hívták a Lasz- kutjana szálloda kövér igazgatóját. Mi a Licharov-pa- tikával szemben laktunk, és évekig törzsvendégek voltunk a La&zkuitjainában.

— A magyarázat nagyon egyszerű — feleltem. — Én a regényt 1925 telén a Hotel Berryben írtam, Párizsban. A szegényes hotel olajnyomásos liftje olyan kicsi volt, hogy ha egy férfi s egy nő egyszerre szállt fel,

úgy egymáshoz voltak préselve, hogy mire a negyedik emeletre értek, az már majdnem házasságtörésnek számított. A többi lakó, ha nem is testileg, de lelkileg volt egymáshoz préselve. A lakók nagy százaléka menekült orosz arisztokrata, cári udvaronc vagy egyéb gazdag előkelőség, akik mint •taxisofőrök vagy pincérek

keresték a kenyerüket, de emberi méltóságukat a francia nyomorban is megőrizték.

Tudták rólam, hogy író vagyok, és a milliónyi magyar hadifogoly szibériai

drámájáról írom regényemet. Vacsora után a kis étteremben összetoltuk az asztalokat, papírlappal, ceruzával előttem; én voltam a kérdező, és ők feleltek.

Ahogy minden száműzetésben, az egy tájról valók egy utcában, egy hotelben verődnek össze, az én orosz barátaim is valamennyien to- bolszkiak voltak, élükön To- bolszk volt kormányzójával, a hegyes szaikáiaú, törékeny Volkonszkij herceggel, akinél elegánsabb férfit nehéz elképzelni, bár ruhája néhol már annyira kopott volt, hogy mikor egyszer egyik barátja azt kéniiezte tőle: „Van nálad egy kis tükör?” Volkonszkij a legkomolyabb arccal a könyökét nyújtotta a barátja felé.

Ezek után érthető, hogy a regény meséjét Tobolszkba vezettem, ök szívesen feleltek minden kérdésemre, jólesett nekik Tobolszk legkisebb részletére emlékezni, hol volt az ortodox templom ... melyik volt a legismertebb szálloda és étterem .. melyik utcában volt a patika ... milyen volt az utca burkolata... És így tovább. így jutottam a pontos tobolszki adatokhoz. Gyakori vendégünk volt a Hotel Berryben két nagy író: Dimitrij Mereskovszkij és Alexander Kuprin.

Szomszédnőm felhúzott szemöldökkel hallgatott. Nem hitte el a párizsi mesét, pedig Isten látja a lel- kemet, hogy minden szavammal igazat mondtam.”

3.

Majdnem húsz esztendő múlt el a Hotel Berry orosz estéi óta, amikor 1945 januárjának utolsó napjaiban amikor a pesti oldal már felszabadult, de Buda ostroma még tombolt, hivatalos orosz személyautó jött értem, és Debrecenbe vitt feleségemmel és fiammal együtt, ahol a szovjet követség ideiglenes helyiségében K. szovjet diplomata közölte velem, hogy a már megalakult új magyar kormánynyal egyetértőén engem jelöltek a megalakulóban levő Magyar—Szovjet Művelődési Társaság párton kívüli elnökének.

(Folytatjuk)

A szarvasvadászati tilalom feloldásával megkezdődött a vadászati főszezon. Míg más években e dátum a szarvas- bőigés időszakának kezdetével párosul, most — a Mavadtól kapott információ szerint — a meleg idő miatt a párválasztás néhány héttel eltolódik. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy nehezebb a vadászoknak becsei - készni a szarvast, sok helyen még hiányzik hozzá a szarvasbőgés hangos útmu tatója.

így is fölélénkült a Vr- dászturizmus. Több száz külföldi vendég járja már az erdpket, zsákmány után kutatva. A szakemberek sze rint a kedvezőtlen időjárás miatt különlegesen nagy értékű trófea elejtése nem várható ugyan, ám a februárig tartó szezonban a tavalyinál több szarvas kerülhet puskavégre. (A vadásztársaságok számításai szerint ösz- szességében mintegy 13 ezer.)

A vállalat eredményes piacfeltáró munkáját jelzi, hogy az NSZK-beli, svájci

és olasz vendégek mellett most Dániából és az Egyesült Államokból is érkeznek a Mavad szervezésében vadászok. Sokan a családjukat is magukkal hozták, a több mint 700 vadásztársaság és a gazdaságok ugyanis egyre több erdei vadászház komfortfokozatát növelik, hogy a vendéglátás színvonalát — és a bevételeket — emeljék. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság például nemcsak összkomfortos lakrészeket alakított ki a vendégvadászoknak, hanem lovaglási lehetőséget és másféle szórakoztató programokat is nyújt számukra.

Az elejtett szarvas trófeáját — jó pénzért — megvásárolhatja a külföldi vadász, az állat húsa pedig a vállalat feldolgozó üzemeibe kerül,, s keresett exportcikk készül belőle. A Mavad ve- csési feldolgozója a csepeli mirelitüzemmel együttműködve most új terméket kísérletezett ki: a gasztrofol vadételt. A különlegesség iránt Dániából, Franciaországból és az NSZK-ból is érdeklődnek.