Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-06 / 209. szám

1984. szeptember 6., csütörtök Somogyi Néplap Emberséggel, következetesen Kölcsönadott műalkotások Hungaroton-hanglemezhetek TIZENHÁROM ÚJ KIADVÁNY Keresztury Dezső nyolcvanéves Aligha volt a magyar kul­túrának, irodalomnak — s tegyük hozzá: a közéletnek — nagyobb nemzedéke, mint amelyet a századforduló éve< hoztak: József Attila, Illyés Gyula, Németh László, Sza­bó Lőrinc korosztálya. És ezt a nemzedéket nemcsak az alkotás, hanem a szerep is naggyá tette, lett légyen ez a szerep művészi, kriti­kusi, irodalompolitikai vagy éppenséggel művelődésügyi. Korunk megkövetelte a helytállást meg a sokoldalú­ságot: a legjobbaknak az ozorai példát követve kel­lett sereget mutatniuk, éspe­dig sokféle fronton. Ehhez persze tehetség és főiké szüllség kellett, s még in­kább elszántság, hit és kö­vetkezetesség. Mindezt elmondhatjuk a föntebb említettekről, de el­mondhattuk a nemrég ün­nepelt, irodalompolitikai té- nyezőként is oly fontos Illés Endréről. Most pedig arról a Keresztury Dezsőről, aki — alig hisszük el, de az tv számok nem tévednek — szintén nyolcvanéves lett. Mint annyi tehetséges és kulturált magyar ifjú: ő is költőnek indult. Csakhogy erős kritikai érzéke lévén, alig múlt húszéves, mikor ígéretes zsengéit megsemmi­sítette. Tudóssá lett tehát de a tények gazdaságának ismeretében, kritikai kiadá­sok mestereként, összefog­laló antológiák, tudományos képeskönyvek készítőiéként sem volt száraz pozitivista: értelmes munkáját mindig érzelem dúsította. S egypár évtizeddel ezelőtt már mini egy gazdag pálya új állo­mására tért vissza ifjúkora költői útjára. Közhely lenne Keresztury örök fiatalságát emleget­nünk — hanem a közhely is lehet igaz. Közhely Pan­nóniái volta, a klasszikus hagyományhoz, a lankás du­nántúli tájhoz való kapcso­lódása. Közhelyeket kell mondanunk, ha rendkívüli műveltségét emlegetjük. Ha utalunk tudós voltára, arra, hogy mily kiváló germanis­ta vagy hogy Arany János­nak, Batsányinak, Babits­nak nincs különb ismerője, értője, értelmezője. Ha föl­idézzük, mily nehéz poszto­kon tevékenykedett, így Ber­linben, a náci fővárosban is a független magyar szellem képviseletében, a németség kultúrájának kettős arcából pedig mindig az örök humá­numot megvilágítva. Emlé­kezhetünk arra, hogy mit tett mint a magyarság euró­pai helyének megvitatását kezdeményező, probléma­fölvető, gondolatébresztő hazafi. Hogy mily nagy ne­velő volt : az egyetemen vagy Eötvös kollégiumban épp­így, mint később miniszter­ként, amikor a demokrati­kus iskolaügy, a tudomány­politika és közművelődés alapjait rakta le — amiért aztán egy demokratikus szó­lamokat szajkózó, ám annál antidemokratikusabb idő­szakban hosszú évek mellő­zöttségével fizettek neki. Zokszó nélkül dolgozott ak­kor is, könyvtáros volt, szín­házzal, zenével foglalkozott, népszerű gyűjteményeket tett közzé, s végül mind na­gyobb hatással szólalt meg mint költő. Hatással, de nem hang­erővel. Versei mind a du­nántúli klasszikus hagyo­mányhoz kapcsolódtak. s ilyenek ma is: humánum, magyarság, mélyen átélt kö­zösségi érzés és őszinte sze­mélyesség jellemzi verseinek vonulatát, amelyekre épp e hagyománynak megfelelő­en a formai készség, finom ízlés, visszafogott kifejezés­mód a jellemző. S még nem szóltunk a közvetítőről, az esszéíróról, a fordítóról. Folytassuk? Lehet méltatni Keresztury sokféle tevé­kenységét, mennyiségre is meghökkentő, amit különbö­ző területeken véghez vitt, de mindarra, amit kultú­ránk közös asztalára letett: az emberség és minőség a jellemző. Kristó Nagy István Tűnő kalandja csak moccanatlansága a nyár­nak. Szaporázom lépteimet fel a faloromra; fent vakít a nap. Sokan vagyunk még apró fekete pöttyök. De már véges légy-életünk. Reggel­re alig tudom lábamat ki­egyenesíteni, úgy elgémbe­redik a hideg éjszakától. Ami gyógyszerként segít, azok az emlékeim. Micsoda nyaram volt! Azám, micsoda nyár... Az NDK-úttal kezdődött. Jól elhelyezkedtem a láb­törlő alatt, bár nem mon­dom, ez volt a Trabi por­fészke. Mégis kényelmesen utaztam. A határ előtt volt rázós csak egy kicsit, mert Éva asszony a lábával do­bogott, úgy szidta a férjet: — Meglátod, rögtön ki­szúrja a vámos, hogy a visszapillantó tokjába dug­tad ...! Minden trükköt is­mernek. Ennyi erővel a gyerek zsebébe is tehetted volna... — Es a Tuzexben, Pevex ben, Intershopban min vá­sárolsz?! — jött a dörgedel­mes válasz Kálmán úrtól. Szerencséjük volt. így aztán elég unalmasan ala­kult az út. Minden boltot, áruházat, butikot, keres­kedést végigtangóztak. Kál­mán úr az egész kocsit fel­újította; három napot fe­küdt a Trabant alatt egy Drezda melletti parkerdő­ben, nyakig olajosán. Nem láttuk a Zwingert, mert még Legnagyobb múzeumaink­ban már körvonalazódtak a jövő évi vendégkiállítások, a külföldi társintézetekkel ki­alakított együttműködés ter­vei. Igen széles körűek a kapcsolatok: ha bárhol nem­zetközi összefogással jelen • tős kiállítást rendeznek, leg­többször az alkotások kö­zött szerepelnek a magyar múzeumok — így a Szép- művészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria — műkincsei is. Múzeumainkat évente mintegy 10—15 al­kalommal keresik meg kül­földi kiállítási intézmények, különböző műtárgyak kiké­résével. A kérések teljesíté­sére azonban mindenkor csak a szállítás biztonsági feltételeinek, valamint a mű­tárgyak szállíthatóságának alapos mérlegelése után ke­rülhet sor. A Szépművészeti Múzeum az idén 9 külföldi kiállítá­son vett, illetve vesz részt alkotásaival. Régi képtárá­nak négy festménye ez év végén érkezik vissza a Phi­ladelphiában,, Nyugat-Ber- linben és Londonban látha­tó vándorkiállításról, mely a XVII. századi holland életkép-festészetet mutatja be. A szeptemberben záruló NSZK-beli Maulbertsch-ki- állításról is mintegy 40 al­kotást várnak vissza: a XVIII. századi művész szü­lőhelyén, Langenargenben rendezett bemutatóra ugyan­is ennyi művet — Maul- bertsch-festményt és -raj­zot, illetve kortárs alkotást — kölcsönzött a múzeum. A modern gyűjtemény egyik képe, Oskar Kokoschka Ve­ronika című festménye Ve­lencében a bécsi képzőmű­vészetet és kultúrát' bemu­tató tárlaton szerepel szep­tember közepéig. Még az idén Baselbe is utaznak múzeumi képek: a Tobias Stimmer festőművész halálának 400. évfordulója alkalmából szeptemberben nyíló kiállításra két grafikát adnak kölcsön, 1985 első fe­lében pedig a bécsi Alber- íinában rendezendő Dürer- kiállításra küldenek a ter­vek szerint két grafikát. Az 1985-ös esztendő kiemelke­dő eseménye lesz többek kö­zött az a vándorkiállítás, melyet Mesterrajzok a Szép- művészeti Múzeumból cím­mel Washington, Chicago és Los Angeles múzeumaiban mutatnak be. A száz kivá­lasztott híres alkotás, köz­tük Leonardo, Raffaello Correggio és Veronese mű­vei, decemberben térnél: majd vissza a múzeum gyűj­teményébe. A Magyar Nemzeti Galé­ria az idén többek között az ausztriai Grafenegg kas­télyban rendezett Ferenc József és kora című kiállí­táson vett részt képeivel. Az október végén záruló kultúrtörténeti tárlatra az egykori Monarchia-beli or­szágok adtak rendkívül gaz­dag anyagot. A Galériából mintegy húsz kép: Munká­csy-, Székely Bertalan-, Zichy-, Hollósy- és Szinyei Merse-festmények, vázlatok és rajzok utaztak a bemuta­tóra. Tárlat festményekből a háború ellen A kelet-lengyelországi Majdanekben, az egykori koncentrációs tábor terüle­tén létesített múzeum kép­zőművészeti gyűjteményé­nek anyagából nyílt tegnap kiállítás Budapesten, a Len­gyel Tájékoztató és Kulturá­lis Központban. A tárlaton húsz lengyel és három ma­gyar festőművész huszonki­lenc alkotása látható. Az 1944-ben, közvetlenül a tábor felszabadítását köve­tően létrehozott múzeumban 1962-ben alapították meg a festészeti galériát. Tárlói­ban azoknak a művészeknek alkotásait tárják a látogatók elé, akik a háború elleni tiltakozást választották té­májuknak. Köztük láthatóak Gábor Marianne, Tóth Lász­ló és Lóránt János művei is. A népzene, a klasszikus muzsika és az irodalom ba­rátainak ezúttal is érdemes lesz egy közepesen szerény summát tartalékolniuk a hét végén vagy a jövő hét kezdétén kézbesítendő fize­tésből, ugyanis szeptember közepétől ismét sor kerül a Hungairoton-hanglemez- hetefcre. Tizenhárom kiad­vány kerül a boltokba a szokásos kedvezménnyel, az­az október elsejéig leme­zenként húsz forinttal ol­csóbban. A legkomolyabb „erszény- csajpolásra”’ az operabará­tok számíthatnak. Megjele­nik ugyanis Rossini A se­villai borbély című vígope­rájának teljes felvétele, amelyet a hatvanas évek elején Lamberto Gardelli vezényletével rögzítettek a Magyar Rádió stúdiójában, László Margit, Melis György, Székely Mihály és Réti Jó­zsef főszereplésével. Ugyan­csak „slágernek” ígérkezik A magyar operaszínpad csillagai című sorozat ne­gyedik — háromlemezes — albuma. Csak néhány név a közreműködők listájáról: Házy Erzsébet, Déry Gab­riella Geszty Sylvia, Ilos- falvy Róbert, Kónya Sándor, Radnai György. Sokak érdeklődésére szá­míthat Mozart két népszerű zongoraversenyének felvé­tele Kocsis Zoltán és a Liszt Ferenc Kamarazene­kar előadásában, valamint a salzburgi mester C-dúr — úgynevezett koronázási — és Schubert megrázó G-dúr miséjét tartalmazó lemez. A harmadik — tragikus — bé­csi aktualitás : Beethoven harmadik, Eroice szimfóniá­jának felvétele az Állami Hangversenyzenekar inter­pretálásában, a nemrég el­hunyt Ferencsik János irá­nyításával. A századforduló színpompás zenei impresz- szionizmusának hívei Debus­sy Ravel és Dukas szimfo­nikus kompozícióiban gyö­nyörködhetnek arról a fel­vételről, amelyet Lehel György dirigált lemezre a Rádiózenekar élén. A népzene barátai arra a háromlemezes albumra csap­hatnak le hamarosan, amely a finnugor és török népek ősi muzsikájának színejavát tartalmazza Vikár László gyűjtésében. A hangzó szép- literatúra megszállottjai Shakespeare Hamlet című tragédiájának teljes felvéte­lét vásárolhatják meg, a fő­szerepekben Gábor Miklós­sal, Tolnay Klárival és Bes­senyei Ferenccel, Vámos László rendezésében. A ma­gyar költészet szerelmeseit La tinovits Zoltán posztu­musz lemezével lepi meg a Hungaroton, a tragikus sor­sú művész előadásában Ady, Babits, Karinthy, Kosztolá­nyi, Juhász Gyula és Tóth Árpád versedt halljuk. Szakács Miklós párád! üvegkészítő három évtizede jegyez­te el magát a szakmával. Kézügyesség, alkotókészség, harmóniaérzék, s nem utolsósorban nagy türelem kell ah­hoz, hogy az óilomkristályba álmodott minták nemcsak szépek, hanem művésziek is legyenek. Szakács Miklós si­keresen szerepelt a hazai és a külföldi kiállításokon Egy bogár a nyárban hiányzott a szabadonfutó. s kihagytuk Lipcsében a né­pek csatájának emlékművét is, mert „végre kaptunk hát só kipufogódobot”, és sze­relni kellett... Utaztunk, és vásároltunk, a kis Béci pe­dig végigüvöltötte az utat. A tizedik napon már csak az új gumikat kellett kellő­képpen besározni, összeko- szolni, és indulás haza ... Otthon új ötletem támadt- gyerünk a szomszéd Vere- miékkel a Balatonra! Zöld- segesüzletük van, „révbe értek”, nem lesz más dol­gom, mint egész nap sütké rezni a Balaton-parton. Egyik monokinis hölgyről a másikra szállók ... Aztán éjszaka Veremi úr már szaladt is velem az Alföldre dinnyéért. Megpa kolta a kocsit a zöld lab­dákkal, a csomagtartóra fel­kötött három zsák lecsópap­rikát (persze otthon nem átallotta kiirni: „Első oszt. fehérözön. Ára: 32”) és még Kecskeméten a vásártéren is vett — olcsón — két lá­da túlérett őszibarackot. Ahogy hazaért, leszúrta az egész családot: — Mién vettük magát hozzánk mama? Már rég a lellei strandon kellene árul­nia a főtt kukoricát! Ha János bácsi öt órakor fé­nyezni tudja a hullóalmát napi hatvanért, akkor maga is jobban mozdulhatna .., A felesége a „te hajcsár, nekünk soha egy szabad percünk sincs”-t ordította és válással fenyegetőzött. Vere mi erre megjuhászodott (a videomagnó és a Sony hifi­torony, plusz az egyik kocsi a nyaralóval ugyanis az asz- szony nevén van)... — Elegem van ebből! — gondoltam, és egy könnyed szárnyalással két győri tú­rabiciklishez szegődtem. Ez az igazi nyár: önfeledten körbekerekezni a Dunántúlt. A domboknak fölfelé hama­rosan kibújt a szög a zsák­ból. A? egyik fiú szidta az igazgatóhelyettes „atyát”: — Bánom is én, hogy ők a hatvanas években még Szegedre is elkerekeztek. Mi holnap hazamegyünk! Ál­landóan azt hallom: mi ezt csináltuk fiatalon, meg azt csináltuk ... Segítették őket a fényes szelek, nekünk meg az összes barátunk Zsigával repít, csak mi nyomjuk a pedált. A fiuk még aznap vissza fordultak ''módosítva a ter­vet) én pedig szerencsére az egyik pihenőben átre pűltem egy csülogó nyugat­német Mercédesre ... Mi­csoda sorsom volt! Légkon dicionglás, halk barokk mu zsika, konzerv üdítők. — öt év óta nem voltam itthon — mondta barátjá­nak m agyarul a vezető, amint a kicsi somogyi fa­luba bekanyarodtak. Az volt az igazi nyár! Hús veranda, tisztaszoba, kacsapecsenye, uborkasaláta, és kirándulá­sok a környékre. Végül a nagy jólét majdnem meg­bosszulta magát. Johann úr ugyanis mindenképpen son­kát akart venni falubelijé­től. Igazi nemes füstölt disz­nócomb meg csak valami régi haragosánál volt. — Meglátja, édesanyám, pénzzel meg tudtuk puhíta­ni az öreg Mihályt — mond­ta a kapu előtt. Be is hívta őket a gazda tisztességesen, kínáltfu bor­ral meg valami lekváros po­gácsával. — Jól kikupálódtál, János — ütögetce a bajuszos öreg­ember alkalmi gazdám vál­lát. — Nem gürcölsz annyit, mint apád ... Johann úr aztán a kam­rában egy ötvenmárkást gyűrt az öreg zsebébe és szóba hozta az üzletet, a legszebbik sonkára mutatva. Mihály bátyánknak elvörö­södött a feje, mikor kivette a pénzt a zsebéből, és a világosra tartotta: — Nem tudom, ez meny­nyi forint, de megtartom, mert ötvenkettő óta tartoz­tok két jó rudazókötelem- mel... A sonkát meg nem adom, mert azt én is mag tudom enni! Aztán még kettőt csapott felém, mert én már azon a sonkán csücsültem ... Végül egy távolsági jára­tú busszal jöttem haza, le­törve. Elegem volt az egész­ből! Itthon Kálmán úr épp a családnak tett ígéretet: ha péntek délelőtt el tud lógni, akkor irány a pécsi állat­kert. örül majd a kis Béci. Pénteken háromkor csörgött a telefon, s Kálmán úr kö­zölte, hogy nem ő, hanem a főnök lógott el, és meghagy­ta, hogy valaki (Kálmán úr) a munkaidő végéig marad­jon, mert jönnek a műszaki tervekért az anyavállalattól. Éva asszony bőgött: „Miért is nem mentem a Zsalakó Bandihoz7 Gmk-vezető, húsz teherautói irányít, álló nap Martinit isznak, s a felesé­gének kéthavonta leesik egy aranygyűrű ...” Görbítem a hátamat a fa­lon, hadd süsse a nap. A többi bogár már keresi a helyet, nehogy elfoglalja va­laki a télre. Latolgatom, hogy jövőre leszállók amu- gas lóról. Erdei túra, sátor tábor, könnypd repdesés a Bakonyban. Sümegi vár. . Lehet, hogy még a Desedá- ra is lemegyek! Békés József

Next

/
Thumbnails
Contents