Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

4

Somogy! Néplap

1984. szeptember 1., szombat

A helyi érdekek képviselői

Országszerte sok tanácstagi beszámolón vettem már részt — választóként is, egyszerű érdeklődőként is — így hát van módom az összehasonlításra. Az idén helyenként mintha türelmel- lenebb légkör érződne. Nem mindenütt sikerült feloldani bizonyos feszültségeket a növekvő igények, és az igencsak korlátozott anyagi lehetőségek között.

Mi lehet a niegoldás? Az már most nyilvánvalónak látszik, hogy az ország gazdasági helyzete a közeljövőben nem teszi lehetővé hogy a helyi tanácsok központi, megyei forrásokból jelentősebb pénzekhez jussanak. A hangsúly így egyre inkább a helyi tartalékok jobb kiaknázására te vődik, magyarán : egy-egy település — község vagy város — fejlődése sokban azon áll vagy bukik,^ hpgy azért a helyben lakókmény- nyi áldozatot tudnak, vagy akarnak hozni. Beleértve ebbe a településfejlesztési hozzájárulás fizetését és &?. önkéntes közműtársulásokat éppúgy, mint mondjuk óvodaépítést vagy parkszépítést társadalmi munkában.

Ennek a társadalmi összefogásnak a megszervezésében, a lakosság aktivizálásában a tanácstagoké a kulcsszerep. Hiszen elsősorban rajtuk áll, mennyire tudják megértetni az emberekkel az új követelményeket.

Az állampolgároktól megértő segítséget várni persze csak akkor lehet, ha ajz adott településen a választópolgárokat az eddiginél jobban beavatják a köz- ügyekbe. Ha például időben társadalmi vitára bocsátják a rendezési terveket, fejlesztési elképzeléseket, s azokat végül a tanácstestület a lakosság véleményének, javaslatainak figyelem- bevételével fogadja el.

Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy a „laikus” ál- lamp'olgárokat valójában nemigen érdeklik a tanács- ülési napirendek, egyre kevésbé foglalkoznak a település közügyéivel, a kerítésen kívüli gondokkal, Számtalan — és egyre több — példa igazolja, hogy hamis az érvelés. Ahol pedig mégis találkozni ezzel a jelenség gél, ott a hibát éppen a tanácsi vezetők és a tanácstagok politikailag nem megfelelő munkájában kell keresni.

Érdekes és elgondolkodtató tapasztalata volt például az idei tanácstagi beszámolóknak, hogy a választóit: szemükre vetették képviselőiknek: nem élnek eléggc <t. helyi népképviseletek szavakban oly gyakran hangoztatott demokratizmusával, alig interpellálnak a tanácsülésekén' a lakosságot érintő közérdekű témákban, pedig ez nemcsak joguk, de kötelességük is lenne.

Mások azt vetették föl."a lakosság ri|kán szerez tudomást arrof hogy a tanácstagok testületé' átdolgoztál, nem fogad el egy hivatali előterjesztést, holott a lakosság érdekeinek védelme néha bizony megköveteli, híem arról van persze sző. hogy a tanácsi apparátus nem próbálja szaktudásával a település számára legjobb döntéseket előkészíteni, de magát az elhatározást mégsem nekik, hanem a tanácstagok testületének kell meghoznia. S hogy ez ne csak formális, hanem valódi, tartalmas döntés legyen — ehhez olykor elkerülhetetlenül szükség van több, alternatív javaslatra, elképzelésre,

amelyek közül — a lakossági vélemények ismeretében — választani is lehet.

Már az idei tanácstagi beszámolókon is tükröződött, hogy a lakosság választott képviselőivel szemben egyre nagyobbak az elvárások. Ők is érzik, tudják ezt, hiszen a jövő évi általános választásokon már csak többedmagukkál indulhatnak jelöltként, számítva, vállalkozva az újabb közéleti megbízatásokra. S az állampolgárok bizalmát csak azok a jelöltek nyerhetik el, tarthatják meg. akik a nehéz gazdasági körülmények ellenére is produkálni tudnak, nemcsak szavakban, tettekben is élnek jogaikkal.

Javultak a munka feltételei

Egymillió farmert készítenek az idén

A siker — amely a jő munkaszervezésnek, a felkészült, gyakorlott dolgozóknak és a pontos, megbízható munkának köszönhető — úgy látszik, tartósnak bizonyul a Május 1. Ruhagyár marcali gyáregységében, ahol már évek óta készítenek a Levi’s cég számára farmernadrágokat. A speciális gépek mellett dolgozó asszonyok ez évberi — a piaci igényekhez alkalmazkodva — negyvenezerrel több, azaz egymillió farmert gyártanak.

A többlettermék készítése a vállalati tervek teljesítésén túl egyben fölajánlás is a közelgő kongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. A tervek szerint az év második felében szükség szerint «gÿ — esetleg két ' ázomioafon is miinkába állnak a dolgozók; így biztosítani tudják, hogy a tervezett mennyiség elkészüljön. •' A termelés mennyiségének növelése mellett fontoc szerepe van a meglehetősen szigorú minőségi követelmények megtartását segíti elkészítő munkának. Átcsoportosították a Jçellék-, a műszaki és nyfrsáruraktárt. s áttekinthetőbb lett a szabászat is.

Az új szabászati csarnokban jó körülmények között dolgozhatnak. A berendezések aáft is lehetővé teszik,' hogy más ruhagyári egységeket is kiszolgáljanak. A 2800 négyzetméteres üzemcsarnokban — a két egyenként 200Ő'négyzetméteres tanműhelyt leszámítva — méreteinél fogva több gyáregység szabászati munkáit is el tudják látni. Egyelőre azonban csak a karáéi üzemegység számára szabják itt a Trapper farmert.

Á minőségi

munkát

ösztönzik

(Tudósitónktól)

Szorgos munka folyik az osztopáni Győzelem Tsz- ben a nyári érésű növények betakarítása után. A napfény hiányát érzi a napraforgó, nehezen érik be a 315 hektár termése. Ezért úgy döntöttek, hogy helikopteres vegyszeres kezelést alkalmaznak — ez elősegíti az érést, előbbre hozza a betakarítás idejét.

A tavasziak alá hordják már a szerves trágyát, 250 hektár kap így talajerő- utánpótlást. Kell a jó idő. a meleg a kukoricának is. hogy a terveknek megfelelően, októberban betakaríthassák. A száz hektárnyi cukorrépa szedését szeptember 20-a körül kezdik. A betakarítás során gondot fordítanak a melléktermékek — a cukorrépafej, s kukoricánál pedig a szár —■ hasznosítására is.

Ezen az őszön ezer hek- jjk. tárra kerül őszi búza a sző- * vetkezetben.

Összehívták az őszj kampánymunkákban résztvevőket, személyre szólóan megbeszélték a feladatokat. Döntöttek az ösztönző bére» zés módjáról is.

Védekezés a töröktől — csatornával!

Az Országos Levéltár csendes és hűvös kutatóter- méhen üldögéltem dr. Pataki Jánossal, az egri vár feltárójával és a hevenyészett várépítkezések korának kitűnő szakértőjével. Végvári kapitányok leveleit nézegettük, közben csendesen oktatott egyes kifejezések értelmezésére. Tanító- mesterem volt a végvári levelek olvasásában és a nehezen érthető latin szövegek fordításában. Egyszer csak elém tolt egy megsárgult papirost és azt súgta: „ezt nézd meg, ilyet még nem olvastál eddig!”.

Térjék Tamás kanizsai kapitány írta Nádasdy Tamás dunántúli főkapitányhoz 1551. május 31-én kelt latin nyelvű levelében :/1/

....... legfőképpen írtam

m

ár a T. és N. Uramnak, hogy a Gelsétől Kákonyáiq,

JÓL. E—184. (Nádasdy—cs Levelek. Térjék T. (31). A fordításért dr. Pataki Jánosnak mondottam köszönetét.

vagyis a Balatontól a Dráváig megparancsolt berek és gyoltairtásra képtelen vagyok, nem lévén hozzávaló készültségem! Én ilyen feladatra elégtelen vagyok, kegyeskedjék nekem olyan parancsot adni, amit teljesíteni tudok. Amire elégséges vagyok, azt minden erőmmel teljesíteni is óhajtom. De újra és ismételten kérem !Y. Uramat az Istenre, hogy ne nehezteljen reám, ha nem vállalkozom olyanra, ami erőmet meghaladja, men nem lustaságomon és restségemen múlik, hogy nem tudom teljesíteni, hanem egyedül erőtlenségemen ..."

' (Utóiratban:) „A vármegye pedig hallani sem akar róla! Adjon N. Uram külön parancsot a vármegyének, az tudhatná teljesíteni ezt a berek és gyolta-irtást, viszont az én jobbágyaim erre nem elégségesek, hiszen a vármunkát sem hanyagolhatják el.”

(Félegyházi Gyula rajza)

Kimentünk a levéltár folyosójára, ott már hangosabban beszélgethettünk, és Pataki János elmondotta, hogy véleménye szerint Nádasdy Tamás a Balatont úgy óhajtotta bekapcsolni a maradék Dunántúl védelmébe, hogy hajózható csatornát

24.

Nárcisz megvéregette lova nyakát, aztán nyögve lehajolt, szakasztott egy fűszálat a magasra nőtt tengerből. Szájába vette a végét és rágni kezdte s közbe széttárta karjait.

Ebben a pillanatban fácán röppent lova lába előtt, s az erre ijedten ágaskodni kezdett. A barát az utolsó pillanatban kapta el sörényét

— Látod, ilyen váratlanul változik körülöttünk minden. Az előbbi pillanatban még békésen kocogtam, s most azért adok hálát a mindenhatónak, hogy nem zuhantam le és nem- törtem valamelyik tagom. Hogy adhatnák én kérdésedre választ?

A fák közül egy kis ház bukkant elő, falai fehérek, dorozmásak, teteje lapos Egyszárnyas fekete ajtaján egy rézkarika volt. Ézsiás megrántotta lova gyeplőjét, megálltak. Az arca előtt fecske villant el. Nárciszra nézett.

— Nos, atya, hová jutottunk?

— Ha akarod, az utolgo stációhoz — felelte a barát.

— Ügy érted, megérkeztem?

— Választanod kell. Vagy jössz velem tovább az úton, vagy belépsz ezen az ajtón

Ézsiás leereszkedett lováról, kantárját a barát keze- be tette.

— Mondja, atyám, vgjon hol tarthat amaz erős hangya, akinek küzdelmét kiegyenlíteni' akartam? ' 5

Nárcisz elmosolyodott.

— Feltehető, hogy újabb • kincset talált,» s. minden

azon állt vagy bukott, hogy útjában kivel akadt össze Nálánál gyengébb vagy erősebb vetélytárssal. De az biztos, hogy az erősnél is van még erősebb.

— Isten áldja! Várjon csak! Egyszer mégis megcsaltam — mondta Ézsiás, a zsebébe nyúlt és előhúzta a törődött Philip Moris-do- bozt. — Nem az utolsó volt — mondta, és átnyújtotta a dobozt a benne levő valóban utolsó cigarettával.

— Mondtam neked, fiam.

az utolsókra előbb-utóbb, de sor kerül, — vette át Nárcisz a dobozt, és besüllyesztette általvetőjébe. Aztán megkalapálta mezítelen bokáival lova oldalát. Megfordult, és Ézsiás lovát is, magával vezetve, lassan elindult visszafelé.

Ézsiás nézte, a barát kis idő múlva visszafordult és mosolyogva intett. A távolodó lovak széles fara úgy imbolygóit a .magas fűben, »»mint csónak a hullámzó tavon.

Ézsiás addig bámult ucá- nuk, míg el nem tűntek! ,iz út hajlatában,

HangtalS, üres csend lett. Megmarkolta a rézgyűrűi, és benyomta az ajtót. Kicsi helyiségbe lépett, melynen szemközti falán kicsiny ablak volt, fekete-bütykös vasráccsal védve. A fal ölnyi vastag volt, s a fény, mm* reflektor aranyos kévéjv ; vetődet be az ablakon, misztikusan glóriázva a földön össze-vissza heverő tárgyakat.

Sok könyv volt ott, különböző nagyságban. Híres emberek története, kurtizánok életrajza .... szépirodalom. Kelyhek, vázák, amforák, szobrok . .. Kiffiílyok, mitológiai alakok ... és művészek. Álomfickó esernyője. Keretre feszített vásznak, képek — mázoimá- nvok. Állvány — poros partitúrákkal, és hangszerdarabok. Sok fém- és papírpénz. Szerszám. íj, kard, géppisztoly ... És újságok. Gipszmaszkok, doktori kalap, harisnyakötő.

A sarokban egy aranyozott karfájú, hajdan piros volt bársonyfotel.

Ézsiás érdeklődve nézte a tárgyak sokaságát. Fölemelt egy könyvet, belelapozott aztán eldobta.- Tompa puffanással robbantotta a porötvözetet. Aztán fonnyadt mirtuszcsokrot emelt föl. amelynek szárán hosszan csavarodott a menyasszonyi fátyol. Meglóbálta. és az sápadt üstökösként hullott Madách fekete mellszobráAz ernyőért lépett, dr megbotlott; alig tudta egyensúlyát megtartani. Halántéka lüktetett. Az ernyő piros-kék vásznát kibontotta. A közepe végig volt szakadva. Szembevigyorodotl vele a mennyezet ördögfejű stukkója.

Ézsiás lázas keresésbe kezdett, ahogy egy tárgyat

felvett, már el is dobta, mint értéktelent.

Fekete keretes papír akadt a kezébe. Finom papír, kemény, szabályos betűkkel, és egy szomorúfűzzel.

A keze lehanyatlott.

A fotelhoz vánszorgott. leült. Mereven nézte r, gyászjelentést, amelyen saját nevét olvasta.

Hideg csend volt. Láthatatlan, vörös fogaskerekek óraszerkezete .töltötte meg a légteret. Fényes por szállingózott és mindent beterített, csillantva a szürkeséget.

Ézsiás haja megfehére- dett, és hosszú szakálla nőtt. Lassan megmozdult, mint akit szólítanak. Fejét fölemelte, felállt; megindult az ajtó felé. Az feltárult előtte és ő kilépett.

Szikes, rőt, kopár táj szomorította a szemét. A fák helyén törzscsonkok feketéi- lettek, a föld repedezel ' volt.

Hosszú emberkígyó menetelt a domboldalon, egyes porban, hátra tett kezekkel, monoton egyhangúságba, egymás lábnyomába léptek. A vezeklők darócruhája volt rajtuk, melyet bőröv fogott össze derekukon. Egyforma hosszú ősz szakálluk övük- -^be volt tűzve, mint paraszt- embernek köténye csücske,

Ézsiás átváltozott ruhája bőrövébe tűzte szakállát, és beállt a sor végére. Lassan átvette a menetelök monoton ritmusát. (Vége;

öv.

tervezett a Balatontól a Dráváig. Ennek részletmunkáját hű emberére, Térjék Tamásra rótta ki, tudniillik, hogy a Balatontól a Dráváig (kezdetben Gelsétől Káko- nyáig) az erdei tisztásokon (gyoltákonj át hajtsa végre ezt a tervet, Kákonya egy kis falu volt Zákány mellett, Gelse ma is álló község. A távolság körülbelül 40 km, itt kellett volna a. meglevő, vízzel borított területek fel- használásával, valamint az erdei tisztásokon keresztül a bozót kiirtásával létrehozni egy hajózható csatornát. Ez a terv megfelelt a múlt században megvalósítót'. Principális-csatornának.

Nádasdy Győrtől a Balatonig nem tervezett çsator nát, hanem korszerűsíted várak sora védte volna a királyi részeket. Ez v/bl: egyik feladata az 1569—72 között minden várat lerajzoló és az újításokat megtervező Giulio Turco mérnöknek is, akinek rajzai nagy segítséget adtak minden későbbi vártörténeti kutatónak.

Terjéki kapitány levele után nem tudunk hasonló tervről. A főkapitány is belátta a nehézségeket, és feladta a tőidét. Az akkor még nagyon erős török hadak Számára, amelyek Kaposvár és Szigetvár elfoglalásával hamar megszilárdftot- az ozmán uraimat, a Irvezett , csatoppa nem jelentett volna akadályt. Jó példája viszont a terv az akkori kapkodásnak, fejetlenségnek, hiszen később kitűnt, hogy csak ‘a- halálra szánt magyar végvári vitézekkel lehetett fenntartani a török rohamokat — úgy. hogy végül is magyar földön kezdődött meg a félhold uralmának hanyatlása

Zákonyi Ferenc