Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
1944. szeptember 1., szombat 5 Néplap HOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ÜVEG ES TEXTIL A hazai üvegművészet megújításának jeles képviselője Horváth Márton; egyedi, kézműves módszerrel készült míves tárgyait a szecesszió jegyében alakítja. Ékszerekkel is szerepel kaposvári kiállításán, a Városi Képtárban, ahol — Bernáth Aurél képeinek állandó bemutatója után — a jövőben időszaki kiállításokat rendeznek. Divat lett a textiltervező iparművészek körében ruhát tervezni. Sárváry Katalin — a kaposvári kiállítás másik szereplője — művészi programjának része a ruhatervezés. Textilképeivel egészíti ki bemutatkozását. Képeink a Kaposvári Városi Képtár üveg- és textilkiállítására kalauzolják el olvasóinkat. RÁDIÓSZEMLE Fél délután Dél-Dunántúlon Csütörtökön kezdődött, rögvest ebéd után az elragadó kisbárapáti Tóth Imre szófukar és a lényegre tapintó önvallomásával, majd a klasszicista esztétika szerint szépnek aligha nevezhető, de igen kifejező, megindító énekével, s két és fél órával később fejeződött be — ugyancsak somogyi — népdalcsokorral, de ezúttal már hivatásos előadóművészek interpretálásában, a Daloló, muzsikáló tájak sorozatában. S a szerkesztési véletlen által adományozott dél-dunántúli fél délután kellős közepén egy hosszúsága ellenére is mérhetetlenül izgalmas riport, amelyet e sorok szerzője feltétlenül nagydíjra javasolna egy rádiósfesztivál zsűritagjaként — őszinteségéért, szinte bal- ladisztikus tömörségéért, történelmi önvizsgálatra késztető tudatosságáért. László Lajos és Kerner Lőrinc munkája volt, Hazulról haza címmel. Az NSZK déli részén kalandozott a pécsi stúdió két riportere, s kapott mikrofonvégre olyan idős embereket, akik a felszabadulás utáni esztendőkben költöztek a Dél-Dunántúl falvaiból — Hímesházáról, Hárságyról, Sérsekszöllősről — Bajorországba, Badenwürttem- bergbe. A sok történelmi dokumentumból, valamint Tilkovszky Lóránt, Thiery Árpád, Albert Gábor könyveiből és Gyarmathy Lívia nemrég bemutatott filmjéből is tudjuk: nem önként. S mint a riportból kiviláglott: sok, nagyon sok év kellett ahhoz, hogy a háborgást, a keserűséget „békévé oldja” az emlékezet. Az idő s a józan politika azonban megtette a magáét. Nem sikkadt el a korszerű társadalomtudományban kettős nemzettudatnak nevezett fogalom ott, a délnémet alföldön és Rajna vidékén sem. Mert lám, a Baranyában, Somogybán németnek született gazdák közül sokan ma is szebben beszélnek magyarul, mint egyik-másik, önmagát a Káma mentéről származtató honfitársunk, aki nyögve-nyafogva-mekegve- affektálva töri kerékbe anyanyelvűnket, mikor hazatér vendégségbe huszonöt, harminc vagy még több év után. Az előbb említettek közül az egyik, hazatérve a munkából, naponta a zongora mellé ül és magyarnótákat énekel; a másiknak a könyvespolcán — Goethe és Hölderlin társaságában — ott állnak az Arany- és Pe- tőfi-kötetek, s nem szobadíszként. Mert tulajdonosuk naponta forgatja, sőt fordítja is őket, s közkinccsé teszi — azoknak a németeknek az örömére, akik a civilizált világ határait nem Sopron és Kismarton között rajzolják meg. A riportalanyok által rendszeresen látogatott egyesületekben nem territoriális és erkölcsi kárpótlásról esik szó, hanem hazautazásokról. „Hazulról megyünk haza” — mondotta egyikük, s jönnek is évente tízezren gyermekeikkel, unokáikkal, köztük az a volt somogyi „tiike”, aki nyugdíjasként vállal tolmácsolást, hogy minél többször láthassa szülőföldjét. S szívesen fogadnak népi együttest Pa- lotabozsokról, futballcsapatot Pécsről, mint hangsúlyozták: tisztelettel, szeretettel és elismeréssel a szocialista Magyarország iránt. Lehet, hogy a valósát sokrétűbb a riportban áb rázolt képnél: az egésznek bemutatása azonban ritkái sikerül. Ám mert László La jós és Kerner Lőrinc mun kája a folyamatok lényeg hitelesen mutatta be, megér demelt volna, hogy ne ko ra délután, hanem példáu’ kora este sugározzák. Lengyel András Fazekasház Velemben Tovább bővült a vasi faragók. tárgyformáló népművészek nagyarányú társadalmi összefogással létrehozott velemi alkotóháza: fazekasház nyílt az alkotó- telepen. A műhelyt a faragó stúdió tagjai, valamint a telepen más kismesterségek művelői hozták létre. Velem népművészeti műhelyegyüttesét 1979-beí kezdték építeni. Ma már tie hektárnyi festői szépségű területen alkotnak és képezik tovább magukat az ország minden részéből érkező faragók, a szövők, hímzők, bőrösök, bútorkészítők, kovácsok, fazekasok. ÉPÜL A HARMADIK, KELLENE A NEGYEDIK Kevés az ének- testnevelőtanár Hiányzó - iskolapadok Somogybán az idén 281 pályakezdőnek hirdettek állást. ötvenegy óvónő, kilencvenkilenc tanító, kilencvenöt általános iskolai, huszonhét középiskolai és kilenc gyógypedagógiai tanár kezdheti meg munkáját szep- temberben. A jelenlegi adatok alapján a középiskolai állásokat — Csurgó kivételével — betöltötték, a többi állást pedig 90 százalékban foglalták el. A képesítés nélküli pedagógusoknak jut a meghirdetett állásók tíz százaléka. A megyében eddig 19 diploma nélküli fiatal kapott engedélyt a tanévkezdéshez. A készségtantárgyak oktatása évek óta visszatérő gond. Nem elegendő az ének-, a testnevelés- és a technika- szakos tanárok száma. A biológia és kémia tanítására kellő számú szakember áll rendelkezésre, és megszűnt a matematikushiány is. Leginkább azok a munkahelyek vonzzák a pályakezdő pedagógusokat, ahol szolgálati lakással fogadják őket. Somogybán az 1006 szolgálati lakás 60 százaléka a pedagógusoké. Az előző évek statisztikai kimutatása szerint a képesítés nélküli pedagógusok nagyobb része az óvodákban dolgozik. Az iskolák csak kényszerhelyzetben alkalmaznak képesítés nélküli tanárokat, felvételüket augusztus utolsó napjaira halogatják, bízva abban, hogy szakemberekkel tölthetik be a megüresedett állásokat. A képesítés nélküliek engedélyét két év után a tanács nem hosszabbítja meg; ezzel próbálják ösztönözni a fiatalokat a diploma megszerzésére. A képesítés nélküliek száma Somogybán — a statisztika szerint — az idén nem növekszik. 1919 általános iskolás kezdi még tanulmányait hétfőn Nagyatádon. Közülük 262-én most lépik át először az első osztályok küszöbét. Többen mint tavaly. S több a gond is. Az 1..számú általános iskolában Fellegi Bálint igazgató mondta: — 1979-ben még csak huszonnégy tanulócsoportunk volt, ma harminceggyel számolunk, így 833 diákot kell 23 teremben elhelyeznünk Tavaly kaptunk két szükségtantermet a volt posta, majd tanács épületében. Itt két, gyakorlati oktatásra szolgáló helyiséget alakítottunk ki; igaz, ez csak kényszermegoldás, mert a szükséges asztalok sem férnek be. Az idén a kémiai és a fizikai szertár kivételével minden teremben és szobában tanítanunk kell Korábban csak időnként vettük igénybe a könyvtári, mostantól az is tanterem. A testnevelési órákat az udvaron kell megtartanunk, télen is, így ha nem esik, ki kell küldenünk a gyerekeket Ha rossz időben ünnepséget akarunk tartani, azt csak három részletben tehetjük... Teremgondok vannak a 2. számú általános iskolában is. Erről Ludán Imre- nétől hallottunk. Ezt az Iskolát eredetileg 500 gyerek befogadására tervezték, ma kétszer ennyien vannak, így az idén 22 tanteremben és 7 szükségtanteremben tanítanak. Érdemes megnézni, hogy milyen szükségtantermekről van szó. A Széchenyi téren korábban átalakítottak egy épületet, hogy az Aradi utcai óvoda átépítésének idején legyen hol elhelyezni az apróságokat. Ma az ott levő három helyiségben kisdiákok vannak. Korábban arról volt híres a 2-es iskola, hogy a legkorszerűbbek közé tartozik: van ifjúsági szobája, könyvtára ... Ma egyik sine«. Szeptemberre egy öltözőt is meg kellett szüntetniük, lemezzel két részre osztották, így egyik felében a napközisek lesznek, a másikba a könyvtárat menekítették, s ott tartják majd az oroszórákat is. A két tantermet nem lehetett elzárni az aulától, így minden szó behallatszik majd. Ez azért is kellemetlen, mivel ott egész nap tornaórákat tartanak .. Mindkét iskolának gond, hogy kevés a pedagógus. Az egyesben kettő, a kettesben pedig hat képesítés nélküli tanító, illetve tanár lesz. S vissza kellett hívni a nyugdíjasokat is. köztük olyanokat is, akiket júniusban búcsúztattak el. A kép tehát egy cseppet sem kedvező. — Megkezdődött a harmadik számú iskola építése — mondja Hamvas János, a városi tanács elnöke. — Vállalkozói szerződést kötöttünk a Somberral, aki megépítteti az iskolát. Az alapozásban a Délviép veti részt, az Uni váz-szerkezetet a barcsi ÉSZKV állítja fül. az épületgépészeti munkákra pedig a nagyatádi ÉSZKV vállalkozott. — Mikorra készül el ez az iskola? — 1985. szeptember 1-en már tanítani kell benne. — Ezzel megoldódik minden gond? — Csak részben. Mielőbb szükség van a negyedik iskola megépítésére. Ezt, elképzeléseink szerint, a város északi részén kell felállítani. N. J.
