Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
8 Somogyi Néplap 1984. szeptember 29., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Üvegszobrok 1982-ben Finnországban, Rihamöki város Finn Uvegnnúzeumában rendezte meg a Műcsarnok a Magyar Uvegszobrászat című kiállítását. A tárlatnak nagy sikere és sajtővisszhangjo volt, a résztvevők közül többen azóta is rendszeresen szerepelnek külföldön kiállításokon. Sikerük volt Most Magyarországon az Ernst Múzeumban is bemutatták ezeket a műveket. A válogatás nem az egész üvegszakmát képviseli, hanem annak egy ágazatát, az üvegszobrászatot, bizonyítva, hogy az üveget ma már a képzőművészet eszköztárába sorolhatjuk. A jobb oldali képen Z. Gács György: Tükröződés, balra Mészáros Mari: Közérzet című üvegszobra. Könyvek falun Beszélgetés a könyvterjesztésről SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Blansirozás és fieszta WEÖRES SÁNDOR: Hadi emlékek Van aki ottmarad, van aki visszatér, A blansirozás nincs benne az idegen szavak szótárában. Okosan tette tehát központi napilapjaink egyike, amikor „jó tudni” cím alatt feltette a kérdést: „Mi a blansirozás?” Főzőcskében nem jártas olvasó lévén, felcsigázott érdeklődéssel kerestem a választ. A cikkben meg is kaptam, és szakszerűen így hangzik: „Gyümölcsöt, főzeléket vagy húst forrásban levő vízben (egy) kis ideig blansirozzuk (helyesen: blansir ózunk), forrázzuk (helyesen : forrázunk)”. Magyarázat is következik: „Az ételfajtát bemárt- juk a forrásban levő vízbe, vagy azzal leöntjük”. Az ismeretterjesztő cikkből kellő tanácsokat is kapunk ilyenformán: „A főzelékféléket 2—5 percig forrázzuk, formája (helyesen: formájuk) és természetes színe (helyesen: színük) a blansirozástól megmarad”; „Paradicsomot és őszibarackot 2—3 másodpercig blansirozzuk (helyesen: blansiro- zunk), héja (helyesen: héjuk) könnyen lehúzhatóvá válik”. Fontos tanácsok ezek, örülhet a szakács(nő), mégpedig nemcsak a leírásnak, hanem annak is, hogy megtanult egy idegen szót, amelyet a szakácsművészek bizonyára jól ismernek, de a nyelvész — nem lévén gasztronómiai szakirodalom birtokában — csak a francia —magyar szótárban keres ■ gélve a blanchin ige alatt lelt meg „fehérít, színtelenít tisztít” jelentésben. A fran cia szó mint a főzés szakszava bizonyára a forrázáskor bekövetkező elváltozást ragadja meg. Az újság a cikkel dicséretes nyelvművelést végzett (kevésbé persze a nyelvtani hibákkal!). Szándéktalanul bár, de felveti az idegen szavak használatának kérdését, példázva ezúttal és egyúttal azt is, hogy mi a célszerű eljárás akkor, ha az idegen szót az olvasók (zömükben) nem értik. Eltűnődhetünk azonban azon is, miért alkalmaz a szakma olyan idegen szót, amikor a blansirozás pontosan megfelel a forrázás-nak (mint a cikkből is kiderül). Nehezebb helyzetbe kerül az olvasó akkor, ha az újság a nem közkeletű idegen szó mellől elhagyja magyar értelmezését. Egyelőre két példát idézek a közelmúlt sporteseményeinek — közelebbről: a labdarúgó Euro- pa-bajnokság — idejéből. Az egyik a következő mondatban okozhat gondot az olvasónak: „Szomorúan végződött a jugoszláv együttes franciaországi sejour-ja." Ezúttal segíthet az idegen szavak szótára, ahol ezt olvassuk: „séjour (ejtsd: szé- zsúr) időzés, ideiglenes tartózkodás”. Az újságíró igencsak felemás módon írta a szót: se franciásan, se magyarosan: ráadásul fölöslegesen használta a kötőjelet. A másik példa: „A spanyolok az NSZK ellen aratott győzelem után újabb fiesztát láttak maguk előtt." Ezt a mondatot osak az érti meg, aki tudja (vagy megnézi az idegen szavak szótárában), hogy a fieszta ünnepi mulatságot jelent — spanyolul. Közbevetőleg : van abban némi stíluslele. mény, hogy spanyol szó idézi föl a labdarúgók hanguVLAGY1MIR KASAJEV: 6.00 Nem tudok aludni. Kidolgoztam egy újítást, amely segítségével megemelhetnénk üzemünkben a munka termelékenységét. Igaz, néhány apróbb részlet pontosítása még hátra van, s a többi kérdésre is csak a gyakorlat adhat választ. Ma kipróbálom a műhelyben. 8.30. Szabadnapom ellenére már viszket a tenyerem, örülök, hogy valamit tehetek ... 9.05. Hívat a műhelyfőnök. Csak nem az újításommal kapcsolatban? Gondo latolvasó lenne? 9.15. Kiderült, miért híva tott a főnök. A raktárba küldött lenolajkencéért. — Mi közöm nekem ehhez?! — Most kell beszerezni, latát, azt akarván jelezni, hogy könnyű győzelmet vártak. A két idézett szó használatának okát keresve arra a nyelvi — és egyben személyes — magatartásra kell utalnunk, amely az idegen szó alkalmazásával a stílus színezését akarja elérni, sőt helyi színezetet kíván adni a közlésnek. Az első esetben a franciaországi tartózkodást, az utóbbiban a spanyol legénység várakozását festi a szerző. Mégis azt kérjük, hogy az olvasók nagy tömegét szem előtt tartva (hiszen ki ne olvasta volna a bajnokság eseményeiről szóló tudósításokat!), senkinek se okozzunk fennakadást az idegen szóval egy pillanatnyi ideig sem. De kiteszi magát az újságíró a tetszelgő benfentesség vagy a magamutogató fitogtatás vádjának is, mint az a rádióriporter is, aki kevesellte a magyar szó közlőértékét, s megtoldta az azonos jelentésű — s ezért fölöslegesen alkalmazott — idegen szóval mondván: „(A kör nyéken) kizárólag helyi, lokális javítások történtek.” Szende Aladár mert szállítottak a raktárnak. Mi lesz, ha elfogy? — És miért éppen én menjek? — Még mit nem?! Az asztmás Vaszilij Ivanovicsot küldjem? Vagy talán a reumás Nyina Petrovna menjen? — És az anyagbeszerzők? — Értekezleten vannak. .4 helyes munkaszervezésről tárgyalnak. — De én most egy újítással vagyok elfoglalva, A következőt eszeltem ki... — Már csak ez hiányzott: Az újításod megvár, de a lenolajkencét elviszik az orrod elől, ha nem sietsz. 12.30. Meghoztam a másfél mázsa olajat. Most végre már foglalkozhatom a saját dolgaimmal... s otthon hőstetteket, borzalmakat mesél. Van aki mellre szívja, van aki ásít, unja már és nézi, lába bütykén hogy mászkál a bogár. A lakás szögletében türelmes lámpa ég, körében kelnek-múlnak a háborús mesék. Kakas. Vilt Tibor szobra 12.40. Facsemetét kell ültetni! ... Szóval el kell ültetni, különben fekbért kell fizetnünk a kocsikért. Ko- pejnyikovot és Szidorenkot is kiküldték velem együtt. Rendes fiúk, jól ismerem őket, mert együtt végeztük a főiskolát. 13.20. Már a második teherkocsit rakjuk ki. Ültetem a fát, s közben az újításom, a félautomata jár a fejemben. Egyszerre szitkozódást hallok. Kiderült, hogy kél fát gyökerével fölfelé ültettem el... 15.10. Megint elkapott a főnökség, és a változatosság kedvéért tervdokumentációkkal rohangálok a szomszédos üzemegységbe és vissza. A kifutó ma nem jött be... (Zárójellel kezdem. E sorok írójának kerek negyedszázadon át volt alkalma közelről figyelnie a könyvek falvainkban való jelenlétét. Immár obsitos szövetkezeti könyvterjesztőként igyekszem tehát tájékozódni: hol tart ma könyvkereskedelmünknek ez az ága.) Beszélgetésünk színtere a Könyvértékesítő Vállalat Visegrádi utcai központja. A beszélgető társak: Pataki Istvánné, a beszerzési és értékesítési főosztály vezetője, és Szabó Gyula, a szövetkezeti osztály vezetője. — Jól tudom, hogy a fogyasztási szövetkezetek a városokban — a fővárosban is — árusítanak könyvet, viszont a falusi könyvterjesztés vonatkozásában sincsenek monopolhelyzetben. Mindezeket figyelembe véve: hol tart ma a szövetkezeti könyvkereskedelem? — Ha visszanézünk a megtett útra, akár büszkélkedhetünk. A szövetkezeti könyvforgalom, amely 1972- ben 158 millió forint volt, az elmúlt évben 590 millióra növekedett, s ez azt jelenti, hogy hazánkban minden ötödik könyv a szövetkezeti könyvkereskedelmi hálózaton keresztül kerül az olvasókhoz. Ennek része a falusi könyvforgalom, amely az 1972. évi 61 millió forintról 289 millióra nőtt. A Kiadói Főigazgatóság adatai szerint a teljes, tehát az állami és a szövetkezeti együttes falusi könyvforgalom hazánkban 497 millió forint volt, pontosan annyi, ameny- nyi könyvet 1959-ben az egész országban, azaz a fővárosban és vidéken, a városokban, a falvakban eladtak. — Bizonyára nem érdektelen, ha megtudhatjuk: mit jelent napjainkban az a fogalom: „szövetkezeti könyvkereskedelmi hálózat”. A Könyvértékesítő Vállalat 180 olyan könyvesboltot, illetve áruházi osztályt lát el könyvekkel, amelyek áfész-ek tulajdonában vannak. E könyvesboltok a falusi könyvterjesztés bázisai, ők látják el könyvekkel a bizományosokat. Azt pontosan tudjuk, hogy melyik könyvesboltnak hány bizományosa van, arról azonban, hogy hány olyan település van az országban, ahol állandó könyvterjesztés jelenleg nem folyik, bizony nincsen tiszta képünk. Csupán azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy némely áfész készletezési és jövedelmezőségi meggondolásból visszafogja a bizományosi könyvterjesztést. — Említették az egyes áfészeknél tapasztalható jövedelmezőségi meggondolásokat. Hogyan alakulnak Tápjainkban a falusi könyvkereskedelem közgazdasági szabályozói? 16.10. Visszatértem. Na, most aztán hozzálátok a munkához! Felgyűröm az ingem ujját... 16.13. Csak az egyiket volt időm felgyűrni. Az igazgató rendelkezése értelmébe az üzemi bölcsődébe kell mennem kicserélni egy kiégett villanykörtét. Közben azt hallottam, hogy a konyhán megbetegedett a szakács ... Főzést nem vállalok! 16.40. Vigye el az ördög! Holnapra is beprogramoztak. A folyosón elkapott a főmérnök. Holnap kilenckor előadást kell tartanom az értekezleten. Címe: „Mit tettem a munka termelékenységének emelése érdekében?” Fordította: Saiga Attila — Talán éppen e vonatkozásban a legörvendete- sebb a változás. A művelődési kormányzat a falusi könyvforgalom után jelentős mértékű (a forgalom 6 százalékát kitevő) árréskiegészítést ad, s az áfészek- nek a könyvkereskedelemben törvényszerűen jelentkező leülepedés fedezetén kívül a KÖNYVÉRT vissz- áruzási lehetőséget is ad. Nem tagadjuk, a szövetkezeti könyvkereskedelem viszonylag jelentős összegű forgóalapot köt le (ahogy mondani szokás: eszközigényes), ennek ellenére, éppen a kedvező közgazdasági feltételek eredményeképpen jövedelmező „üzletág”. Még akkor is ez a helyzet, ha egyes áfészek, a könyvszakmával járó készletezési problémák elkerülése miatt, lemondanak a könyvforgalomról és ennek nyereségéről. Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy a jelenleg működő 282 áfész közül több, mint száz azoknak a száma, amelyeknek nincs könyvesboltja, vagy önálló áruházi könyvosztálya. — Annak idején elég gyakran hangoztattuk, hogy a falusi könyvterjesztés nem lehet a fogyasztási szövetkezeti mozgalom magánügye. Történt ez irányban változás, fejlődés? — Bizony, nem sok. Az olyan tanácsi szerv vagy pártbizottság, mint például a nagykőrösi, dabasi, siklósi, hajdúsámsoni, amely erre odafigyel, még mindig kivételnek számít. A többinél úgy tűnik, hogy üléseik napirendjén, ha a kereskedelem témája szerepel, a mi munkánk azért nem kap helyet, mivel úgy ítélik — helyesen —, hogy ez csak félig kereskedelem, a másik felében a közművelődés kategóriájába tartozik. Ha pe dig a közművelődés kérdései állnak a figyelem középpontjában, hirtelen e tevékenység kereskedelmi vonásait helyezik előtérbe. Amint tapasztaljuk, a párt- és tanácsi szervek az áfészek tevékenységében elsősorban a lakosság alapellátásának helyzetét kísérik figyelemmel, a könyvet pedig — mint említettük — nem sorolják ebbe a kategóriába. De hát valljuk be, a könyvkereskedelem szervezése falun főképpen mégiscsak elsősorban a szövetkezeti mozgalom aktivitását igényli. Persze a Könyvértékesítő Vállalatnak is megvannak a maga feladatai. Akit érdekel. ellenőrizheti, hogy a könyvújdonságok jó idő óta a fővárosi könyvesboltokkal egy időben ott vannak a szövetkezeti könyvesboltok és áruházak könyvosztályainak kirakatában, polcain; vállalatunk igen jelentős összegeket költ a színvonalas szövetkezeti könyvpropagandára. Mindez persze nem pótolhatja maguknak a fogyasztási szövetkezeteknek az aktív szervező- és propaganda munkáját annak érdekében, hogy a könyvkultúra terjedésének még mindig meglevő fehér foltjai minél gyorsabban zsugorodjanak, majd eltűnjenek. Hadd mondjuk itt el: a Szövosz elnöksége a múlt év novemberében fogadott el egy ajánlást ,.a fogyasztási szövetkezeti könyvterjesztés korszerűsítési, továbbfejlesztési feladatainak megoldásához”. Ha a fogyasztási szövetkezetek megszívlelik az ebben foglaltakat, az eredmény nem fog elmaradni. Az obsitos szövetkezeti könyvterjesztő ehhez csupán annyit tehet hozzá: ebben pedig a városi emberek majdnem annyira érdekeltek, mint abban, hogy milyen a búzatermés. Varga Sándor
