Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
1984. szeptember 29., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Somogyi kastélyok GÁLOSFA Egy a nép közül Szerény építmény a gálos- fai. Festetics vadászkastély volt, mígnem elérte a sok hasonlóra is jellemző sors: raktárnak, üzemnek, ennek- annak használták, de közben nem gondozták, s így napjainkra megüresedve várta 9 végramlást. A falu lakói harcoltak érte, de jódarabig nemigen fülelt senki sem a helybéliek egyre erősödő hangjaira. Qk mégis úgy gondolták: fontos nekik a kastélyuk. Balogh József (akit csak „Balogta- nárúr” néven emlegetnek) a kastélymentők élharcosa volt, szaladgált fűhöz-fához, jórészt neki is köszönhető, hogv az épület végül is műemlék jeliegűként védett lett. Sikerét nem érhette már meg, autóbaleset áldozata lett — épp egy olyan úton, amikor kastélyügyben fáradozott. Emléktáblát érdemelne! Segítőtársa volt Meláth János, akitől megkérdeztük: miért tartották annyira fontosnak, hogy az épület megmaradjon és megújuljon? — Egyszerű ez. Gálosfa kicsi falu, semmije sincsen. Fiatal lakói is kevesen maradtak. Hát akkor legyen még kevesebbünk? Mi azt akartuk, hogy legalább ez megmaradjon, megszépüljön, hogy megmutathassuk, arra a kevésre is vigyázunk, amink van. Kevesen hittek benne. Mégis sikerült. És meg is látszik az eredménye. Azóta, hogy a kastély egyre jobban mutatta magát, többen fogtak itt házépítésbe, szépítésbe. Most már csak a művelődési házunkkal — az is régi épület — kell valamit csinálnunk, és akkor igazán szép faluközpontunk lesz. Így valahogy ... Ha valahol valami hasznos folyamat megkezdődik, akkor hamar talál követőkre. A gálosfai kastély fölújítása befejeződött, azaz... De előbb kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Horváth Kálmánná, a szentbalázsi Surján völgye Tsz elnökhelyettese mondta el: — Az előző vezetőség bontani akart. A mostani inkább hajlott a falubeliek szavára. Ügy gondolkodtunk: ha a kastély a miénk, akkor szégyen, hogy romos és ahelyett, hogy szépítené, elcsúfítja egyik falunk főterét. Megindítottuk tehát mi is a harcot azért, hogy az épület-védett legyen. Azt is hozzá kell tennem: nem csupán szeretetből volt erre szükség. Ha védett egy épület, akkor központi anyagi támogatás is szerezhető a felújításához. És nekünk végül is a gazdasági érdekekre is gondolnunk kell. De a gazdasági cél és a műemlékek megvédelmezésének célja nem ellenkezik egymással, ha valaki akarja is egyeztetni a kettőt. Kért és kapott támogatást sok helyről a termelőszövetkezet. Termett a pénz, „hullott az égből” a rengeteg társadalmi munka, dolgoztak a szövetkezetek saját építőbrigádjai... Az utolsó ide a kastély környezetébe mentettünk egy Nepomuki Szent János szobrot, és újjávarázsoltuk a szent régóta itt levő szobrát is, úgyhogy Gálosfának már két vízőrzője van. Kerül ide egy műemlék harangláb is, az, amelyet Münchenben bemutattunk. Fájó, hogy harangot még nem sikerült találni hozzá, ami volt a környéken, azt mind ellopták. Mindennel együtt egy igazán szép, majdnem eszményi régi állapotot mutató tere lett Gálosfának. És a tér adja a további gondolatokat. A falu 1804- ben vásárjogot kapott. Azóta — a település jelentőségének csökkenésével — megszűntek itt a vásárok. De újjáélesztik à sokadalmat, ha némiképp megváltozott formában is. A kastély gyönyörű parkját is újjávarázsolták, fákat pótoltak. Kis pihenőtavacska is lesz itt, medre már kész, a közeli forrás kitisztítása után táplálja majd a tavat. A szövetkezeti értekezletek fárasztó csatáit pedig az követi, hogy az itt tartott tanácskozások után az egybegyűltek csapata átalakul afféle önképzőkörré, és előadásokat hallgatnak, vitákat rendeznek. Több ilyen volt már, például — és nem véletlenül — a műemlékvédelemről. Luthár Péter Fotó: Makai Károly BENEDEK ELEK EMLÉKEZETE Az irodalomtörténet a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom megalapítójaként tartja számon, gazdag életének tevékenységi területeit azonban felsorolni is sok, életműve éppúgy része a magyar folklorisztikának, mint a politika- vagy a művelődéstörténetnek. Százhuszonöt éve, 1859. szeptember 30-án született Benedek Elek Kisbaconban. A szülőföld, a Székelyföld meghatározó volt egész életére, munkásságára, vallomása szerint a legtisztább tanítást a Biblia mellett Kriza Vadrózsákjából, s öreg székely parasztok, favágók meséjéből merítette. A székelyudvarhelyi kollégium után a budapesti egyetemre kerül. Egyetemi hallgatóként kiadja székely népköltési gyűjteményét. Tanulmányait megszakítva újságíró, majd lapszerkesztő lesz (Ország-Világ, Néptanítók lapja stb.). Fiatalon országgyűlési képviselővé választják. Belevetette magát kora politikai küzdelmeibe, s közíróként, politikusként mindig a közélet tisztaságáért, a nép politikai, szellemi felemelkedése érdekében emelt szót. Parlamenti szűzbeszédében — a korban szokatlanul — irodalmi, nevelési témáról, az ifjúsági irodalom kérdéseiről szólt. Elmondta, hogy a selejtes ifjúsági irodalom helyett a magyar ifjúságot nemes erkölcsi és irodalmi élményben kellene részesíteni, amelynek alapját ő a nép nyelvéiben és szemléletében találta meg. E felismerés szolgálatába állította egész életét. Legjelentősebb vállalkozása az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág. A saját és mások néprajzi gyűjtéseiből származó meséket kitűnő írói készséggel átköltötte, újraformálta. „Az volt a törekvésem — vallja —, hogy az általam megírt s még megírandó mesék irodalmi művek hatását tegyék az olvasóra, anélkül azonban, hogy emiatt meghamisítsam a nép eszejérásának, mesemondó nyelvének karakterét.” Ügy mesélt, mint egy a nép közül. S hogy ez sikerült is, bizonyítja, hogy későbbi néprajzi gyűjtésekben találhatunk olyan darabokat, amelynek kétségtelen forrásai: Benedek Elek meséi. Elévülhetetlen érdemeket szerzett Benedek Elek a színvonalas ifjúsági szép- és ismeretterjesztő irodalom megteremtésében, nemzedékek nevelkedtek fel könyvein (Uzoni Margit, Zsuzsika könyve, Édes kis gazdám, A félkezű óriás, A magyar nép múltja és jelene) — nemkülönben az általa szerkesztett Az Én Újságom és a Cimbora gyermek lapokon. Ortu- tay Gyula így emlékezett meg a szerkesztőről: „Az az írói magatartás, amely ezt a fiatal férfit az ifjúsági iro dalom felé vezette, apó kora. ban is megtartotta benne a:, alázatnak, szeretetnek, kész ségnek kiapadhatatlan energiáit.” S még szépirodalmi munkásságáról szó sem esett. Regényeiben, novelláiban realista társadalomábrázolással jeleníti meg szülőföldjének tájait, jellegzetes figuráit. Egy anekdota is jelzi írói látásmódját, erkölcsi világfelfogását. Egyszer megkérdezték tőle, valóban olyan rendkívüli, kiváló emberek-e a székelyek, ahogy műveiben ábrázolja őket. Az író válasza: — Nem. De szeretném, ha olyanok lennének. Javítani akart a világon — szép szóval. Nemcsak a gyerekeknek, az egész országnak, nemzedékek egész sorának volt — a legnemesebb értelemben — nevelője. Életműve ma is aktuális. Angyal János simítások vannak csak hátra a példásan fölújított építményen. Egyik szárnya s— több milliós támogatás fejében — a mezőgazdasági főiskola kutatóit szolgálja majd. A másik szárnyban közösségi célokat szolgáló helyiségek vannak, valamint üzleti haszonnal is kecsegtető vendégszobák. Az új épület a téeszé és a falubelieké. Békésen megosztoznak rajta. Az elnökhelyettes asszony még hozzátette: — Már az építés második ütemén gondolkodunk. Be akarjuk építeni a tetőteret. Kiálilítóterem lesz ott. A múzeumtól kaptunk képeket megőrzésre és ezután is kapunk még. Úgyszintén régi bútorokkal is ellátnák bennünket. Az övék marad, de mi használjuk. Nem véletlen mindez; bérlők voltak itt annak idején a Kunffy család tagjai, és akkor sok művész adott itt egymásnak találkát. L. Szabó Tünde, a felújítás tervezője mondta: — Nem volt különösebben bonyolult feladat a tervezés. A régi állapotot állították helyre. Ami műemlékes szemmel példaszerűnek mondható, az annyi: ezt a viszonylag egyszerű öreg házat a tervezői asztalon megszületett elképzelésekhez a lehető legszigorúbban, legaprólékosabban ragaszkodva tették ifjúvá azok, akik itt dolgoztak. Bár mindenütt ekkora műgonddal kezelnék a sokszor jóval régebbi, jóval értékesebb építményeket is. A munkához' tartozott még néhány apróság: A tábornok útja Az Elnöki Tanács vezérőrnaggyá léptette elő Mészáros Ferenc ezredesi, néphadseregünk kaposvári magasabb egységének parancsnokát. — Mikor határozta el, hogy hivatásos katona lesz? — Nem állítom, hogy már apró gyermekkoromban azzal aludtam el, tűzoltó leszek, vagy katona. De tény, hogy nagyon hamar megérlelődött bennem az elhatározás. Fiatalon vonzódtam már a katonai élethez, a hadseregben folyó nevelőmunkához. A döntés akkor született meg bennem, amikor sorkatona lettem. Mészáros Ferenc 1957 őszén jelentkezett az Egyesített Tiszti Iskolára, és 1960 őszén fiatal hadnagyként utazott szülővárosába, Debrecenbe, hogy mgekezdje a hivatásos katonák nem köny- nyű életét. Először szakasz- és század- parancsnok, majd politikai munkásként dolgozik, KISZ- tiitkár lesz, 1961-től tagja a pártnak. DoLgozik és tanul, elvégzi a Zrínyi Katonai Akadémiát. — Mindig szerettem embereikkel foglalkozni, de a parancsnoki munka, a hadtudomány, a korszerű technika alkalmazása, a csapatok, fegyvernemek együttműködésének megszervezése is vonzott, ezért választottam így. Vörös diplomával századosként fejezte be az akadémiát, s éveken át a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. Innen küldik vezérkari akadémiára Moszkába. Ezt elvégezve lett alezredes. Kaposvárra került a magasabb egységhez parancsnokhelyettesnek, 1980-ban ezredesi rendfokozatot kapott, két év múlva a magasabb egység parancsnoka lett, most pedig vezérőrnaggyá léptették elő. Jól érzi magát Somogybán, a beilleszkedés nagyon rövid idő alatt sikerült. A megyei és a városi párt, állami és társadalmi szervezetek vezetőivel, a többi fegyveres erővel, testülettel sikerült jó, egymás munkáját segítő együttműködést kialakítani. — Mi a katona legfontosabb feladata ma? — Becsülettel szolgálni! Nekünk, hivatásosoknak, legjobb tudásunk szerint kell felkészíteni a katonai életre a bevonulókat, és gondoskodni róluk. A legkorszerűbb technikát, a legmodernebb harceszközöket emberek, katonák kezelik. Csak akkor várhatunk tőlük fegyelmezett szolgálatot, magas fokú erkölcsi-politikai szilárdságot, ha emberileg is törő^ dünk velük. A mi magasabb egységünknél a hivatásos és a sorállomány jól ismeri és magáénak vallja céljainkat és teljesítésükért mindent megtesz. Ezt eredményes gyakorlatok bizonyítják. Legutóbb a most végétért Pajzs ’84, amelyen egyik egységünk katonái vettek részt és sikeresen teljesítették a feladataikat. Mészáros Ferencet tizenkétszer tüntették ki. Birtokosa a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst és bronz fokozatának; a Varsói Szerződés csapatainak közös gyakorlata után a közelmúltban vette át a Fegyverbarátságért Érdemérem ezüst fokozatát. — Gondolta-e valaha, hogy tábornok lesz? — Álmodni sem mertem erről... Katonai munkám nagy elismerését jelenti ez, s az eddiginél is nagyobb felelősséget, még több tanulást ... Negyvenhét esztendős, 27 évi szolgálat után tábornok A 27 évből 15 telt el tanú lássál, a különböző akadémiák, a marxiista esti egye tem és a szakosító elvégzésével. S mennyi telt el szolgálattal, gyakorlattal? Hányszor kellett lemondani moziról, a színházról, a szórakozásról? Ha összeadnánk a családtól távol töltött időt, hány év jönne össze? — önként választottam a hivatásos katonatiszti pályát. Szal&i László