Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. szeptember 1., szombat Somogyi Néplap 3 A magyar ezüst sorsa Európai színvonalon Növekvő szántéferüllef A mezőgazdaság művelési ágaiban kedvező változás következett be: hosszú évek óta, egymás után már má­sodszor növekedett a szán­tóterület. Ugyanakkor a mezőgazdaságilag művelt terület csökkenése — amellyel különben közép és hosszú távon egyaránt számol a népgazdasági terv — mérséklődött; ezt álla­pította meg a MÉM elemzé­se az idei (május végi) fel­mérések összesítése alapján. A kormány 1982-ben ho­zott határozatot a földvé­delmi alap létrehozására. A művelésből kivont területek után járó megváltást gyűj tik ebben az alapban, ame­lyet a földgazdálkodás javí­tására használnak föl. Évente 150—200 millió fo­rinttal támogatják az úgy­nevezett rekultivációt, amelynek keretében koráb­ban rosszul hasznosított, elhanyagolt és jobbára csak a statisztikában nyilván­tartott földeket ismét szán­tóföldi termesztésre tesznek alkalmassá. E mellett fokoza­tosan fölszámolják az el­öregedett és gyakran külön­álló gyümölcsösöket, a fel­szabaduló terület egy ré­szére növények kerülnek. Ily módon az 1981-ben még csökkenő szántóterület 1982 ben már megállapodott, majd 1983-ban 2000 hektá­ros növekedés következett be és ennél is nagyobb az idén; a május végi összesí­tés szerint 6000 hektárral nagyobb a szántó 1084-ben. mint egy évvel korábban volt. A mezőgazdaságilag mű­velt terület csökkenése, ha a korábbinál kisebb mér­tékben is, de tovább tart. Mindez nem ellenkezik a szakmai elképzelésekkel, hi­szen a kieső terület kéthar­madát kifejezetten rossz minőségű földek tették ki s eljött ezek erdészeti hasz­nosításának ideje. A kitső terület egyharmadára ipari, településfejlesztési létesít­mények kerülnek. A művelési ágak változá­sa a gyümölcsönökben is le­mérhető. 1982-ben 4000-rel. tavaly 6000-rel, az idén pe- dik 7000 hektárral csökkent a gyümölcsösterület, minde­nekelőtt az almáé, ^amihez kétségkívül az értékesítési nehézségek is hozzájárultak. A szőlőterület csak kismér tékben esik vissza: évente 2—3000 hektárral kevesebb az ültetvények területe, de mivel jobbára rossz ijiinő- ségű és öreg szőlőkről van szó, az országos termésben ez jóformán meg sem lát­szik. A gyep területe vi­szonylag kismértékben csökkent; ez azzal magya­rázható, hogy a gazdaságok csak a jó hozamú területek­ről igyekeznek begyűjteni a takarmányt. A rosszabb fek­vésű részekről ugyanis gaz­daságosan gyeptermést nem remélhetnek. Könnyekkel küszködik, amikor életé­ről, a határőrizeti szolgálathoz való kö­tődésről beszél; megköszöni a magas kitüntetést, az elismerő szavakat. A Tolna megyei Tamásiból származó egy­kori cselédgyerek, aki 17 évesen lett a kommunisták közösségének tagja, el­köszön attól a közösségtől, amellyel együtt 34 éven át szolgált becsülettel. Sz. !.. Különös háború volt. Jó val hamarabb elkezdődött, mint ahogy kirobbant. Bal­jós jel volt Ausztria bekebe­lezése; a következő lépés­ként a nyugati hatalmak föláldozták Csehszlovákiát kiszolgáltatták Hitlernek ab­ban a tévhitben, hogy ki­elégíthetik étvágyát. leg­alábbis ők. franciák és an­golok. megszabadulnak a veszélytől, s a hódító csak Kelet felé fordul. Végül nem így lett; mind a négy égtájat letaposta a gőzhen­ger, de a német imperializ­mus első katonai támadása valóban Kelet felé indult el: 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelorszá­got, s ezzel kitört a máso­dik világháború. Voltak, akik még ekkor sem akar­ták hinni, hogy a kataszt­rófa beállt, mások már ko­rábban figyelmeztettek er­re. Mára azonban, negyven­öt év után minden lénye­ges vonást tisztán, világo san látunk, módunk van le­vonni a tanulságokat az emberiségnek ebből az ed­digi legnagyobb Leckéjéből. Eleget fizettünk — áldoz­tunk érte. A második világháború hat esztendeje és többéves előzményei arra intenek, hogy veszedelmes dolog a más népek elleni gyűlölet szítása, hiszen ez — mint a történelem is bizonyítja — a támadóháború megindí­tásának, a tömeghisztéria felkorbácsolásának eszkö­zéül szolgálhat. Amíg béke van, amíg a becsületes együttműködés hlyeinek módjuk van rá. addig kell határozott nemet mondani a fenyegetésekre, és a nem­zetközi kapcsolatokat a tárgyalások, az egymás tisz­teletének a medrében tarta­ni. Heinrich Heine mondta még a XIX. század köze­pén, hogy ahol könyveket égetnek, ott hamarosan em­bereket is égetni fognak Így történt ez a nácik Európájában. Haláltábo­rokkal szórták tele a meg­hódított országokat, és ha győznek, maga a földrész vált volna egész népek megsemmisítő táborává. De a borzalmakra emlé­kezve rwm felejtjük el, hogy a harc végű lis a fasiz­mus legyőzésével végződött, s ennek is megvannak máig érvényes, biztató tanulsá­gai, Ez a győzelem a külön­böző társadalmi rendszerű országok összefogásának, társulásának, életre-halái­t'a szövetkezésnek köszönhe­tő. Bebizonyosodott, hogy egy embergyűlölő és em­berirtó fenyegetéssel szem­ben összetartanak, közösen küzdhetnek ideológiailag el­lentétes rendszerek »hívei is. Mindezek nagyon fontos tanulságok, de a gépies összehasonlítás, a párhuzam vonása, az erőltetett azono­sítás hibájába sem szabad esni. Ma nincs Hitler és egészen mások a körülmé­nyek, mint negyvenöt évvel ezelőtt. Hatalmas erőt kép­visel a szocialista tábor, s nyugaton is számosak, be­folyásosak a háború ellen­zői. Sok tekintetben tehát jobbak, másokban viszont rosszabbak a körülmények. Igen, rosszabbak: olyan fegyverek állnak garmadá­val a silókban, amelyekben egyetlen robbanótöltet suschwitznyi embert tudna másodpercek alatt elégetni. Igen, jobbak ezek a felté­telek, a második világhábo­rúban csak menet közben, már a harcok közepette, ko­mor végveszély-hagnutat- ban sikerült összefogni az ellenséggel szemben mind­azoknak, akik nem akarták átengedni a romlásnak az emberiséget. Ma is itt van előttünk olyan veszély, amely háttérbe kell hogy szorítsa az ideológiai nézet­eltéréseket: az atomháború. Még az sem titok, hogyan kellene ezt megtenni: jó szándékú, becsületes, a má­sik oldal kívánságainak a befogadására is alkalmas szocialista javaslatok fek­szenek a nemzetközi aszta­lokon. S tudjuk, az a má­sik oldal sem akar elpusz­tulni. Korunk nyomasztó jellemvonása, hogy a társa­dalmi és az érdekellentétek még mindig nem engedik, hogy létrejöjjön hasonlóan szoros és következetes ösz- szefogás békében, mint ami­lyen a második világháború harcai közepette megvaló­sult; a másik oldalon még mindig vannak, akik nem hajlandók erre az őszinte és tartós együttműködésre. De annak a nagy világégés­nek éppen az a' legfontosabb tanulsága, az ötvenmillió halott azt a mementót írja fel a falakra, hogy a társa­dalmi rendszerek között -fo­lyó történelmi versenyt nem a fegyverek döntik el. a tartós nemzetközi együtt­működés megteremtésével nem szabad várni a fegy- verropogámg. T. I. A nemzetközi alumínium­piac válsága, amely mély­pontját épp két évvel ezelőtt érte el, elkerülhetetlenül föl­vetette a kérdést: érdemes volt-e milliárdokat áldozni a recesszióra ennyire érzékeny iparágra. Való igaz, a színesfémek, s ezen belül is az alumíni­um igencsak érzékeny a vál­ságokra, ami pontosan kife­jeződik eme ásványok ár­alakulásának ciklikussá­gában. Amolyan róka fogta csuka dolog ez: épp a leg­inkább konjunktúraérzé­keny iparágak — az elektro­nika, a járműipar, a gépipar, az építőipar — egyben a legnagyobb fogyasztók is. Következésképpen a kon­junkturális fellendülés idő­szakában sokszorosan megnő a színesfémek iránti keres­let, ennek következtében nö­vekszik a termelés, a gyártók kapacitásbővítő beruházá­sokba kezdenek, az árak emelkednek, s emiatt a fo­gyasztók és a kereskedők nagyarányú készleteket hal­moznak fel, hogy ily módon védekezzenek a növekvő árak ellen. S éppen fordított a helyzet, amikor a kon­junkturális kilátások romla­nak: a kereslet hirtelen visz- szaesik, s hiába csökkentik termelőberendezéseik ki­használtságát a gyártók; a korábban felhalmozott kész­letek miatt az árak hirtelen zuhanni kezdenek. E ciklikus áringadozásokat, s a nyo­mukban támadt zűrzavart fo­kozza az a körülmény, hogy a színesfémek kínálatának, keresletének egyaránt kicsi az árrugalmassága, vagyis a termelők és a felhasználók is csak bizonyos késéssel tudnak reagálni a megválto­zott árviszonyokra. Mindezeket a körülménye­ket figyelembe véve hang­zottak el a nyolcvanas évek közepén meglehetősen ború­látó kijelentések a magyar ezüst sorsát illetően. Aztán 1982 közepe óta megkezdő­dött az alumíniumárak emel­kedése — amely mind a mai napig tart —, s ezzel lassan- lassan kezdi visszanyerni ré­gi fényét a magyar ezüst. A viharos idők elmúltával pedig apránként letisztulnak a tanulságok is. Az például, hogy bármek­kora volt is a válság, egy percig sem kétséges, hogy hazánkban az alumíniumipar fejlesztése gazdaságilag in­dokolt volt. Egyszerűen szó­ba sem jöhetett semmiféle más alternatíva, mint hogy igyekezzünk kihasznélni- kiaknázni hatalmas bauxit- kincsünk által kínált lehető­ségeinket. És az is igaz, hogy az alumínium feldolgozottsá­gi fokának növelésével pár­huzamosan mérsékelhetők a ciklikus válságok kedvezőt­len hatásai. Az elmúlt más­fél évtized alumíniumipari fejlesztése nemcsak korszerű műszaki-technológiai bázist hozott létre, hanem egyszer­smind olyan szerkezetet, ter­melési struktúrát is, amely hosszú távon képessé teszi a magyar alumíniumipart, hogy nemzetközi piacokon, az egy­re éleződő versenyben is je­lentős sikerekét érjen el. Az ágazat idei terve is ezl célozza. Kétségtelen persze, hogy a következő időszakra szóló tervek kialakításakor élénkülő alumíniumipari piaccal számolhattak a szak­emberek. Az árak ismét emelkedő tendenciát mutat­nak: a két évvel ezelőtti 880 dolláros alumíniumát- 1983 elejére már 1000 dollárra emelkedett, s az év részére e színesfém tonnánkénti ára már 1600 dolláron állt. Az idei prognózisok pedig to­vábbi emelkedést jeleznek. Erre a konjunktúrára épít többek között a Magyar Alu­míniumipari Tröszt — az egész ágazat gazdája —, amely a tavalyi kétmilliárd forint körüli nyereségét az idén hárommilliárdra tervez­te. A bevételek bővülésében persze elsősorban az export­nak van meghatározó szere­pe. S e téren is figyelemre méltó az évről évre növekvő tőkés kivitele. Míg az ágazat tavaly mintegy 150 millió dollár értékű terméket adott el tőkés vásárlóknak, az idei terv már 160 millió dolláros bevétellel számol. A kivitel­ben az idén is tovább növek­szik az értékes félgyártmá­nyok aránya. Am ez a ko­rántsem csupán mennyiségi növekedés, hanem az iparág teljesítményének jelentős minőségi javulását is mutat­ja. Tavaly a félgyártmányok egyharmada került az olyan igényes, magas követelmé­nyeket támasztó piacokra, mint az Egyesült Államok, Svédország és Japán, az idén ezekbe az országokba mintegy ötven százalékkal tervezik növelni a kivitelt. Ezeket az elképzeléseket alapozza meg a hazai alumí­niumkohászat terve, amely az idén a tavalyihoz hasonló mennyiségű, mintegy 75 ezer tonna fém előállításával szá­mol. A magyar—szovjet tim­föld—alumínium egyezmény keretében 165 ezer tonna fémből a tavalyinál nyolc­ezer tonnával több, összesen mintegy 170 ezer tonna fél- gyártmány készüljön. A tekintélyes angol gazda­sági lap, a The Financial Times egyik legutóbbi szá­mában az alumíniumipari kilátásokról írva így kezdi beszámolóját: „Az alumíni­umipar ismét virágzik. Ki­mászva jelenkori leghosszabb és legmélyebb válságából, ez az iparág lett a fellendülés legfőbb haszonélvezője.” Az alumíniumipari közpon­ti fejlesztési program ered­ményeképpen — s ebben a szakemberek egyetértenek — megvan a lehetőség arra. hogy a haszonélvezők sorá­ban mind jövedelmezőbb helyet foglaljon el a hazai iparág is. K. Nyíró József Egy élet a határon Nyugállományba vonulása alkalmá­val bensőséges, ünnepi tiszti gyűlésen búcsúztatták tegnap Mészáros Ferenc határőr alezredest. Negyedszázadig - 1959-től - volt a nagykanizsai ha­tárőrkerületi parancsnokság pártbi­zottságának a titkára. Ez alkalommal nyújtotta át neki Tóth Imre vezérőr­nagy, a határőrség parancsnoka a Vörös Csillag Érdemrendet. Barátok, elvtársak, régi és fiatalabb katonatársak figyelik, amint lejön a tiszteletére rendezett ünnepségen a díszemelvényről, s meghatottan meg­csókolja a csapatzászló vörös selymét. Elköszönt tőle, és társaitól, a határőri­zeti szolgálattól is, amely kitöltötte ed­digi életét. — A* politikai elkötelezettség, a párt politikájához való következetes ragasz­kodás, a fegyelmezett munka, a min­denkori szerénység jellemezte egész te­vékenységét. Mindenütt tisztelték, sze­rették emberségéért, amely példa volt mások számára is. Méltató szavak Kun Imre ezredestől, a határőrség pártbizottságának első tit­kárától, majd Tóth Imre vezérőrnagy­tól, a határőrség parancsnokától. Már nem emlékszem, hol és milyen körülmények között találkoztam először Mészáros Ferenccel. Talán egy somo­gyi határőrközség avatásán vagy egy kiváló, élenjáró őrs ünnepségén. Eset­leg akkor, amikor az éjszakába nyúló beszélgetésen az őrsre bevonuló fiata­lokkal arról váltott szót, milyen fe­lelősség vár rájuk. Ezt maga is jól tud­ta, ő is a határon — Nyírbátoron — kezdte a szolgálatot, 34 esztendővel ez­előtt. — Nekem ez töltötte ki az életemet, ez a több mint három évtizedes határ­őri szolgálat, — vallja hivatásáról. A Nagykanizsán töltött negyedszázad alatt — előtte a csornai kerületnél volt két évig páftbizottsági titkár — fiatal határőrök százai értek az őrsökön kom­munistává, lettek kiváló, élenjáró ha­tárőrök. Az utóbbi években a kerület fiataljai hat egymást követő alkalom­mal s véglegesen elnyerték a KISZ KB vörös vándorzászlóját. Tucatnyi somo­gyi község érdemelte ki a határőrköz­ség kitüntetést, s ebben az ő munká­jának is része van. Szedésre érett a csemegeszőlő Ho a szokásosnál később is, de or­szágszerte szüretre érett a szőlőskertek első termése: a csemegeszőlő. A nyári, illetve kora őszi gyümölcsfogyasztási sorba illeszkedő „láncszem" az idén meglehetősen sokáig váratott magára, mostanra azonban már időszerűvé vált a szüretelése. A balatoni borvidéken s - egyben Somogy megye - legnagyobb szőlős­gazdaságában, a Balatonboglári Me­zőgazdasági Kombinátban például 40- 50 tonna, a zamárdi Magyar Tenger Tsz-ben 11-15 tonna csemegeszőlőt szüretelnek, illetve értékesítenek az idén. A háború tanulságai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents