Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

1984. szeptember 23., vasárnap Somogyi Néplap 3 Szeptember 23. 10 óra 30 perc Amikor a szovjet hadse­reg egységei elérték hazánk határait, kevesen hitték, hogy néhány évtized múlva a történészek vitákat foly­tatnak majd az akkori ese­mények részleteiről. A tör­ténelem ugyan harckocsik lánctalpainak dübörgésé­vel, lövegek tüzének moraj­lásával érkezett, de tulaj­donképpen mégis észrevétle­nül. A szovjet hadsereg, amely a Volgától űzte vissza a náci hadsereget, s a Don mellől a velük szövetséges horthysta katonaságot, eb­ben az időiben, 1944 őszén már nem kilométerekkel, s nem is községekkel mérté hadi útját, hanem országré­szek, sőt országok jelezték felszabadító menetét. Felszabadulásunk 15. év­fordulójának előestéjén a Szovjetunió fegyveres erői minisztériuma vezérkarának dokumentációs osztályához fordult egy magyar riporte­rekből alakult munkaközös­ség, amelynek — ma is örömmel, sőt némi megha- tódottsággal emlékszem rá — magam is tagja voltam. Kértük, bocsássák rendelke­zésünkre az-egykori doku­mentumokat. A szovjet hadsereg had- történészei e dokumentu­mokból állapították meg, hogy a 18. szovjet harcko­csihadtest kötelékébe tarto­zó Brjuhov hadnagy harc- kacsikülönífcménye lépte át elsőnek Battonya térségében a magyar határt. Az alakulat hadinaplójá- ban följegyezték a pontos időpontot is: „1944. szep­tember 23., 10 óra 30 perc.” Battonya 14 000 lakosa voltaképpen észre sem vette, milyen történelmi esemény zajlott le a község határá­ban. Ekkor már napok óta teljes zűrzavar uralkodott a községben, s egyben — ha ilyesmiről háború idején, a front közeledtekor beszélni lehet — teljes nyugalom. A battonyai lakosok már ré­gen tudták; csak napok kér­dése, hogy bevonulnak — ahogy mondták — az oro­szok. Az elsősorban nincs­telen földmunkásokból álló lakosság úgy vélte, hogy nincs mitől félnie. Pedig a negyedszázados kommunis­taellenes propaganda, s kü­lönösen a háború idején iszonyú erőve harsogó szov­jetellenes úszítás mindent megtett, hogy szinte babonás félelem töltse el az embere­ket. Battonyáról el is mene­kültek azok, akik elhitlék a hazug híreket. A hatósá­gok vezetői, a főjegyző, a jegyző, a rendőrbiztos. a végrehajtó a járásbíró a földbirtokosok, a katona­tiszt-feleségek szekéren vagy kézikocsival — ki hogy tehette — futottak. Attól féltek, hogy az első szovjet járőr megnézi a te­nyerüket. s ha az nem kér­ges, nem tanúskodik a két­kezi munka nyomairól ak­kor falhoz állítják és agyonlövik őket. De hát mitől féltek volna a battonyai földmunkások? A község a Viharsarokban fekszik. A régi közigazgatá­si beosztás szerint Csanád vármegyéhez tartozott, amelynek Makó — ez Bat- tonyával egy napon, szep­tember 26-án szabadult fel — volt a székhelye. A bat­tonyai parasztok sokat szen­vedtek a földnélküliségtől és a földbirtokosok kapzsi ön­kényétől. Nem csoda hát, hogy a magyar agrárszocia­lista mozgalom első lépései­nél a battonyaiak együtt meneteltek munkástestvé­reikkel. 1891. június 21-én lázadás tört ki, amelyben együtt vettek részt magyar, román és szerb földmunká­sok. A csendőrsortűz négy halálos áldozatot követelt, s a „rend helyreállítását” kö­vető bírósági tárgyalások egyformán sújtottak minden nincstelent. Bat tanyán étitől kezdve megerősített csend­őrkülönítmény vigyázott a rendre. Kegyetlenül bántak el 1919 után is azokkal, akik Tanács-Magyarország harcosai voltak. A felszabadulás előesté­jén a magyar katonák már szeptember 25-én reggel el­távoztak a községből. de egészen másnap délutánig nem vonultak be a szovjet alakulatok. Az idegtépő vá­rakozást elviselhetetlennek érezték az emberek, szeret­tek volna már mindenen túl lenni; szerették volna meg­tudni, milyen lesz az új világ, amelyet vártak, de amelytől azért tartottak is. Szerettek volna megbizo­nyosodni arról, hogy való­jában milyenek is azok a szovjet katonák. Szeptember 26-án már délire járt az idő, s az abla­kok mögül leselkedő battc- nyaiak még mindig nem lát­tak egyetlen szovjet katonát sem. Dél felé aztán elterjedi a hír, hagy a szovjetek üzentek az embereknek. Még egy kis türelmet, elné­zést kérnek, de nem akar­nak piszkosan, szakállasén a község lakóinak szeme elé kerülni. A katonák előbb tisztálkodnak,' .mert sárosak mint az ördögök, és nem szeretnék, ha valaki ördög­nek nézné őket. Legyenek csak a battonyaiak nyugod­tak, délután bevonulnak a faluba, senkinek nem esik semmi bántódása. Ez az első legenda, amely hazánkban a felszabadító szovjet csapatok útjáról szü­letett. A parasztember, aki azt állította, hogy maga a szovjet generális küldte őt a tanyáról az üzenettel, meg is esküdött rá. hogy igazat mond. Egyszerű tanyasi em­ber volt, ma már a nevét sem lehet megállapítani. Azt azonban igen, hogy mint a népmesék világában általá­ban, e legenda szülőatyját is a szíve vezette. A képzeletbeli üzenet mindenesetre megnyugtatta Battonya lakóit. Most már kevesebb kétséggel várták a szovjet katonákat, s azok délutánra meg is érkeztek. Igaz, hogy némelyikük sá ros volt, mint az ördög, s legtöbbjüknek nem volt módja megborotválkozni. Ez azonban egy cseppet sem vett el a jelenet pátoszából. Battonya neve úgy íródott be a magyar történelembe, mint az elsőnek felszabadí­tott magyar község. A még újabb kutatások szerint azonban Csanádpalota volt az, amely először üdvözöl­hette a szovjet katonákat. A harcok váltakozó szerencsé­vel folytatódtak. Battonya határából a szovjet harco sok még ideiglenesen visz- szavonultak, de nem hiába várták őket Battonyától Ne- mesmedvesig. Négy évtized múltán el­mondhatjuk: történelmi igazsággá vált immáron a Vörös Hadsereg parancsnok­ságának felhívása: „A Vö­rös Hadsereg nem mint hó­dító jött Magyarországra hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fa­siszta iga alól.” Pintér István Turizmus az utó­szezonban Szerte az országban a fő­idény elmúltával is gazdag programot ajánlanak az ide­genforgalmi hivatalok az őszi-téli hónapokban útra kelő turistáknak. Baranyá­ban az októbertől márciusig tartó időszak alatt nyolc­vanezer turistát fogadnak. A kereskedelmi, a tanácsi és az ifjúsági szervek össze­hangolták programtervező munkájukat, így a közeljö­vő eseményeinek időpontjai nem ütköznek majd egy­mással. Pécsett szeptember végéig látható még a 8. or­szágos kerámiabiennálé. Ok­tóber első hetének végén vö­rösbor-fesztivál lesz Villány­ban, s a történelmi borvi­dék nemes nedűinek szüreti szemléjét a hagyományőrző német nemzetiségi együtte­sek találkozója egészíti ki. Október végén rendezik a 13. dél-dunántúli képzőmű­vészeti hetet, amelynek ke­retében kétnapos országos tanácskozást tartanák Pé­csett. Az Ibusz egyhetes ked­vezményes üdülést szervez november közepéig az üszög­pusztai Kastély fogadóban. A Mecsektourist egynapos tú­rákat indít Baranya neveze­tes részeibe: az Ormánság­ba, a Dél-Zselicbe, a Szár- somlyó-hegy környékére, il­letve Villányba, Harkányba és Mohácsra. A népszerű für­dő- és kirándulóhelyéken — Harkányban, Orfűn és Aba- ligeten — október közepe után is nyitva tartanak egy- egy melegkonyhás vendéglá­tóhelyet, ameddig csak igény lesz rá. A pécsi Pannon ia- szálló és a Nádor kedvezmé­nyes hétvégeket szervez no­vember 1-től március végéig. Győrött, Pannonhalmán, Fertődön, Nagycenken és Sopronban szeptemberben és októberben több ezer, első­sorban iskolás kirándulócs'j- portot fogadnak, s nagy tö­megű hazai és külföldi tu­ristára is számítanak. A Ciklámentourist elsősor­ban a vadászoknak kínál kellemes programot az utó­idényben. Több száz külföl­di vadász programjáról gon­doskodnak. Az osztrák hitel­ből újjáépített és kibővített soproni Lővér-szál lóban szá­mos nemzetközi konferencia lesz az őszi—'téli szezonban. A szálloda sportközpontjában versenyeket tartanak, ugyan­ott finn gasztronomi'ai heitet rendeznek. Műszaki biztonság és a terméseredmények A múlt év júniusában a megyéi párt-vb határozatot hozott a mezőgazdasági üze­meik műszaki ellátottságá­nak továbbfejlesztéséről, de­cemberben pedig a megyei pártbizottság — az idei gaz­daságpolitikai fel adatokról szólva1 — így jelölte meg a tenniivalókat: „Az anyag- és eszközellátást biztosító ke­reskedelmi szervek jobban igazodjanak a mezőgazdaság igényeihez. A termelési rendszerék a gazdaságok ré­szére az igényeknek és a le­hetőségeknek megfelelően differenciáit technológiát, sokrétű, tárgyiasult szolgál­tatást biztosítsanak.». ” A nyári kampónymunká­kon túl az őszi munkacsú­csokra készülnek a téeszek. Műszaki ellátottságukról Bogó László, a Teszöv me- megyei titkára a közelmúlt­ban] adott tájékoztatást a megyéi mezőgazdasági fej­lesztési albizottságnak. A helyzetképből kitűnik: a műszaki-technikai ellátott­ság nem javult kellően, a haladás üteme nem felelt meg az üzemi kívánalmak­nak és a mindennapi mun­kák igényeinek. (A megye állalmi gazdaságai ezen a té­ren minden tekintetben jőbbain adtalak, mint a ter­melőszövetkezetek.) Márpe­dig o műszaki színvonal döntően befolyásolja az eredményeket, s ha ter me- lésnöyiékedésf tűznék célul az üzentek, nem feledkez­hetnék meg e háttér bizto­si tékáról. Az országos átlaghoz ké­pest nálunk 75 százalékos a műszaki-technikái ellátott­ság a téeszkben, s ennek ne|m mond ellent, hogy az Idén például az állattenyész­tési ágazaton belül a saajTvasmarhátelepeken ezer- hatszázzal bővült a helyek száma és a sertésférőhelye­ké is nő/tt; javult a gépjáví- tás, az alkatrész- és az üzemanyag-ellátás, nőtt a számítókapacitás, több a szer­vizkocsi, és számos új gépet is beszereztek a szövetkeze­tek. Az egy hektárra jutó átlagos eszközértékek hallat­lanul nagy — 8500 forinttól 40 ezér forintig terjedő — eltérést mutatnak egy-egy üzemben, következésképp a műszaki háttér igencsak kü­lönböző színvonalú. 1983-ban 162 hektár aratandó terület jutott egy kombájnra, 20 százalékkal több, min,t az országos átlag, s akad téesz, melynek erejéből mások se­gítésére is fellett, de olyan is, ahol évről évre képtele­nek megbirkózni önerőből a rájuk háruló feladatokkal. AHËTÜüi Széllel, esővel, hűvösebbre forduló idővel ezúttal ponto­san érkezett — a csillagá­szati ősz beköszöntésére — a napok óta jelzett hideg­front. A szekrények mélyé­ről előkerültek a melegebb pulóverek. S ha hét közben a déli órákban a nap meg is ajándékozott bennünket melegével,, úgy látszik, itt az ősz mérések szerint nem kell at­tól tartani, hogy járművek hiányában fennakadás lesz az őszi munkákban. Már csak azért sem, mert az idén több termelőszövetkezet és állami gazdaság bővítette szállítókapacitását. Már csak néhány hét vá­laszt el bennünket a fűtési szezon den vita nélkül, de ismét megváltozott a belváros for­galmi rendje. A tervezett módosítások első ütemét be­fejezték, de további változ­tatások is várhatók; egylőre nem tudni, hogy ezzel tény­legesen egyszerűsödik-e a belváros forgalma vagy újabb bosszúságokra ad majd okot az amúgy sem egysze­rű közlekedés „rendjében” való eligazodás. Kissé jav uílltaik a takar - mány tárolás feltételéi, a trágyáké ze bé sb en viszont gondok vannak; a termeLési rendszerek, termelésfejlesz­tési programok új eszközö­ket hoztak az üzemekbe. A somogyi téeszek 30 százalé­kában azonban az eszközál- tomány nem nyújt garanciát a betakarítási munkák za­vartalan lébonyolítására ... Az üzemek természetesen jól érzékeink ezt; és a fej­lesztés során igyekeznek rá­találni a helyes megoldásra. Az anyagi lehetőségek alap­ján fonttossáíg'i sorrendet ál­lítanak föl. Nem véletlen, hogy számottevően nőtt az eszközök kihasználása a ko­rábbi évekhez képest: eme 1- kedgtt a traktorok, a kom­bájnok. a tehergépkocsik és más önjáró gépek üzemórái­nak száma, s javításokkal, alkatrészcserékkel olyan gé­peikéit is munkába fognák, amelyeknek a papíron már nem lentne helyük a terme- lésbein. Szabó Gábor, a ka- posmérői Latimca Tsz elnö­ke javasolta: jobb szerviz- ellátással, a gépek technikai megóvásával1 — ahogyan azt például az NDK-ban teszik — növelni lehet az eszközök teljesítőképességét, megnyúj­tani élettartamukat, tehát a javítóbázisok hatékonyságá­ra is nagyobb gondot kell fordítani. Az eszközellátóttság szín­vonaléinak növelésénél So­mogybán különösen azok a téeszek érdemelnek megkü­lönböztetett figyelmet, me­lyek nem vesznek részt fej­lesztési programokban : ezek - ben a gazdaságokban ugyan­is a legszegényesebb a mű­szaki háti tér. Gondjaik meg­oldásában — szűkre szabott fejlesztési lehetőségeik miatt — nyilvánvalóan külső se­gítségre is szorulnak. Hernesz Ferenc visszavonhatatlanul. Kell az eső, mondják a kis- és nagy­kertek gazdái, de lopva az eget kémlelik, hiszen az őszi betakarítás nagyja még hát­ravan, és esőben-sárban las­sabban, nehezebben megy a munka. Javában folyik a cukor­répa és a burgonya szedése; nagy a sürgés-forgás a so­mogyi almásokban, és befe­jeződtek a szüreti előkészü­letek, benépesültek a szőlős- kertek. Az idén kétszer is megté­pázta a fürtöktől dús tőkéket a jég, ennek elleniére — a szakemberek véleménye szé­riát — a tavalyihoz hasonló, esetenként annál nagyobb termésre is lehet számítani. Míg korábban az ez időtájt csúcsosodó szállítási felada­tok megoldása nem volt épp zökkenőmentes, az idei fel­kezdetétől. A központi- és gázfűtéses lakások kazánhá­zainak karbantartási munká­it rövidesen befejezik. Az esetleges hibák kijavítására is lesz még idő. A próbafű­tésekre még e hónapban sor kerül. A hagyományos fűtésű la­kások tulajdonosainak ez év­ben sem tudnak azonban bő­séges vláasztékot biztosítani a Tüzép-telepek. Kevés a jó fűtőértékű feketeszén. Bár több kazángyártó vállalat foglalkozik a barnaszén tü­zelésére jól hasznosítható be­rendezések készítésével, ez évben még nem valószínű, hogy minden igényt ki tud­nak elégíteni. Elsősorban a kaposvária­kat érinti, de jó tudni a megyeszékhelyre látogató más települések lakóinak, hogy ha nem is éppen min­Az ősz beköszöntése egy­ben azt is jelenti, hogy több a különböző rendezvény, megszaporodnak a tanácsko­zásokról, konferenciákról, ülésekről szóló jelentések. A hét végén jelentős kulturális tanácskozásra került sor Kaposváron. Az UNESCO-iskolák kilencven résztvevője értekezett a szer­vezet tevékenységéről, cél­jairól és feladatairól. E bo- rongós hét végén a kisker­tek nyújtotta kikapcsolódás helyett bizonyára többen vá­lasztják a művelődési köz­pontok programjait és kiál­lítótermek látogatását. A gazdag kínálatból mindenki találhat kedvére valót. Nagy Zsóka Holnap nyit a plovdivi őszi vásár Hétfőn nyitja meg kapuit a plovdivi őszi vásár. A Bulgária felszabadulásának 40. és a KGST megalakí­tásának 35. évfordulója je­gyében rendezett műszaki seregszemlén 30 ország mintegy 1800 kiállítója vesz részt. Plovdivban ezen az őszön 18 vállalat képviseli hazánkat. A csaknem 900 négyzetméteres területen te­kinthetik meg a magyar ter­mékeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents