Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

1984. szeptember 2., vasárnap Somogyi Néplap 3 Csernyenko válasza a Pravda kérdéseire Bányásznapon (Folytatás a l. oldalról.) Az SZKP KB főtitkára válaszában kitér arra is, hogy Washington tárgyalási készségről beszél az űrfegy­verkezés kérdésében, sőt úgy fogalmaz, hogy delegá­ciót is küld Bécsbe. ‘Valójá­ban az űrfegyverkezés meg­akadályozását az Egyesült Államok kormányzata nem akarja. Szándékai arra irá­nyulnak, hogy a világközvé­lemény előtt igazolja kozmi­kus fegyverkezési terveinek megvalósítását. Éppen emiatt nem kapott pozitív választ amerikai részről a szovjet tárgyalási javaslat. Az ame­rikai fél a tárgyalás céljai­nak megvitatásakor minde­nekelőtt e tárgyalások té­makörének megváltoztatásá­ra törekedett. A Szovjetunió azt java­solja, hogy zárják ki a fegyverkezési verseny világ­űrre való kiterjedésének le­hetőségét; teljesen mondja­nak le a kozmikus támadó­eszközökről, .így a műhold­elhárító fegyverekről is. Vagyis, hogy ne érje hábo­rús fenyegetés a földet a vi­lágűrből, a világűrt a föld­ről és a világűrből. Legelső lépésként a Szovjetunió azt javasolja, hogy a tárgyalá­sok megkezdésével egyide­jűleg kölcsönösen fagyasz- szák be a kozmikus táma­dórendszerek kipróbálását és hadrendbe állítását. Egy ilyen megállapodás nemcsak, hogy elejét venné a kozmikus fegyverkezési hajszának, hanem elősegíte­né más stratégiai fegyverze­tek korlátozása és csökken­tése kérdésének megoldását is — hangoztatta Konsztan- tyin Csernyenko. A republikánus párt kong­resszusán elhangzott beszé­dekből, az ott elfogadott vá­lasztási programból követ­keztetni lehet arra, hogy mi­ként tekint a világra az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata, milyenek a szándékai, s meg kell mon­danom, hogy benyomásaink lehangolóak — állapítja meg az SZKP KB főtikára. Míg a népek holnapjukat féltve felelősségtől áthatott politikát várnak el a kor^ mányoktól, amely a nemzet­közi béke megerősítését szolgálja és elősegíti a fegy­verkezési hajsza radikális korlátozását és megszünteté­sét, a válsággócok .felszámo­lását — Washingtonban a katonai erő durva alkalma­zásának szándékát hangoz­tatják. Washingtonban egy­szerűen elveszítik realitás- érzéküket. A világ radikális módon megváltozott — han­goztatja Konsztantyin Cser­nyenko. A problémák erővel nem oldhatók meg. Mások kárá­ra a saját biztonság nem növelhető. Téves, manapság az olyan számítgatás, hogy katonai fölényre lehet szert tenni egy remélt nukleáris háborús győzelemmel. Is­métlem, a Szovjetunió ma­ga nem törekszik katonai fölényre mások felett, de nem enged meg fö­lényt maga felett sem. El kell ismerni azt a tényt, hogy a mi két államunk csakis egyenlő félként ke­zelheti egymást a másik tör­vényes érdekeinek figyelem­be vételével. Ennek nincs ésszerű alternatívája — szö­gezte le Csernyenko. Konsztantyin Csernyen­ko a Pravdának adott vála­szában újfent hitet tett amellett, hogy a konfliktu­sokat békés eszközökkel kell rendezni az érdekelt felek álláspontjának figye­lembevételével a nemzetközi biztonság megszilárdításá­nak célját szem előtt tartva. Az SZKP KB főtitkára példaként említi a közel- keleti helyzetet. Az ottani események megmutatták, hogy a béke nem teremthe­tő meg különalkukkal és még kevésbé katonai be­avatkozással. A térségben gyökeres javulás csakis minden érdekelt fél közös erőfeszítésével érhető el. A genfi tárgyalásokra visszatekintve Csernyenko kifejtette: az Egyesült Ál­lamok képviselői koránt­sem építő szándékkal ér­keztek oda, hanem olyan megoldást szerettek volna elérni, ami az Egyesült Ál­lamoknak katonai fölényt biztosított volna a Szovjet­unió fölött. Csakis az egyen­A magyar hajózásra nagy feladatok várnak az év hát­ralevő részében: a külkeres­kedelem ilyenkor szokásos hajrája, valamint a mező- gazdasági termények idény­jellegű szállítása erőpróba elé állítja a vállalatokat. A Mahartnak — az utób­bi heteket leszámítva — az egyîk legnagyobb gondja az volt, hogy pótolja a múlt év végi és az idei tavaszi kedvezőtlen időjárás mi­atti elmaradásokat, hogy ezek már ne nehezítsék az amúgy is feszítettebb utol­só negyedévet A hátralevő exportszállí­lőség és a felek egyenlő biz­tonsága elvének szigorú be­tartásával lehet komoly és eredményes tárgyalásokat folytatni. Az vezetett a gen­fi tárgyalások megszakadá­sához, hogy Washington megtagadta ezt az elvet. Túlságosan sok olyan kér­dés- van napjainkban, amely megvitatásra és megoldásra vár. Es meg is kell oldani azokat. Határozottan meg akarom erősíteni készsé­günket a párbeszédre, a tisztességes és komoly tár­gyalásokra, amelyek olyan megállapodások létrehozá­sát eredményezik. Olyano­kat, amelyek figyelembe veszik minden ország és nép biztonságának érdekeit. Mi így értelmezzük a pár­beszédet — fejezte be Konsztantyin Csernyenko a moszkvai Pravdának adott válaszát. tások során nagy tételben viszik a hajók külföldre — elsősorban az NSZK-ba és a földközi-tengeri országokba, sőt még a Távol-Keletre is — a különféle kohó- és gépipari termékeket: mint­egy százezer tonnányit fu­varoznak el december vé­géig. A műtrágyaexport le­bonyolítása szintén a jelen­tős őszi feladatok közé tar­tozik. Több komplett gyár­berendezés is vízen teszi meg az utat a megrendelők­höz; így például Algériába kulcsra kész csirkefarmot, valamint takarmánykeverő és tápkészítő üzemeket szál­lítanak a magyar hajók. Az import árúk forgal­mában az ipari nyersanya­goké; a széné, és a vasércé a főszerep. Ez utóbbiakból az őszi-téleleji időszakban 200 ezer tonna érkezik ví- ziúton. Jelentős mennyiségű foszfátféleség is utazik a vizen, ezt a műtrágyaipa­runk számára nélkülözhe­tetlen alapanyagot Marok­kóban, Algériában, Tunéziá­ban rakják a magyar ha­jókba. Az Egyiptomból, Szí­riából rendelt gyapot ugyan csak több hajórakományt tesz ki. A belföldi szállítások év­közi megoszlása viszonylag egyenletesebb, mint az ex­port-import , fuvarozásoké Ebben a forgalomban főként építési anyagokat, követ, kavicsot, sódert, cementet, emellett házgyári elemeket, olajtermékeket visznek nagy mennyiségben az uszályok. A fuvarozási igényeket ma­ximálisan kielégíti a hajó­zás. Évtizedekkel ezelőtt hono­sodott meg nálunk a szak­mai napok intézménye, ami­kor egy-egy kiemelkedő szakma dolgozóit köszönti az ország. Az idei bányász­nap — amely már a 34. a felszabadulás óta — minde­nekelőtt az ország 166 ezer szén-, szénhidrogén-, illetve érc- és ásványbányászának belső ünnepe. A bányásznap alkalmával őszinte megbe­csüléssel gondolunk azokra, akik évi 25—26 millió ton­na szenet, 2 millió tonna kőolajat, 6,5 milliárd köb­méter földgázt, 3 millió tonna bauxitot, 2 millió tonna fémes és nemfémes ásványi nyersanyagot- ad­nak az országnak, ök hoz­zák a felszínre a föld mé­lyéből az uránércet is, amely — a számunkra nél­külözhetetlen külföldi fel­dolgozást követően — lehe­tőséget nyújt arra, hogy fű­tőanyaggal lássul el a pak­si atomerőművet. A hazai bányászat évi mérlegéhez tartozik mint­egy 50 millió tonna külön­böző építőanyag. (Gondol­junk például a családiház építők által kedvelt pilisvö- vörösvári kőporra!) Bányá­szok — közelebbről a Bá­nyászati Aknamélyítő Válla­lat munkásai és mérnökei — dolgoztak és dolgoznak még a pécsi, egri, budafo­ki, szentendrei, szekszárdi városrészek alatt húzódó pin­celabirintusok megerősítő munkáin, sőt, még a pesti metró^ legújabb szakaszá­nak építkezésén is jelen vannak. A többi között köz- műalagutat építettek való­ságos műszaki bravúrt hajt­va végre, hogy a munkála­tok ellenére se kelljen elte­relni a felszíni forgalmat. " Visszatérve a kulcsfontos­ságú energiára és ásványi nyersanyagokra; az ország közvéleményét az elmúlt 12 év viharos világgazdasági eseményei megtanították ar­ra, milyen kiemelkedő érté­ket képviselnek korunkban az energiahordozók, a véges mennyiségű természeti kin­csek. Már ezért is megkü­lönböztetett figyelem kíséri a bányászok munkáját, éle­tét. A bányász ismerősök el­beszéléseiből, a televízió jó­voltából szinte mindenki tudja nálunk, hogy a bá­nyászkodás nehéz, férfias szakma maradt az automa­tizálás korában is. Ismere­tes, hogy az ország legmé­lyebb ércbányái már több mint 1200 méter mélyre nyúlnak, ahol már mintegy 50 fokos a kőzethőmérséklet, amihez ugyanilyen forró víz társul. A bányászok mégis mélyítik az aknákat; embe­ri tartózkodásra, munkavég­zésre alkalmas vágatokat, fejtéseket alakítanak ki ott — így az ország hozzájut­hat a nélkülözhetetlen nyersanyagokhoz. Az ország közvéleménye ezért követte megértéssel azt a hírt, hogy a Miniszterta­nács a közelmúltban — az ország szűkös anyagi erő­forrásaiból is — további százmilliókat juttat a bányá­szati munkahely-korszerűsí­tési és bérfejlesztési gond­jainak enyhítésére. Ezért fo­gadjuk megnyugvással, hogy — noha az utóbbi években kevesebb pénz jut állami lakásépítésekre, mint koráb­ban — a hatodik ötéves terv időszakában is felépül nyolcezer bányászlakás az ország bányásztelepülésein. A bányászok iránt érzett megbecsülésünket fejezi ki az is, hogy — a több évti­zedre visszanyúló tradíciót folytatva — az idén is hű­ségjutalmat osztanak ki kö­zöttük; ezeknek együttes összege ebben az évben el­éri az 1,2 milliárd forintot. Jellemző közvéleményünk érzelmeire, hogy 1983 nya­rán, amikor megtudták, hogy bányászati alapítványt hoztak létre a bányaszeren­csétlenségek áldozatai hoz­zátartozóinak megsegítésére, tömeges adakozás indult meg az ország nem bányász foglalkozású állampolgárai, a bányászattól eltérő profi­lú vállalatok körében is.v-Ma már 25 millió 378 ezer fo­rintot ér el az alapítvány összege, s ebből 8 milliót külső személyek és cégek - adtak össze. Az alapítvány kamataiból — az idei bá­nyásznapon először — 471 ezer forintot osztanak ki 31 szerencsétlenül járt bányász családja számára. Tiszteljük, becsüljük a bá­nyászokat azért is, mert ez a munkásréteg mindig a magyar munkásmozgalom egyik legszilárdabb bázisa volt történelmünkben. Maga a bányásznap is erre utal, a tatabányai csendőrsortűz áldozataira emlékeztet — azokra, akik nem akartak és nem tudtak belenyugodni abba, hogy leverték a Ta­nácsköztársaságot. Az ország idősebb nemze­déke még emlékszik arra. hogy 1945-ben, amikor ki­zárólag a széntermelés mennyiségétől függött az ipar, a vasút energiaellátása, a bányászok tízezrei nélkü­lözve, két-három szem sült­krumplival a zsebükben szálltak le a föld mélyébe... A hajdani széncsaták ma már deres hajú hősei is ott lesznek az idei bányászna­pon, s együtt ünnepelnek fiatal pályatársaikkal. M. L. rr Őszi csúcs előtt Méröautornaiakat készít a Mikroelektronikai Vállalat szov­jet és NDK-megrendelésre. A szerelőbrigádok vállalták, hogy felszabadulásunk 40. évfordulóját -és a p ri áíáSÍ. kongresszusát munkafelajánlással köszöntik: terven 'elül két mérőautomatát készítenek exportra. HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Az év harmincötödik he­tében elbúcsúztunk a nyár­tól. Ránk köszönt az első ,.ember“-es őszi hónap, s nemigen van család, amely­nek életében ne jelentene ez fontos változást. Először megy iskolába a gyerek vagy az unoka, vagy felső­fokú tanulmányait kezdi meg a nagyobb diák, eset­leg a szakképesítés birtoká­ban először áll munkapad mellé... Ez a szeptemberi forduló azonban másra is emlékez­tet: 45 évvel ezelőtt robbant, ki az emberiség legpusztí­tóbb háborúja. A X. szak- szervezeti világkongresz- szus állásfoglalása alapján ezért fordult békefelhívással a Szakszervezetek Országos Tanácsa a szervezett ma­gyar dolgozókhoz, hogy a gyászos évfordulón újólag nyilvánítsuk ki békevá­gyunkat, hallassuk szavun­kat a béke világméretű megőrzéséért. A magyar dol­gozók — és a szűkebb hazánkban. Somogybán élők — napról napra újabb 'bi­zonyítékait adják, hogy ki­egyensúlyozott viszonyok. békés körülmények között akarják folytatni or­szágépítő munkájukat. Ro­hamosan terjed a pártkong­resszus és hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulója tiszteletére kezdeményezett versenymozgalom. A múlt héten értesült a közvéle­mény az IKV 29 brigádjá­nak vállalásáról, s két nagyhírű mezőgazdasági üzemünk, a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát es a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgo­zóinak munkafelajánlásá­ról. Ez a békevágy, a fele­lősség a holnapért legfőbb kifejezője az értéket terem­tő munkának. S napjaink­ban újólag ennek adják bi­zonyítékát a somogyi dol­gozók ezrei. A szeptemberi fordulónak minden gazdálkodási egy­ségben jelentősége van. Az ipari üzemekben, a szövet­kezetekben — a múlt héten például a Kiszöv végezte el ezt a munkát — gondosan mérik, értékelik az évi tel­jesítményeket, s a tényeket összevetve a célokkal új in­tézkedéseket tesznek — - hogy a meghatározott ter­melési, társadalompolitika: feladatokat megoldják. A mezőgazdaság körültekintő­en készül az őszi csúcsidő­szakra. Ha a csapadékhiány miatt nehéz körülmények között is, de mindenfelé szántó traktorokat lehet lát­ni; előkészítik a talajt az ósál gabonák számára. Egy­re több nagyüzem lát hozzá az állatállomány téli tömeg­takarmányának, a silókuko­ricának a betakarításához A barcsi Vörös Csillagban például a múlt héten már két műszakban, éjjel-nappal végezték ezt a munkát. Heli­kopterek vegyszerezik a napraforgót, hogy gyorsul­jon az érés, mielőbb kezde­ni lehessen a termés beta­karítását. A szakemberek kampányterveket készíte­nek az őszi munkák zökke­nőmentes végzésére; mun­kahelyi közösségek tanács­koznak arról, hogy sze­mélyre szólóan, milyen fel­adatokat kell végezniük Más vonatkozásban most van ideje a jövőt szolgáló tanulságok összegezésének. Ahogy szinte minden héten a mögöttünk levőn is volt tapasztalatcsere, bemutató. Ezúttal a gabonaprogram egyik fontos részterületé­vel, a kukoricatermeléssel foglalkoztak két megye, Ba­ranya és Somogy szakem­berei a KSZKV és a bajai rendszer szervezésében. Nyárbúcsúzó. Csendesedik a Balaton, ked­vezményesen lehet pihenni a kempingekben. S véget ért a megye másik pontján a növekvő hírű Dráva men­ti nyár rendezvénysorozata. Az események gerincét je­lentő nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor és ver­seny az idén szakmai szim- pozionnal zárult. Három földrész képviselőinek vé­leménye igazolja: déli váro­sunk nyári rendezvénysoro­zata nemzetközi rangú. Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents