Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-02 / 206. szám
Somogyi Néplap 1984. szeptember 2., vasárnap Édesség készül a sajtüzemben Az iskolákban is árusítják A Kaposvári Tejipari Vállalat a közelmúltban új, túróalapú desszert gyártását kezdte meg Maradiban, a volt sajtüzemben. A termék oly gyorsan elkészült, hogy még új nevet sem kapott az üzem. A termelés kezdése után alig két hónappal Sípos János, az üzem vezetője a biztató folytatásról is beszámolhat. Az átalakítási munkákkal időben elkészültek, és nem okozott gondot az új profilhoz szükséges gépek beszerzését sem. A szeptemberig tartó próbaüzem idején napi 50 ezer túród'esszertet készítettek, ezt követően pedig megkétszerezik a termelést. De ha lesz rá igény, ennél többet is tudnak gyártani. A „Túró Rudi” néven forgalomba kerülő termék alapanyaga majdnem azonos a korábban itt készített termékkel; a dolgozóknak nem jelentett nehézséget az átállás. A többségében nőket foglalkoztató üzemben lényegesen könnyebb fizikai munkát kell ezentúl végezni. A háromdekás, csokoládé, bevonatos túródesszerthez — eltérően a mátészalkaiaktól, ahol sovány tejből Készítik — itt félzsíros tejet használnak. Ez a. marcaliak specialitása. A tervekben szerepel, hogy még az idén az üzletekbe kerül az ízesített — narancs, banán és csokoládé — változata is. Többek között Budapestre, Fejér, Veszprém, Zala megyébe szállítanak Somogyon kívül túró Rudit a marcali üzemből, és az iskolatej-akcióhoz hasonlóan a túródesszertet is árusítják majd az iskolákban. Másfél évszázaddal ezelőtt még víz borította ennek a területnek majdnem hetven százalékát, aztán a Sió medrének rendezésével a Balaton vízszintje körülbelül egy méterrel csökkent ; így került szárazra a Berek — a mai Balatonnagybereki Állami Gazdaság — magasabban fekvő része. Szemet gyönyörködtető a látvány ma ezen a vidéken, s aki szereti a természetet, annak élmény hintón vagy lóháton járni a Berek ösvényeit. A gazdaság több mint ötven paripával igencsak népszerű lovasiskolát tart fenn, s az Ibusz-szal kötött megállapodás alapján hazai és külföldi kirándulók, turisták igényeit elégíti ki ezzel a szolgáltatással. A volt pusztaberényi ügetőménes két éve már Furioso-törzstenyészetként üzemel a gazdaságban. A vendégeket az idegenforgalmi vállalat hozza, a nagyberekiek pedig a lovagoltatáson és hintóztatáson kívül szállást, teljes ellátást biztosítanak részükre. Főként osztrák és német turisták élnek a lehetőséggel, mely kifizetődő tevékenysége a gazdaságnak: tavaly például mintegy egy millió forint tiszta nyereséget hozott. A lovasok, a hintók kijelölt útvonalon járják a Berek szép tájait — a lovastúrákhoz a kísérőt a gazdaság adja —, s útközben nemcsak a nagyüzem gulyáit láthatják, hanem a gazdag vadállományt is. A Berek — nyeregből érS mmk W áAi mtl JPk mra mrfí <®nB ffîË i/s « a*3» 3Np ^hB m mm ^g ÆÊÊ BNö " **í, f r-» 40P f$«|g Sk-'^ ffeflsí g ç§-Ák HA A JAVULÁS FOLYAMATA TOVÁBB TARTANA... Kétségbeejtően nagy volt tavaly a balesetek és a miattuk kiesett munkanapok száma, s ezen belül is a halálos kimenetelű sérüléseké a Medosz-hoz tartozó somogyi üzemekben. A balesetek száma például az 1982. évihez képest 119-cel, a haláleseteké öttel, a kiesett napoké pedig 2666-tal nőtt, s elérte a 24 264-et. Közhelynek számít arra utalni, hogy ezek az esetek milyen veszteségek okozói egy-egy családban és a népgazdaságban, de nem kerül: hetjük meg az igazságot: az emberi felelőtlenség, gondatlanság nem marad következmények nélkül. Erre a következtetésre jutott- a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének Somogy megyei Bizottsága is, amikor az idén márciusban így summázta véleményét: ,,A megyei bizottsághoz tartozó mezőgazdasági üzemek baleseti helyzetét értékelve megállapíthatjuk, hogy az 1982. évihez viszonyítva javulás nem tapasztalható. A súlyos és halálos kimenetelű üzemi baleseteket — a felügyeleti szervekkel és az SZMT munkavédelmi osztályának felügyelőjével történt közös értékelés szerint — vezetői hiányosság, felelőtlenség okozta...” Ezen a megyei bizottsági ülésen határozatot fogadtak el a munkavédelmi tevékenység javításáról, az intézkedések módozatairól. s most ennek gyakorlati megvalósításáról, a balesetek idei első félévi alakulásáról érdeklődtünk dr. Galabár Emiltől, a Me- dosz megyei titkárától. — Adatok ugyan csak az év első hat hónapjáról állnak rendelkezésünkre, ezek a számok azonban a múlt év azonos időszakához képest figyelemre méltó javulást mutatnak. A Medosz megyei bizottságához az állami gazdaságok, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a vízügyi szervek és — a mezőgazdasági terme lőszövetkezetek kivételével — az egyéb mezőgazdasági üzemek tartoznak, de képünk van a téeszekben foglalkoztatott alka.lmazottak üzemi baleseteiről is. A múlt év első felében 401 baleset fordult elő. ebKAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK A kaposvári városi tanács épületének nagytermét két festmény díszíti. Az egyik Kossuth Lajost, a másik pedig Deák Ferencet ábrázolja. Bacskay Béla festőművész készítette a képeket 1905-ben. Érdekes a történetük, de alkotójuké még érdekesebb, mert Bacskay Béla volt „az utolsó kaposvári bohém” és nem kisebb személyt választott riválisának, mint Rippl-Rónai József. Amikor 1898-ban a városi tanács elhatározta, hogy az épülő új városháza díszítésére megfesteti nemzetünk nagyjainak alakját, a testület tagjai Kossuth és Deák képeinek elkészítését javasolták. Nem így a királypárti arisztokrácia, akik Fe~ rencz József és herceg Esz- terházy Pál portréjának megörökítése mellett kardoskodtak. De a városi tanács nem tágított. Most már csak az volt a kérdés, hogy kivel festessék meg a képeket. A városháza épületének szakipari munkáit kaposvári iparosok készítették, legyen hát a festmények alkotója is kaposvári — ez volt a határozat. De hát ki? Vaszary János? Kunffy Lajos? Rippl-Rónai József? Bacskay Béla? A századfordulón négy neves festőművész is élt Kaposváron, és bizony nem Piacsek bácsi kiment volt könnyű a választás. Igazi portréfestő a négy közül kettő volt: Rippl-Rónai és Bacskay. A kor felfogása szerint Bacskay jobb arcképfestő volt, és bár a tanácsülésen tíz-három arányban szavaztak Rippl-Rónat mellett, Németh István polgármester mégis Bacskayt bízta meg a képek elkészítésével. Csakhogy Bacskay bohém ember volt. A két kép a városi tanács épületének átadása idejére nem készült el, csak három év múlva. Akkor is csak úgy, hogy a kialkudott 2200 korona tiszteletdíjat a polgármester még 400 koronával kiegészítette. Ki volt Bacskay Béla? 1866. február 28-án született Kálnán, Zemplén megyében. Budapesten rajztanári diplomát szerzett; állami ösztöndíjjal Lotz Károly festőmesteri iskoláját látogatta, majd Münchenben Litzenmayer Sándor tanítványa lett. Különösen mint portréfestő tűnt ki. 1892-ben jött Kaposvárra, s a környék kastélyai és templomai számára festett olajképeket. Különös egyéniség volt, aki bár más stílusirányzatot képviselt mint Rippl-Rónai, irigyelte annak népszerűségét és ellenfelének tartotta. Az ellenszenv a két művész között talán kezdettől fogva megvolt — a nehéz természetű Bacskay hibájából —, azonban csak az Anna iskolában 1913 karácsonyán megrendezett közös tárlaton mélyült el. Közismert, hogy Rippl-Ró- nainak kedvenc témája volt apja barátjának, Pia- tsek Ferenc nyugalmazott püspöki főerdész alakja. Több kép is készült róla. A kiállításon Bacskaynak sok volt a Piacsek bácsi-féle kép. Leakasztotta hát az egyiket a helyéről és átvitte a mellékhelyiségbe, a helyére pedig egy sebtében rajzolt képet akasztott ezzel a felirattal: „Piacsek bácsi kiment”. — Nehéz tréfa volt — mondotta Rippl-Rónai, és ettől kezdve nem beszéltek egymással. Történt azonban Bacskay Bélával más eset is. Amikor Újlakon Sommssich grófnál a családi portrét festette, a szolgálókkal egy asztalhoz ültették le, s ezért szerfelett megharagudott. Félbehagyta a képet, és már a harmadik napon megszökött, nem egészen szalonképes névjegyet hagyva maga után. A harmincas évekre már teljesen tönkrement az öreg bohém. Sokat ivott, a kocsmák állandó látogatója volt. Az alacsony emberkének egyébként állandóan rövid angolpipa volt a szájában. Megállította az utcán ismerőseit, meghívatta magát ebédre, s onnan csak napok múlva tudták elbocsátani. Belenézett az asszonyok fazekába is, és ha nem volt kedvére való az étel, nagy lármát csapott. Az üzletekben rendszerint nem fizetett. Ismerősei gyakran zsarolták is: Béla bácsi, adjon egy képet! És fillérekért vagy egy átmulatot baráti éjszakáért értékes képeket adott. Hetvenedik születésnapján, 1937 februárjában az aggá- poldába került. Az utolsó időben a várostól 24 pengő kegydíjat kapott. Amikor elszállították Tallián Gyula utca 23. számú lakásából, 98 fillér készpénz és 6 festmény volt minden vagyona! Egy év múlva halt meg a kaposvári aggápolda „külön lakosztályában” a vén bohém. Alapjában véve népszerű ember volt. Sírját a Keleti temetőben ma is gondozza valaki. Lévai József bői 12 halálos kimenetelű és 5 csonkulásos sérülés volt, a kiesett munkanapok száma pedig 11 535-öt tett ki; most július elejéig 364- en szenvedtek balesetet — közülük hárman meghaltak, négy csonkulásos —, és az üzemi balesetek miatt 11412 munkanap esett ki. Legnagyobb a javulás a megye állami gazdaságainál és a vízügyi szerveknél — ez a halálos kimenetelű b,alese tekre és a kiesett munkanapokra egyaránt vonatkozik —, ugyanakkor szembeötlően nőtt a baleset miatt táppénzen töltött napok száma a Sefagnál (754) és a termelőszövetkezeti alkalmazottak körében (438). E két helyen együttvéve 6295 napot voltak távol a munkahelyükről a dolgozók üzemi baleset miatt, s ez a szám jóval több mint a fele a Medoszhoz tartozó üzemekben összesen kiesett munkanapoknak. Néhány állami gazdaságnál — ilyen a főiskolai tangazdaság, a Dél-somogyi Állami Gazdaság, a Balatoni Halgazdaság — és a Délviépnél örvendetesen mérséklődött a balesetek és a kiesett munkanapok száma; a Délviépnél például a múlt év első felében 839, most csak 219 munkanap esett ki, illetve a 24 helyett mindössze 5 bal eset fordult elő. Biztató folyamatról van tehát szó, s jó .lenne, ha ez a jövőben sem törne meg. Mindez jobbára az emberektől függ; attól, hogy akik a munkákat végzik, illetve irányítják, s őrködnek a munkavédelmi előírások megtartása fölött. H. F. Lelopok A 26 éves Kolompár László és öccse, Dezső ellopott két lovat a mernyei termelőszövetkezet istállójából. A két fiú Sárbogárdon lakik, s május 20-án apjuk „egylóerős” szekerén érkeztek Mernyére. Tisztában voltak azzal, hogy ott akadnak jó lovak, s mivel korábban kellő helyismeretre is szert tettek, tudták, merre kell keresni őket. Éjszaka érkeztek a somogyi községbe. A termelőszövetkezet éjjeliőrének nagy területen kell felügyelnie, így sikerült észrevétlenül besurranniuk az istállóba. A sötétben aztán kiválasztották a legjobb két lovat, s ügyelve, hogy minél kevesebb zajt üssenek, kivezették őket az istállóból. A szerszámot is magukhoz vették, majd befogták az új szerzeményeket a kocsiba, saját pacijukat meg a saroglyához kötötték — . ott baktatott mögöttük Sárbogárdig ... Otthon aztán . eladták a jó lovakat egyik ismerősüknek, saját bevallásuk szerint 48 ezer forintért. Az ismerősnél még meg sem „melegedhettek” az állatok, ő is hamarosan túladott rajtuk 70 ezerért. A szakértők megállapítása szerint a két ló 115 ezer, a lószerszám pedig 10 600 forintot ér ... A lovak előkerültek, a kár nagyrésze tehát megtérült. A szerszámok azonban jórészt eltűntek. A kaposvári városi bíróságon dr. Kovács Ildikó tanácsa tárgyalta a két lótolvaj ügyét. A többszörösen visz- szaeső Kolompár Lászlót 2 évi és 4 hónapi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte és 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Kolompár Dezső 1 évi börtön- büntetést kapott, s 2 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a két vádlott és védőjük enyhítésért föl- lebbezett. Gy. L. A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÄLLALAT Épületfenntartó és Szolgáltató Leányvállalata fölvesz — kőművesbrigádokat, — festő brigádokat, — hidegburkoló brigádokat, — ácsbrigádokat, — 3 bádogost, — 3 villanyszerelőt, — 2 lakatost, — 3 központifűtés-szerelőt, — 3 vízvezeték-szerelőt. Azonnali munkavégzésre, Kaposvárra és változó munkahelyekre magas kereseti lehetőséggé! 35—40 forintos órabérrel (gyaikorlattól függően), továbbá magasabb teljesítmény esetén 15—25 százalék célprémiumot fizetünk. Jalanitkezm lehelt: SÁÉV, Kaposvár, Béke u. 28., földszint 10. szoba. (Telefon: 13-373.) (264725)
