Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-14 / 216. szám
4 Somogyi Néplap 1984. szeptember 14., péntek Csehszlovák fogyasztási cikkek JOGI SZAKÉRTŐNK (RIA A KGST tagállamai 1979- ben hosszútávú célprogramot fogadtak el a fogyasztási cikkek igyártására. Azóta öt esztendő télt el, érdemes tehát szemügyre venni, hol tart a program megvalósítása. Csehszlovákiában ennek a programnak kezdetitől fogva fokozott figyelmet szenteltek. Az ország ma már 170 egyezményben érdekelt, elsősorban a textil-, az üveg- és a fafeldolgozó iparban. A tartós használati cikkek és háztartási berendezések A Calex Vállalat dolgozói bét százalékkal teljesítették túl tavalyi exporttervüket. Termékeit elsősorban a szocialista piacra szállította. Partizánfalvárói a világ hetven országába exportálnak cipót. Csak a Szovjetunióba évente több mint tizenegymillió párat adnak el gyártásában Csehszlovákia kezdeményező szerepet játszik. Elsősorban mosó-, hűtő- és fagyasztó gépekkel jelentkezik a KGST-országok piacán. A Tatramat és a Calex vállalat arra törekszik, hogy termékeivel a legmagasabb igényeket is kielégítse. Rózsahegyen új kártolt fo- nalkészítő özemet építették. Ebből készülnek a többi között azok az inganyagok, amelyeket külföldön értékesítenek A szerződéses üzletvezető és a gazdálkodó szervezet felelősségének kérdéseiről Az 1981. január 1-én hatályba lépett rendelkezések (a módosított 38/1980. (IX. 30.) MT. számú rendelet és a 14/1980. (IX. 30.) Bk. M. számú rendelet) a gazdálkodó szervezeteknek lehetőséget adott arra, hogy egyes kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzleteket magán- személyeknek szerződéses üzemeltetésbe adjanak. E célból a feleknek polgári jogi szerződést kell kötni. A módosítás (34/1983. (IX. 22.) MT. sz. rendelet) előtti rendelkezések szerint (R. 3. paragrafus és Vhr. 5. paragrafusa) az árubeszerzést, értékesítést, a vendéglátóipari termelést, a szolgáltatást, a készletgazdálkodást az üzletvezető a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi, irányítja és dönt az eszközök felhasználásáról. Más gazdálkodó szervezettől (a szállító vállalatoktól) nem készpénzért vásárolt áru ellenértékét — eltérő megállapodás hiányában — az üzletvezető igazolása alapján a gazdálkodó szervezet egyenlíti ki. E cikk az e körbe tartozó áruk ellenértékéért való felelősségre terjed csak ki, és nem érinti az árukért való egyéb büntetőjogi felelősséget. A bíróságok előtti eljárásokban gyakorta volt vitás, hogy az üzletvezető vagy a gazdálkodó szervezel felelőssége áll-e fenn közvetlenül a szállítóval szemben és a bíróságok gyakorlata sem volt országos viszonylatban egyöntetű. A nem készpénzért, hanem az üzletvezető bélyegzőjével történő vásárlás esetén élesedett ki a jogértelmezés és döntés lényege. A fenti rendelkezések helyes értelmezésére mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság két külön ügyben hozott, elvi iránymutatást tartalmazó döntésében. Mindkét ügyben a szállító terjesztett elő kereseti kérelmet az áru ellenértéknek megfizetése iránt, az üzletvezetővel szerződő gazdálkodó szerv ellen. Az utóbbi az egyik perben azzal védekezett, hogy az üzletvezető külön megállapodást kötött a felperesi szállítóval és utóbbit, továbbá a többi szállítókat is írásban kereste meg és kérte arra, hogy az áru szállítására és a fizetés módjára külön kössék meg a megállapodást az üzletvezetővel. A másik ügyben ezen túlmenően a kötelezett azzal is védekezett, hogy kellő időben a felperes sem értesítette a tartozás fennállásáról, s az üzletvezető a szállító felperessel külön is megállapodott abban, hogy az üzletvezető 3 napon belül köteles az ellenértéket kifizetni. I A keresetnek helvtadó marasztaló ítélet ellen a kötelezett alperes által előterjesztett fellebbezés elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mondta ki, hogy a jogszabály szerint az üzletvezető a gazdálkodó szervezet nevében jár el mindenkor. A Ptk. 219. paragrafus (2) bekezdése szerint pedig a képviselt a gazdálkodó szervezet, tehát az alperes válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté, és a fenti üzemeltetésre vonatkozó rendelkezések (Vhr. 5. paragrafus (3) bekezdése) szerint az ellenértéket az alperes köteles megfizetni, ha beszerzése nem készpénzért történt, eltérő megállapodás hiányában. Ez az eltérő megállapodás a kifejtettek szerint az alperesi gazdálkodó szervezet és az üzletvezető közötti megállapodásra vonatkozik, de a jogszabály eltérő megállapodást csak a fizetés módja tekintetében enged meg. Ezt azzal támasztotta alá, hogy az üzletvezető és a szállító vállalatok árubeszerzésre kiskereskedelmi árubeszerzési szerződést azért nem köthetnek, mert a módosított 7/1978. (II. 1.) MT. sz. rendelet 23. paragrafusa értelmében ilyen típusú (kiskereskedelmi árubeszerzési) szerződést csak gazdálkodó szervezet köthet. Így -a külön megállapodás a szerződésbe adó és az üzletvezető között csak a fizetés módjára vonatkozhat. Ez annyit jelent, hogy a szerződésbe adó gazdálkodó szerv az üzletvezetővel kötött szerződésébe kikötheti, hogy csak készpénzért szerezhet be árukat, de azt nem, hogy az üzletvezetői bélyegzővel beszerzett áruk ellenértékét bélyegzővel történő beszerzés esetén az üzletvezető egyenlíti ki. Rámutatott arra is, hogy a hivatkozott módosító rendelkezés (3. paragrafus (1? bekezdése) már lehetőséget ad arra, hogy az árubeszerzés körében az üzletvezető saját nevében is szerződést kössön. Ezért a módosítás megjelenése, hatálybalépésé (1983. szeptember 22. napja) után az üzletvezető a saját nevében kötött szerződése során beszerzett árukért már az üzletvezető tartozik felelősséggel. Az elbírált két esetben az áru beszerzése még a módosítás előtti időben történt, ezért a módosított rendelkezések alkalmazására nem kerülhetett sor. A félreértések elkerülése érdekében indokolt a módosítás előtti időben kötött polgári jogi szerződést az üzemeltetésbe adó és az üzletvezető között kiegészíteni azzal, hogy az üzletvezető saját nevében kötött szerződéssel beszerzett árukért a szállítóval szemben az üzletvezető tartozik felelősséggel. A hivatkozott legfelsőbb bírósági két határozat irány- mutatásul szolgálhat a szerződésbe adó gazdálkodó szervezetek és az üzletvezetők részére, valamint a szállító vállalatokra is. Dr. Vida Dániel Siklós János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI NÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ A szőlőmoly ellen 10. Nem ültetett le bennünket, ő is állva maradt, mialatt néhány kérdést adott fel apánk haláláról. Tudomásul vette nehéz helyzetünket, s azt mondta, gondolkodni fog a dolgon, és majd megkapjuk az értesítést... Rövidesen megkaptuk a választ a „Száraz Zsiigjnond Alapítvány” titkárságától, amelynek Tisza volt az elnöke. Az öreg Száraz Zsigmond már régen meghalt, s tekintélyes vagyonát jeles bizo- nyítványú református tanulók ösztöndíjaira hagyta. így kaptam meg az évi 750 koronáról szóló Száraz Zsig- mond-ösztöndíjat, amely abban az időben elegendő volt arra, hogy egy magunkfajta család ne jusson koldús- botra.” A szegénységbe jutott család azonban lenézetté vált, és a szegény rokont a gazdag rokon nem szereti, nem is becsüli. Zilahy is megalázott és kiszolgáltatott helyzetbe került. Elhatározta, hogy a máramarosszigeti líceumban tett érettségi után zsidó osztálytársainak példáját követi, kereskedelmi pályára lép. „A Friedrich Wilhelm Biztosító Társaság életbiztosító osztályának ügynöke lettem, s egy szép napon hátasló vagy bicikli hiányában kigyalogoltam a csengődi Ti- sza-kastélyba. A parkban sétálgató, fekete szákállas Tisza Kálmánhoz léptem, s miután elhadartam hosszú címemet, hogy a Friedrich Wilhelm biztosító társaság életbiztosító osztályának ... be sem tudtam fejezni a mondatat, Tisza Kálmán csengődi földbirtokos rövid kézlegyintéssel adta tudtomra, hogy sürgősen hagyjam el a parkot. Tizenkét év telt el. 1924- ben ia Süt a nap című darabom tombolt a Nemzeti Színházban. Telefonál Mészáros Sándor, a titkár, hogy a szünetben menjek be Tisza Kálmán páholyába, mert szeretne velem beszélni. Én beléptem, Tisza felállt, átölelt, és - felindultan azt mondta: LajoSkám, nem is tudod milyen büszkék vagyunk rád. Már régen elfelejtette, hogy biztosítási ügynök koromban egy kézmozdulattal eltanácsolt a csengődi parkból.” A fővárosban, kezdő újságírókéin fölkereste jó módban élő távoli rokonait, segítséget kért tőlük, amíg megfelelő egzisztenciát teremt. A rokonok ajtót mutattak, megdorgálták, amíg nem hagyja el azt a léhütő életmódot, amelyet folytat, amíg nem lesz egy tisztességes polgári foglalkozása, ne keresse meg őket. „Fény, pompa, csillogás, és milyen előkelőség és gazdagság, ahonnan én megalá- zottan botorkáltam le a fényes rézkorlátba fogódzkodva az ajtóig, ahol az előre kinyitott kapun kiléptem. A szégyen és a kín emésztett-e jobban vagy düh, már nem mondom.” Az „ismerkedési vacsora” nem fejeződött be olyan egyszerűen, ahogy azt én gondoltam. Zilahy ellenállhatatlan volt, ömlött belőle a szó. Néha közbekérdeztem, fontos és 'kevésbé lényeges ügyek felől érdeklődtem, néhány mondatos válasz után azonban folytatta elbeszélését. Olyan élvezettel, mintha most mondaná el először, és a friss élmény közlésének hatására egyszerűen nem képes abbahagyni. — Az első világháború utolsó két évében — folytatta —, 1918-ban és 1919- ben az egész Európában dühöngő spanyol influenzában több ember pusztult el, mint a világ összes csataterein: talán több, mint húsz millió ember. Engem 1918 október közepén hordágyon vittek a Szent János kórházba, annak is az új szárnyába, amely egy hevenyészetten berendezett hosszú, nagy épület volt, tekintve a sok háborús sérültre és a spanyol járvány áldozataira. Október 20-án éjfélkor a lázam meghaladta a negyven fokot. A segédorvos közölte családtagjaimmal, hogy állapotom reménytelenné vált, és éjfélkor egyedül hagytak. Másnap reggel a Budapesti Hírlapban Komáromi János — korán elhunyt fiatal írótársam — arasznyi cikkben megírta, hogy Zilahy Lajos meghalt. Hasonló eset történt Mark Twainnel, a nagy amerikai humoristával, aki másnap így nyilatkozott az amerikai sajtóban : „A halálommal kapcsolatosan elterjedt hírek kissé el vannak túlozva.” (Folytatjuk.) A tarka szőlőmoly harmadik lepkenemzedékének rajzását az elmúlt évinél később, augusztus 18-tól észleljük. A meleg augusztus végi, szeptember eleji időjárás a lepkék élettevékenységének kedvező volt, nagymértékű a tojásrakásuk és a lárvák kelése. A kedvező időjárás hatására a kártevő fejlődése felgyorsult, és szeptember 8—9-én már közepes mértékű hernyófertőzések alakultak ki megyénk egész területén. A lepkék rajzása és tojásrakása jelenleg is tart, kártételük időszaka várhatóan a hónap végéig elhúzódik. A kikelő kis hernyók most már csak a késői érésű szőlőket veszélyeztetik. Ezekben az ültetvényekben feltétlenül fontos a szőlőmolyok ez évi utolsó lárvanemzedéke ellen a védekezések végrehajtása, illetve megismétlése szeptember 15—18. közötti időpontban. A védekezésre a tervezett szüret időpontjától függően felhasználhatjuk a 10 nap várakozási idejű Ditrifon 50 WP, Unitron 40 EC 0,2—0,25, a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC 0,1, vagy az 5 nap várakozási idejű Chinetrin 25 EC, Decis 2,5 EC 0,05 százalékos töménységű rovarölőszer valamelyikét. A most esedékes védekezéssel egyúttal a szőlő botritiszes fertőzésének veszélyét is mérsékelni lehet, ugyanis a hernyók által keltett sebzési felületek a fertőzés elsődleges forrásai. Az éjszakai és hajnali órák harmatképződése, illetve a lehullott nagymennyiségű csapadék kedvező feltételeket teremtett a botri- tisz fertőzésének. A nappali felmelegedés ugyan a betegség terjedését fékezte, de csapadékosra forduló időjárás esetén a kórokozó roha* mos fertőzésére kell felkészülni. A szőlőmolyok elleni utolsó védekezés végrehajtásakor keverjük a rovarölőszerhez a 14 nap várakozási idejű Topsin Metil 70 WP 0,1, Fundazol 50 WP 0,1, Ronilan 0,15 százalékos gombaölőszer valamelyikét is. A most időszerű védekezéssel nemcsak a szőlőmo- lyok ez évi kártételét tudjuk mérsékelni, hanem az átteleiő szőlőmoly népességet gyérítve a következő év tavaszának fertőzési lehetőségeit is mérsékelni lehet.