Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

4 Somogyi Néplap 1984. augusztus 26., vasárnap «5* Negyvenéves működése alatt több mint 8 ezer koncertet adott a Voronyezsi Állami Orosz Népi Együttes. iMost útra készülnek. India lesz a 28. ország, ahol a voronyezsi kó­rus szerepel. A küszöbönálló vendégszereplésen megismerteti indiai közönségét a vidék tré­fás népi rigmusaival, a népi szertartások jellegzetes énekeivel, népi körtáncaival, a mo­dern folklórral és talpalávaló énekekkel. A török vár hagyománya Vajon a néphagyomány­ban élnek'-e emlékek a sió­foki török várról? Hiszen népünk minden romot, ma­radványt, amire magyaráza­tot adni nem tud, „török- hagyás”-nak nevez. Elég volt-e ahhoz a vár élete, a? a száz esztendő, hogy ma­radjon utána valami hagyo­mány, történet a környékén lakó nép ajkán? Alig egy nemzedékkel a vár megszűnte után* járt — a 300 évvel ezelőtt született — Bél Mátyás, a kiváló tu­dós Somogy vármegyében Balatonkeresztúrról 1731- ben Festetics Kristóf foga­tán ment a tó kifolyásához Ezt írta a látottakról, hal­lottakról : „Fok: hajdan I. András oklevelében Fuknak nevez­ték, és a Sión való gázlója £ átkelőhelye volt nevezetes. A Balaton déli partján fek­szik, ahol ez már a jneden- ce vége felé közeledvén, a nevezett Sióba önti vizét, majdnem 2 mérföldnyáre Kenésétől sík mezőségen, olyan helyen, amely az el­lenségnek való ellenállásra alkalmas. Ezt látva a török úgy vélte, hogy ezt a part­részt csak úgy tarthatja meg magának, ha a többi e kör­nyékbeli erősségek, Endréd, Koppány és Kapos mellé itt is megerősített, körülárkolt védőmű vet létesít az egész vidék biztosítására. Ezért a Sió folyó szöge (foka) előtt, ott, ahol a tóból kiömlik, sáncokkal, árkokkal és ál­landó karbantartással egy védőmüvet létesített, s azt mindaddig őriztette, amíg Bécs alóli visszaszorítása nyomában ezeket a részeket is kiüríteni nem kénysze­rült.” (Lukács Karoly dr. fordítása és közlése után.) Bél Mátyás azonban nem tudott arról, hogy az vízi erőd volt, hisz erre csak később derült fény. Azt azonban tudhatta, de nem tett róla említést, hogy a török kiűzése és az ő láto­gatása között még egyszer szerepet játszott a vár. Ak­kor már nem a török, ha­nem Vak Bottyán kuruc ka tonái ültek benne, mert ve­zérük, hogy megállíthassa a Habsburgok láfeanc katonáit, kiépítette az ún. Sió-vona­lat, amelynek két sarka Sió­fok és Simontornya volt, közben ikisebb erődökkel. A siófoki kuruc vár az egyko­ri török erősség felújításá­val készült el. 1711 után a palánkjait lerombolták, de az árkai megmaradhatlak, mert az 1,769-ben készül* Müller-féle térképen a so­mogyi oldalon ott a bejegy­zés: „Sáncok”. A káptalan által felépített magtáron kí­vül tehat még láthatók vol­tak az erődítmény árkai Ezek még sokáig megma­radtak, mert 1864-ben Pesty Frigyes halynévgyüj tömé­nyében Kilitinél olvasható' „földvári dűlő, melynek északi részén a még most is meglévő s állítólag a törö­kök által készített földvár van” — írja Varga László, az akkori jegyző, nyilván a régi öregek meghallgatása után. Jankó János 1902. évi heljtnévgyűjtésében is szere­pel még Kilitinél a földvá­ri dűlő, „amelyet az észa­ki részén lé" ’ kerek púpos sáncról neveztek így.” Ö is az öregek meghallgatása után irta le észleléseit. Mára csak a granárium és temetődomb elnevezés ma­radt meg, de lassan ez utóbbi is eltűnik, mert park létesül a helyén. Az viszont tény, ho^y a város területén száz évig állott egy török vár, majd a kuruc szabad­ságharcban itt tartották fel a Dunántúlon támadó la­banc erőket. Miint helytörté­neti emlék, megérdemli a figyelmet. Szép feladat a helytörténet kutatói számá­ra e vár múltjának alapo­sabb felderítése. Zákonyi Ferenc *lH*tl 18. — Az eskü az adott szó becsülete! Az eskü nem csak Istennek adott szavunk, ha­nem saját magunknak tett fogadalom. Másoknak tett feltétlen ígéretünk, becsüle­tünk. Az ember éke, más ember által egyetlen elide­geníthetetlen javunk, me­lyet még a legsötétebb zsar­nok sem vehet el. Életün­ket igen, de becsületünket nem. Azt csak mi magunk dobhatjuk el, s ez nálunk nem szokás. Inkább az éle­tet hagyjuk veszni. Meges- .küdtünk mi szegények egy­másnak, vagy mindenki sza­bad lesz, vagy együtt szen­vedjük el a Mindenható akaratát. — Így tehát nem lehet önt megmentem? — Nem. — Mit üzen az otthoniak­nak? Egon lehajtotta a fejét. Le­tépett egy nagy fűszálat, ka­lászát tenyerében összemor­zsolta, majd messzire fújta. — Paulának szabadságát már visszaadtam. Eveiint őrzöm szívemben. Atyám enyhülését esdeklem. Imád­kozzanak bűnös lelkemért. Az út ketté ágazott A jobboldali fedett porfelhő le­begett és dobpergés hallat­szott, melybe láncok csörgé­se vegyült. Egon, megölelte Nárcisz atyát és meghajolt Ézsiás előtt, aztán megin­dult magányosan szembe a közeledő rabok menetével. Alakja körül a nap sugará­ban apró lángnyelvek vilióz­tak, mind magasabbra, na­gyobbra nőtt. Sötét fekete fel leg tódult a nap elé, erős szel támadt. Katonacsákók repkedtek a magasban. Ézsiás lova nyákára ha­jolva két karjával kapaszko­dott belé félt, hogy az or­kán őt is felkapja és feldob­ja a magasba kavargó sap­karózsák közé. Szúnyogok milliárdjai rep- péntek fel a bokrok ágai­nak mozdulására. A lovak helyenkint csüdig cuppogtak a vizenyős talajban. A szép zöld pázsit csalóka látszat volt csák, s mind sűrűsöd­tek a bokrok, úgy veszett el köztük az út. — Azt hiszem, eltévedtünk atyáim — mondta Ézsiás. — Isten megsegíti a baj­bajutottakat, bízzál fiam. Majd kivezet innen bennün­ket, ha el is tévedtünk vol­na. — Nem lehet mindent csak Istenre bízni. Mondtam, hogy ne térjünk le az útról. Nem járhatunk már messze a Rédey-birtoktól. — Ifjú uram, nekünk az utak nem biztonságosak. Ég- ré-földre keresik azt, aki el­némította az őrt és meg­szöktette a grófot. — Honnan tudják, hogy a gráf nem magától szökött, nem ő némította el az őrt? — Ne feledd, hogy látták a szökést, utánatok is lőttek, üldöztek benneteket. — Igaz. — Na látod. Téged biztOr san felismernének, homloko­don a jel. TÉzsiás lova felnyerített és hasig süllyedt a fövenyben, a feltörő víz békalencséke'; úsztatott. Az állat orrlikai kitágultak, szemében rémü­let tükröződött. — Beléveszünk az Ingo­ványba! — kiáltotta Ézsiás. — Nyugodtan csák, uram. Veregesd meg lovad nyakát, és halkan biztasd! Irányítsd ide a vastag törzsű fűz mel­lé, és maradj mindég a nyo­momban — mondta Nrácisz. Az előttük lévő nagy fűz­fabokor mögül hatalmas agancsú szarvas ugrott ki. Hangos tocsogással iramodott KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK ­Áz utolsó garibaldista A Dózsa György utca 9. számú épület nem szerepel az idegenforgalmi útmuta­tókban, korát, hírét sem jel­zi emléktábla. Pedig szép és híres ház. Díszes homlokzata, lápcsőcsamokának művészi kialakítása, intarziás parket­táin szobái építőjének kitű­nő ízléséről árulkodik. Azon kívüi, hogy a város legré­gibb épületei közé tartozik, még érdekes várostörténet* emlék is fűződik hozzá. Olasz kőművesekkel építtette Kunffy Adolf — festőnk apja — 1892-ben. Negyven évig ez a ház volt az ottho­na, itt emlékezett azokra az időkre, amikor még Olasz­ország egyesítéséért küzdött Garibaldi seregében. A iköztiszteletnek örvendő ember hatvan évig tagja volt Somogy megye törvényható­sági bizottságának és a ka­posvári Nemzeti Kaszinó leg­szorgalmasabb látogatójának tartották. Lelkes támogatója volt a jótékonysági akció­nak, alapítványt tett a kór­ház javára és a gimnázium szegénysorsú, szorgalmas ta­nulói részére. Ezeken kívül minden évben vállalta egy- egy diák taníttatásának tel­jes költségét. Igazi tekinté­lyét azonban onnan szerezte, hogy ő volt az utolsó élő tagja az olaszországi magyar légiónak. Kunffy Adoif Balatonfőka- járon született 1838. decem­ber 19-én. Szülei jómódú birtokosok voltak. A fiatal fiú rajongással emlékezett 1848-ra, alig múlott húsz­éves, amikor a légió szerve­zésének hírére Olaszországba utazott. Már ottani tartózko­dásának első napja is kalan­dosan kezdődött. Egy foga­dóban szállt meg, ahol csak­nem meg lincselték, mert Windischgrätz herceg fiának nézték. Az olaszul kitűnően beszélő fiú azonban tisztáz­ta magát, és nemsokára mint ünnepelt szabadsághős har­colt előbb Türr István, majd Tüköry parancsnoksága alatt. Gróf Teleky Sándor ezredes adjutánsává fogadta, és ő a nádas felé. Fején méltó­ságteljesen ingott koronája. Patái alig süllyedtek első ízig. A vizet felverte, feke­te körmű lábairól messze re­pültek cseppjei. — Látod, uram, mondtam, hogy Isten kivezet innen bennünket ! Ez az állat meg­mutatja a járható utat. Nagy dolog a hit — rtíbndta Nár­cisz. Ézsiás hallgatott, letört egy fűzfavesszőt. Letépkedte ró­la a leveleket, és amikor a végére ért, akkor vette csak észre, hogy egy kis zöld le­velibéka pöffeszkedik ott, szaporán szembepislogva ve­le. — Tán ha megcsókollak, királykisasszony lesz belő­led? — kérdezte Ézsiás a bé­kától. — Ne tedd, uram! Elég a királyokból — mondta halkan Nárcisz. — Csak nem hiszed, hogy tényleg az lesz belőle? — Nem ez az én hitem. Ézsiás ellenállhatatlan vá­gyat érzett, hogy megkísért­se a csodát. Legyőzte undo­rát és a lüktető hátú kisál­latot lassan mind közelebb vitte a szájához. Már szin­te ajkain érezte' hideg, nyál­kás bőrét, amikor az ugrott, és eltűnt a ló patája mellet­ti fűcsomóban. Nárcisz elnevette magát. — Látod, nem akart visz- szaváltozni emberré. — Én inkább azt hiszem, hogy egész mástól félt. — Ugyan mitől? — Hogy meg akarom en­ni. (Folytatjuk.) képviselte a magyar légiót a nápolyi garmizonnál. A ve­zérkarnál mint szövegfordító is dolgozott, és ő tájékoztat­ta a magyar lapokat a há­ború eseményeiről. Ezek az évek mély él­ményként maradnak meg 'benne. Mint később, „Itáliá­ban a magyar légiónál” cí­mű könyvében írta, olyan személyekkel találkozott, akiket addig csak hírből is­mert, és akik, mint a ma­gyar szabadságharc volt ka­tonái, a világ minden tájá­ról, de különösen Erdélyből sereglettek Garibaldi zászla­ja alá. Voltak a légiónak so­mogyi katonái is. Marcaliból ketten is jelentkeztek. Há- bory Ede honvéd főhadnagy és Gulyás Ferenc. Szigetvár­ról Németh István, Batéból Szemányi Péter. Kaposvárról pedig Kiér Béla, aki a Bach- korszak alatt viselt hivatal­noki állását hagyta ott az olasz felkelés hírére. Vitézül harcoltak vala­mennyien. Capuánál, amikor Garibaldi előtt elvonultak, az kalaplevéve szalutált nekik, és „miéi bravi unhgeresi-”- nek, az én vitéz magyarja­imnak szólította őket. Külön levélben köszönte meg hősi helytállásukat Kossuth Lajos Foldváry Károlynak, a vö­rössapkások legendás hírű tisztiének írt levelében. A légió legérdekesebb sze­replése mégis a brigantik el­leni harc volt. A bandákba szerveződő zsiványok rabol­tak, fosztogattak, asszonyokat és leányokat becstelenítettek meg. A magyarok segítségé­vel azonban sikerült a ban­ditákat hamarosan felszá­molni, többék között a hír­hedt Crocco és kedvese ál­tal vezetett félelmetes rabló­bandát is. A légió 1866-ban feloszlott, és ezzel szertefoszlott Ma­gyarország felszabadításánaK reménye. Hazatértében Kunffyt Bécsben letartóztat­ták, de pár nap múlva sza­badon engedték, hogy azután Kaposvárra internálják. Itt naponta kellett jelentkeznie Mérey Károly főispánnál. Orciban és Somogytúron gaz­dálkodott, és lassacskán meg­békélt vele az államhatalom. A század elején a Kapos­vári Kuniffy-ház a garibal- d isták találkozóhelye volt. Hogy milyen ünnepségek zaj­lottak itt le, arról már csak az öreg falak tudnának me­sélni. Az első világháború után azonban megszűnt min­den. Elfogytak a garilbaldis- ták Somogybán is, a világ­ban is. Lévai József Olcsóbb útépítés — számítógéppel Az Uivaterv egyre széle­sebb ‘köbben alkalmazza a számítástechnikai módsze­reket, melyek segítségével jelentás időt, anyagot és energiát, s így pénzt lehet megtakarítani a kivitelezés­ben. A számítógép alkalmazásá­nak egyik legfontosabb te­rülete a mérnöki munka, a tervezés automatizálása. Egyelőre főként a közleke­dés-tervezésben, a geodéziá­ban, az áttervezésben, a vas- úttervezésben, valamint a metró- és hídtervezésben ve­szik igénybe a számítógépet az Uvaterv szakemberei. Az automatizált mérnöki terve­zés során a gép tárolóegysé­ge gyűjti az adatokat, a ter­vezéshez szükséges számítá­sokat szintén a számítógép végzi, a hozzácsatolt rajzgép pedig a számítások alapján elkészíti a tervrajzot. A rajzgép igen termelékeny: 40 rajzolót képes helyettesíteni, s az általa készített rajzok és feliratok egyenletesek, ki­váló minőségűek. Az export­ra végzett tervezés során a gép alkalmas arra is, hogy a kívánt nyelven és szabvá­nyok szerint készítse el a terveket és a feliratokat. A számítógép módot ad arra, hogy a lehető leggaz­daságosabb tervek készülje­nek. Használatával számotte­vő anyag- és enengiamegta- karítást lehet elérni, ugyan­is a gép a szükséges adatok birtokában javaslatot ad az optimális megoldásra.

Next

/
Thumbnails
Contents