Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

1984. augusztus 4., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK L APT A ERKEL OPERÁJA A SZEGEDI DÖM TÉREN Hunyadi László kamatoztatni a szegedi mű­RÁDIÓSZEMLE VALAHONNAN - VALAHOVÁ A népszerű szegedi sza­badtéri játékokat sem hagy­ta érintetlenül a mostanában oly sokszor emlegetett gaz­dasági recesszió: a fesztivá­lok régebbi hívei ma már, bizony, nosztalgiával emlé­keznek azokra az éveikre, amikor olyan világhírű éne­kesek 'léptek a fogadalmi templom előtti hatalmas színpadra, mint Henlea, Gju­zelev, Biesu, Laivir-gen. Glossop, Del Bianco, Ghiiara és mások. A dél-aHföidi nagyvárosiban rendezett ün­nepi játékokat agy-lkét évti­zede jogosan említették együtt a veronai, a miece- ratai, a bregenzj operafeszti­válokkal, az utóbbi eszten­dőkben azonban — így az idén is — jobbára magyar „belüggyé” változott az egy­hónapos rendezvénysorozat, hazai művészeti életünk rep- rezentaitív seregszemléjévé. És a történelmi emlékezetet élénkítő, a nemzeti azonos­ságtudatot erősítő plénum - má — bizonyság erre, hogy az István, a király, a Rákó­czi és a Hunyadi László elő­adásaira egyaránt minden jegy elkelt a játékok kezde­tére. Erkel Ferenc operáját ez­úttal Varga Mátyás korhű díszleteivel, Mikó András­nak a hagyományokhoz ra­gaszkodó — talán túlságo­san is ragaszkodó — rende­zésében újították fel. Koc­kázatosnak tetszett a vállal­kozás : sókan emlékezünk még Simándy, Udwardy, Sző- nyi csodálatos szegedi Hu­nyadi-alakításai ira, Orosz Júlia átélt éneklésére és ih­letett játékára Gara Mária szerepében, s emlékezünk minden idők talán legki­emelkedőbb Gara nádorára, Fodor Jánosra. A kockázat azonban nem volt hiábavaló: az idei produkció — leg­alábbis az általam látott jú­lius 28-ii előadás — több vo­natkozásban is elérte vagy megközelítette ama régiek­nek a színvonalát. Mindenekelőtt a karmes­ter, Pál Tamás érdemeit keld említenünk. irányításával végig nagy kedvvel, kitűnő „formában” muzsikált a Szegedi Szimfonikus Zene­kar: játékuk pontossága, hangzásuk puhasága, a dina­mika kidolgozottsága a töké­letesnek nagy jóindulattal sem nevezhető hangerősítés ellenére is illúziót keltett, fafúvós szólistáik olykor bá­mulatos eleganciával oldot­ták meg a nehéz feladato­kat. Nem kisebb élismerést érdemelt a fiatal Molnár László áLtaL betanított kó­rus, különösen a férfikar ér­cesen csengő, hajlékony te­norja s a ,;kormos” basszus. A „Nem leszűrik mi hű ku­tyái ...” kezdetű lendületes kórusrészllet, az V. László zsoldosai és Hunyadi 'kato­nái által vívott „hangpár- baj” és a „Meghalt a csel- szövő ...” kezdetű népszerű induló interpretálásuk­ban az előadás legszebb mozzanatai közé tartozott. Valahogy így képzelhette el a nép hangját Erkel éppen száznegyven esztendeje, ilyen markánsnak, tisztának és el­lentmondást nem tűrőnek. Hunyadi László és Kelen Péter — szerep és művész eszményi találkozása. Az „Ö, végre egy pár nyugodt pil­lanat ...” kezdetű áriát bíz­vást lehetett volna hangle­mezre venni a fiatal teno- r.ista előadásában az érzé­keny dállamformálás, a tisz­ta frazeálás, a látványos fo­kozások, a szárnyaló forték é» a puha plánok okán, ám Kelen otthonosan mozog a hősiies karakterű részletek világában is: tragi'komikium- mal teli búcsúja az élettől félelmetes 'hatást keltett a fináléban. Méltó menyasszo­nya volt Gara Mária, azaz Kalmár Magda. Orgánuma oly dúsan zeng a középső regiszterekben, s oly megin­dító árnyalatokkal, hogy ha­tására a kissé elvékonyodó, elerőtlenedő magas hangokat is feledjük. Hasonlóan ma­gas színvonalon állt helyt Szilágyi Erzsébet jelmezé­ben Misura Zsuzsa: óriási terjedelmű szopránja valósá­gos természeti tünemény, ko- laratúralkészsége a legíiny- nyásabb hallgatókat is kielé­gíti, ráadásul sok — és nem elcsépelt — színészi eszköz­zel ábrázolta a fiai életéért aggódó özvegy pokoli szenve­déséit. Csalódást keltett a gonosz intrikus. Gara nádor szere­pében Gregor József. Gyö­nyörű basszusát most egy Neve hallatára legtöbben Bartók muzsikájára emlékez­nék, a Fából faragott ki­rályfi vagy még inkább A -kékszakállú herceg vára his­tóriájára, sűrű szimbolikájá­ra. Pedig még mennyi m:n- den maradt utána! Gyanak­vó és óvatoskodó századunk­ban szinte túlságosan is szí­nes ez az életmű, melyet, valljuk be, bizony, határa­inkon kívül sokkal alaposab­ban ismernek, és elismernek. Balázs sem volt kivétel : egyike azoknak a bizonyos mondabeli prófétáknak, akik­re csak éppen szülőhazájuk nem ügyel. De tegyük mind­járt hozzá: Balázs Béla iga­zi européer volt aki otthono­san mozgott Budapesten, Becsben, Berlinben, Rómá­ban és Moszkvában. A tör­ténelem szeszélyéből szinte ' szó szerint internacionalista életet élt, anélkül, hogy még legkeigyetlenebb időikben is megfeledkezett volna hova­tartozásáról. Annak a szár­nyaló nemzedéknek tagjaként indult az értelmiségi létbe, amely még mit sem sejtett a közelgő világégés szörnyű­ségeiről, s a tanári hivatás megújításában vagy csak egyszerűen a tanításban ke­reste a maga üdvösségét. De vesz. S mi lett a „kirándu­lás” vége? Féltucatnyi „mel- léintonálás”, hamisság, érc- telen magas hang. Énekesi pályájának e legnagyobb fi­askója, remélhetően, tanul­ságul. szolgál majd számára. Megbízható alakítást nyúj­tott viszont Czillei U Imiik kis szerepében Gyimesi Kálmán, s a szerény lírai orgánum ellenére is elfogadtuk Bárdi Sándort mint gyáva, befolyá­solható, pipogya V. László királyt. Egyszóval: általában méltó volt ez a produkció azokhoz a tradíciókhoz, amelyeket Vaszy Viktor te­remtett Szegeden — éppen negyedszázaddal ezelőtt. Lengyel András (Fotó: MTI. Ilovszky Béla) a múzsáknak is hódolt. Ver­sei, regényei, meséi, elbe­szélései, tanulmányai sorra látnak napvilágot, A Nyu­gat munkatársának lenni ak­koriban már igazi rangot je­lentett. A Habsburg-birodalom összeomlása, a frontkatona keserves tapasztalatai szinte magukkal sodorták az új proletárhatallom híveinek tá­borába. A forradalom lelkes híve a Közoktatásügyi Nép­biztosság művészeti és iro­dalmi osztályának vezetője, az Operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosa, az írói direktórium tagja... Érthető, ha Horthy pribékjei elől ő is menekülni kényte­len — Ausztriába. Ott a Der Tag munkatársaként kereste kenyerét 1926-<ig, azután Berlinbe költözött s a Welt- bühne szerkesztőségénék lett a tagja. Ezek azok az évek amelyek egyre inkább a film felé fordították. Nemcsak azáltal szerzett nevet, hogy elsők között rendszeresítette lapjában a filmkritikát, ha­nem "megpróbált a kritikái­ban is egyfajta esztétikai rendszert kialakítani. De nem maradt meg a kívül­álló szemlélő pozíciójában — maga is belevetette magát a Szemlénk ezúttal rendha­gyó. Nem a már elhangzott műsorokra reflektálunk; a jövőt „szemlézzük”. Azaz a közeljövő néhány fontosabb, érdekesebb ,műsorát igyek­szünk ajánlani, az értékek­re felhívni a rádióhallgató figyelmét. Maradjunk augusztusnál. Időnként egy-egy riport­tal, tudósítással jelen van­nak a Petőfi adó hullám­hosszán a körzeti stúdiók. A Kapcsoljuk — s itt egy- egy körzeti rádió neve kö­vetkezik — azért is érdekes műsortípus, mert szinte kör­képet kapunk általa az or­szágban történtekről: a mű­faj nincs megkötve, a kró- riikási hangvétel jóF megfér az úgynevezett színessel, a városriport a mezőgazdasá­gi jellegű beszélgetéssel. A szolnoki rádiósok Kör­ben Kiskörén című műso­rukkal jelentkeznek majd; a mikrofont Benkő Imre és Kardos Imre tartja a nyi­latkozók elé. A Tisza II. vízlépcső felett kialakított kiskörei víztárolót az Al­föld Balatonjának is neve­zik. Gazdasági haszna közis­mert, a műsor a riiásik ol­dalt is igyekszik majd meg­mutatni: a sportolási lehe­tőségeket, a horgászat szép­ségeit, a pihenési alkalmat. A miskolci stúdió augusz­tusban Borsodiak külföldön című riportját ajánlja a Petőfi adón. Egyfelől a kül­földi munka hasznosságát, másfelől a hazától távoli munkahelyi körülményeket körvonalazza. Más, izgalmas riportok is elhangzanak majd a közel­jövőben. Kilencedikén báli­juk a Kossuth rádióban Mi­ni kohó, maxi felelőtlenség címmel Kapusi Rózsa mun­káját egy Veszprém megyei téesz kiskohójáról, amely a melléküzemágban létesült. A MÉM-feiügyelőség a kö­rülmények ismerete nélkül adott rá engedélyt. A két halálos és egy csonkulásos baleset okait vizsgálja a műsor. Kondor Katalin rádióri­porter A hét című televízi­ós magazinnak is adásveze­tője. A rádióban 12-én a Kossuth adón hallhatjuk Miért pont Baja? című vá­rosriportját, amelyben a hetedik művészet meghódítá­sába, ő lett a német Volks- fílim egyik alapítója. 1924-lben már Salten és Bussen társaságában önálló produkcióval is jelentkezett, Modern házasságok címmel. Az önagysága nem akar gye­reket, a Grand Hotél, az Egy meg egy az három, a mo­dernizált Don Juan mese, a Narkózis ennék a fölfelé íve­lő pályának egy-egy állomá­sa. A legnagyobb síiker két­ségtelenül a pénz "hatalmát, könnyes-humoros körforgá­sát felidéző Egy tíamárkás bankjegy kalandjai. Az egy­re hangosabb náci propagan­da őt is elűzte, s így kerülit Moszkvába, ahol a Filmmű­vészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett 1931-től — 1945-ig. A felszabadulás után azonnal hazajött, a Fényszóró című kulturális lap főszerkesztője, a Filmtu- dományi Intézet vezetője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett. Filmes működéséből mindössze a Bredht nyomán feldolgozott Koldusoperát ismertük meg, a felejthetetlen Radványi Géza-produkciót, amely 1947-ben az új orientációjú magyar film megszületését is jelezte. A Valahol Európá­közösségi összefogás „he­gyet mozdító” erejéről lesz szó. Gácsi Sándor megrázó dokumentumriportjairól is­mert, kedvelt munkatársa a rádiónak. Ö 13-án jelentke­zik majd Antal Évával kö­zösen: Látogatóban a Csák családnál, ez műsoruk cí­me. Az ózdi munkás- dinasztia életútjáról, három generáció hétköznapjairól szól az adás. Mindig bekapcsolom a rádiót, ha az Embermesék — Lengyel Nagy Anna mű­sora — jelentkezik. Augusz­tus 17-ére ígéri a szerkesz­tőség a Valahonnan valaho­vá című riportját, amely olyan embereket állít mik­rofon elé, akiknek fordult a sorsuk. A városivá lett parasztgyereket, a báróból vált szocialista brigádtagot, a fodrászlányból elesettek patronálását vállaló szép személyiséggé érett nőt is megszólaltatja! S ha már leleplezem ma­gam, milyen riporteri egyé­niségeket kedvelek, nem maradhat ki az ízes beszé­dű, sokoldalú Szél Júíia sem. Azt ígéri a Rádió mű­sorszerkesztősége, hogy 18- án a Kossuth adón hallhat­juk Örökségünk című mun­káját. Az élő emlékezetben keresi a választ, hogyan de­mokratizálódott közéle­tünk. Megszólal majd az el­ső falubíró. a városi polgár- mester, aki 40 évvel ezelőtt megszámoltatta, hány pár cipője lesz a lakosságnak őszre, s azok a szakszerve­zeti tagok, akik az első tár­sadalmi munkát megszer­vezték stb. Bizonyára szép alkotmánynap előtti műsor kerekedik Szél Júlia ripor­teri útjából. Nem marad ki megyénk sem. 16-án a Kossuth adón hangzik el Adottságok, le­hetőségek címmel Simon Ferenc műsora a Siófoki Állami Gazdaságról. Ebben feleletet kapunk arra a kérdésre is, hogyan lett a régebben veszteséggel gaz­dálkodó nagyüzemből nye­reséges vállalat. Csak néhány, műsor a sok közül. De azt hiszem, arra bizonyság: érdemes a néma készüléket szóra bír­ni egy gombnyomással. ban — nyugodtan mondhat­juk — klasszikus mű; azóta majdnem a világ minden or­szágában játszották.) Most újították fel Moszkvában, Párizsban, és nemsokára Pe­kingiben is vetítik.) A főleg filmesztétikái babérokkal hazaérkező Balázs, Máriássy Félix és Máriássy Judit tár­saságában a filmművészet klasszikusainak szellemé­ben nyúlt az akkor különö­sen időszerű kérdéshez. Balázs Bélának idehaza csak jóval halála utárr je­lentek meg 'idegenben írt művei. Emlékét őrzi a névé* viselő filmművészeti díj, meg az ifjú utánpótlást ne­velő stúdió. Tudunk róla, emlegetjük — de alig-alig s- merjük. Talán most, szüle­tésének századik évforduló­ján közelebb kerül hozzánk, és elfoglalja méltó helyét a nemzeti kultúra nagyjai kö­zött. (És talán azt is meg­érjük, hogy végre egy ma­gyar mozi is fölveszi a ne­vét — annak a magyar fil­mesnek, akit a legjobban is­mer a világ és akit Párizs­ban vagy Rámában úgy idéz­nék, mûrit a bibliát.) Legalább erre jó lesz a sok-sok megemlékezés. Nemlaha György baritonszölamban igyekezett Balázs Béla, a filmesztéta L. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents